2009. január 31., szombat

Velocar által inspirálva


Aki ismeri a rekumbens történelmét, az nyilván hallott Charles Mochet-ról. Még az első világháború előtt Mochet kicsi, könnyű autókat épített. Mivel neje aggódott, hogy gyermekük számára egy kerékpár túl veszélyes, ezért készített fiának egy négykerekű, pedálhajtású járgányt, ami nem borulékony. Kiderült, hogy a konstrukció szokatlanul gyors. a kis George könnyedén lehagyta vele a bringás barátait.
A konstrukció sikerén felbuzdulva, Mochet kifejlesztette a felnőttek számára a kétüléses változatot. Az I. világháború utáni gazdasági helyzet segítette a vállalkozást, mivel kevesen engedhettek meg maguknak egy autót, a velocar viszont sokkal megfizethetőbb alternatíva volt. Az eladások szépen emelkedtek a harmincas évekig.
A velocarok további térnyerésének azonban pont a gyorsasága szabott határt. Ugyanis kanyarban, nagy sebesség esetén könnyen fel lehetett vele borulni, ha valaki nem volt elég elővigyázatos és nem fékezett eléggé. Mochet próbálkozott a 3 kerekű verzióval is, de az még borulékonyabb volt. Ekkor jutott eszébe, hogy félbevágja a velocart, ezáltal tulajdonképpen feltalálta fekvőkerékpárt. Ez az első rekumbens két 50 cm átmérőjű keréken gurult, tengelytávja 146 cm volt, hajtóműve pedig 12 cm-rel az ülés felett helyezkedett el. A kormány szár nem a villanyak egyenes folytatásaként volt kialakítva, hanem egy kardáncsukló révén kb 60 fokos szögben megtörve folytatódott a bringás irányában. Ezáltal a normál kerékpárokhoz hasonló első villaszöget lehetett alkalmazni úgy, hogy közben az első kerék éles szögben elfordítható maradt.
Az ötlet kiváló, mégsem használják manapság. Mindig kiváncsi voltam, hogy milyen lehetett ez a kormány a gyakorlatban, de hát a múzeumban ugye nem ülhet fel a kiállított tárgyakra az ember...
A decemberi Bikemag-ban aztán megpillantottam egy ilyen kormánymegoldással ellátott fekvőt, melyet egy szegedi rekus, Jenei István készített. Róla már korábban is hallottam, sőt telefonon is beszéltünk már, de mikor decemberben levélben megkeresett, megegyeztünk, hogy személyesen is találkozunk. Most pénteken leutaztam hát Szegedre és mondhatom érdemes volt. Azon túl, hogy megismerkedtem egy kedves emberrel, megnézhettem, sőt ki is próbálhattam műtárgyaknak is beillő fekvőbringáit. Szerintem élőben még jobban néznek ki, mint a magazinban...
Látszik rajtuk, hogy az alkotójuk számára nem egyszerűen az volt a cél, hogy összehozzon egy működő szerkezetet, hanem rendkívül fontos szempont volt a minél harmonikusabb, esztétikusabb formai megoldásokra való törekvés. A formavilága valahol a régmúltat idézi, mégis van benne valami friss, modern. Látszik rajta, hogy vasas emberként sok szép kovácsoltvas tárgy van már mögötte, melyekből szintén megtekinthettem jópárat a műhelyében és a képgyűjteményében. (Megjegyzem mutatott olyan marhacsontból aprólékos műgonddal készített faragványt is, melyet kalandos életének egy korábbi fejezetében, még tengerészként alkotott.)
Visszatérve a rekuira, nekem leginkább a kardános kormányú fekvője nyerte el a tetszésemet, és ebben nem csak az játszott szerepet, hogy ez volt számomra az érdekesebb, különlegesebb. Mivel ez készült később, ebben már felhasználta az első gépe készítésekor szerzett tapasztalatokat. Bár ez a reku sem lenne a grammhuszárok kedvence, mivel tetemes a tömege, de mivel Szeged sík vidéken fekszik, így ez nem jelent konoly hátrányt. A kormánya viszont rendkívül érdekes. Elsőre nem volt egyszerű elindulnom vele, mivel teljesen másképp viselkedett, mint amit eddig megszoktam, de 20-30 m megtétele után már nagyjából ráéreztem a dologra, utána már csak a kritikusabb helyzetekben kellett jobban koncentrálni. Az a furcsa benne, hogy nagyon direkt, érzékeny, finom mozdulatokat igényel, ugyanakkor az egyensúly megszerzése/megőrzése céljából nem lehet a megszokott módon a kormányra terhelni, mivel az a kerék azonnali elfordítását vonja maga után. Ez különösen a kanyarokban igényel nagyobb figyelmet, bár nyilván a gyakorlat ezen sokat javít. Szokatlan még, hogy a hosszú tengelytáv ellenére, a meredek villaszögnek köszönhetően nagyon nagy mértékben elfordítható az első kerék, így megfelelő gyakorlással kis ívben meg lehet fordulni vele. Összességében mindenképpen érdekes és kellemes tapasztalatokkal lettem gazdagabb. Nem állítom, hogy teljesen meggyőzött volna ez a kormányzási mód, de nekem tetszett, ezért a teljes kihalását továbbra sem értem.
Sajnos, mire kis túránkról visszeértünk, már eléggé besötétedett, így nem tudtunk jó képeket készíteni, de remélem, hogy a lényeget azért ezeken is lehet látni. Istvánnak nagyon köszönöm a lehetőséget, gratulálok gyönyörű alkotásaihoz és örülök, hogy ismét egy lelkes, ügyeskezű rekussal volt alkalmam megismerkedni a személyében.

Munkábajárós bringa


Egyre többen törik a fejüket azon, hogy miképp lehetne rávenni az embereket arra, hogy ne autóval járjanak be dolgozni, hanem valamilyen kevésbé környezetromboló módon. Nemrég volt egy ilyen témájú verseny, melyen a képen látható járgánnyal nyert Torkel Dohmers. "This Way" fantázianevű rekumbensének váza kompozit anyagból lett megálmodva beépített LED világítással és tetőbe rejtett napelemmel. A tervező saját honlapján további információk is olvashatók.

Szerintem is "This Way" vagyis ez az irány...

2009. január 28., szerda

Hase Kettwiesel Tour

Ezek a nyulak tudnak valamit...
Hogy miként jönnek ide a nyulak? Hát csak úgy, hogy németül a Hase nyulat jelent.

Idén is újitott a Hase cég is a termékkínálatát illetően. Első ránézésre talán nem sok újdonságot vesz észre az ember, azonban figyelmesebben szemlélve sok minden változott 2009-re.
A legfontosabb talán, hogy átalakították a termékszerkezetet. Ez azt jelenti, hogy a tipikus felhasználási módoknak (és az ehhez kapcsolódó vásárlói szokásoknak) megfelelően kialakították ugyanazon alaptermék különböző módon felszerelt változatait. Példaként a Kettwiesel modellből immáron létezik egy alapmodell (Allround), egy montis jellegű használatra szánt (Ride), egy túrázásra optimalizált (Tour), valamint egy gyorsaságra kihegyezett (Fast) verzió. Míg az alapmodell felszereltségben és árban is minimalizált (na persze itt most ne képzeljünk valami nagyon kicsi árat...), addig a többi például differenciálművel szerelt, több sebességfokozattal rendelkezik, stb. A Ride például első telót is kapott, a Tour Ortlieb táskát és agydinamót, de a külsők is természetesen különbözőek mind a négy változatnál. A fenti extra felszereltségi felsorolás közel sem teljes persze, csak most inkább érzékeltetni akartam, hogy mi is a jellegzetes különbség a variánsok között. A célkivitelekkel egyébként az is a nem titkolt céljuk, hogy jelentősen meggyorsítsák a szállítási idejüket, hiszen ezen modellek rolyamatosan lesznek raktáron, sőt, a bennük lévő extrákkal együtt kedvezményesebb áron kerülnek kiajánlásra, mintha valaki az alapmodellhez vásárolná hozzá ugyanazon extrákat.
Ma érkezett hozzánk egyébként egy Kettwiesel Tour, melyen jól felmérhetőek a konstrukciós újítások is. A bemutatódarabunkhoz képest megváltozott szinte minden: ennek már aluból van a váza, ráadásul matt festéssel, az ülés huzata és a feszítője is más, a lábhosszhoz állítás már sokkal szélesebb távon állítható egyszerűen, a lánchosszkiegyenlítő rugós mechanizmust kapott, ügyesen állíthatóvá tették a sárvédőt az új felfogatóval, a parkolófék immáron egy mozdulattal rögzíthető, stb. Ehhez még hozzájön a fantasztikus differenciálmű, az első váltó, az Ortlieb táskák elöl-hátul, a legballonosabb, 60-406-os, 2,35"-es Big Apple gumik miatt megnövekedett komfort, hogy csak néhányat említsek a változások közül. És ez most csak a Kettwiesel...
Mellette ott van a többi modell a sok apró módosítással, finomítással. Van tehát újdonság elég. Ami eddig is jó volt, azt meghagyták, amin meg tudtak, azon finomítottak.
Nekem a legjobban a vegyes tandemjük módosításai tetszenek még, ahol például megoldották, hogy könnyebb legyen a szállítás, ugyanis idéntől egyszerűen félbeszedhető a Pino, így már akár személygépkocsi csomagtartójában, vagy egy kofferben is magunkkal vihetjük kedvenc kétszemélyesünket. Okos ötlet, egyre nagyobb kedvet hoznak hozzá nekem is. Lehet, hogy rendelnem kellene egyet demodarabnak? Amit esetleg még ki is lehetne kölcsönözni?

2009. január 22., csütörtök

ICE termékek a honlapunkon


Sikerült némi késéssel felrakni az ICE termékeket a honlapunkra, így most végre magyarul is olvashatók információk a produktumaikról, melyeket alapvetően két helyen lehet találni:
A tadpole trike-ok között vannak a háromkerekűik, az egyéb kiegészítők közé pedig felvittem a tőlük beszerzett szemüvegtükröt, kormányvég tükröt, szerszámkészletet. Ennél persze lényegesen több cikkük létezik de a speciális kiegészítőkkel, mint csomagtartó, elasztomer, gyorsállító, sárvédő, lánctányér-védő, fejtámla, stb nem akartam most foglalkozni.

Ja és még valami, amit elfelejtettem említeni:

Megérkezett az első ICE szállítmány, melyből egy trike már gazdára is talált... Egy Trice T viszont az érdeklődőkre vár, ki lehet próbálni, mert demodarab lett belőle!

2009. január 21., szerda

www.rekumbens.lap.hu


Hazánk legnagyobb linkgyűjteményében, a Lap.hu oldalak között már több éve létezik a www.fotelbringa.lap.hu. Aki ismeri, annak nem kell sokat róla mesélni, aki pedig nem, annak érdemes felkeresni, mert rengeteg hasznos/érdekes honlapra lehet rátalálni rajta keresztül. Nem is volt evvel semmi baj, legfeljebb csak annyi, hogy etimológiailag nem teljesen szerencsés az elnevezés.
A rekumbenseket sokféleképpen hívjuk a magyar nyelvben: fekvőkerékpár, fotelbringa, rekumbens, stb. Sajnos egyik sem tökéletes, mivel például a kerékpár, bringa, bicaj, bicikli tag mindegyikéhez két kereket társít az ember, viszont léteznek ugyebár 3 sőt 4 kerekű fekvők is... De a fekvő és a fotel előtag sem teljesen egyértelmű, hiszen egyrészt nem mindegyik rekuban fekszik az ember, hanem legtöbbször inkább csak ül, másrészt a fotel alatt is némileg mást ért a többség. Ha pontosítani akarunk, akkor tulajdonképpen a sportos, döntöttebb modelleket fekvőknek, az ülősebbeket pedig fotelbringának, vagy ülőbringának kellene nevezni, de így inkább csak összezavarnánk a rekukkal ismerkedőket, minthogy segítenénk nekik eligazodni a rekuk fantasztikus világában. Egyedül a rekumbens elnevezés fedi pontosan a lényeget, - mely egyébként az angol recumbent szóból származik és fekvőt, hátratámaszkodót jelent, - mivel ráadásul nem utal a kerekek számára sem.
Ez az oka annak, hogy végül, bár csak magyarított szó, mégis a rekumbens lett a linkgyűjtemény megnevezése is: www.rekumbens.lap.hu Természetesen megmaradt a korábbi név is, így mostantól bármelyikkel rá lehet találni hazánk legnagyobb szakirányú gyűjtőlapjára.

2009. január 17., szombat

Jégbringázás a Balatonon

Ezt mindenkinek ki kellene próbálnia!


Történt ugyanis, hogy egy karbonos gyártó miatt lejöttünk a legnagyobb (és szerintem a legszebb) tavunkhoz, majd délután nem tudtunk ellenállni a gyönyörű idő csábításának, gondoltuk korcsolyázunk egy jót a befagyott vízen. Már éppen indultunk, mikor eszembe jutott, hogy vajh milyen lehet a jégen bringázni? Nejem dilisnek tartott, és nekem is voltak fenntartásaim, de inkább csak amiatt, hogy mit tudhatnak a szinte barázdálatlan Primo Cornet külsők ilyen terepen. Mindenesetre nem akartam kihagyni az alkalmat, előrementem hát a Rans V2-esemmel, és meglepetésemre még a letisztított jégen is egész elfogadható tapadása volt, ahol pedig a hó nem volt lekaparva, ott még egyszerűbb volt kanyarodni. (Nem állítom persze, hogy a fékút túl rövid lett volna, de hát kit izgat, ha akár többszáz méter is van a megállásra...) Mikor visszatértem nejemhez, látva a lelkesedésemet, ő is rekura pattant, így kettesben vágtunk neki a fehér "pusztaságnak".


Mit mondjak, valami fantasztikus volt! Hihetetlen, egészen különleges élmény. A nap éles szögben szikrázott a többnyire érintetlen, teljesen sík, vékony hótakarón, ilyet szárazföldön sose látni. Mikor a tó belseje felé tekertünk, úgy éreztem, mintha egy végeláthatatlan hómezőn lennénk, csak nem szánnal, hanem rekumbenssel! Körös-körül határtalan béke és nyugalom, csak a tiszta természet és persze mi.
Ezekért a pillanatokért érdemes élni!

Készítettünk egy rövid videót is, bár inkább csak azt mutatja, hogy egész jól lehetett haladni, az érzést nem adja vissza, mivel ez a part közelében készült:

2009. január 16., péntek

Felfordított Lelőhely

Időről-időre rálel az ember tartalmas/érdekes honlapokra. Most örömmel mutatok egyet, melyet ráadásul egyik rekus barátunk jegyez: ez a Felfordított Lelőhely.
Több bejegyzésében is megemlíti fekvőjét (Azub Minije van), de egyet kifejezetten róla írt tavaly Gurul címmel. A stílusa egyedi, összetéveszthetetlen, nekem sokszor Örkény egyperceseit juttatja eszembe. És akinek ez még esetleg mindig kevés ahhoz, hogy megnézze, annak annyit, hogy fantasztikus képekkel illusztrál. Íme egy példának:



2009. január 15., csütörtök

Van másik!

Talán páran még emlékeznek a híres zenebohócra (neve nekem már nem rémlik), akitől mindig elvették a hangszerét, de pár pillanattal később előhúzott a ruhájából egy másikat, majd így ment ez még jónéhányszor. Valahogy ő jutott eszembe, mikor kaptam pár képet a Morgan gépéhez hasonló gyerekeknek szánt masinákról.
Hát akkor: Íme, van másik!





(A képekért köszönet J. Istvánnak.)

2009. január 13., kedd

Már a Morgan is?


Most olvasom, hogy a híres Morgan gyár is beszáll a fekvős bizniszbe! Na persze nem teljesen úgy, mint a normál rekugyártók, de valami miatt úgy érezték, hogy érdemes lenne készíteni a régi Supersport versenyautójuk mintájára egy pedálhajtású járgányt a 6-13 éves korosztály számára. A gondolatot tett követte, és mostanra elkészültek a tervekkel, sőt a honlapjukon már előrendelést is felvesznek.


Az elképzelés szerint "mindössze" 500 példány készül majd belőle, de csak akkor indítják el a gyártást idén augusztusban, ha addig 200 előrendelés összejön. Az ára áfa és szállítási költség nélkül 2150 angol font lesz, de ebben nincs benne a bőrülés, ami szintén kérhető hozzá! természetesen. Eddig 200 darabot csak egyetlen velomobilos gyártó tudott eladni tudtommal, így érdeklődve várom a fejleményeket...
Mindenesetre, ha valakinek lesz belőle, szóljon, csak ennyit kérnék! Bár nem is, azért csak megnézném. :)

2009. január 9., péntek

Változás a Greenspeed európai disztribúciójában

Úgy tűnik, nehéz idők járnak az azubosokra. Tavaly kénytelenek voltak a termékeik árát jelentősen felemelni (igaz ugyanakkor megjelentek kedvezőbb árú, leegyszerüsített konstrukciójú modellekkel is), majd a sokáig várt 700 Eur alatti ársávot megcélzó merevvázas modelljüket sem sikerült gyártáséretté tenniük a belefektetett hatalmas munka ellenére sem. Mindez nem volt elég, két hete újabb rossz hírről értesültem velük kapcsolatban.
A Velovision nevű, különleges kerékpárokkal foglalkozó kiváló angol szaklap hátoldalán fedeztem fel egy hírdetést az ausztrálok új velomobiljáról, a Glyde-ról, melyen lábjegyzetben szerepel, hogy a Greenspeed termékek új európai disztribútora a holland Optima-Cycles. Mivel a neten sehol, még a fenti gyártók honlapjain sem találtam erre vonatkozó információt, így eddig nem tudtam lecsekkolni a hírt, ezért inkább nem is írtam róla. Mivel a dolog érthetően izgatott, megkérdeztem közvetlenül az érintetteket. Mára mindkét fél megerősítette számomra, hogy valóban, január 1-től a hollandok foglalkoznak a Greenspeed termékekkel, tőlük tudunk a továbbiakban rendelni. A váltásra úgy tűnik, hogy azért került sor, mert az Optima a kiterjedtebb viszonteladói kapcsolatrendszerével, valamint a távolkeleti gyárának kedvezőbb gyártási lehetőségeivel előnyösebb feltételeket tud teremteni a Greenspeed termékek hatékonyabb európai elterjedésére vonatkozóan.
A hír váratlanul ért, de ránk nézve szerencsére nem jelent semmi hátrányt. Mivel az Optimával szintén jó kapcsolatban vagyunk, így zökkenő nélkül át tudunk állni az új forgalmazóra. Egyedül az Azubot sajnálom, mivel számukra jórészt kárba veszett a két év alatt befektetett energia. Remélem, hogy így viszont legalább több idejük marad a saját termékpalettájuk továbbfejlesztésére-bővítésére. Abban biztos vagyok, hogy valamivel ki fognak majd rukkolni...

2009. január 7., szerda

ICE forgalmazók lettünk


Az új év első meglepetéseként szeretném bejelenteni, hogy bővítettük a beszállítóink körét az angol ICE (Inspired Cycle Engineering) céggel. Róluk annyit mindenféleképp érdemes tudni, hogy nemcsak a legnagyobb európai trike specialistának számítanak, de világviszonylatban is a legnagyobbak és a legjobbak között vannak. Hogy akkor miért nem forgalmaztuk eddig a termékeiket?
A válasz egyszerű. Mikor közel 3 évvel ezelőtt kiválasztottam a potenciálisan legígéretesebbnek érzett cégeket, az angol font még sokkal erősebb volt, így nem voltak versenyképesek ár szempontjából. Mostanra viszont a helyzet jelentősen javult számunkra, így mikor egy vevői megkeresést is kaptunk, megállapodtunk az angolokkal a hazai forgalmazásról. (Ha minden jól megy, a jövő hét elején már meg is érkezik hozzánk az első ICE szállítmány.)


Termékpalettájuk 8 féle tadpole trike-ból és két SWB kétkerekűből áll, bár tavaly már a velomobil frontra is kimerészkedtek a Borealis modellel. Hagyományosan a tadpole-jaik a legkeresettebbek, melyek egy jól áttekinthető rendszerbe tagolhatók. Alapvetően két alapmodell 4 féle verziójából épül fel trike palettájuk:
Q sorozat: alacsonyabb ülésmagasságú, sportosabb kivitelű típusok;
T sorozat: magasabb építésű, valamivel túrázósabb modellsorozat.

Mindkét sorozat 4 kivitelből áll, egy széles nyomtávú 26-os hátsó kerekű, merev vázas (Trice Q26 és Trice T26), illetve egy szintén széles nyomtávú, de lengéscsillapított hátsó villájú, 20"-as kerekű modell (Trice Q és Trice T), valamint mindkettőnek egy-egy keskenyebb nyomtávú verziójából (rendre Trice QNT26 és Trice TNT26, valamint Trice QNT és Trice TNT). A rendszer tehát elég logikus felépítésű, mindenki megtalálhatja a számára, illetve a felhasználási módjának legmegfelelőbb kivitelt.

A rekumbenseik kiváló minőségűek, nagyszerűen kezelhetőek, szép kivitelűek, de ezek mellett az egyik fő különlegességük a könnyű szállíthatóság, mivel könnyen szétszedhetők, illetve kifejezetten kis méretre összecsukhatók, így akár egy Smart csomagtartójába is berakhatóak.



A későbbiekben majd még részletesebben ismertetem a Trice termékeket, persze a legjobb nyilván az lesz, mikor a demodarabot az érdeklődők kipróbálhatják. Nemsokára erre is lesz mód!
Addig is egy kis ízelítő:


Action-plus tapasztalatok

Nemrég kaptam egy tesztet, melynek szerzője a saját rekus tapasztalatait osztotta meg az Action-plus modellre vonatkozóan. Mivel úgy érzem, hogy hasznos lehet mindenki számára, aki gondolkozik valamilyen reku vásárlásán, így a szerző engedélyével ezúton közkinccsé teszem a teljes anyagot bármiféle módosítás nélkül:

"Kedves Rekusok és leendő Fekvőkerékpárosok!

Murlasits Attila karácsonyi ajándékát, Jan Garbarek zenéjét hallgatva fogok hozzá rekus élményeim és tapasztalataim megírásához. Magamat Gugisnak hívom (ezentúl) a virtuális világban, mivel egyéves kisfiam guginak nevezte el bringámat; bizonyára a gurul szó nyomán. Írásom hosszúsága és részletessége talán próbára teszi az olvasó türelmét, mégis bátorságot merítek abból, hogy nagyon sok időt töltöttem el netezéssel a rekumbensek után olvasgatva, mire a számomra érdekes adatmorzsákat összecsipegettem. Remélem, lesznek olyanok, akiknek éppen írásom terjedelmességével takarítok meg időt.
Kinek szánom írásomat? Főként azoknak, akik a hasznosság és az egészségmegőrzés miatt érdeklődnek a fotelbringázás iránt, s hozzám hasonlóan a lelkiismeretesen adózó közalkalmazottak jövedelemszintjén élnek.
Mi terelt a fekvőkerékpározás felé? A jogsi megszerzését követő években az autózás élménye háttérbe szorította a biciklizését, azonban harmincas éveim derekára már kinőttem ezt a környezetromboló gyerekességet. Így vált a kerékpározás legkedveltebb közlekedési formámmá. Sajnos hét éve kellemetlenkedő prostatitisem miatt 2006-ban és 2007-ben már nem tudtam hagyományos bicón tekerni, ezért új megoldást kerestem. A Bikemag egy kiállításról szóló beszámolójában láttam először rekut, ezt felidézve rávetettem magam a világhálóra, elolvastam a Bikemag múlt évben megjelent rekumbensekről szóló cikksorozatát, majd elkezdtem levelezni Murlasits Attilával, aki ismeretlenül is nagyon szívélyesen segített türelmesen válaszolva kérdéseimre. Remélem, hogy valamelyest meghálálom figyelmességét beszámolómmal.

2008 pünkösd vasárnapján vettem meg –használtan – egy sárga Tw-bents Action-plus típusú fekvőkerékpárt, amelyet az A.M. Bringaboltban, tehát Attiláéknál vásároltak januárban. A reku lényegében vadonatúj volt, az első tulaj pedig – ha terveit betartotta – már váltott is egy félmillás menőbb rekura. Miért nem Attiláéknál vettem új gépet? Hát persze, azok a piszkos anyagiak. Egy minden lehetséges extrával felszerelt gépet kaptam valamivel kevesebbért, mint akkor az új ára volt. Aki a karácsonyi akcióban a felturbózott bringát megveszi vagy megvette 150 000-ért, hasonlóan jól jár(t).


Tapasztalataim nagyon jók. Először néhány adattal érzékeltetem őket. Az elmúlt szezonban kb. 1500 km-t tekertem az Action-plusszal, s az átlagsebességem a széltől és domboktól függően 22 és 26 km között változott, utazósebességem pedig 24–28 km/h volt. A hagyományos kerékpárral 18-20 km-es átlagot értem el jellemzően, gondolom, ezzel az átlagos kerékpáros túrázó kategóriájába tartozom. Tempónövekedésemet ráadásul úgy teljesítettem, hogy kétharmad részben közlekedésre használtam rekumat, felmálháztam túratáskával, s egész napos fizikai munka aktív pihenéssel töltött keretét jelentették a napi 25 km-es utaim. Húsz km/h-nál lassabban még igen erős szembeszélben sem haladtam. Biztos, hogy gyorsulásom egyik oka a pedálklipsz felszerelése volt, amelyet korábban nem használtam, de hamar megszoktam. A klipszszíjnak azonban megvan az a rossz tulajdonsága, hogy nemcsak maga a szíj kopik, hanem a cipő is. Ezért jött el az ideje az SPD-platform kombipedál (Shimano PD-A530) beszerzésének. A fekvőkerékpározással kapcsolatos egyik sarkalatos kérdésre, a sebességre vonatkozóan tehát kijelenthetem: esetemben a reku egyértelműen gyorsabb a hagyományos bringánál. Gugizásom jutalomjátéka november eleji tekerésem volt, amikor szélcsendes időben 10 km-en át 30 és 35 km/h közötti sebességgel hasítottam – valóságos sebességmámort élve át.

A kényelem a másik feltétlen előnye a rekumbensnek. Ugyan az Action-plus merev vázas, mégis a Schwalbe Big Apple gumikkal 2,2 bar nyomáson a rázós utakon is kifejezetten kényelmes. Városban, ahol az út szélén szorong az ember, netán ráadásul az autó és a kátyú is egyszerre jön, s inkább a kátyút választom, jól jön ez a puhaság. Közepes minőségű aszfalton elöl 2,6, hátul 2,4 bar volt a kényelem és a sebesség közötti arany középút. Sima úton persze lehet fokozni a nyomást, arra azonban gondolni kell, hogy hazánkban a legjobb felületű főutakon is vannak tankcsapdák. A kerékpárhoz eredetileg járó Kenda 32 mm-es gumit még nem próbáltam igazán, csak az A.M. Bringa murvás „próbapályáján”, az emlékeim szerint nagyon rázott.
Amikor megvettem a rekut, kissé tartottam tőle, hogy az elméletben ideálisnak tűnő fekvő menethelyzet és a tekerés esetleg mégis fokozza prostatitis miatti panaszaimat. Nem így lett. Az intenzív mozgás – urulógusom szerint – javítja a vérkeringést a kérdéses területen, ezért inkább javult állapotom. A menetszél viszont hűvösebb időben zavaró, ezért kerékpáros nadrágot használok.
Az első négy-ötszáz kilométeren megfájdult a hátam bicózás után. Próbálkoztam az ülés előbbre helyezésével, hogy a vállam-hátam kevésbé legyen a hátsó tengely fölött. Ez azonban 50 km/h-s sebesség fölött és meredek emelkedőn nagymama fokozatban (granny gear) 8 km/h-val tekerve egyértelműen rontotta a stabilitást. Következő kísérletem egy polifoam „beépítése” volt a nyílt cellás szivacs és az üvegszálas ülés közé. Ezt tépőzárak felragasztásával remekül meg lehetett oldani, és az üléshuzat el is rejti. Sokat javított a kényelmen, ugyanis a durva felületű, bazalt zúzalékkal leszórt utak vibrációját teljesen kiszűri, tehát ez a fejlesztés maradt, habár észrevehetően csökkenti az ülés szellőzőképességét. Végül Attila tanácsára az ülés dőlésszögét kb. 35 fokra állítottam, majd végül a rögzítését is módosítottam az A.M.Bringa blogjában javasolt módon. Ezután megszűnt a hátfájdalom. Időközben a hátam is bizonyára hozzáedződött a feladathoz, mert a gerincem melletti két izom szemmel láthatóan megerősödött.
A rekumbensekkel kapcsolatban időnként hátrányként említik, hogy alkalmatlan az esőben való közlekedésre. Ezen a téren nincs nagy tapasztalatom, ugyanis csupán kétszer rekuztam esőben, de nem volt kellemetlenebb, mintha hagyományos kerékpárral mentem volna. Első alkalommal erősen esett, egy poncsó a kormányra és a csomagokra s persze magamra terítve jó védelmet nyújtott, sőt szellőzött is. A teljesen vízhatlan esőnadrágban viszont úgy izzadtam, hogy az embertelen volt. Másodszor csak szemerkélt, a sima kerékpáros ruházat megtette. Hosszú túrán, egész napos esőben tekerni nem lehet nagy élvezet, bár ez mindenféle kerékpárra érvényes. Egyébként pedig a rekunál van lehetőség burkolat kialakítására.

Hol használható az Action-plus? Aszfalton és dögölt murvás úton, esetleg jobb földúton, hiszen az útviszonyoknak megfelelően lehet állítani a guminyomáson. Legalább a karok is izmosodnak kicsit. Mentem már a bicómmal köves földúton is, ráadásul lusta voltam a guminyomáson variálni, tizenöttel el lehetett döcögni. Földúton vagy murvás úton inkább az első, 20-as kerék okozhat kellemetlen meglepetést, amely a laza talajon könnyen kicsúszhat vagy elsüppedhet.

Mennyire volt nehéz megtanulni a fekvőkerékpározást? Néhány óra gyakorlás kell, hogy viszonylag biztonságban érezze magát az ember, miközben alulról szagolja a kamionok kipufogófüstjét. Az egyensúlyérzet nagyon eltérő és a kormányzás jóval érzékenyebbnek tűnik, mint a hagyományos bringán, viszont ebből fakadó előnye, hogy feltehetően nem lopják úgy el, hogy felpattannak rá és eltekernek.

Magáról a kerékpárról is írok. A Tw-bents Action-plus tajvani gyártmány, mint a legtöbb ma kapható alsó és közép kategóriájú bicikli. Belépő szintű gép, a váza örök életűnek mondott CrMo ötvözetű acél, a festés lakk alatt van, a hajtása jó minőségű alkatrészekből áll. Az agyak ipari csapágyasak a Novatec cégtől, a felnik az Alexrims termékei (DA16). A hátsó váltó ugyan Acera, mivel azonban országúton használható inkább a bicó, jól működik. Igaz, mostanában a legtöbbet használt negyedik fokozatra leváltásnál kicsit hezitál a váltó, de talán csak a bowden nyúlt meg. A 24 áttételfokozat elegendő a magyar viszonyokra, alpesi hegyekhez viszont esetleg jól jönne a 34-es Megarange fogaskoszorú a gyári 11-32-es Sram helyett. A hajtómű alu, 30-42-52 fogkiosztású, a Shimano Sora kategóriájának megfelelő Lands Free, amely a gyártó saját márkája. A középső lánckeréken észrevehető a kopás, de külön cserélhető mindegyik lánckerék. A váltókar Sram Centera, jó tulajdonsága, hogy egyszerre akár hét fokozatot is tudok vele váltani, ami a hirtelen lassítás utáni indulásnál fontos. A hosszú láncot nézegetve többször felötlött bennem az előbb-utóbb bekövetkező lánccsere zsebmetsző rémképe. Nos 1500 km után 0,4 mm-es a nyúlás, azaz még vidáman mosolyogtunk a láncnyúlásmérővel együtt.
A dicsérő szavak mellett meg kell említenem, hogy akadt néhány kisebb technikai hiba is a géppel. Az aluöntvény stucni dőlésszögét szabályozó csavar gyengesége okozott némi bosszúságot, de édesapám nyolcvanéves tapasztalatával tíz perc alatt megoldotta egy menetes szárral és egy rézcsővel. Attila hasonló megoldást tett közzé e helyütt, azaz blogjában. A másik problémám abból adódott, hogy eltörött a fejtámla műanyag támasza. Ezt egy 130 mm-es PVC csőből pótoltuk. Egy kis fürészelés, melegítés, fúrás, festés, s megint a gyárinál jobb alkatrészt varázsoltunk. Persze kaphatók jobb fejtámlák is az A.M.Bringában (Optima). Utolsó javítanivalóm a láncvezetőgörgő lefedése, mert a bővebb szárú nadrágokat csúnyán összeolajozom néha. A kerékpár 2008-as modelljénél már az ülés alá helyezte a görgőt a gyártó is. Elsőre is gondolhattak volna erre.
A gyártó honlapja szerint 13-14 kg a kerékpár, az enyém felszerelve csomagtartóval, sárhányóval, tükörrel, kitámasztóval, csengővel, prizmákkal, lámpákkal, lámpatartóval („T-bar”), fejtámlával, pedálklipsszel, szerszámtáskával s a belevalókkal, továbbá pumpával, ráadásult a nehéz Big Apple gumikkal 18,5 kg. A hasonlóképpen felszerelt túrakerékpároknak is ennyi körülbelül a súlya, de kétszer akkora a légellenállási tényezője. A gramm-mániások biztos iszonyodnak, de ne feledjük, nekik ugyan könnyű a biciklijük, de nehéz a pénztárcájuk.

Ha volt türelme az olvasónak végigbogarászni a hosszúra nyúlt beszámolót, bizonyára meggyőződött arról, hogy elégedett vagyok az Action-plusszal. Visszaadta a kerékpározás nyújtotta szabadságélményt számomra, ráadásul kisebb hibái folytán, amelyek kiküszöbölésén el-elgondolkodom, sokkal személyesebb a viszony ember és gép között, mint az átlagkerékpárok esetében. És még a fekvőkerékpározás hangulatát sem említettem, amely igazi „feeling”, amúgy amerikaiasan (vagy hollandosan). Zárásul sorstársaimhoz szólok: Remélem, ha valaki a kerékpározás és prosztatagyulladás szókapcsolatot beüti a keresőprogramba, ez a cikk megjelenik, s az érintett olvasó hasznos és vigasztaló információkkal gazdagodva kezdi el tervezgetni fotelbringája megvásárlását. Köszönöm Murlasits Attilának, hogy erre lehetőséget teremtett.

Boldog új évet és jó hátszelet kívánok! – (A hátszél nem is olyan fontos…)

Gugis "


Köszönöm Gugisnak az anyagot, remélem sokaknak segítenek majd a benne lévő hasznos információk. Szívesen adnék teret ezen blog keretein belül egyébként bárki másnak is rekus tapasztalatai megosztására, bármilyen fekvőbringával kapcsolatosan, amennyiben az hasonlóan valós tapasztalatokon alapul.