2010. december 28., kedd

Optima Orca teszt a vezess.hu-n

Nemrég egy időre kölcsönadtuk az Optima Orca demo fekvőkerékpárunkat a vezess.hu egyik oszlopos tesztelőjének, Földi Attilának, aki kiváncsi volt, hogy mennyire lehet egy rekuval városban közlekedni, munkába járni.
Természetesen a célt ismerve már eleve olyan fekvőt ajánlottunk, mely városban jól használható, ugyanis kellően magas, így kiválóan látszik a forgalomban (a fenti képen ez jól látható, hiszen a bringásfutárral megegyezik a fejmagasság, viszont mivel a különlegesség miatt a fekvő sokkal feltünőbb, így az autósok könnyebben észreveszik a gyakorlati tapasztalataink alapján), a lengéscsillapítása és a 26-os méretű nagy kerekei miatt prímán viseli az úthibákat, könnyen kezelhető, barátságos, így egy kezdő számára sem jelent gondot a gyors elsajátítása. Az Orca a kitűzött céloknak tökéletesen megfelel, így nem csodálkoztunk, mikor a teszt pozitív tapasztalatokkal zárult. Még azt is letesztelték, hogy egy kis liftben mennyire fér el!
A mai napon a cikk meg is jelent az oldalukon, úgyhogy ide katttintva bárki elolvashatja teljes terjedelmében.

2010. december 25., szombat

Kellemes Ünnepeket!

Nagyon köszönjük azt az érdeklődést és támogatást, melyet az idén kaptunk!

Vevőinknek külön is köszönjük bizalmukat, hogy nálunk vásároltak, evvel is hozzájárulva hazánk egyetlen fekvőkerékpáros és pedelec-es szakboltjának fennmaradásához.

Hiszünk abban, hogy segítségeddel egyre közelebb jutunk kitűzött célunkhoz, hogy a régióban mindenkivel megismertessük a fekvőbringák és a pedelec kerékpárok előnyeit és a velük járó fantasztikus élményeket. Köszönjük, hogy mesélsz barátaidnak és ismerőseidnek ezekről a különleges bringákról, hogy megosztod velük kellemes élményeidet! Ez hatalmas segítség, melyet magunk és az egyre gyarapodó rekus és pedelec-es közösség nevében köszönünk!

Reméljük, hogy jövőre ismét találkozunk valamelyik (vagy minél több) rendezvényünkön!
Az ünnepek között már nem leszünk nyitva, reméljük Neked is sikerül ezen pár nap alatt kipihenni a 2010-es év fáradalmait és feltöltődni a jövő évre!

Békés, szeretettel teli karácsonyt

valamint

sikerekben, egészségben és kellemes élményekben gazdag új évet kívánok 2011-re!

2010. december 19., vasárnap

Rekus naptár 2011-re


Reggel Pupu hívott telefonon egy meglepetéssel. Készített egy 2011-es naptárat fekvőbringás képek felhasználásával, melyet ajándékként átküldött számomra avval, hogy közkinccsé is tehetem. Feltettem hát a honlapunkra, onnan bárki letöltheti ide kattintva.

Köszönöm Pupunak a magam és minden rekus barátunk nevében!

2010. december 2., csütörtök

Szavazás eredménye

Először is köszönetet szeretnék mondani mindenkinek, aki vette a fáradtságot, és áldozott ránk az idejéből! Bár többnyire vélhetően tudjátok miről van szó, mégis azok kedvéért, akik az előzményeket nem ismerik, íme röviden:

Néhány napja szavazásra bocsátottam a kérdést, hogy mi legyen az általunk gyártott ülésszivacs neve. A Tőletek még augusztusban-szeptemberben kapott nevek közül 20 szerepelt a listán, melyek közül most választani lehetett. A szavazás november 30-án éjfélkor bezárult.

Megszületett a z eredmény, a hírlevélre jelentkezettek számára tegnap hajnalban már ki is küldtem, csak evvel együtt elfelejtkeztem ide a blogra is feltenni, ahogy arra az első figyelmeztető jelzés rávilágított. A feledékenységért ezúton elnézést kérek, de egyben most pótolom is.
A nyertes név meggyőző fölénnyel, 26% feletti eredménnyel zárta a versenyt, azaz a szavazók több, mint negyede adta le a voksát rá. A saját szivacsunk neve tehát mostantól:

RECUSIT

A nyertes: Stanka Sándor

Gratulálok a nyertesnek és köszönöm a kiváló névötleteket!

A szavazással egyidőben arra a kérdésre is szerettem volna választ kapni, hogy ki mit szeret leginkább a fekvőkerékpárjában, miért is jó szerinte rekuzni? Elsődleges célom az volt, hogy a készülő új weboldalunkhoz gyűjtsek idézeteket, melyek szemléletesen közvetítik majd a jövőbeni érdeklődők számára a "rekus-érzést".

Az eredmény minden várakozásomat felülmúlta! Rengetegen válaszoltak erre a kérdésre is és közöttük számtalan olyan volt, mely kifejezetten megdobogtatta a szívemet, nagyon jó volt olvasni őket! Az összeset nyilván nem tudom most közkinccsé tenni (annak majd csak később jön el az ideje), de íme néhány találomra kiválasztott, rövidebb kedvencem:

"Fekvőbringáról a táj nem csak egy elsuhanó perifériás látómező, hanem maga a Világ ezernyi szépségével. "

"Teljes és önfeledt kikapcsolódás a hétköznapok rohanásából."

"Kifekszem a természetbe és csak tekerek, tekerek..."

"Higgyetek az öregnek: jobb fekve csinálni, mint állva!"

"A kényelem, a meglepés, a szokatlanság, régi határok áttörése. Ilyen egyszerű, mégis szokatlan."


Hát nem fantasztikus?
És ez még csak pár válasz a közel százból, melyek között számtalan hosszabb-rövidebb remekmű van! Olyan, mint egy jó verset olvasni, tele van gondolattal, érzelemmel, kedvességgel, életörömmel! Olvasom és közben gyönyörű emlékek jutnak eszembe, amiket én is átéltem rekuzás közben.

Köszönöm nektek az élményt! Köszönöm, hogy megfogalmaztátok azt, amit én ilyen képletesen nem tudtam, csak éreztem. Igyekszem majd valahogy meghálálni!

2010. december 1., szerda

Akarsz nyerni 300 dollárt?


Az angol trike specialista cég, az ICE kb egy hónapja meghirdetett egy fotó pályázatot. (Természetesen rekus illetve háromkerekű képekkel lehetett nevezni.) A jelentkezési idő lejártával ma nyilvánosságra hozták a beküldött fotókat és elindították a szavazást.

Akit érdekel, az alábbi linkre kattintva nézelődhet, ha pedig szavaz is és szerencséje is lesz, akkor 300$ nyereményben részesülhet, bár szerintem a képek már önmagukban is megérik a ráfordított időt.
(Mondom ezt, bár eddig én is csak az első két oldalt tudtam átfutni, de majd később még visszatérek az oldalra.)
Kíváncsi vagyok, Nektek melyik kép tetszik a legjobban? Persze nem a fenti kettő közül gondoltam... :)

2010. november 30., kedd

Elegáns ajánlat

TW-Bents Elegance össztelós fekvőkerékpár 65.000,- Ft értékű ajándékcsomaggal 2010. 12.15-ig!

  • A legjobb ár-érték arány a fekvőbringák piacán TW-Bents Elegance.

  • Kényelmes, gyors, megpakolható, jól kezelhető fekvőkerékpár TW-Bents Elegance.

  • Univerzális, összteleszkópos fekvőbringa a legjobb áron TW-Bents Elegance.

Most 65.000,- Ft értékű, kiegészítőkkel teli ajándékcsomagot kap tőlünk, ha két héten belül TW-Bents Elegance össztelós fekvőkerékpárt vásárol! Ajánlatunkat csak 2 bringára tudjuk biztosítani!

Az Annyira Más Bringabolt, mint a fekvőkerékpárok, azaz rekumbensek szakboltja, összeállított egy csomagot, melyben egy kiváló össztelós rekumbenshez (TW-Bents Elegance) adunk 6 kiegészítőt 65.000,- Ft értékben úgy, hogy egy fillérrel sem kerül többe az alapmodell áránál!

Mit kaphat ingyen a csomagban a TW-Bents Elegance össztelós fekvőkerékpárhoz?

További részletekért kattintson ide.

2010. november 23., kedd

Szavazás és egy kérdés

Többen is rákérdeztek a saját szivacsra vonatkozó bejegyzést követően, hogy mi lett a névválasztással. Mindenkit szeretnék megnyugtatni, nem maradt le semmiről, mindennek eljön az ideje még nálunk is...:)
Ahogy előre jeleztük, ezennel szavazásra bocsájtjuk a kérdést. Az alábbi linken egy 2 kérdésből álló kérdőívet raktunk össze, melyet gyorsan meg lehet válaszolni. Tehát amiben most segítséget szeretnénk kérni Tőled, ki most ezt olvasod:

1, A közeljövőben piacra kerülő saját gyártású rekus szivacsunk nevének eldöntésében
Sok javaslatot kaptunk legutóbbi felhívásunkra a saját szivacsunk nevére vonatkozóan. Ezek közül kiválasztottuk a legjobb 20-at, melyeket most közszemlére tennénk. Kérnénk mindenkit, hogy szavazzon a számára leginkább tetszőre.

2, A reku legfőbb pozitívumának megtalálásában
A készülő új weboldalunk "Rekusok mondták" gyűjteményébe várjuk azon rövid véleményeket, hogy ki mit szeret leginkább a fekvőkerékpárban, mi az, amit nyújt a számára? Nem hosszú magyarázatot vagy felsorolást várunk, mindössze egy rövid, egy mondatos összefoglalást. Persze ha többre sikerül, az sem baj, csak tükrözze a lényeget és érthető legyen azok számára is, akik nem használtak még sose fekvőkerékpárt. Végülis számukra szeretnénk megjeleníteni azt, hogy miért is lenne érdemes a fekvősök táborába lépniük.

A fenti két kérdésre várjuk tehát a személyes válaszokat ezen a linken november 30-ig bezárólag. A válaszok alapján december 1-én fogjuk kihirdetni a győztes szivacsnevet.
Segítségeteket ezúton is köszönöm előre is!

2010. november 22., hétfő

Sportos fekvőbringa tárcsafékkel 200-alatt? Nem lehetetlen!

Folytassuk ismét egy jó hírrel!
Sok-sok agyalás, és számolgatás után sikerült a 200.000 Ft-os határ alá szorítanunk a TW-Bents Action Plus bringánk árát! Persze, eddig is ennyibe került gondolhatnád...
Azonban most egy teljes Shimano váltórendszerrel szerelt, és Avid BB5-ös tárcsafékkel felvértezett bringát kapsz ennyiért, tehát a gyári kivitelnél sokkal komolyabbat.
Ebből következik az is, hogy ha V-fékeset szeretnél, akkor kérheted profibb alkatrészekkel, vagy elviheted kedvezőbb áron is! A választás joga a tiéd:)
Még 2db vázszett van fekete színben raktáron, így ha meg szeretnéd lepni a párodat, vagy magadat vele, akkor ne habozz, mert a következő szállítmány március környékén fog csak érkezni!
Ezzel még nem is lenne akkora baj, hiszen ekkor szokott a tavasz is érkezni, azonban jövőre drasztikus (akár 25%-os) alkatrészár emelkedés várható a piacon, és ekkor már nem fogjuk mi sem tudni ilyen kedvező áron adni a rekut. A képen látható modell két extrát tartalmaz:
-sárvédő szett
-csomagtartó
Ezek nincsenek benne az alapárban, ahogyan az eredeti Action Plus modellnél sem volt.



2010. november 18., csütörtök

Ambringa szivacs

Jó hírem van! Jövő hét közepén megérkezik végre a hetek óta várt alapanyag, melyből a saját szivacsunkat fogjuk gyártani. Egy korábbi bejegyzésben már említettem, hogy jellegében megegyező, ugyanakkor komfortosabb és a bevezető árát tekintve majdnem félárú, hiszen kb 45% olcsóbb lesz, mint a híres Ventisit!

A szivacs háromféle vastagságban fog készülni nálunk:
2 cm vastag Race típus most csak 11.190 Ft
3 cm vastag Standard típus most csak 13.990 Ft
4 cm vastag Comfort típus most csak 14.990 Ft
(A 96 cm-nél hosszabb, illetve a 28 cm-nél szélesebb, vagy nem párhuzamos oldalú kivitelekre egyedi árat kalkulálunk.)

A fenti bevezető árak csak a november végéig leadott megrendelésekre érvényesek!
Ennyiért kár lenne kihagyni ezt a rendkívül jól szellőző, mosható, tartós és kényelmes szivacsot. Nem véletlen, hogy előrendelésben már sokan jelezték igényüket, főleg az újdonságnak számító, 4 cm-es Comfort típusra, mely a világ legkényelmesebb rekus ülésszivacsa. Mindenkit levett a lábáról, aki a tesztpéldányt kipróbálta!
A megrendeléshez kérjük feltüntetni a pontos méretet (hossz x szélesség) illetve a kért típust.
Rendelj minél hamarabb, nehogy lemaradj a lehetőségről! Aki gondolja, akár kérheti szeretteitől Karácsonyra!

Van különbség?

Te melyik lámpát választanád?



Tévedés ne essék, a fenti két lámpa nagyjából azonos árkategóriában van, sőt a jobban világító még olcsóbb is kb 10%-kal. Ezek után mondja nekem bárki, hogy nincs nagy különbség két azonos árkategóriás lámpa között...
Egyébként a valóságban finomabb az átmenet a fényes és a sötét részek között, de hogy azért némileg megmutassam azt, is, hogy mit tud egy jóval drágább lámpa, íme ugyanolyan körülmények között fotózva:
Bővebben a nemsokára megjelenő Velo-ban.

2010. november 8., hétfő

Éjjeli lámpateszt és túra

Múlt szombaton érdekes tapasztalatokkal lettünk gazdagabbak.
Sötétedés után találkoztunk a Pilisben, hogy leteszteljünk sokféle lámpát a velo.hu magazin számára. Bár a tesztet csak szűk körben hirdettük meg, még így is heten voltunk jelen, hogy minél tárgyilagosabban tudjuk megállapítani a különbségeket.
A tesztpéldányok között volt természetesen a kedvencünkből, a Busch&Müller lámpáiból is, de mellettük Lupine, Cateye, BBB, Basta és még sok egyéb is. Az olcsó, 2-3 ezer forintos modellektől a negyedmilliósokig minden kategóriából pár. Természetesen az elemes/aksis kivitelekből volt jóval több, de néhány dinamóst is próbára tettünk.
Hamar kiderült, hogy a fényképezőgép képességét sajnos meghaladja, hogy az emberi szemhez hasonlóan adja vissza a látottakat, de azért természetesen Thommey igyekezett mindent elkövetni, hogy minél élethűbbek legyenek a képek. A fő gondot az okozta, hogy a fényképezőgép sokkal szűkebb fényerősségi tartományban és nem annyira finom átmenettel képes rögzíteni a képet, így sajnos a látottakhoz képest sokkal közelebbinek mutatják képességben magukat a lámpák a fotókon a kényszerűségből eltérő beállítások miatt (A kisebb fényűek hosszabb záridővel lettek fotózva.)
A valóságban egészen elképesztőek voltak a különbségek, sokan valószínűleg el sem tudják képzelni, hogy hol tart már a technológia. A korábban erős fényűnek számító Cateye csúcsmodellek teljesen leszerepeltek a jelenlegi nívós modellekhez képest. Pár lámpa annyira kis fényt produkált, hogy még 30 másodperces záridővel is szinte képtelenség volt egy kis halvány foltot produkálni a fotón vele. Még a párezer forintos kategória környékén is volt olyan, melynél a Tamás mobiltelefonja jobban megvilágította az utat!
Az is kiderült, hogy mennyire más eredményt hoz, mikor egyszerűen lemérjük egy lámpa fényerősségét, illetve amikor használatban van. Természetesen van összefüggés a kettő között, de egy kicsivel erősebb fényű lámpa még nem biztos, hogy jobban is használható, ugyanis a fényterítés milyensége erősen befolyásolja a megfelelőségét. Néha ugyanis csak egy szűk sávra korlátozódik a fény, mellette viszont nem látni szinte semmit, ami különösen zavaró kanyarban, vagy terepen. Ugyanakkor egy másik modell jobban terít, ezért kisebb központi fényerősséget kapunk, ellenben így is jobban látható vele az előttünk lévő terület. De persze az se mindegy, hogy mennyi ideig bírja egy feltöltéssel a lámpa, vagy milyen súlyos, mennyire könnyen szerelhető fel, milyen módon szabályozható, mennyire vakítja a lámpa a felhasználóját (volt olyan, ami kormányra szerelve a lencsetartó kupak áttetszősége miatt minket vakított, így szinte kevésbé láttunk, mint nélküle...), vagy szembejövőket, így mennyire használható közutakon, vagy például baráti túrázások alkalmával.
Utóbbira akkor jöttünk rá, mikor a mérések és a fotózás után teszttúrára indultunk az éjszakában. Az igazán erős fényű, szinte nappali világosságot adó lámpákat használók számára a közvetlenül előttük haladó bringás(ok) fényvisszaverője erősen vakító hatású, ezt tanúsíthatom!
Mindent összevetve érdekes és tanulságos volt a szombati teszt, a túra meg kifejezetten élvezetes. Annak mindenesetre nagyon örültem, hogy valamennyi letesztelt Busch & Müller termék kifejezetten jól szerepelt. A dinamós vonalon például egyértelműen taroltak, megelőzve sok komoly elemes lámpát is! Azt is bebizonyították, hogy nem kell lemondani a tökéletes kerékpáros világításról dinamós táplálás esetén sem...
Továbbiak a velo.hu magazin következő számában hamarosan! (De persze majd mi is igyekszünk - amennyit lehet - közzétenni belőle.)

2010. október 17., vasárnap

Évzáró túra

Köszönöm mindenkinek, aki eljött az év utolsó Ambringa-túrájára tegnap!
Elfelejtettem ugyan pontosan megszámolni, hogy hányan voltunk, de 20-nál is többen indultunk neki a képek alapján összeírva. Közben páran lekapcsolódtak, mivel ők már hazafelé tartottak saját túrájukról.
Bár talán nem minden résztvevő tudja, de Pupu a hídon való áttekerés közben teljesítette 33.333. rekus km-ét. Gratulálok neki ezúton is!
A tervnek megfelelően Vácig mentünk fel, ahol némi kellemetlenség ért, ugyanis pár száz méterrel a kompátkelő előtt leszakadt a lámpatartó konzolom. Még szerencse, hogy nem a RAH-on ért ez a probléma éjszaka. Így míg a többiek a cukrászda örömeit élvezték, én szerelgettem egy kicsit.
Visszafelé ránk is sötétedett, ami okozott némi problémát, ugyanis nem volt mindenkinek megfelelő első világítása, de ezen sorba rendezett menettel próbáltunk segíteni. Végül gond nélkül értünk vissza a bolthoz 1/4 8-ra.
Már most várom a márciust, a jövő évi első közös túrát! Addig is mindenkinek kellemes időtöltést és jó tekeréseket kívánok a hátralévő hónapokban!

2010. október 12., kedd

RAH beszámoló

Ádám szerint a tavalyi 685 km-es "nagy" Race Across Hungary (RAH) után az idei, mindössze 272 km-es verzió akár RAH-sprint-nek is nevezhető!
Ha valakiben felmerülne a kérdés, hogy miként lehet ugyanaz a verseny ennyire különböző távú, hát egyszerű: tavaly nyugat-kelet irányban szeltük át Magyarországot, míg idén észak-déli irányt választottuk, többek közt azért is, hogy többen vállalkozzanak a táv legyűrésére. Többen is lettünk, hiszen kilenc fő sorakozott fel október 10-én éjszaka 0 óra 59 perckor Balassagyarmaton a rajthelyen. (Az indulás időpontjából egyébként tisztán látszik, hogy most nem én voltam a főszervező, ugyanis én ekkor vagy még később szoktam lefeküdni aludni...)
Elindultunk hát, és bár a szervező, Gábor úgy képzelte, hogy mindannyian nagyjából együtt fogunk maradni a táv folyamán, tulajdonképpen párszáz méter után szétszakadtunk. Én például még ügyetlenkedtem kicsit a gps-em bekapcsolásával, így mire utolértem a többieket, Pupu és Ádám már el is húzott tőlük. Az első emelkedőket követően elindultam ugyan, hogy utánuk eredek, de pár km után letettem arról, hogy együtt haladhatok tavalyi RAH-os társaimmal. Kicsit szomorú lettem ugyan ettől, dehát aki lassan eszmél, hogy a "Race" tulajdonképpen versenyt jelent, az bizony lemarad!
Innentől egyedül tekertem a sötét éjszakában, úgyhogy csak annyi információm volt a többiekről, amennyit telefonon sikerült megtudnom. Mivel Pestre beérve már igencsak álmos lettem, így a mobilomat próbáltam igénybe venni, hogy egy kis beszélgetéssel ébren tudjak maradni. Nem volt egyszerű, a hajnali 4 és 7 közötti 3 óra jelentette a legkeményebb megpróbáltatást. Távban ugyan ez nem volt még sok, de ekkorra már a hőmérő higanyszála minuszba csapott, ami abból is látszott, hogy az út menti árkokban már a fűre fagyott a dér, de érzetben az álmosság csak tovább rontott a helyzeten. Fázós lévén, felvettem már valamennyi magammal hozott ruhát (felül például két téli szélálló meleg felső és még egy thermo-s hosszúujjú ambringás felső és egy ujjatlan trikó is volt rajtam), de még így is fáztam kicsit! Hiába a kamásli, a bankrabló maszk, a 3 nadrág, a 4 felső, a legmelegebb téli kesztyű, ha az ember fázós és álmos, akkor bizony szenvedés jut osztályrészül.
Nem is csodálkoztam tehát azon, amikor megtudtam, hogy Pesten hárman is feladták a versenyt, engem is csak a makacsságom tartott vissza, miközben bizonygattam magamnak, hogy meg tudom csinálni. Közben mindenesetre megfogadtam, hogy többet ilyen korán nem fogok indulni, mert nem passzol a bioritmusommal. Mindent kipróbáltam: megálltam, öltöztem, átöltöztem, ettem, ittam, telefonáltam, hangosan beszéltem, csak hogy ne aludjak el és ne fagyjak meg. Inni például nem sok kedvet éreztem, ugyanis olyan hideggé hűlt le a kulacsba rakott ital, hogy pár korty után lefagyasztott belülről. Rendesen le is lassultam, így mikor 117 km-nél jártam, a Puputól telefonon megtudtam, hogy már 30 km-rel előttem járnak!
A lemaradásom tehát óriásira duzzadt az élen haladó Pupuhoz és Ádámhoz képest, ami csak tovább nőtt napfelkeltéig, illetve amíg ki nem sütött a nap.Szerencsére ez is bekövetkezett és a nap sugaraival ismét visszatért belém az élet. A hőfok emelkedésével együtt a sebességem is egyre növekedett, az utolsó 4 órában már jellemzően 30-35 km/h közötti sebességgel sikerült robognom, végül 13:25-kor haladtam át a képzeletbeli célvonalon harmadikként 25,9 km/h-ra feljavított átlagsebességgel.
Gratuláltam Pupuéknak majd miközben vártunk a többiekre, megosztottuk egymással úti élményeinket. Pupu például a következőképpen élte át a történteket, íme az írása:
Úri dolgom volt, feleségemmel autóztunk Balassagyarmatra, nem kellett hat órát vonatoznom, mint Novák Ádámnak… Negyedórával a rajt előtt érkeztünk, alig volt időm összekapni magam. Aztán egy csoportkép a mezőnyről, és mehetünk. Csillagos ég alatt csípős hideg volt, egy szál vékony passzentos nadrágomban nagyon bizsergette a combom, belehúztam hát rendesen, hogy felmelegedjek. Amúgy sem akartam taktikázni: ezt végig kell nyomni keményen, és kész!
Alig pár kilométer után befogott és megelőzött Ádám, de nem nagyon gyorsan húzott el, még a Rétság utáni dombon is láttam a piros villogóját. Erősen hajtottam az emelkedőkön, a lejtőkön is eresztettem (60,2 km/óra v olt a csúcs), ami sötétben eléggé izgalmas, noha nagyon jó a világításom. A Börzsönyben egy kuvikkal felelgettünk egymásnak. Három óra alatt értem Vácra, négy alatt a Lánchídhoz. Taksony végénél épp elemet cseréltem a fényszóróban, amikor meglepetésemre elment mellettem Ádám: mivel nagyon fázott, melegedett és teázott egy benzinkútnál, húsz percet veszített. Kisvártatva utolértem, mert épp – persze menet közben, mint én is mindig – evett, és innen már együtt haladtunk tovább. Utazósebességünk 28-30 km/óra között járt; nem segítettük egymást szélárnyékkal, egymás mellett mentünk. Lassan megvirradt, és Murla hívott telefonon, hogy egy kis beszélgetés átsegítse álmosságán. Meggyötörte a fázás, 30 km volt a lemaradása.
Mi repesztettünk tovább, de Kalocsa előtt Ádám gumidefektet kapott. Kicsit visszavettem a tempóból, hogy utolérhessen, de hiába: mint utóbb kiderült, nagyon nehezen jött le a külső gumi a kerékről, hosszú kínlódást okozott. Egyedül hajtottam tovább, már szép napsütésben, Sükösd hosszú lejtőjén elrágcsálva második vajas kenyeremet. Még néhány Cerbona, egy kulacsnyi víz és három Red Bull fogyott az úton. Jól ment a hajtás, Baja után, a végső szakaszon már végig 30 fölötti tempóval – 11 óra 13-kor, tehát 10 óra 13 perc elteltével elsőként értem be a Teaházhoz Hercegszántón. A 268 kilométeren 9 óra 46 perc volt a menetidő, az átlagsebesség 27,4, nagyon elégedett vagyok vele. Milyen más volt most minden, mint tavaly, amikor sokat kínlódtam a talpzsibbadással, és Balázs Peti szinte a hátán vitt be a célba! Kár, hogy ő most nem jött – nem szereti a hideget.
Alig kaptam kézbe barna sörömet, már Ádám hívott, hogy merre kell menni a faluban, és 11 perccel utánam be is futott, frissen és vidáman. Murla két órával később érkezett meg – nem mi győztük le őt, hanem az éjszaka és a hideg. Három résztvevőre már nem számíthattunk, ők feladták. Az ötletadó és szervező Róbert Gábor harmadmagával messze Baja előtt járt még, őket az vetette vissza, hogy egyesek lámpa nélkül (!) vágtak neki egy éjszakai kerékpárversenynek, és mindenféle segítségre, támogatásra szorultak. Nem is érti az ember…
Nagyszerű túra volt, számomra végig élvezetes és pozitív élmény, köszönöm az ötletadó és tervező Gábornak, valamennyi résztvevőnek és segítőnknek!
A versenyt végül hatan teljesítettük, sorrendben a következők:
Karlovitz "Pupu" Kristóf, a rangidős,
Novák Ádám, a tavalyi győztes,
Murlasits Attila, szerény személyem,
Róbert Gábor, a főszervező,
Kasza Róbert, a házirekus,
Boros János, a hagyományos bringás.
Gratulálok minden résztvevőnek!

2010. október 5., kedd

Sofőr RAH2010-re

Nagyon köszönjük S. István rekus barátunknak, hogy elvállalta a sofőr szerepét és így segíti a RAH budapesti résztvevőinek a hazajutását!
Így most már örömmel jelezhetem mindenkinek, hogy elhárult az utolsó nehézség is előlünk, úgyhogy hajrá fiúk!
Egyébként van még hely az autókban, lehet még jelentkezni. Gyertek minél többen!

2010. október 1., péntek

RAH 2010 időpont változás és új információk

Az idei Race Across Hungary főszervezőjétől kaptam az alábbi fontos levelet közlésre:

RAH 2010 – Új információk!

Alighogy a „RAH 2010” felhívás kikerült a blogra, Pupu azzal hívott, hogy október 9-re, az eredetileg tervezett túranapra mozdíthatatlan és visszautasíthatatlan programot szervezett neki az élet, így sajnálatos módon le kell, hogy mondja részvételét, hacsak más időpontot nem találunk. Miután komolyabb szervezésbe akkor még nem bonyolódtunk és a túra iránt érdeklődők közül senki sem jelezte, hogy a rákövetkező nap már nem érne rá, így rövid tanakodás után úgy döntöttünk, hogy a meghirdetett időpontot szombatról vasárnapra módosítjuk.

Figyelem! A RAH 2010 új dátuma: 2010. október 10. vasárnap!

Részletek az indulással és az érkezéssel kapcsolatban:

Eljutási lehetőségek Balassagyarmatra
Rekuval - szombaton 13 órakor az AM Bringa elől indulok a Challenge Mistral-ommal a Cserháton keresztül Balassagyarmatra. Nagyjából 90 Km a táv, és délután hatra tervezem a megérkezést. Ha valaki kedvet érez egy szép bemelegítő túrára, úgy nagy örömmel veszem, ha velem tart.
Egyénileg - és leginkább gépkocsival, mert közvetlen vonat nincs. Aki gépkocsival menne és esetleg lenne szabad szállítási kapacitása, úgy kérném jelezze, mert lehet, hogy valaki örülne a lehetőségnek.

Szállás lehetőség Balassagyarmaton
Többen is jelezték szállás igényüket, így egy rövid internetes keresést követően felvettem a kapcsolatot a balassagyarmati Sztár Motel vezetőjével, aki igen nagy örömmel vett tudomást vállalkozásunkról. A motel 5.000 Ft-ért ad egy kétágyas szobát, lehet vacsorázni az éttermében, zárt helyet tudnak biztosítani a bringáknak, rá tudnak nézni a parkolóban otthagyott autókra és meleg teával fognak minket kínálni bikinis lányok palóc asszonyok a hajnali készülődéskor. Ennél több nem is kell. Ha valaki szeretne élni a lehetőséggel, hívhat engem, szívesen segítek a foglalásban, de intézheti maga is. A szállás elérhetősége: http://www.sztarmotel.hu/index.html.

Indulási hely és időpont – Balassagyarmat, Sztár Motel, vasárnap, 00:59!
Miután a Sztár Motel az eredetileg meghirdetett Madách szobortól nincs messze, ráadásul pont azon az útvonalon van, amin haladunk, így kézenfekvő, hogy innen induljunk.

Érkezési hely Hercegszántón – „Teaház”, Dózsa György utca 8.
(N 45.950016° E 18.931804°), http://www.teahazszanto.com/
Ahogy majd a Teaház honlapján látjátok, a hely ideális a túra befejezésére, mert a kerthelységbe be tudjuk vinni a bringákat, elég hely van a lepakolásra, lehetőség van mosakodásra és átöltözésre, az értünk érkezők kellemes helyen várakozhatnak, és nem utolsó sorban le tudunk ülni egy közös vacsorához. Éttermük alkalmi jelleggel működik, így megbeszéltem a vezetővel, hogy vegyes tálat készítenek részünkre, amin lesz minden földi jó, így mindenki megtalálja az ízlésének valót. Ha a pontos létszám kialakul, úgy a mennyiséget még pontosítom.

Visszajutás Budapestre
Sajnos tömegközlekedéssel igen bajos, így a legpraktikusabb, ha a lehető legjobban megszervezzük saját magunk. Ehhez viszont az kell, hogy lássuk a létszámot és a lehetőségeket. Attila felajánlotta az AM Bringa Renault Master-ét a kerékpárok és két fő visszaszállítására, amire biztosan szükségünk lesz. Jelenleg a legfontosabb feladat, hogy találjunk egy olyan ismerőst vagy családtagot, aki levinné a teherautót Hercegszántóra. Ha lenne valakinek ötlete, úgy feltétlenül hívja Attilát vagy engem!

Milyen időre számíthatunk?
Az időkép (www.idokep.hu) jelenlegi előrejelzése alapján gyengén felhős, szeles idő várható vasárnapra, hajnali 6 és napközbeni 14 fokkal. Az előrejelzés persze folyamatosan változik, lehet még bármi, de reménykedjünk, hogy derűs, szép, őszi időnk lesz. Ha viszont az időjárás rosszra fordul, úgy a túrát elhalasztjuk, de a lefújás előtt még mindenképpen egyeztetünk.

Jelen állás szerint hatan biztosan rajthoz állunk, de Attila szerint nem kizárt, hogy ennél többen. Várjuk a további jelentkezéseket!

Üdvözlettel:
Róbert Gábor
+36 30 636 4672
Annyi megjegyzésem lenne a hazautazással kapcsolatosan, hogy többeknek is gondja van ezzel, ezért bizonytalanok a részvételben. Ha közösen nem tudjuk megoldani a kérdést, akkor külön-külön mindenkinek jóval többe fog kerülni, mintha elosztjuk a költségeket. Nagyon fontos lenne találni valakit, aki eljön a Renault Masterrel Hercegszántóra.
A nejem ugyan lejön egy személyautóval értem, melybe, csak ha a Master is lejön, akkor 4 fő még belefér rajtunk kívül, akiket vissza tudunk hozni Pestre. Ha tehát a Master is lejön, akkor összesen 7 bringásnak és akár 10-14 kerékpárnak sikerül megoldani a visszajutását Budapestre, míg ha nem találunk sofőrt a teherszállító autóra, akkor mindenkinek magának kell megoldani a hazajutást bringástul. Ennél sokkal egyszerűbb és olcsóbb lenne, ha valakinek a rokona, aki úgyis lejönne Hercegszántóra, nem a saját autójával tenné ezt, hanem a Masterrel.
Kérnénk tehát egy kis segítséget, szerdáig várjuk az ötleteket a sofőrre vonatkozóan!

2010. szeptember 20., hétfő

Majdnem elmosta az eső!

Szombaton esőre ébredtünk. Többen már az utolsó napokban lemondták a foglalásaikat, ezért úgy tűnt, elmarad a túra. Nem tudtunk mit tenni, csak vártunk és vártunk, de azon kívül, hogy elállt az eső, nem történt semmi, üres volt a máskor fekvősökkel teli zsákutcánk.
Mikor a bolt bezárt, és senki nem jött el, Tamást hazaengedtem és már csak én készülődtem tekerni. Bár szomorú voltam, hogy egyedül maradok, legalább az idő vigasztalt, mert kisütött a nap és eltüntette a felhőket az égről. Már majdnem elérkezett a beígért 14:29, az indulás időpontja, amikor megjelent Tamás a nejével, majd kis idő múlva egy másik Tamás. (Úgy tűnik, ez a Tamások napja volt!)
Megörültem nekik, mert rossz lett volna egyedül. Gyorsan szavazásra bocsátottuk a kérdést, hogy merre menjünk. Kisebb csapattal könnyebb megegyezni, így gyorsan elfogadtuk a javaslatot, hogy ne mindig északra menjünk, és négyen elindultunk a Római parton dél felé. Átmentünk az összekötő hídon, majd legördültünk az Árpád hídig. Végül tettünk egy kellemes kört a Margitszigeten, majd visszaindultunk. Nem siettünk, hagytunk időt a bámulóknak.

Érdekes tapasztalat, hogy egyre többen tudják, hogy milyen járművön bringázunk, egyre többször hallom a "Mi ez apa?" kérdésre a fekvőbicikli választ. Az igazán tájékozottak a "Nézd, rekumbensek!" felkiáltással mutatnak ránk. Ez jó, mert láthatóan van eredménye a munkánknak, hogy megismertessük (és megszerettessük) az emberekkel a fekvőkerékpárokat. Az első lépést már talán meg is tettük a hosszú úton!

2010. szeptember 14., kedd

RAH 2010

Egy országot többféle irányban lehet átszelni. Tavaly, az első Race Across Hungary-n (RAH) nyugatról (Szentgotthárdról) indulva tekertünk el a legkeletibb településig, Tiszabecsig, ami végül egyhuzamban 685 km volt. Idén egy lelkes rekus barátunk javaslatára észak-déli irányt választjuk, remélve, hogy a rövidebb táv (kb 270 km) több jelentkezőt fog eredményezni.
A mostani Race Across Hungary szervezését az ötletadó, Róbert Gábor vállalta magára, melyet ezúton is köszönünk. Íme a kiírása:
"Összeálltak a „RAH É-D 2010” túra részletei, amelyre nagy szeretettel hívlak téged és minden rekus társunkat!
A túrát mindazon rekus barátaimnak és társaimnak ajánlom, akik egy gyönyörű, napsütéses őszi napon (merthogy az lesz! J) nem restek kora hajnaltól késő délutánig egy haladós, de nem rohanós tempót tartani, mindezt egy kiváló, válogatott társaságban.

Lássuk a részleteket:
Útvonal: Balassagyarmat – Hercegszántó
Táv: kb 270 Km
Indulás: 2010.10.09. 00:59
Induló pont: Balassagyarmat, Rákóczi fejedelem útja (22-es út városi szakasza) és Bercsényi utca sarkán, a Madách szobortól
Érkezés: ez természetesen mindenki saját tempójától függ, de várhatóan késő délután (még vissza lehet jönni, hacsak valaki nem hercegszántói)
Érkezési pont: a legelső olyan vendéglátó egység, ahol enni, inni lehet

Az útvonal profiljának rövid leírása: Balassagyarmattól Érsekvadkertig az út sík terepen fut (kb 130-150 tengerszint feletti magasság). Érsekvadkerttől kezd emelkedni, számottevő emelkedés Rétság előtt és után lesz, ahol elérjük a 290 méteres! csúcsmagasságot. Szendehely-Katalinpusztától szerpentin vezet le Vácra, innen pedig a gyakorlatilag a Duna lejtését követve érkezünk el hercegszántói kb 80-as magasságig.

Az útvonal a Rétság-Vác szakaszt leszámítva kétszámjegyű úton halad, komolyabb teherautó forgalomra nem számíthatunk már csak a szombati nap miatt sem.

Az indulást azért időzítettem hajnali egy órára, hogy még aznap megérkezzünk Hercegszántóra, hogy ne legyen egy teljes éjszaka, amit át kell tekerni (más abban a tudatban indulni, hogy néhány óra múlva hajnalodik), hogy a viszonylag forgalmas Rétság – Budapest – Kiskunlacháza szakaszt még a forgalommentes éjjeli és kora hajnali időszakban magunk mögött tudjuk.

Balassagyarmat nincs 80 Km-re Budapesttől, így akár rögtön előtte is meg lehet érkezni az indulási ponthoz, de természetesen szállást is lehet foglalni Balassagyarmaton. Hogy mi lenne jobb, azt szerintem mindenki maga vagy esetleg sporttársával dönti el.

Lehet, hogy lesznek olyan jelentkezők, akik szívesen csatlakoznának a túrához menet közben, pl. Budapesten. Őket is szívesen látjuk.

Esőnap: Amennyiben az időjárás előrejelzés egy héttel korábban olyan időt jósol a túra napjára ami miatt le kell, hogy fújjuk, úgy a pótnap október 30. szombat.

Gyertek minél többen!"
Nyilván sokaknak lehetnek kérdései, így a közvetlen kommunikáció segítéséért Gábor engedélyével adom meg telefonos elérhetőségét: +36 30 63 64 672

Szombaton (09.18-án) Ambringa-túra!

Kicsit későn szólok talán, de egyrészt remélhetőleg az Ambringa naptárban már mindenki olvasta, másrészt legalább így nehezebb elfelejtkezni róla :), hogy most szombaton, 18-án Ambringa-túra lesz. Izgulok ugyan az időjárás miatt, de ha a cseh rekus meetinget megúsztuk eső nélkül, talán most is sikerül...
Szeretettel várunk mindenkit a szokott módon:
a, Aki rekut bérel, azokat legalább délre, hogy legyen idő a beállításra és a próbákra. A rekuk lefoglalása a jelentkezés sorrendjében történik! A bérelhető rekuk listáját a honlapról lehet letölteni.
b, Aki saját bringájával jön, azokat is kérjük, hogy időben érkezzenek, mert 14:29-kor indulunk a bolt elől!
Viszlát szombaton!

2010. szeptember 13., hétfő

Cseh rekus meeting - folytatás


Hazajöttünk, de erre sokáig emlékezni fogok! Csak annyit mondhatok, hogy sajnálhatják, akik nem jöttek el!
Több, mint 200 rekus jött össze a hétvégére. Pontos számokat nem tudok, de az érzet hatalmas volt! Mikor együtt elindultunk, végeláthatatlan sorban kígyóztunk, pedig nem tartottuk a libasort...
Volt itt minden: normál túrák, tájékozódási túra, gyorsasági és ügyességi versenyek, bringás felvonulás nappal, majd éjszaka lámpákkal és zenével, esti vetítések, élménybeszámolók, szép vidék, kulturális látnivalók, gyönyörű cseh lányok (többnyire miniszoknyában)... :)
Nekem személy szerint a legmaradandóbb élményt a túrák és a bringás felvonulás jelentette, mert ennyi rekussal még sose tekertem együtt! Az éjszakai különösen látványos volt, mikor pénteken este rengeteg lámpával illetve zene- és zajkeltő eszközzel bevonultunk Uhersky Brodba a kb 6 km-re lévő Nivnicéből (itt volt ugyanis a kempingünk), majd megszálltuk a főteret, természetesen csodálkozó tekintetektől kísérve! Itt minden megfordult, a rekus volt a normális bringás, a hagyományosnak tekintett kerékpáron ülők pedig furcsának érezhették magukat...
Óriási volt, elmondhatatlan!

De tetszettek a himaláyai és az izlandi túrákról szóló esti képes/videós rekus beszámolók is, bár nem ezek a helyek azok, melyekre elsőként gondolok, ha úti célt keresek a következő évi fekvős bringatúrához... :) Ezeken a túrákon tesztelték egyébként az új gépeiket, a merev trike-ot izlandon, az összecsukhatós Minit és a telós összecsukhatós trike-ot pedig a Himaláyában. Egyébként napközben láttunk egy Azub lowracer tesztpéldányt is, bár azt nem tudom, hogy milyen túrán fogják majd tesztelni?
Csütörtök délutántól az időjárás is kedvezett nekünk, az otthoni cudar idő ellenére mi eső nélkül megúsztuk szinte az egészet. Sajnos sokan nem jöttek el az esőtől tartva, így most bátraké volt a szerencse! Eredetileg egyébként 11 hazánkfia vett volna részt a rendezvényen, végül 7-en voltunk, de volt aki csak egy napra ugrott ki.
A lényeg, hogy köszönöm az Azubnak, hogy részese lehettem ennek az élménynek! Köszönöm a hatalmas szervező munkájukat, ami lehetővé tette, hogy gond nélkül élvezhessük a találkozót!
További képek:
http://picasaweb.google.hu/112953633950429087845/2010_Azub_10_Uhersky_Brod#
http://www.youtube.com/watch?v=8HHHN_cOQ54

2010. szeptember 9., csütörtök

Cseh rekus meeting első nap


Üdv a 2010-es cseh rekus találkozóról!
Az Azub szülővárosában, Uhersky Brodban otthon érezhetjük magunkat. Hogy miért? Talán sokan nem tudják, de ennek a cseh városnak a neve magyarul Magyar Brod, vagy még inkább Magyar Gázló, mert annak idején Mátyás király csapatai elfoglalták.
Az idő jobb, mint otthon, délután még a nap is kisütött egy kicsit, addig borongós ködös volt. (Reggel a túra indulását el is kellett halasztani 1,5 órával eső miatt, de utána már nem volt különösebb csapadék.)
Sokan vagyunk már most is (kb 120-130 rekus), de gondolom hétvégére jövünk össze igazán rengetegen. (Már ennyi fő sem fér a képbe, mi lesz itt később!) Nagyon tuti, amikor egyszerre elindul együtt ennyi rekus!
Kár, hogy ebéd után már nem volt együtt a csapat, ugyanis a többféle program miatt szétoszlott a társaság. A körtúra utolsó 25 km-én ráadásul kicsit el is tévedtünk a Mikivel, ugyanis nem kanyarodtunk el a megfelelő helyen. Ez a következménye annak, ha valaki lusta elővenni a kapott térképet, csupán emlékezetből megy! :(
A szervezés egyébként tökéletes, az azubosok jó munkát végeztek, gratulálunk nekik ezúton is!
Duma helyett íme pár kép, bár sajnos nem lettek igazán jók a rossz fényviszonyokat sajnos nem szereti az Iphone...:



2010. szeptember 4., szombat

Gyorsjelentés az Eurobike-ról

Két éve voltam utoljára Európa legnagyobb és legrangosabb kerékpáros kiállításán, az Eurobike-on Friedrichshafenben. A Bodeni-tó mellett elterülő német város kiváló példája egyébként, hogy miként kellene együtt élni a bringásoknak és az autósoknak, hiszen a legtöbb főút mellett pár méterrel található kerékpáros út is, így elkülönülten, biztonságban tekerhetnek a bringások. A kiváló infrastruktúrának köszönhetően szinte már Hollandiában érezheti magát az ember, annyi a kétkerekű!
Visszatérve a kiállításra, hihetetlen, hogy mennyit változott 24 hónap alatt ez a piac! Nem volt elég időm arra, hogy tüzetesen végignézzek mindent, de egy dolgot nem lehetett nem észrevenni: Korábban még csak egy különálló, kisebb területen lehetett látni elektromotoros kerékpárokat, most viszont szinte minden komolyabb gyártó standján találkozhattunk többféle ilyen bringával, ráadásul a kiállítás központi részén hatalmas területet kaptak a gyártók kifejezetten e-bike és pedelec választékát bemutató külön standjai. Aki pedig ki is akarta próbálni mindezeket, számukra kialakítottak egy hatalmas, különálló tesztpályát is! Megdöbbentő volt a változás, jól nyomonkövethető, hogy merre tart a világ fejlett része!
Még a Shimano is kijött az első elektromotoros rendszerével, ami mindenképpen mutat valamit a fejlődés jelentőségéről. De az is lehet, hogy valakinek többet mond a Bosch neve, vagy hogy a Schwalbe külön az elektromos bringákra való külsőkollekciót mutatott be! Még olyan szerkezetet is kiállítottak, mellyel elektromotoros kerekeket lehet építeni! Láthatóan a gyártók komoly jövőt lánakt ebben a termékkörben, nem véletlenül...
Gondolom sokan most legyintenek és nem gondolják, hogy ők valaha használnának ilyen bringát...
Tudom, hogy hazánkban sokan ezeket a termékeket csak időseknek és gyenge fizikumúaknak valónak tartják. Ehhez képest komoly enduro/freeride gépektől elkezdve a túrázós trekkingeken át munkábajárós összecsukhatókig mindenféle kerékpárban lehetett velük találkozni, a jelentős részüket láthatóan kifejezetten nem az időseknek szánták!
Hozzá kell bizony szokni, hogy forradalmi változás zajlik tőlünk nyugatra. Ott már rájöttek, hogy az elektromotoros rásegítés nem elveszi, sokkal inkább kiszélesíti a felhasználói élményt és evvel együtt a lehetőségek körét. Egy pedelec-kel nem gond izzadás nélkül bejutni a munkahelyre, megnő a túrázás során megtehető távolság, sőt a korábban csak nehezen leküzdhető, vagy bevehetetlen emelkedők sem jelentenek ezentúl akadályt elektromos rásegítéssel. A felhasználóknak kitágulnak tehát ezzel a mozgási lehetőségei, ugyanakkor megmarad a sportosság, akinek kifejezetten az a fontos. Nyilván nem fog mindenki ilyen bringára átülni, de hogy egyre többen felismerik a technológia tagadhatatlan előnyeit és evvel együtt megváltozik majd nálunk is az emberek véleménye, abban biztos vagyok.
Nekem ez az Eurobike leginkább tehát az elektromotoros bringák előretörését közvetítette, minden más fejlesztés ehhez képest eltörpül, sajnos még az általam olyannyira szeretett rekuk fejlődése is...
Megerősödött tehát bennem a hit, hogy jó úton jártunk az elmúlt években, amikor a rekumbensek mellett a pedelec kerékpárok fő forgalmazójává is váltunk. A kiállításon ráadásul sikerült az elektromotoros választékunk terén is jelentősen fejlődni. Az eddigi két fő termékvonalunk, a gyönyörő Gocycle és a legjobb pedelec átalakító kitként számontartott Bionx bővített választéka mellett hamarosan az igazán könnyű pedelec kerékpárra (akár már kompletten 11-12 kg-tól) vágyók számára is tudunk megoldást mutatni a Grüber assist egyedülálló termékével, sőt az olcsóbb modellek közül is két új pedelec modellből szereztünk be 1-1 mintadarabot (egy hagyományos és egy rekus típust), hogy letesztelhessük.
Előre tehát a minél kellemesebb kerékpározásért!

Király a reku!

Mi a különbség a hit és a meggyőződés között? Eddig csak hittem, hogy fekvőbringával nagyszerűen lehet hegyet mászni, de most, hogy egy kiváló bringással együtt hajtottunk, megláttam, hogy valójában mekkora potenciál rejlik a rekuban! Két nap alatt bő öt kilométert tettünk meg – persze szintemelkedésben értve, amúgy 150-et.

Mióta idén tavasszal rámentem a fekvőbringás hegyi túrákra, új lendületet vett a hágó- és csúcsjáró szenvedélyem, szép túrákban és maradandó élményekben volt részem, és reményem szerint sikerült egyértelműen bizonyítani a kétkedőknek, hogy rekuval ugyanúgy leküzdhetők a kaptatók, mint standard bringával. Igaz, nem lehet kiállni a nyeregből, de a támlának vetett háttal hatékony a hajtás, gyors lejtőzéskor pedig fokozott biztonságot ad, hogy az alacsony súlyponthelyzetből és a hosszabb tengelytávból adódóan nagyon erős a fékhatás. Ehhez járul a kényelem, a mindenféle kín hiányának előnye. De milyen gyors lehet egy reku hegyvidéken, ha nem én hajtom, a 67 éves nagypapa, hanem egy fiatal triatlon-élversenyző? Nos, minapi túránkon erre is választ kaptam – de haladjunk csak sorjában!

Klagenfurt és Graz között az autópályán haladva hosszan uralja a tájat a hatalmas Grosser Speikkogel (2120 m, BIG 659), csúcsán radarállomás „golflabdáival”. Ahol ekkora létesítmény van, oda út is vezet – régóta fentem rá a fogam. Most végre eljött az ideje, mint ahogy annak is, hogy pillekönnyű Carbonrecumbent rekum tervezőjével és építőjével, Novák Ádámmal együtt bringázzunk egy jót. Két napunk volt, mindjárt az elsőre ezt terveztük, a közeli Weinebene hágóval (1668 m, BIG 662) együtt, de indulásunk előtt emberéletet is követelő katasztrofális időromlás történt, behavazódott minden, így a másnapi programot vettük előre, hogy legyen ideje leolvadni a hónak. Ez bevált!

Szóval meg sem álltunk Karintia déli részén Eisenkappel városkáig (556 m), és kora reggel otthagyva a kocsit rohamoztunk az Eisenkappler Hüttéhez (1553 m, BIG 660). Jól aszfaltozott, keskeny fizetős út vezet fel, kemény emelkedővel – 10 km-en szed fel közel 1000 méternyi szintet, de vannak benne kisebb lejtős szakaszok is.





Egyes hajtűkanyarok csigalépcsőre emlékeztetnek...

A Karavankák látványos mészkő-csúcsait fotózgatva és egymást videózva nyomultunk felfelé a menedékházhoz, ahol jó almás süteménnyel és forró teával ünnepeltünk. Beöltözés után (3 fok volt!) lefelé már helyénvaló volt némi óvatosság, mert ébredeztek már az autósok, az út meg nagyon keskeny. Becsületükre legyen mondva, többen nemcsak lelassítottak, hanem félrehúzódva megálltak nekünk.


Legurulás után csak könnyebb ruhát elővenni álltunk meg az autónál – gyönyörű napos idő lett! –, és már húztunk is tovább a Seeberg Sattelre (1216 m, BIG 661).


Széles, remek út, nem meredek, könnyű zsákmány.

Odafönt már eljött az ebéd ideje, természetesen egy kis sörrel együtt.




Vissza csak 870 méteres szintig gurultunk, ott ágazik el az út a Paulitschsattelre (Pavlicevo Sedlo, 1339 m, BIG 881). Na, ez már komolyabb feladat, bő 10-15 százalékos emelkedőkkel, az elején és a végén lejtős szakaszokkal, amelyeket ugyebár a közepén kell behozni.


Nem könnyű, tehát értékes trófea, gyönyörű kilátásokkal egy impozáns hegykatlanra. A lejtőn Eisenkappel felé 74 km/órás maximumot mutatott a műszer, pompás suhanás volt! A szálláson aludtam egy jót vacsora előtt (éjjel 2-kor indultunk Magyarországról), Ádám viszont futni ment egy órányit a Lavant partjára, hogy mozogjon végre valamit...
Másnap felhőtlen, de metszően hideg virradatra ébredtünk. Vár a Speikkogel, ne várjon hiába! A BIG leírás nehezebbnek mondja a híres-hírhedt Mortirolónál, és csakugyan, a jelzőtábla szerint 11 kilométeren 10-17 százalékos az emelkedő, a szintkülönbség 1670 méter. Könnyű, pihenős rész nincs benne. Nyugodt tempóban vágtam neki, időnként egy-egy rövid szusszanással, némi vízivással, sőt egy Cerbonát is megettem közben. Nem így Ádám! Ő most sportosra vette a figurát, egy darabig a hátát láttam, aztán azt sem.


Láttam viszont egy katonát a Koralpe síközpont felett, ahol a csúcsra vezető útszakasz kezdődik. A derék hadfit azért állították oda a sorompóhoz, hogy érvényt szerezzen a „minden járművel, kerékpárral is behajtani tilos” táblának. Rendes fickó volt, azt mondta, hogy tolni szabad, de tőle fel is ülhetek, csak szálljak le, ha hivatalos kinézetű autó jön, mert bírságolnak.


Persze felhajtottam az odafönn már gyephavas jellegű, tágas körpanorámájú csúcsra, ahol Ádám már éppen egy órája várakozott, kockára fagyva.

Ez igen, sasok is megirigyelhették volna a röpülését! Lefelé persze még inkább – csak ilyenkor veszi észre igazán az ember, milyen magasra kapaszkodott!


Utoljára maradt a Weinebene.


Ott már még jobban kijött kettőnk között az erőnléti különbség. Én már fáradtan, elnyűtten vágtam neki a délutáni melegben, és az 1200 méternyi magasságkülönbségű, 13 százalékos kaptatóval bekezdő úton szükségem volt néhány rövid megállásra.



Ádám ezzel szemben elhatározta, hogy pihenés nélkül rohamoz, kipróbálni, mit tud. Hát, ezen a 14 kilométeren is rám vert egy órát, szerinte versenybringával sem lett volna gyorsabb.

El is hiszem! Tea még ritkán esett ilyen jól, mint a hágó kunyhójának teraszán. A legurulás egyetlen merő gyönyörűség volt a sima aszfaltom, Ádám túllépte a 80-at, én beértem szerény 76-tal.


Már csak haza kellett autózni, az is baj nélkül sikerült – szép az élet!