2011. december 23., péntek

Boldog karácsonyt!



Békés, szeretettel teljes karácsonyi ünnepeket
és
boldog, egészségben és sikerekben gazdag új évet
kívánunk mindenkinek!

Bár nincs köze a blog témájához, azért talán nem köveztek meg, ha az ünnep alkalmából ezennel megosztok az utóbbi évek legszebb karácsonyi dalaiból kettőt. Remélem örömmel fogjátok meghallgatni!
Egy könnyed, új magyar dal:


és egy fajsúlyosabb Christina Aguilera dal:



Végül, de nem utolsó sorban egy nagyon kedves filmből, az Igazán szerelem-ből egy fantasztikus karácsonyi dal, melyet nem tudtam beágyazni, de mindenképp érdemes megnézni a Youtube-on: http://www.youtube.com/watch?v=y4mfWoc7D1Y&feature=related

2011. december 12., hétfő

Agyatlan kerék

Előnye igazából nem sok van, legfeljebb hogy
- rövidebb, kompaktabb bringa építhető a hátrébb tolt hajtóműnek köszönhetően,
- mindeközben a hajtott kerék maradhat nagy méretű,
- egy esetleges összecsukáskor ki lehet használni a kerék belsejében adódó helyet;
- nem kell a centrírozással bajlódni... :)




Mindenképp érdekes, agyatlan, de nem esztelen...

2011. december 9., péntek

Bringázz munkába!


Bringázz a munkába! Bár tetszik a kezdeményezés, csak ritkán bringázhatok munkába, mivel itthon dolgozom. Az alkalmi lehetőségeket azonban ki nem hagynám! Tegnap Baján akadt feladatom, és persze megint rekuval utaztam. Ja, hogy 160 kilométerre van, és mínusz 7 fokot ígért a meteorológia? Annál jobb!
Szerző: Karlovitz "Pupu" Kristóf

Egy bajai cég felkért gépeinek tesztelésére, és ezzel kapcsolatban idén elbicikliztem már Bajára, Kaposvárra, Miskolcra és a Tolna megyei Uzdra. Az első három kétnapos vállalkozás volt (kettő közülük függőágyas táborozással), az utóbbi egynapos, összesen 1500 kilométert tettek ki. Most ismét Baja volt soron. Időhiány és a beígért esős időjárás miatt megint úgy döntöttem, hogy pikk-pakk túra lesz belőle. Csillagos égboltról ragyogott a fogyó félhold, amikor 2-kor nekiindultam, Soroksár és az 51-es út felé. Nincs hőmérőm, de látszott, hogy nem lehet valami nagy kánikula, a szabadabb helyen álló kocsikat szépen csillogó dér borította. Üres utakon, 25-27 km/órával robogott a karbon-reku. Dömsöd után foltokban talajmenti köd várt – nagyon szeretem a ködöt, különös hangulatot ad! Busch & Müller fényszóróm megmutathatta, mit tud, hátul három erős fénydiódás lámpa villogott, és van első-hátsó beépített sisaklámpám is, amelyet csak időnként kapcsolok be, főképp a kerékpárműszerként működő GPS nézegetéséhez. Tükörből ellenőrzöm, milyen messziről kezdenek kerülni az autók, ez mutatja, mennyire látszom. A felezővonalból alig egy-két csík látszott a tejfölben, de Harta környékén néhol csak pár méternyire lehetett ellátni, ott kénytelen voltam kissé visszavenni a tempóból. Közben persze bepárásodik a szemüveg és a tükör. A kesztyű ujjával törölgetem őket, de a tükör nem tisztul. Ohó, nem pára ez, hanem jégvirág! Szép réteg fagy másutt is a bringára – jégvirágos jókedvemben dalolok én! Csak a lábfejem fázott, egyébként remekül éreztem magam. Dunavecsénél emelkedett a Nap vörösen a fehéres táj fölé, onnan megint rá lehetett kapcsolni. Néha rövid megállás, fotózni, inni egy pohár forró teát a termoszból, és elővenni egy szendvicset, amelyet már menet közben ettem meg. Így is összejött egy félórányi állásidő, fél tíz elmúlt, mire célba értem, már kellemes napsütésben. A Manitu teleszkópos rakodógéppel 11-ig tartott az ismerkedésem, utána rögtön nyomás hazafelé! Addigra már finom meleg lett, kesztyű nélkül mentem, és enyhe déli szellő segített. Jó darabon együtt haladtunk egy bringással, aki nagyon köpte a tüdejét a reku akkor már 30 körüli menetsebessége miatt – ahol elváltunk, vett is üléspróbát rajta, és eltette az Ambringa üzletkártyáját. Sose lehet tudni… Benzinkutaknál egy-egy sört tankolva fogyasztottam a távot visszafelé. Jókedvemet két apró bosszúság sem ronthatta el: megbolondult a mobiltelefonom, és elpattant egy küllő, ki is kellett akasztani a hátsó féket. Nem nagy baj, úgyis csak dísznek van, az első lassít igazán. Hét és fél órányi út után, még besötétedés előtt értem Budapestre, egész autósorok mellett surranva el a délutáni csúcsban, majd pontosan 17 órányi távollét után, este hétkor toppantam be otthon, épp jókor az elmaradhatatlan, mindennapi viszkis koccintásra feleségemmel. Ebből már látható, hogy mindennap aligha járhatnék bringával bajai munkába, mert vajmi kevés időm maradna másra… Így alkalmilag azonban nagyon jó, megint teljesen feldobott a remek, 323 kilométeres menet. Autózni öröm, bringázni maga a boldogság!

Megjegyzés:
Elnézést kérünk olvasóinktól, a cikk még hetekkel ezelőtt született, de lassú voltam a közléssel. Murla

2011. december 6., kedd

Rekus Mikulás

Ma megjött hozzánk a Rekus Mikulás. Mivel Ő szán helyett fekvőbringával közlekedik, így nem csoda, hogy Rudolf, a rénszarvas helyett Süti, a kutyus volt befogva... :)
Természetesen hozott ajándékot is, mert úgy ítélte meg, hogy jók voltunk.
Mindenkinek hasonló Mikulást kívánunk!

2011. december 4., vasárnap

50000 km fekvőbringával

Az utóbbi időben Pupu ismét komoly távokat tett meg fekvőbringájával, így bár tavasszal ünnepeltük a 40000.  rekus km-ét egy esztergomi túrával, a héten újabb komoly állomáshoz érkezett. A keddi közös, thermokulacsos-forraltboros túránkon teljesítette ugyanis az 50000. fekvős km-ét, azaz fél év alatt megtett 10 ezer kilométert fekvőbringájával!
Ha valaki követte ezt a blogot, akkor nyilván tudja, hogy volt ebben mindenféle túra a rövidebbtől a kifejezetten hosszú túrákig, a nagyrészt síktól az alpesi emelkedőkig (benne a kékestetői RAH is),  a nyári forróságtól a késő-őszi hajnali mínuszokban megtettig, egyedül és kisebb-nagyobb társasággal végrehajtott túrák tömkelege.
Mindehhez ezúton is gratulálunk neki és egyben köszönjük az inspirációt, illetve azt a sok élményt, melyben részesültünk a közös bringázásokon!
További rengeteg rekus km-t kívánunk Neked Pupu ezúton is!

2011. december 2., péntek

Azok a fantasztikus B&M lámpák!

Olvastad már a velo.hu lámpa-körképét?

Ha nem, akkor büszkén jelentem, hogy az általunk képviselt Busch & Müller lámpák fantasztikus sikert arattak benne. A 60 induló lámpából 15-öt díjaztak, ebből 5 nyertes lámpát mi képviselünk Magyarországon! Ez komoly pozitív visszajelzés a termékeinkkel kapcsolatosan, főleg ha hozzávesszük, hogy úgy hoztuk el a díjak 1/3-át, hogy csak 6 terméket neveztünk, azaz szinte mindegyik benevezett termékünk nyert!

Első lámpák között a nyerteseink:

B&M Lumotec Lyt - Legjobb ár/érték arány

B&M Lumotec Cyo IQ RT - Legnagyobb fény

Hátsó lámpák között a nyerteseink:

Apollo D'Light - Legjobb ár/érték arány

B&M Topfire - Legkönnyebb súly

B&M Ixback senso - Legtöbb innováció

A teljes körkép elolvasható illetve letölthető innen: Velo lámpa körkép

A lámpáinkról bővebb információt a honlapunkon találhatsz: Honlap - elektronikus termékek
Egyébként a 2010-es nagy lámpatesztben, mely a Pilisben végzett éjjeli mérések alapján készült, szintén több lámpánk lett tesztgyőztes! Ha tehát jó lámpát szeretnél megfizethető áron, gyere be hozzánk, vagy küldj be valakit, hogy vegye meg Neked karácsonyra ajándékba!

Érdemes sietni, mert a megnövelt Áfa és az erősen elszállt euro árfolyam miatt az árakat sajnos kénytelenek leszünk megemelni. Most viszont még december 23-ig átvállaljuk a megnövekedett
költségeket a nemrég beérkezett szállítmányban lévő termékeknél is!

2011. november 8., kedd

Magyar lesz a Gocycle!



Örömmel jelentem, hogy a Gocycle G2-es modelljét Magyarországon fogják gyártani a Flextronics gyárában!

A jövő év tavaszán megjelenő új modell egyedülálló újdonságokkal büszkélkedhet. Most már nem csak elektromos rásegítést tartalmaz, hanem elektromos váltóval és nyomatékérzékelővel is felszerelik. Új, könnyebb, mégis hosszabb távra elegendő kapacitással bíró lithium aksival jön ki, melynek töltöttségéről a kormányba integrált futurisztikus visszajelző ad információt.
A már eddig is a legmodernebb technológiákat tartalmazó, magnézium vázas, kicsire összecsomagolható, Eurobike díjas kerékpár rendkívül sikeres volt eddig is, és várhatóan az új modell sem fogja kevésbé rabul ejteni a szíveket. Ez a pedelec bringa ugyanis a szépséget, a harmóniát és a technikai tudást ötvözi egybe úgy, hogy akár laikus valaki, akár a legnagyobb bringás szaktekintély, egyszerűen nem lehet szó nélkül elmenni mellette!
Azt talán mondani sem kell, hogy a Gocycle G2 is kapható lesz nálunk. Aki esetleg az ár miatt maradna az első szériánál, annak sietni kell, mert erősen kifogyóban vagyunk, és már nem gyártanak belőle!
További információk a Gocycle weboldalán illetve a hirado.hu-n.

Blog küllem módosítás

Élve az új lehetőségekkel, megváltoztattam az Annyira Más Bringabolt blog küllemét. Izgatottan várom a visszajelzéseket! Remélem tetszeni fog a többségnek. Ha nem, akkor visszatérünk a korábbihoz.

Kérlek véleményezzétek, hogy jobb és szebb lett-e így a blog, valamint használhatóbb-e?

2011. október 24., hétfő

Webbeteg a fekvőkerékpárokról

Rekuzni egészséges címmel jelent meg egy cikk a webbeteg.hu honlapon a fekvőkerékpárokról. Érdemes elolvasni, mert több oldalról is megvilágítja, hogy miért jobb és egészségesebb a rekumbens, mint a hagyományos, "görnyedt" testhelyzetet eredményező kerékpár.
A cikk erre a linkre kattintva olvasható teljes terjedelmében.

2011. október 18., kedd

Akció minden lámpára

Szeretnél sötétben is látni és látszódni bringázás közben?
Most 15%-os kedvezménnyel lehet megvásárolni nálunk október végéig minden bringás lámpát!
Leginkább a Busch & Müller sokszoros tesztgyőztes lámpáit ajánljuk, de most más gyártók termékeit is ugyanekkora kedvezménnyel vásárolhatod meg nálunk.
Az akció a készlet erejéig tart, illetve az általunk forgalmazott valamennyi, az akció végéig még általunk beszerezhető lámpára. (Nem árt tudnod, hogy sajnos a honlapunkon nincs fenn minden általunk forgalmazott termék...)

Részletekről érdeklődj a 26/343-353-as telefonszámon!

2011. október 16., vasárnap

Tesztnapon voltunk Csillebércen

Köszönhetően többek között a jó időnek is, sokan ellátogattak tegnap Csillebércre a Mozgásvilág által szervezett kerékpáros tesztnapra, ahol mi is kiállítottunk. Reggel 10 órától délután 5-ig lehetett kipróbálni sokféle bringát, köztük az általunk kivitt 5 fekvőkerékpárt (2 háromkerekűt és 3 kétkerekűt vittünk ki) és egy Bionx motoros pedelec bringát.
Komolyan mondom, jó ezeken a tesztnapokon részt venni, feltölt lelkesedéssel, energiával. Ugyanis rengeteg pozitív élményben van része az embernek. Rögtön az első srác például, aki nyitotta nálunk a tesztelést reggel, pár kör megtétele után odakiáltott a barátjának:
"Te, ez állati jó! Nem is gondoltam volna! Eladom a bringámat és veszek egy ilyet!"
És szerencsére nem volt egyedül a lelkesedéssel, sokan többször is visszajöttek, miután elsőre végigpróbálták az összes fekvőnket.
Zárás előtt fél órával beszélgettem 3 sráccal, akik nem is miattunk, hanem a montik miatt jöttek el a tesztnapra. Végigpróbálták a Merida, Specialized, Bionicon, Focus legújabb, 2012-es modelljeit, és ha már ott voltunk, akkor mintegy mellékesen, köröztek a rekuinkkal is. Amikor búcsúzáskor kérdeztem tőlük, hogy milyen bringákat próbáltak és mi tetszett nekik, akkor részletesen beszámoltak a többi kiállítónál szerzett tapasztalataikról, majd kiszakadt belőlük:
"De a csúcs egyértelműen a fekvők voltak! Ez volt a legnagyobb élmény, már ezért érdemes volt kijönni a tesztnapra!"
Értitek már, miért jó fekvőbringákat népszerűsíteni? :)

Ha szeretnél további képeket a tesztnapról, akkor vagy a Mozgásvilág oldalán, vagy Kontra Zoltán albumában nézelődhetsz. A fenti képet is az ő albumából kölcsönöztem, 151 fotóból 21-et nálunk kattintott...

2011. október 12., szerda

Lopakodó


Karbon-gépemet radar nem látja. Függőágyas táborhelyeimen szállásbejelentőt nem kell kitölteni. Kíváncsi tekintetek elől köd, esőfüggöny rejt el. Kerülöm a turisztikai helyeket és a városokat. Átlopakodtam Szlovákián és Lengyelország egy részén. Nyolc napnyi teljes függetlenség és mámorító boldogság.


Reggel öt óra, határátkelőhely Sátoraljaújhelynél. Búcsút veszek feleségemtől, aki hazaviszi az autót, és nekiindulok. Ködpára lep mindent, sokat látni nem lehet, hát jó nagy utazósebességre kapcsolok. Kelet-Szlovákián amúgy is megállás nélkül akarok átvágni, mert olvastam ezt-azt a lakosságról. Délben már Palota fölött állok meg a Kárpátok hágóján: ha Jan Slota látná kis piros-fehér-zöld zászlómat az ezeréves lengyel-magyar határon, meg is ütné a guta! Persze nem lát senki, olyan alacsony a felhőzet. Áll ott egy obeliszk, 1893-ból, magyar címerrel, valahogy elfelejtették ledönteni.

A Bieszczady hegység következik. Csodaszép hegyvidék, néhány felkapottabb látványosságát, például a keskeny nyomtávú vasútvonalat leszámítva csak vérbeli turisták járják, hiúz, medve és farkas él arra. Maga a nyugalom, a csend és a béke. Este az út menti facsoportban akasztom fel függőágyamat, hogy másnap még sötétben induljak tovább. A San mellett húzódó erdészeti utat néztem ki magamnak, mert kivételes táji szépségeket ígér: apró lépcsőkön és keresztben álló sziklabordákon fut a folyó. Csakugyan gyönyörű! Az út pocsék, aszfaltmaradványok váltakoznak durva kőszórással és jobb, murvás szakaszokkal, néhol tolni kell a biciklit, viszont se autóval, se emberrel nem találkozni. Később, már kinn az országúton, egy kis meglepetés: átépítés miatt zárva a híd. Semmi baj, átvisznek csónakkal. Az este egy szép fenyvesben talál.

Kultúrák határmezsgyéje is ez a vidék: Róma és Bizánc, katolikus és görögkeleti, latin betűs és cirill írás találkozik. Gyakori a „cerkev” típusú fatemplom, míves kis műemlék-épületek ezek, tan-útvonal szolgál a bemutatásukra. Az egyikben néma ájtatosságba merült pópát láttam az oltár mögött, törökülésben, némán intettünk egymásnak. Két fura alak találkozása: egyikünk sem igazán illik a fogyasztói társadalomba.

A harmadik nap szomorú történelmi emlékeké. Przemysl városa, ahol felmenőim, a monarchia katonatisztjei szolgáltak, és annyi derék magyar ember esett el az első világháborúban, majd Belzec, a náci haláltábor, ahol félmillióan vesztették életüket. Utána a semmi közepén táboroztam egy erdőben, szúnyogokkal hadakozva. Elfelejtettem füstölő spirált hozni, holnap pótolom! Aztán a Bug folyó. Ám mielőtt elkérném, folyóvá változnak az utak is, úgy zuhog az eső. Néha nem tudom, hogy biciklit, vagy vízi biciklit hajtok! Közben nagyon megnyugtató érzés a Carbonrecumbent Road Runner megbízhatósága: egy csavart sem kellett meghúzni az egész úton, a legmostohább körülmények között is kifogástalanul működött minden.

Barátságos ember hív meg egy sörre, elbeszélgetünk a történelmi időkről. Álmodó falukon haladok át, tervezett fürdésemből és napozásomból nem lesz semmi, mert barna vízzel rohan a megduzzadt Bug, a környéket pedig sejtelmes pára takarja. Épp illik a hangulat Sobibórhoz, ahol szintén megsemmisítő tábor volt, két és fél millió az áldozatok száma. Estefelé újra szakadni kezd az eső és villámok csapkodnak, amikor letáborozom egy fenyvesben. Milyen jó is ilyenkor száraz ruhába bújni, és a függőágyban ringatózva hallgatni az elemek tombolását!

Eddig északi volt az irány, most átvágok nyugatra a Visztulához. Erdők váltják egymást megművelt vidékekkel. Semmi különös, de én most éppen a semmi különösnek örülök. Sehol nincs turistabusz, emléktárgy-üzlet, kavalkád. A Visztula is megáradva fogad, nem is csoda azok után, ahogy nap közben többször elkapott a felhőszakadás. Zord örömmel tölt el, hogy nem tudnak kifogni rajtam az abnormális viszonyok: jó felszerelésemnek és kitartó harci kedvemnek köszönhetően napi kétszáz kilométereket haladok. Közben kerülnöm is kell egy jót: árvíz miatt nem jár a komp, el kell menni a legközelebbi hídig.

Másnap nagy bringás csoporttal futok össze, van sípos-tárcsás vezetőjük és kísérő kocsijuk. Megcsodálják rekumat, van, aki álló helyzetben üléspróbát vesz, elámulnak, hogy tudok lengyelül, és kiakadnak, hogy mekkora lépésekkel haladok. Később egy városkában épp a térképet nézegetem, amikor megáll mellettem egy versenybringás, hogy segíthet-e. Mint mondja, ő is találkozott a csoporttal, tőlük hallott rólam, szívesen elkísér egy darabon. Mentünk is, mint a szél! Táborhelyet viszont nem találtam, mert a Dunajec völgyében csak a meredek hegyoldalakon van erdő, ami vízszintesebb, ott mindent művelésre fogtak, vagy beépítettek. Ilyenkor az a szokásom, hogy megyek tovább, és vagy lesz jó hely, vagy átutazom az éjszakát, aztán másnap pihenek valamelyest. Most, amikor egy erdőfoltot vizsgáltam meg a töksötétben, megszólított egy lengyel kerékpáros, hogy itt sátrazik egy szörpgyártó telkén, van hely nekem is. Függőágyat felkötni nem volt hová, állt viszont ott néhány nagy hordó, amelyeket paddal-asztallal rendeztek be, hogy leültethessék a vendégeket. Egy ilyenbe kvártélyoztam be. Éjfélkor aztán beindult az esedékes zuhé, a hordó pedig csúful beázott! Szerencsére maradt egy száraz sarka, ahol összekuporodhattam. Hát, nyugalmasabb éjszakát is el tudtam volna képzelni 270 kilométer után.

Szerencsére kiszépült az időjárás a Dunajec áttörési szakaszára. Itt pár éve már lejöttem tutajjal, ami a környék idegenforgalmi attrakciója, most pedig a parti kerékpárút van műsoron. Csodaszép táj, meredek, sziklás hegyek és a fehér tajtékot vetve suhanó víz. Két jókora kaptató leküzdése után Zakopane jön, megannyi emlék helye hegymászó korszakomból, de a hegyeket most komor felhőfüggöny rejti. A város katasztrófa sújtotta terület: autó-áradat borítja el, kilométeres dugók mellett araszolok. Na, ezt hamar magunk mögött hagyjuk!

Az utolsó táborozás már Szlovákiára jön ki, az Árva folyó vidékén. Nagyszerű fenyves, besüt a lemenő Nap, szúnyog egy darab sem, ideális hely. Elégedetten, hálás érzésekkel vackolok el a függőágyban, noha vacsorára kénytelen voltam megelégedni tíz deka keksszel, mert korábban zártak a boltok, mint képzeltem. Egyébként sem sokat ettem ezen a túrán, rendes ebédet csak háromszor, azon kívül némi péksüteményt és sajtot. Bámulatosan kevés elegendő egy ilyen bringás túrához. Sörből viszont rendesen fogyasztottam.

Dermesztően hideg lejtőzéssel, még sötétben indul a másnap, Rózsahegy felé, majd a Donovaly hágó megmászása következik. Besztercebányán, Zólyomon suhantam át, és délután kettőkor már Parassapusztán találkozunk feleségemmel, aki, elmondása szerint megijedt tőlem, mert állítólag megviselt volt az ábrázatom. Annyi biztos, hogy több mint egy hétig, szélsőséges időjárási viszonyok között a szabad ég alatt voltam, ami azért igénybe veszi az elpuhult városi embert, leadtam két és fél kilót, de a végén is remek kondícióban éreztem magam. Hét és fél nap alatt 1538 kilométert tettem meg, napi átlagban 192-t, amivel meg vagyok elégedve, különösen a hegyvidékeket és az időjárást is figyelembe véve.

Nagyszerűen bevált a fekvőbringa-függőágy kombináció, lopakodó túrázáshoz a lehető legjobb! A kettő úgy függ össze, hogy függőágyban sokkal kényelmesebb és pihentetőbb az alvás mint sátorban, és a magányos erdei táborhelyek romantikusabbak egy kempingnél, de néha elég sokat kell menni, hogy jó helyet találjon az ember. Délután fél hattól kezdtem nézegetni, de néha mennem kellett még egy-két órát, míg rábukkantam az igazira. Amikor pedig, már túl a kétszázon, estefelé egyre csak gyűlnek a kilométerek, felbecsülhetetlen a reku komfortja. Ez a túrastílus pedig a teljes kikapcsolódást, az elégedett boldogság érzését teremtette meg.

Szerző: Karlovitz "Pupu" Kristóf

2011. október 7., péntek

Háromkerekű, kutyás rásegítéssel


Sokféle fekvőbringa létezik, ilyet még eddig nem láttam: Kutyahajtányos trike!
Mások utánfutóban cipelik magukkal a kedvencet, de ez sportosabbnak tűnik, legalábbis a kutya számára.
A videón szereplő háromkerekű egyébként egy KMX modell, mely nálunk is kapható, persze csak a kutyás kiegészítők nélkül...

Kiskunsági túra két teljesen eltérő rekuval

Pupu a vőjével ment egy több napos, "fán-alvós" bringatúrára a Kiskunságba.


Kettejük bringája alig hasonlít egymásra, hiszen Pupu az európai style-nak megfelelően rövid tengelytávú, sportos fekvővel, egy Carbonrecumbent-tel vágott neki, míg Balázs az amerikaiak által leginkább kedvelt hosszú tengelytávú fotelbringát, a Tour Easy-t bérelte ki tőlünk. Előbbiből remélhetőleg hamarosan lesz bemutató darabunk (a magyar gyártó már több hónapja ígéri, de valaki mindig lecsap az elkészült darabra, nemrég például Ausztráliából vettek egyet!).
A Tour Easy pedig az egyik leghíresebb és legrégebbi fekvős cégnek, az Easy Racers-nek a gyártmánya, mely kb olyan név kinn, mint a motorok között a Harley Davidson. A gyárnak még saját újságja is van, illetve rendszeresen tartanak nagy létszámú rekus találkozókat! Amerikában egyébként még szélvédőt is szoktak rá rakni, nem véletlen, hogy a gyártó logóján is avval szerepel:

Én is rendeltem belőle, így nálunk is van készleten, de bevallom még senki sem kérte hozzá. Pedig hideg időben jó szolgálatot tesz, hiszen csökkenti a hőelvonást, nem fagy le a felsőtest. (Vagy lehet, hogy mi nem reklámoztuk ezt a terméket eléggé, ezért nem tud róla senki?)

Pupu mindenesetre azt nyilatkozta a Tour Easy-ről egy 1200 km-es tesztet követően, hogy ennél kényelmesebb fekvőbringán még sosem ült!


2011. október 3., hétfő

Hase Pino teszt a Bikemag-on



Megjelent egy teszt a Hase Pino-ról a Bikemag-on!
A tesztelést és a cikk megírását Pupu vállalta magára, hiszen az esetleges elfogultság elkerülése miatt mi nem írhatunk szakújságba a saját bringáinkról, rajta kívül meg jelenleg nem nagyon van más független szakember Magyarországon, aki rendelkezik elegendő fekvőbringás tapasztalattal, és még egy cikket is képes megírni élvezetesen.
Mindenesetre Pupu a rá jellemző precizitással és olvasmányos jelleggel írta meg ezt a tesztet is, mely még azoknak is érdekes lehet, akiket esetleg nem is érdekelnek a fekvőkerékpárok. Egyébként a Hase Pino pont nekik lehet egy jó alternatíva, ha együtt akarnak bringázni kedvesükkel, vagy gyerkőcükkel, hiszen evvel a szétszedhető és így könnyedén szállítható vegyes tandemmel kiegyenlítődnek az erőviszonyok és legalábbis az első fekvős ülésben elfelejthetőek a bringás panaszok.
Ha tehát valakinek a neje nem szeret igazán bringázni, mert megfájdul a feneke, háta, nyaka vagy a tenyere, akkor a Hase Pino lehet a megoldás a közös kerékpározási élményekre!
Büszkék vagyunk rá, hogy ismét egy különleges élményt biztosító bringával adhatunk örömet az erre nyitott kerékpárosoknak!
Link a teszthez.

2011. október 1., szombat

Nyomtass bringát magadnak!


Nem tudom kinek mennyire ismerős a 3D nyomtatás, de a lényege, hogy vékony rétegekből építkezve (azaz tulajdonképpen egymásra nyomtatva) lényegében szinte bármilyen térbeli formának a megvalósítása lehetséges általa. Mérnökként régóta lenyűgözött a technológia, mellyel "bennszülött", azaz nem szét- vagy összeszerelhető szerkezeteket is könnyedén létre lehet hozni. Az alapanyag és a gyártási módszer persze jelenleg még nem tesz mindent lehetővé (a mechanikai tulajdonságok tekintetében nem tudja felvenni a versenyt egy például hidroforming technológiával gyártott hasonló tömegű fém alkatrész terhelhetőségével), de a fejlődést jól mutatja, hogy Angliában lelkes mérnökök már kerékpárt nyomtattak maguknak, mint ahogy az a csatolt videóból látszik.

2011. szeptember 28., szerda

Video a kerékpáros napról


Áfonya barátunk küldte el saját készítésű videóját a szeptember 11-i K&H Kerékpáros Napról. A mi bringáinkat a 4:06-6:30 részben lehet látni, de azért a többi rész is érdekes, különösen a bringás akrobata lányok gyakorlata.

Tesztnap Csillebércen


 
2011. október 15-én, a Csillebérci Szabadidőközpontban itthon először, egy helyen több neves márka idei és jövő évi kerékpár különlegességeit ismerheted meg testközelből, megfogdoshatod és egy tesztkörön ki is próbálhatod. Kérdéseidre a márka képviselői személyesen adnak választ!

Tesztelhető gépek

- Rekumbens (fekvő) bringák

- Bionicon MTB bringák

- Merida 2012-es MTB újdonságai 

- Specialized MTB bringák

- összehajtható bringák

A bringatesztelés mellett további színes programokkal várunk:

- Versenyek, játékok értékes nyereményekért (Folding-Bike gyorsasági verseny, Teszt-Nap-Kvíz, stb.)
- Horalky túracsoki kóstolás
- további meglepetések

Helyszín: Csillebérci Szabadidőközpont, Budapest- Normapark (belépés a hátsó kapubejárón)

Időpont: 2011. október 15. 10:00-17:00
Részvételi díj: ingyenes


A nap folyamán a jó hangulatról Bíró Ádám gondoskodik, a napi betevőt a helyi büfében mindenki magának beszerezheti.

Kerékpár tesztelés feltételei:
- előzetes bejelentkezés a Mozgásvilág.hu Virtuális Sportklub oldalon (erre a linkre kattintva)

- fejvédő viselése kötelező
- a teszt-tekerésen mindenki saját felelősségére vesz részt
- erről a helyszínen egy nyilatkozatot kell aláírni

Mit hozz magaddal? 

- Bringás cipőt

- Bukósisakot

- Időjárásnak megfelelő ruházat (mivel a program szabadtéri)

- Személyi igazolványt

- Igénytől függően elemózsiát, bár a helyi büfé mindenkit kiszolgál



A rendezvény szervezője a Mozgásvilág, mi meghívott kiállítóként leszünk jelen fekvőbringákkal és pedelec kerékpárokkal.

2011. szeptember 27., kedd

Optima Recumbent Riders

A facebook-on új formátumra váltott az Optima Recumbent Riders oldal.
Emellett az Optima Recumbents (mely a gyártói oldal) is sok fotóval és rengeteg hasznos információval szolgál az Optima bringákat használóknak, de hasznos lehet olvasgatni más típusú rekut használóknak is.

2011. szeptember 26., hétfő

Csúcstámadás

Tegnap, szeptember 25-én a RAH sorozatunk harmadik évében, 252 km-es távú körtúra során Budakalászról indulva megmásztuk Galyatetőt és Kékestetőt.

(Aki nem tudná a RAH rövidítés a Race Across Hungary, azaz Verseny Magyarországon Át, melynek névadó eseményeként 2009-ben a legnyugatabbi városból, Szentgotthárdról indulva szeltük át fekvőkerékpárokkal egyszuszra Magyarországot, majd 685 km megtétele után másnap érkeztünk meg a legkeletibb településre, Tiszabecsre. Tavaly észak-dél irányban tekertünk keresztül hazánkon. Idén a legmagasabb pont, a Kékestető megmászása volt a feladat körtúrába illesztve. Jövőre még gyűjtjük a jó ötleteket!) 

A résztvevők száma erőteljesen növekszik, így idén közel négyszer többen voltunk (15-en), mint két évvel ezelőtt, pedig páran betegség és egyéb közbejött indok miatt lemondták a túrát az utolsó pillanatban. A hangulat és az időjárás príma volt, soha rosszabbat! Külön öröm, hogy majdnem mindenki teljesíteni tudta az általa kitűzött célt, csak ketten kényszerültek visszafordulásra technikai problémák miatt.
Főbb adatok: 252 km táv, közel 2800 m szintemelkedés, 22,6 km/h pihenők nélküli átlagsebesség.

Míg az előző években a RAH-nak a fő célja a fekvőkerékpár kényelmének és hosszútávú túrázásra való tökéletes megfelelőségének a bemutatása volt, az idei túrával azt is szerettük volna emellett bebizonyítani, hogy az emelkedők leküzdése sem jelent akadályt a fekvőkkel. Azt gondolom, hogy mivel mindenki, aki nekifutott a legmagasabb hegyünknek, fel is jutott a csúcsra, nyugodtan kijelenthetjük, hogy a rekumbensek tökéletes kerékpárok túrázásra, akár sík, akár dombos-hegyes vidékről legyen szó! Kell ennél meggyőzőbb bizonyíték?

Köszönjük a tegnapi részvételt és szeretettel várunk mindenkit a jövő évi RAH-on (mert folytatása lesz a sorozatnak, ezt bátran megígérhetjük), vagy már az októberi Ambringa-túrán!
Végezetül még külön szeretnék köszönetet mondani Róbert Gábornak a szervezésért, és az idei túra útvonalának ötletéért!

2011. szeptember 21., szerda

Új európai kerékpáros sebességi rekord



Európai biciklisebesség-rekordot döntött egy holland diák, 128 kilométer per órás tempóval sikerült pedáloznia (természetesen fekvőkerékpárral...)
Az Európa-csúcs Amerikában született, nevezetesen az Egyesült Államokban, a nevadai sivatagban. Sebastian Bowier 200 méteren át tartani tudta a rekordtempót. Nála gyorsabban eddig csak a világcsúcstartó kanadai férfinak, Sam Whittinghamnek sikerült tekernie, és 4 kilométerrel volt gyorsabb, azaz óránként 132-vel pedálozott. Az Európa-rekorder biciklit holland egyetemisták tervezték. Pár napig még a nevadai sivatagban maradnak, hogy két újabb nekirugaszkodással megpróbálják túlszárnyalni a világcsúcsot - adta hírül a The Daily Telegraph című brit lap.
Forrás: Autós Világ

2011. szeptember 19., hétfő

Ütemterv a 2011.09.25-i túrához

A hétvégén ismét komoly kihívás elé nézünk, amikor a RAH hagyományok folytatásaként Budakalászról indulva egy 252 km-es túra keretében megmásszuk többek közt a Kékestetőt is. Erről már egy előző bejegyzésben írtam, így a részleteket most nem ismételném meg. (Aki még nem olvasta, ide kattintva megtekintheti.)
Közben Gábor (a túra szervezője) elkészített egy időtervet, melyet ezúton közreadok, hátha még páran kedvet kapnak:

Ahogy remélhetőleg látszik a becsatolt anyagban (a képre kattintva feljön egyébként nagyobb, jól olvasható formában), 5:45-kor indulunk Budakalászról és reményeink szerint 20:40-kor érkezünk vissza. Utóbbit én kicsit korainak érzem ugyan, mert elég szűkre van szabva az időterv, minimális pihenőkkel és haladós irammal, de remélhetőleg 10 óra körül azért sikerül visszaérkezni.
Jó lámpát feltétlenül hozzon magával mindenki! akinek nincs, annak tudjuk ajánlani a legutolsó Velo.hu lámpatesztben győztes Busch&Müller Ixon IQ lámpánkat, mely most már sztenderdnek számít a köreinkben, sok rekus illetve komoly bringás használja, többek közt a Pupu is...
Fontos még a megfelelő ruházat, izotóniás ital, illetve táplálék. Ha valakinek szüksége van például Bar szeletre, vagy bármire, akkor jelezze időben, ne vasárnap hajnalban, amikor már esetleg nem fogunk tudni segíteni!
A túra komolyságát a nagy táv mellett az is bizonyítja, hogy a szintemelkedés legalább 2320 m lesz, de mivel ez a térkép alapján lett számítva, így több is lehet a kisebb hullámzásokból fakadóan.
A teljes túrára jelentkezettek száma már most 9 fő, de további 4-5 fő jelezte, hogy résztávra beszáll. Utóbbi esetben a fenti időterv abban is támpontot nyújt, hogy kb mikor lehet az egyes helyszíneken becsatlakozni.
Szeretettel várunk mindenkit!

Túl az Óperencián

Pupu küldte az alábbi beszámolót az Enss folyó menti gyönyörű vidéken megtett túrájukról:


Túl az Óperencián
E bringás történet hőse, azaz hősnője a feleségem, Sárika, alias Kacsa, aki épp egy éve, nagymamaként kezdett el bringázni, és most az első komoly túráját teljesítette. Ausztriában az Enns folyó völgyét jártuk be, gyönyörű tájakat láttunk és kedves emberekkel találkoztunk.

Kacsa, aki soha életében nem tanult meg biciklizni, épp egy éve kapott kedvet, és egy kölcsön háromkerekű rekun kipróbálta a dolgot Dunakeszi és Vác között. Megtetszett neki, nemsokára körüljártuk a Fertőt, sokat csavarogtunk a Dunánál és a Tiszánál, de végig úgy maradt elkönyvelve, hogy csak síkvidéki túrák jöhetnek szóba. Mígnem pár hete barátokkal kerültünk egyet a Keszthelyi-hegységben, ahol kiderült, hogy megbirkózik ő hosszú és eléggé húzós emelkedőkkel is. E képességének hamarosan hasznát vette…
A kipécézett Ennsradweg (www.ennsradweg.com) ugyanis, az Enns folyó völgyét követve, tendenciájában lejt ugyan, de az útvonal sokat liftezik fel-le, összesen kiad körülbelül ezer méternyi szintemelkedést, és 1800 lejtést. „Inkább sportos” túrakerékpárosoknak ajánlja a leírás. Egyébként harcias elődök nyomába léptünk, lévén, hogy az Ober Enns német kifejezést torzították Óperenciává a kalandozó magyarok.
Baljós előjelekkel indult a túra. Eleve el kellett halasztani, mert pár hete, a tervezett időszakban katasztrofális volt az időjárás. Mostanra, június végére ígért napsütést a meteorológia. Ám pár nappal az indulás előtt Kacsa kikapott valami kórságot, úgyhogy erősen legyengülve, kellemetlenségektől gyötörve döntötte el vagányul, hogy azért belevág. Kifelé autózva aztán elromlott az idő is, komoly front vonult fel, esett az eső. Ami ilyen rosszul kezdődik, az csak jól folytatódhat!
Úgy is lett. Délutánra kezdett felszakadozni, így rögtön meg is tettük az első szakaszt, Radstadt és Pruggern között, hol mezei-, hol erdei utakon, vagy külön kerékpársávon, takaros falukat érintve. Az út, akárcsak később, nem végig aszfaltozott, sok a murvás szakasz, de ezek is simák és kemény felületűek, jól bringázhatók. Másnap pedig már hétágra sütött a Nap, amikor a leghosszabb etapot (67 km) tettük meg, Admont városáig. Ez húzós volt! Néhol olyan meredek kaptatók tarkítják, hogy be kellett segítenem Kacsának egy kis tolással, mert kipörgött a hátsó kereke! El is fáradt rendesen, de a harci kedve mit sem csökkent, sőt másnaptól javulni kezdett az egészsége, tudott már enni is valamit.
Úgy szerveztük meg a túrát, hogy én hajnalonként visszakerekezek az előző napi szakaszon, és utánunk hozom az autót, majd együtt reggelizünk, és következhet az aznapi közös menet. Az admonti fogadóban is tisztázni próbáltam még az este, hogy miképp tudok majd jó korán bejutni a garázsba, ahol a bringák állnak, mire így szólt a gazdasszony: − Fél hatkor nyitjuk ki. De nem kell bicikliznie, épp megy arra egy autónk, elviszi magát, nem is kerül semmibe! Ekkora szívélyességet nem illene visszautasítani, el is fogadtam örömmel.
A harmadik túranap a királyszakaszé: a Gesäuse hegytömbjén vágja keresztül magát az Enns, több száz méter magasra felnyúló sziklafalak között. Egyik lélegzetelállító látvány a másik után! Vadul zúg a folyó, egyébként csönd van, már amikor nem dübörögnek el mellettünk teherautók. Itt ugyanis nincs hely külön kerékpárútnak, csak ahol alagutat kell megkerülni. Meg-megállva, bámészkodva haladunk, középtájon egy vendéglő napernyője alatt ebédelve és sörözve – szép az élet!
A negyedik napon (szállásunk Kirchenlandl faluban volt) jó darabig küzdöttünk a hivatalos útvonal emelkedőivel, és élveztük a száguldást a lejtőin, mígnem a folyóvölgyi utat elhagytuk az országút kedvéért, mert az kevésbé hullámos, és Kacsa már kezdett ereje végéhez érni. Sokat vesz ki az emberből a tűző napsütés és a meleg is. Ausztriában amúgy sem rossz forgalomban biciklizni, mert nagyon korrektek, sőt néha már idegesítően óvatoskodók az autósok, néha már rájuk kiáltottunk volna: − Előzz végre, te szerencsétlen!
Az Ennstal túrát Reichramingban fejeztük be, de még hátra volt a ráadás, egy oldalvölgyben a Hintergebirgsradweg bejárása. Itt régebben keskeny nyomtávú vasút szolgálta a fakitermelést, ennek a nyomvonalán most a közforgalom elől elzárt murvás út vezet, a bringások paradicsoma! Meredek kaptató nincs benne, sőt alig emelkedik, lehet zavartalanul csodálni a patakot, a sziklafalakat és a sok alagutat, amelyekben automatikus világítást szereltek fel a kerékpárosok kedvéért. A Schleierfall (Fátyolvízesés) lett a méltó végpont, ahonnan visszafordultunk, már kezdődő esőben. Mire legurultuk azt a húsz kilométert, úgy néztünk ki, mint a vaddisznók! Szerencsére a faluban találtunk egy nyilvános vízcsapot, rajta locsolócsővel, így lemosott bringákat pakolhattunk be a kocsiba. Közben elégedetten regisztráltuk, hogy Kacsa épp most érte el a 2000-edik kerékpáros kilométerét. Hazafelé akkora felhőszakadásban jöttünk, hogy alig lehetett látni valamit, de ekkor már hiába adta ki a mérgét az időjárás: ezekkel az élményekkel a hátunk mögött csak mosolyogtunk rajta.

Karlovitz „Pupu” Kristóf

2011. szeptember 12., hétfő

Augusztus 28-i túra videói

"Haladó rekus tagozatunk" 2011 augusztusi túrája a következő útvonalon haladt:
Budakalász-Dunakeszi-Vác-Penc-Acsa-Galgaguta-Nógrádsáp-Nézsa-Alsópetény-Bánk-Rétság-Vác-Dunakeszi-Budakalász.
Kellemes időben nagyon jót bringáztunk, sőt a délutáni nagy melegben még fürödtünk is a Bánki-tóban! A túráról két videó is készült:





Legközelebb eljössz Te is?

Budakalász-Kékestető-Budakalász túra

Maradj fekve egész nap, de közben azért tekerj fel a Kékestetőre!


Az előző évek RAH hagyományainak folytatásaként, szeretettel meghívjuk minden rekus és nem rekus barátunkat egy kiadós szeptemberi bringázásra!

A túrát ezúttal nem versenynek hirdetjük, bár egy szakasz erejéig idén is lehet majd mérkőzni, hanem egy klasszikus, egész napos tempós túrának, ahol terveink szerint nagyjából együtt haladunk. Cél a Kékestető!

Indulás 2011. szeptember 25-én hajnalban az Annyira Más Bringabolttól (Budakalász, Tanító u. 2), érkezés este vagy éjszaka ugyanide.
A táv 252 km, a szintemelkedés jelentős, hiszen az útvonal finoman szólva sem sík:

Budakalász-Vác-Pásztó-Mátraháza-Kékestető-Mátraháza-Gyöngyös-Aszód-Budakalász

Evvel a túrával azt is szeretnénk bebizonyítani, hogy rekuval nem kell félni az emelkedőktől. Fontos viszont, hogy egyrészt a kerékpárod és Te is kiváló állapotban legyetek, másrészt a megfelelő táplálkozásra (pl izotóniás ital!) és öltözködésre is fordíts kellő figyelmet, mert ekkora távot és szintemelkedést megtenni egy kulacs vízzel nem lehet, ha csak nem vagy teve! De mivel egy kivétellel nem tudok kerékpározó tevéről... :)

Ha szereted a komoly kihívásokat, és elég edzettnek érzed magad, akkor mindenképp gyere el!

2011. szeptember 11., vasárnap

Kerékpáros nap 2011

Ma kiállítottunk a Kerékpáros nap rendezvényen. Jól sikerült, ízelítőül becsatolok pár képet.
Így nézett ki a standunk, még nyitás előtt:

Ilyen sor állt szinte egész nap, várva, hogy kipróbálhassa valamelyik trike-unkat:

Na melyik híresség van a következő képen?
(Aki nem ismerné fel a napszemüvegben, Verrasztó Evelyn, Európa-bajnok olimpikon. Neki is nagyon tetszett a Kettwiesel):

És végül a legifjabb komoly érdeklődő, aki percekig vizsgálta közelről a Tour Easy-t:

2011. augusztus 26., péntek

Üdülési csekk elfogadók lettünk


Örömmel jelentjük be, hogy mostantól Üdülési Csekk elfogadók lettünk!
Hogy ez mire jó? Ezzel lehet fizetni nálunk például a fekvőkerékpár bérlését. De nem árt tudni, hogy az Üdülési Csekk szeptember közepéig igényelhető a munkáltatótól!
Részletes információk a www.udulesicsekk.hu honlapon.

2011. augusztus 23., kedd

Debreceni Virágkarneválon állítottunk ki


Ha valaki nem tudná, a Debreceni Virágkarneválon rengetegen vannak!
Ezt valahogy sejtettem korábban is, de augusztus 20-án, mikor kiállítottunk a rendezvényhez kapcsolódó szabadtéri kerékpáros korzón a Békás-tó mellett, na ez minden várakozásomat felülmúlta! A helyszín is tetszett, de a sok pozitív hozzáállású érdeklődő pláne! Olyan sokan voltak, hogy ketten nem is győztük. 10 órán keresztül próbáltattuk az érdeklődőkkel a rekuinkat, többségében ugyan gyerekeknek, de sokan kipróbálták felnőttek is. A fiatalok különösen lelkes közönség, nem véletlen, hogy egyre többször hallom rekuzás közben a rámcsodálkozó gyerekek szájából, hogy:
"Én is ilyen bringát szeretnék!"
Pedig ők még nem is sejthetik, hogy milyen jó úgy letekerni hosszú távokat 30 éves kor felett, hogy közben nem fájdul meg a fenék, a hát, a csukló vagy a tenyér!

A Google tulajdonos-vezetője is rekut akar

Sergey Brin, a híres Google résztulajdonosa és igazgatósági tagja egy hónapja kért segítséget a Google+ (a Google legújabb közösségi oldala, mely hihetetlen iramban terjed) oldalán fekvőkerékpár kiválasztásával kapcsolatban.
A válaszok persze rögtön elkezdtek záporozni. A tipikus irigykedő válasz szerint vegye meg mindet, mondván úgyis van rá elég pénze, aztán döntse el, neki melyik tetszik. Biztos erre a segítségre vágyott...
Egyébként olvasva a reakciókat, egyértelmű, hogy mennyire nem ismerik még az emberek a fekvőbringákat, illetve mennyi téveszme él bennük. A válaszolók jelentős részéről egyértelműen lerí, hogy életében nem próbálta még a fekvőkerékpárt, de azért fontosnak érezte, hogy hozzászóljon. Sokan figyelembe sem vették a kérdést, csak kedvenc kerékpár márkájukat javasolták, pedig azok a gyártók nem is készítenek rekut...
Azért persze vannak értelmes válaszok is, melyek támpontot adhatnak a Google vezetőjének. Kíváncsi lennék, hogy vajon mennyi ideje és kedve volt a hasznos válaszok kimazsolázására! Remélem nem adja fel és belép a rekusok táborába ő is!
Ez a bejegyzés egyébként egy jó látlelet a közösségi oldalak információs zuhatagára. Sok a zaj, de ebből jóval kevesebb a hasznos tartalom. Mégis rengeteg időnket vagyunk képesek a virtuális térre pazarolni, ahelyett, hogy élnénk a "való" életet a tényleges ismerőseinkkel, barátainkkal (Bár most én is blogolok ahelyett, hogy rekuznék...)
Minderről eszembe jutott a facebook felhasználók furcsa viselkedéséről készített rövid, mégis elgondolkodtató videó (Farewell Facebook), melyet két fiatal holland filmes készített.
Nincs benne ugyan reku, mégis érdemes megnézni!

Hase Klimax 5K


A Hase legújabb terméke egy burkolt háromkerekű, a Klimax 5K. A tavaly bemutatott Klimax modell, mely a Kettwiesel alapjaira épített elektromotoros járgány, könnyedén és gyorsan levehető "esernyőszerű" burkolattal van ellátva. Idei újdonságuk, hogy mindezt 500W-os, tehát rendkívül erős elektromotorral kínálják Klimax 5K típusnévvel. Ez a jármű városban tökéletesen képes helyettesíteni egy autót, hiszen az időjárástól védetten, sebesen suhanhatunk igazán környezetvédő módon megoldva közlekedésünket. Egyébként ez a termék az idei CEBIT kiállításon Hannoverben Ipari Formatervezési Aranyérmet nyert, melyhez gratulálunk mi is. (A díjátadóról ide kattintva nézhetsz meg egy kis német nyelvű videót.)
Jövő héten megyek az Eurobike-ra, remélem alkalmam lesz kipróbálni egyet!

2011. augusztus 18., csütörtök

Augusztus 20-i programok

Most szombaton Debrecenben állítunk ki a híres Virágkiállításon, ahová mindenkit szeretettel várunk. Szólj barátaidnak, rokonaidnak is!

Tőlünk függetlenül ugyanezen a napon egyik rekus barátunk rekus túrát szervez az ünnep tiszteletére. Ő ugyanis szeretné a fekvőkerékpárosokat képviselni a Határon túra 2011 rendezvényén, ha nem is az egész távon, de legalább az utolsó napon. Augusztus 20-án 8.30 körül indul Budakalászról, áthalad a fővároson és -előreláthatólag- Dabasra érve (14-14.30 óra körül) csatlakozik a Kossuth térre igyekvő nagy kerékpáros társasághoz. Akinek kedve van vele kerekezni, feltétlenül vegye fel a kapcsolatot Tamással az alábbi elérhetőség valamelyikén:
Straub Tamás Tel: 06-70-55-85-485, E-mail: straub.tamas@gmail.com

2011. augusztus 17., szerda

Videó a leghosszabb Ambringa-túráról


Szombaton kellemes hangulatú Ambringa-túrán voltunk jópáran. Már a kezdetek jól alakultak, ugyanis ismét kaptunk finom réteseket, melyekből mindenki kapott, aki elég korán érkezett.
A túra során először Szentendrén és Leányfalun keresztül elbringáztunk Dunabogdányba. Itt történt egy kis baleset, ugyanis az egyik résztvevő házilagos készítésű rekuja olyan szerencsétlenül dőlt el álló helyzetből a pihenő közben, hogy eltört a kormánya. Bár sok szerszámot és pótalkatrészt vittünk magunkkal, de kormány nem volt közöttük, így egy faággal kellett ideiglenesen visszarögzíteni a helyére. Szerencsére a műtét sikerült, így az illető folytatni tudta a túrát, bár végül rövidebb úton tért haza, nem jött végig velünk.
Visszafelé Tahitótfalunál betekertünk a hídon a szigetre, és átmentünk a keleti oldalra. Kis várakozást követően komppal átkeltünk Vácra. Innen már visszafelé vettük az utat és a hangulatos kerékpárúton a Duna mellett visszateketünk Dunakeszire, majd végül a Megyeri-hídon átgurulva már erős sötétedésben érkeztünk vissza Budakalászra. A túra távja összesen 69,5 km-re jött ki, így ez volt az eddigi leghosszabb könnyű túránk.
Pupu megjegyzése értelmében nagy szerencsében részesültünk, ugyanis ő több pihenőnél is ivott egy-egy sört az egészségünkre. A túra igazi hőse mégsem ő, hanem a mindössze 7 éves Juli volt, aki könnyedén és jó tempóban tekerte le a hosszú távot. Csupán annyi gondja volt, hogy nem mehetett olyan gyorsan, mint szerette volna, ugyanis elfogytak a sebesség fokozatok a bringáján.... :-) Utólag is gratulálunk neki, még másnap is elismerően beszélgettünk róla a többiekkel! Mennyit menne ez a kislány rekuval?!
Köszönöm mindenkinek, aki eljött, legközelebb is szeretettel látunk mindenkit!

2011. augusztus 15., hétfő

Eurobike


Augusztus 31. és szeptember 3-a között kerül megrendezésre idén a legnagyobb európai kerékpáros kiállítás, a Eurobike. A helyszín Friedrichshafen, a Bódeni-tó mellett, ahol ideális körülmények között mutatják be a kerékpáros ipar legújabb termékeit. Annyi itt a látnivaló, hogy rendes végignézésre nem elég négy nap sem!
Fekvőkerékpáros termékekből ez a kiállítás ugyan nem igazán erős, jellemzően leginkább csak a német gyártók állítanak rajta ki, de a pedelec vonala nagyon jelentős. Tavaly szembesültem vele legelőször, hogy a leggyorsabban fejlődő és az egyik legjelentősebb kiállítási téma az elektromos rásegítéssel ellátott kerékpárok területe volt. Természetesen "hagyományos" kerékpáros termékekből pedig szinte minden itt van, ami csak érdemes a figyelemre.
Mivel nincs nagyon messze, a helyszín pedig akár kikapcsolódásra is tökéletes, így javaslom a kerékpárok iránt érdeklődőknek, hogy egyszer látogassanak el a Eurobike-ra, nagy élmény lesz!

2011. augusztus 13., szombat

Békés-Dánfok 120 km túra videója

Ha már lúd, legyen kövér elv alapján, elkészítettem a békési kerékpáros találkozó egyik túráján felvett videó vágott verzióját is. A 122 km-es túra során sok érdekeset és szépet láttunk mind a kulturális, mind a természeti látnivalókból.
Engem talán a legjobban a videó végefelé látható tarhosi zenepavilon nyűgözött le, mivel nem számítottam hasonlóra sem. Ez a gondozatlanságában is fenséges épület az elvadult bekötő úttal teljesen lenyűgözött. Hiába, sok fantasztikus dolog található szép hazánkban, mely valahogy nem kap kellő figyelmet és megbecsülést...
Ez a zenepavilon egyébként korábban az ország első zeneiskolája volt, még Kodály Zoltánék alapították. 15 évig üzemelt, és sok tehetséges zenész nevelkedett a falai között.
Köszönöm a Bihargók csapatának, különösen Pap Attilának, aki ezt a bringás túrát vezette, hogy megismertettek minket ezzel a vidékkel!

A Kerékpáros Találkozón egyébként számtalan kedves élménnyel gazdagodtunk. Gyulára többször is be kellett mennünk, hogy legyen elég időnk végignézni a legfőbb látnivalókat, na meg újra és újra végigenni a Százéves cukrászda legfinomabb tortáit. A kerékpáros túrákon kívül a kenus túra volt még fantasztikus, arról sajnos nem készítettem videót, pedig a Kőrös gyönyörű, békés, csendes és nyugodt. (Talán Békés sem véletlenül kapta a nevét...)
Mi mindenesetre megszerettük ezt a vidéket is!
Ja és el ne felejtsem, egy díjat is kaptunk, melyet ezúton is köszönünk a szervezőknek!

Június-júliusi túrák videói

Még korábban rögzítettem, de csak most, a szabadságom alatt volt időm megszerkeszteni a júniusi és júliusi Ambringa-túrák videóit. Elnézést a késedelemért, de remélem örömmel nézik vissza azok, akik eljöttek velünk túrázni:
Júniusi túra videója

Júliusi túra videója

2011. augusztus 11., csütörtök

Ambringa-túra most szombaton

Ugye nem felejtkeztetek el róla, hogy most szombaton, augusztus 13-án lesz a havi Ambringa-túra?
Minden a szokásos módon lesz, azaz 14:30-kor indulunk a bolt elől, vissza pedig várhatóan 19-20 óra között érkezünk. Bérelni most is lehet fekvőkerékpárt, a foglalás részletei iránt érdeklődj a 26/343-353-as telefonszámon!
Szeretettel várunk mindenkit!

2011. augusztus 9., kedd

Fordítási bibi

Gyakran küldenek részünkre ajánlatot kerékpáros termékekre vonatkozóan. Ma egy elektromos bringával kapcsolatosan kaptam egy adatlapot, melyen jót derültem. A könnyebb megtalálás érdekében sárgával kijelöltem az ominózus részt:

Értem persze, hogy miből jött a félrefordítás, de azért megdöbbentett, mert a többi rész szinte hiba nélküli, így elképzelhető, hogy valaki már lektorálta. Nem úgy, mint az az interneten terjedő fordítási műremek, mely egy kínai fogamzásgátló használati utasítása. Ez viszi a pálmát szerintem...

2011. augusztus 1., hétfő

Kalkhoff bevezetési akció


Ha valaki jártasabb egy kicsit is a kerékpárok világában, akkor biztos találkozott már a Kalkhoff névvel, különösen, ha érdeklődik a pedelec bringák iránt. A hazájában piacvezető német gyártó kerékpárjai prémium minőségűek, ugyanakkor az áruk kedvezőnek mondható, ezért is kezdtünk bele a magyarországi forgalmazásukba. Örömmel jelentjük be, hogy megkaptuk az első Kalkhoff pedelec, azaz elektromos rásegítéssel ellátott modelleket!
Most első lépésben a két várhatóan legkeresettebb modellt vettük fel a palettánkra. Az egyik egy Bionx motorral szerelt férfivázas trekking (Kalkhoff Image B27),a másik egy egyszerűbb (Panasonic) motorral szerelt városi bringa (Kalkhoff Agattu C3 3-G Nexus).
És hogy a hír még pozitívabb legyen, mindkét modell most bevezető áron vásárolható meg 70.000,- Ft kedvezménnyel augusztus 13-ig.
A fenti bringákról további információ a honlapunkon érhető el ide kattintva.

2011. július 26., kedd

Gocycle líthiumos aksival


Nemrég kaptuk a hírt, hogy végre rendelhető lithiumos akkumulátor a Gocycle-hez.
Az új aksinak több előnye is van:
- 20%-kal növeli a bringa hatótávolságát;
- könnyebb 1 kg-mal;
- a töltés is egyszerűbbé válik, hiszen a lithiumos akkumulátorok bármikor szabadon tölthetőek, nem kell lemeríteni őket, ráadásul egy speciális BMS rendszer mindig automatikusan optimalizálja az energia felhasználást a cellák között;
- beépített töltöttség kijelzővel van ellátva;

Képet még nem kaptunk róla, de annyit már elárultak, hogy a 301-9999 gyári számú Gocycle-kkel kompatibilis, átalakítás nélkül berakható, viszont másként rögzül, mint a korábbi akkumulátor.
Az ára júliusi előrendeléssel 445 angol font, azaz 138 eFt, viszont ebben az árban már az új töltő is benne van. Szállítás várhatóan szeptemberben.

2011. július 25., hétfő

Túl az Óperencián

Nemrég Pupu és neje, Sárika együtt túráztak Ausztriában, az Enns folyó mentén. Íme Pupu beszámolója és videója, melyet ezúton is köszönök:


E bringás történet hőse, azaz hősnője a feleségem, Sárika, alias Kacsa, aki épp egy éve, nagymamaként kezdett el bringázni, és most az első komoly túráját teljesítette. Ausztriában az Enns folyó völgyét jártuk be, gyönyörű tájakat láttunk és kedves emberekkel találkoztunk.

Kacsa, aki soha életében nem tanult meg biciklizni, épp egy éve kapott kedvet, és egy kölcsön háromkerekű rekun kipróbálta a dolgot Dunakeszi és Vác között. Megtetszett neki, nemsokára körüljártuk a Fertőt, sokat csavarogtunk a Dunánál és a Tiszánál, de végig úgy maradt elkönyvelve, hogy csak síkvidéki túrák jöhetnek szóba. Mígnem pár hete barátokkal kerültünk egyet a Keszthelyi-hegységben, ahol kiderült, hogy megbirkózik ő hosszú és eléggé húzós emelkedőkkel is. E képességének hamarosan hasznát vette…
A kipécézett Ennsradweg (www.ennsradweg.com) ugyanis, az Enns folyó völgyét követve, tendenciájában lejt ugyan, de az útvonal sokat liftezik fel-le, összesen kiad körülbelül ezer méternyi szintemelkedést, és 1800 lejtést. „Inkább sportos” túrakerékpárosoknak ajánlja a leírás. Egyébként harcias elődök nyomába léptünk, lévén, hogy az Ober Enns német kifejezést torzították Óperenciává a kalandozó magyarok.
Baljós előjelekkel indult a túra. Eleve el kellett halasztani, mert pár hete, a tervezett időszakban katasztrofális volt az időjárás. Mostanra, június végére ígért napsütést a meteorológia. Ám pár nappal az indulás előtt Kacsa kikapott valami kórságot, úgyhogy erősen legyengülve, kellemetlenségektől gyötörve döntötte el vagányul, hogy azért belevág. Kifelé autózva aztán elromlott az idő is, komoly front vonult fel, esett az eső. Ami ilyen rosszul kezdődik, az csak jól folytatódhat!
Úgy is lett. Délutánra kezdett felszakadozni, így rögtön meg is tettük az első szakaszt, Radstadt és Pruggern között, hol mezei-, hol erdei utakon, vagy külön kerékpársávon, takaros falukat érintve. Az út, akárcsak később, nem végig aszfaltozott, sok a murvás szakasz, de ezek is simák és kemény felületűek, jól bringázhatók. Másnap pedig már hétágra sütött a Nap, amikor a leghosszabb etapot (67 km) tettük meg, Admont városáig. Ez húzós volt! Néhol olyan meredek kaptatók tarkítják, hogy be kellett segítenem Kacsának egy kis tolással, mert kipörgött a hátsó kereke! El is fáradt rendesen, de a harci kedve mit sem csökkent, sőt másnaptól javulni kezdett az egészsége, tudott már enni is valamit.
Úgy szerveztük meg a túrát, hogy én hajnalonként visszakerekezek az előző napi szakaszon, és utánunk hozom az autót, majd együtt reggelizünk, és következhet az aznapi közös menet. Az admonti fogadóban is tisztázni próbáltam még az este, hogy miképp tudok majd jó korán bejutni a garázsba, ahol a bringák állnak, mire így szólt a gazdasszony: − Fél hatkor nyitjuk ki. De nem kell bicikliznie, épp megy arra egy autónk, elviszi magát, nem is kerül semmibe! Ekkora szívélyességet nem illene visszautasítani, el is fogadtam örömmel.
A harmadik túranap a királyszakaszé: a Gesäuse hegytömbjén vágja keresztül magát az Enns, több száz méter magasra felnyúló sziklafalak között. Egyik lélegzetelállító látvány a másik után! Vadul zúg a folyó, egyébként csönd van, már amikor nem dübörögnek el mellettünk teherautók. Itt ugyanis nincs hely külön kerékpárútnak, csak ahol alagutat kell megkerülni. Meg-megállva, bámészkodva haladunk, középtájon egy vendéglő napernyője alatt ebédelve és sörözve – szép az élet!
A negyedik napon (szállásunk Kirchenlandl faluban volt) jó darabig küzdöttünk a hivatalos útvonal emelkedőivel, és élveztük a száguldást a lejtőin, mígnem a folyóvölgyi utat elhagytuk az országút kedvéért, mert az kevésbé hullámos, és Kacsa már kezdett ereje végéhez érni. Sokat vesz ki az emberből a tűző napsütés és a meleg is. Ausztriában amúgy sem rossz forgalomban biciklizni, mert nagyon korrektek, sőt néha már idegesítően óvatoskodók az autósok, néha már rájuk kiáltottunk volna: − Előzz végre, te szerencsétlen!
Az Ennstal túrát Reichramingban fejeztük be, de még hátra volt a ráadás, egy oldalvölgyben a Hintergebirgsradweg bejárása. Itt régebben keskeny nyomtávú vasút szolgálta a fakitermelést, ennek a nyomvonalán most a közforgalom elől elzárt murvás út vezet, a bringások paradicsoma! Meredek kaptató nincs benne, sőt alig emelkedik, lehet zavartalanul csodálni a patakot, a sziklafalakat és a sok alagutat, amelyekben automatikus világítást szereltek fel a kerékpárosok kedvéért. A Schleierfall (Fátyolvízesés) lett a méltó végpont, ahonnan visszafordultunk, már kezdődő esőben. Mire legurultuk azt a húsz kilométert, úgy néztünk ki, mint a vaddisznók! Szerencsére a faluban találtunk egy nyilvános vízcsapot, rajta locsolócsővel, így lemosott bringákat pakolhattunk be a kocsiba. Közben elégedetten regisztráltuk, hogy Kacsa épp most érte el a 2000-edik kerékpáros kilométerét. Hazafelé akkora felhőszakadásban jöttünk, hogy alig lehetett látni valamit, de ekkor már hiába adta ki a mérgét az időjárás: ezekkel az élményekkel a hátunk mögött csak mosolyogtunk rajta.

Karlovitz „Pupu” Kristóf

2011. július 6., szerda

Ambringa-túra fürdéssel

Végre itt a jó idő, úgyhogy a szombati Ambringa-túrán a Szentendrei sziget északi végét céloznánk meg, ahol a programba iktatnánk egy rövid, de kellemes felüdítő fürdést is a 33 fokos melegben (ennyit ígér most a meteorológia) az ottani fantasztikus strandon! Tavaly magas volt a Duna, úgyhogy nem mutatta meg igazi arcát a szigetspicc, de most teljes pompájában élvezhetjük majd az alacsony vízállás miatt előbújó kavicsos homokpadot. Fantasztikus ugyanis onnan a kilátás a visegrádi fellegvárra és a fenséges Dunakanyarra, aki még nem látta, ne hagyja ki!

Július 9-én szombaton délután tehát ismét egy kellemes Ambringa-túrára invitálunk! Mint mindig, most is a bolt zárását követően 14:30-kor indulunk és este 8 óra körül érkezünk várhatóan vissza.
Ha esetleg nincs még rekud, vagy csak ki szeretnél próbálni hosszabb távon egy másikat, bérelhetsz tőlünk fekvőbringát. A foglalást azonban mielőbb tedd meg, mert folyamatosan fogynak a kibérelhető kerékpárjaink! Bérlési igényedet jelezheted az info@ambringa.hu-ra küldött a levélben (telefonos elérhetőséged ne felejtsd el megadni!), vagy a 26/343-353-as telefonszámon közvetlenül.
Szeretettel várunk és ne hagyd otthon a fürdőruhád!
(A fenti képek a Panoramio honlapról valók.)

2011. július 4., hétfő

Kerékpárral a Kőrösök lágy ölén

Idén július 19-24 között kerül megrendezésre a 41. Országos és Nemzetközi Túrakerékpáros Találkozó és II. Békési Kerékpáros-fesztivál Békés megyében, Békés-Dánfokon. Az előzetes programfüzetben rengeteg érdekes program (rövidebb és hosszabb kerékpáros és kenus túrák, gasztrotúra, bringás felvonulás, esti party, stb) szerepel minden napra, érdemes tehát eljönni. A Körösök völgye egyébként is a lehetőségek kincsestára, de sajnos nem ismerjük kellően a benne rejlő lehetőségeket. Ez a találkozó igyekszik megmutatni, hogy milyen gazdag ez a táj természeti, kulturális, gasztronómiai értékekben és szolgáltatásokban.
Természetesen mi sem akarunk lemaradni a jóról, úgyhogy ott leszünk és erre bíztatunk minden a természetet és a jó társaságot kedvelő bringást! Részletes program ide kattintva érhető el.
Gyere el Te is, hidd el, jó lesz!
Mi már többször voltunk a korábbi években és mindig nagyon élveztük. Gyerekekkel együtt is tökéletes üdülési lehetőség, ugyanis egy ilyen találkozón mindenki megtalálja az érdeklődésének és edzettségének megfelelő elfoglaltságot.

2011. június 29., szerda

Hase Pino


Évek óta szemeztünk vele, de eddig nem szántuk rá magunkat, pedig többeket is érdekelte már. Most viszont megrendelésre behozzuk az első Hase Pino-t, mely egyedülálló a maga nemében!
A Pino egy kombinált tandem, melyen elöl hever a fekvőbringás (ő csak teker), míg hátul ül a kapitány (ugyanis ő kormányoz). Miért is jó ez?
- Először is mindenki tökéletesen látja az utat és a környezetet, sokkal nagyobb az élmény.
- Másodszor hihetetlenül egyszerű a kommunikáció, hiszen a két fej nagyon közel kerül egymáshoz.
- Harmadszor legalább az egyik (na ki is, csak nem az elöl ülő fekvős?) tökéletes kényelemben bringázhat....
- Negyedszer a Pino sokkal rövidebb, fordulékonyabb, mint a szokásos tandemek, ami szintén nagy előny a szállításkor és a városi környezetben.
És hogy mondjak még egy jó tulajdonságot, ráadásként szét is szedhető és 4 perc alatt össze is rakható! Erről itt egy videó, mely csak 25 másodperc "üresjárat" után indul, de aztán már jó:



A Pino ideális pároknak, vagy gyerek/szülő összetételben is tökéletesen használható akár egészen fiatal kortól speciális gyerek hajtóművel. Egy fiatal házaspár például két kis gyerekkel pár éve megkerülte a Földet két Pino nyergében!
Én is többször kipróbáltam már, és nagyon tuti. Az egyedüli ok, amiért nem vettünk, hogy nem akartam hátul ülni egy normál nyergen, mivel a nejem az első ülést biztos lefoglalta volna magának....
A lényeg, hogy hamarosan érkezik az első Pino-nk!
Aki meg szeretné csodálni, annak július 26-ig lesz rá lehetősége, utána viszi el a tulajdonosa. Siessetek, le ne maradjatok!
Ja és még egy megjegyzés előre tisztázandó az esetleges félreértést: Ez nem a bolt demobringája, tehát kipróbálni most nem lehet, csak megnézni! Persze ha valakinek majd idővel megengedi a tulajdonosa, hogy ráüljön, az már egy másik történet... :)

2011. június 22., szerda

Topeak AlienII


Aki túrára megy, mindenképpen hasznos magával vinnie bringás szerszámkészletet, hiszen bármikor szükség lehet a szereléshez megfelelő eszközökre. Na de milyet vigyünk? Kicsit, mely könnyű és nem foglal el sok helyet, vagy olyat, ami nagyobb ugyan, de több feladat is megoldható vele? Ha nem csak a sarki boltig teker el az ember, én inkább az utóbbi felé hajlok, főleg mióta megtaláltam a Topeak AlienII, mely sokak szerint a legjobb szerszámkészlet.

Az AlienII kicsi mérete ellenére szinte mindent (sőt még annál is többet) tud, úgyhogy bátran ajánlhatom a komoly bringások. De érdemes idézni egy felhasználói véleményből a Testbike-ról:

"A nemzetközi fórumok szerint az egyik legjobb útiszerszámot kapja a vásárló. Elképesztően jól ki van találva, hibátlan (a kilencvenes évek végének Minoura szerszámait is túlszárnyaló) kidolgozás, precíz méretek, nagyon átgondolt tervezés.

Összesen 26 eszköz/funkció van rajta, köztük pl. a sörnyitás is, ami kissé értelmetlen. Majdnem bármilyen kis úti szerelési feladatra alkalmas (nyilván a méret és a terhelhetőség adta korlátokon belül), nagyon strapabíró."

Tényleg érdemes megfontolni, én konkrétan 8 hónapig vártam, hogy a magyar disztribútor végre behozzon belőle, miután az enyémet odaadtam valakinek, aki nagyon akart venni, de nem volt már a boltnak. Nem érdekelte, hogy használt, ő így is nagyon kérte, én pedig akkor nem tudtam, hogy milyen nehéz lesz majd pótolnom. Most viszont végre van nekünk raktáron, bár már csak 2 darab, mert volt aki rögtön kettőt is vett belőle! Remélem a következő szállítmányra nem kell 8 hónapot várni!

Gocycle teszt a Vezess.hu honlapon


Igazából ez már nem teljesen új hír, de elfelejtkeztem róla. Földi Attila, a vezess.hu egyik oszlopos újságírója kölcsönkapott tőlünk egy Gocycle-t és gyorsan letesztelte. A tapasztalatait "Luxus Camping-bringa összkerékhajtással" címmel jelentette meg június elején.
Nem árt tudni, hogy a valóság még a tesztnél is jobb, mivel pár apróságról csak a cikk megjelenése után értesült a szerző. A cikk ide kattintva olvasható.
A beszámolók szerint a vezess.hu egész csapata belelkesült a Forma-I-es tervező által megálmodott csodajárgánytól, amin nem is csodálkozom. Én ugyanígy voltam, mikor pár éve Hollandiában az egyik tervező műhelyben először megpillantottam. Rögtön beleszerettem, pedig nem is fekvőkerékpár...