2010. augusztus 27., péntek

Akarsz 200 rekussal együtt tekerni?

Ha igen, akkor szeptember 9 és 12 között gyere el Uhersky Brodba (Csehország), ahol az Azub 10 éves fennállása alkalmából szervezett rekus találkozón várhatóan 200 fekvőssel bringázhatsz együtt!
Ezt nem szabad kihagyni, ez óriási élmény!
Kis videós ízelítő:

Két éve voltunk páran egy korábbi cseh rekus talin, arra "csak" 100 rekus jött el, de már az is hatalmas volt. Most dupla annyian leszünk, sőt a program is tovább gazdagodott, hiszen lesznek hosszabb-rövidebb túrák, Azub gyárlátogatás, ügyességi és gyorsasági versenyek, kulturális látnivalók, gyönyörű tájak, mindenféle dínom-dánom! És persze rengeteg jókedvű, baráti fekvős a világ minden tájáról!
Jelentkezni itt lehet: http://www.azub.cz/sraz/registration.php
Ha valakinek gondot jelent a kerékpárja kijuttatása, kb 6-7 bringát még be tudunk rakni a Renault Master-ünkbe. Személyes kiutazás összeszervezésében is tudunk segíteni.
Szóljatok, ha jöttök, megpróbálunk minden felmerülő akadályt eltávolítani, hogy senkinek ne kelljen kimaradni egy ekkora eseményből! Természetesen mi is ott leszünk, sőt 4-5 rekus barátunk már korábban jelezte, hogy eljön, úgyhogy egész komoly magyar különítmény lesz remélhetőleg. Jelentkezzetek hát gyorsan, még most, legyünk minél többen!
További információ: http://www.azub.cz/sraz/index.php

2010. augusztus 26., csütörtök

Kinek tetszik a Klimax?

Nem, ez nem az a klimax, amire elsőre az emberek általában gondolnak... Bár remélem ez is segíti majd, hogy a "változás korá"-ba lépjen a kerékpárhasználat és egyre többen közlekedjenek hétköznap is kerékpárral, főleg fekvőkerékpárral! :)
A Klimax tulajdonképpen egy elektromos hajtással is rendelkező delta trike, mely összecsukható védőburkolattal rendelkezik. Pár perce kaptam a hírt, miszerint a kerékpáros szakma szerint a Klimax 2K olyan ötletes és jó termék, hogy a jövő héten kezdődő Eurobike kiállításon (2010.09.01-04) díjat is kapott érte a német Hase cég. Gratulálunk nekik!


Mivel jönnek az egyre hidegebb és csapadékosabb napok, akit érdekel, bátran forduljon hozzánk!

2010. augusztus 15., vasárnap

Augusztusi Ambringa-túra

Nem hittem volna, hogy egy héttel a nagyvázsonyi túránk után, a kánikulai hőségben ennyien leszünk, hiszen 19-en indultunk el a Szentendrei sziget északi csúcsára menő túránkra!
Sokan mindkét augusztusi túránkra eljöttek, nekik külön köszönet!
Mondhatnám, hogy nem akartunk a 34 fokos hőségben bringázni, ezért késtünk az indulással fél órát. de valójában háromkor sem volt hidegebb sajnos vagy szerencsére, ki-ki döntse el. A mostani tapasztalat alapján ismételten kérünk mindenkit a jövőben, hogy ne az utolsó pillanatban érkezzen, főleg, ha még bérelni is szeretne. Zárás (14 óra) után ugyanis nekünk is készülni kell az indulásra, ilyenkor már sokkal nehezebb úgy időt fő fordítani a beállításokra és egyéb kérésekre, hogy ne csússzon meg a program. Most például nem is sikerült, ami miatt ezúton is elnézést kérünk minden résztvevőtől.
Mindezek ellenére azért szép hosszú túrára mentünk, ugyanis eltekertünk a szigetspiccig, ahol páran meg is mártóztunk a hűs Dunában.
A vízállás elég magas volt, így sajnos nem tudtunk eljutni odáig, ahonnan beláthattuk volna mindkét partot és Visegrádot tetején a várral, de ettől függetlenül érdemes volt az utolsó 1,5 km-es - az előző éjszakai felhőszakadás miatt pocsolyás-saras részen is átverekednünk magunkat a hangulatos strandig.


Visszafelé az elmaradhatatlan sütizésre is sort kerítettünk a tahitótfalui cukrászdában, majd még a sötétedés beállta előtt 1/4 9-re visszaérkeztünk a boltba 64,5 km megtétele után.
A túra tehát jól sikerült, köszönöm mindenkinek, aki eljött!

Talán érdemes még szót ejteni egy másik sikerről is. Tesztelésre magammal vittem az új szivacsunkat, melyet a héten készítettem. (lásd fenti kép) Ez egy Ventisit jellegű szivacs, azonban a nevezett márkához képest 3 jelentős különbsége van:
1, Egyelőre fehér, bár a későbbiekben remélhetőleg sikerül feketében is előállítani.
2, Akár jelentősen kényelmesebb is lehet, hiszen kérésre nem csak 2 illetve 3 cm vastagságban tudjuk adni, hanem akár 4 cm-esben is. Utóbbi pedig hihetetlenül pazar! Nemcsak hogy kellemesen felvette a gerincem vonalát, végig megtámasztva azt, hanem még a rázós szakaszokat is simábbnak éreztem általa. Aki eddig kipróbálta, azok mindegyikének tetszett, sőt rendeltek is belőle azon-nyomban!
3, Jelentősen kedvezőbb árban lesz a holland terméknél, így most már mindenkinek elérhetővé válik egy jól szellőző, kényelmes, könnyen tisztítható, tartós rekuszivacs.

Már csak a nevét kellene kitalálni, várjuk a jó ötleteket! Lehetőleg olyan név kellene, ami kifejezi a termék jellegét, jó tulajdonságait, valamint külföldön is használható. A túrán elhangzott a MurlaSit, amit ugyan nagyon ötletesnek tartok, de nem szeretném a nevemet belevinni egy "utángyártott" termékbe...
A javaslatokat az info@ambringa.hu címre kérjük küldeni "Szivacs" jeligére. A legjobb ötlet beküldőjét egy szivaccsal honoráljuk!

2010. augusztus 8., vasárnap

Nagyvázsonyi túra képekben

Ma igazi kerékpáros időben zajlott a nagyvázsonyi treffpunkt elnevezésű rekus hegyi túránk. Sajnos az időpont és a túrára történő eljutás többeknek gondot okozott, de még így is kilencen gyűltünk össze.
Dicséret illeti Stanka Sanyi barátunkat, aki megálmodta ezt a 65 km-es túrát, mely gyönyörű vidékeken, nagyrészt kisforgalmú, sőt néhol forgalomtól elzárt, mégis jó minőségű utakon vezetett 710 m szintmászással. Ebből a legjelentősebb a Kab-hegy megmászása volt, ahonnan fantasztikus kilátás nyílt a környékre, sőt még a Balatont is látni lehetett. Lefelé kellemes száguldásokkal robogtunk vissza a kiindulópontra. Ráadásul a program nem ért véget, ugyanis a csapat nagyobbik részével először elmentünk megkóstolni a környék híres langallóját, majd Balatonfüred egyik legjobb házi rétes sütödéjének legfrissebb gyöngyszemeit falatoztuk be.
A túra prímán sikerült, köszönöm a remek hangulatot minden résztvevőnek!

2010. augusztus 7., szombat

Tátra, Fátra

Megint Máté fiammal szövetkeztünk némi szlovákiai hegyjárásra. Jó lett volna egy utazással sorra venni a négy lengyel BIG-et (http://www.challenge-big.eu/) is, de csak két napunk volt. Mivel a másodikra már esős időre volt kilátás, előre vettük a Magas-Tátrát, hogy ott szép napsütésben legyen részünk.
Hajnalban Podbrezovára autóztunk, és a csúf vasgyár parkolójában tettük le a kocsit. Onnan az Ördöglakodalma (Certovica, 1238 m, BIG 844) hágó könnyű és egyszerű menet, jó minőségű, csekély forgalmú aszfaltúton 17 kilométeren kell leküzdeni 600 méternyi szintet – nagyjából megfelel egy Pomáz-Dobogókő túrának.

Mégsem valami gyorsan haladtunk, mert Máténak sajog a térde, több rövid pihenőre is szükség volt.

Legalább annál jobban kiélvezhettük a táj szépségét!

Lefelé remekül lehet jönni, de óvatos duhajként nemigen léptük túl a 70-et. És lám: az aljánál Máté óriási durrdefektet kapott az első kerekére, arasznyi hosszan repedt ki a belső, de nem lett baj belőle. Egyébként ismét remekül érvényesült a reku előnye: felfelé kitűnően kapaszkodik, lejtőn villámgyors, és végig kényelmes. Szegény Máté országúti gépen sanyargatta magát.
Megint autózás Gerlachfalvára (Gerlachovce), útközben jó kolbászos sztrapacskával erősítettük magunkat, hiszen 870 méternyi szintkülönbség vár ránk a Felkai-tó partján álló Sziléziai menedékházig, részint aszfaltozott, másutt murvás úton. Keskeny kerekű bringáinkkal nem lesz könnyű!

De nehéz sem lett, sajnos: Tátraszéplakon (Tatranska Polianka) a felvezető út elejénél „Kerékpározni tilos” jelzőtábla fogadott. Persze simán tovább mentünk, de kisvártatva jött a sorompó, őrkunyhóval, és kézírásos papír fecnivel: „Kerékpárral behajtani tilos!” Szerény szlovák tudásomat előszedve megtudtam az őrtől, hogy átmeneti intézkedésről van szó, feljebb valami kábelfektetés miatt feltúrták az utat. Nagyon figyelt, nehogy besurranjunk, és tartottunk attól, hogy közben vagy a felső végén is lehet kellemetlenség, hát távoztunk.
Talán jobb is, hogy így történt, mert kárpótlásul elbringáztunk a Csorba-tóhoz, útközben kitérve a Poprádi-tóhoz, amely első hegymászó túrám kiinduló pontja volt, 1962-ben, és amelyhez sok szép emlékem fűződik. Örömmel mutattam meg Máténak.
Megnéztük a Jelképes temetőt is. Az út végig jó aszfaltos, helyenként jó meredek szakaszokkal.
Vissza Gerlachfalvára nagyszerűt lejtőztünk.

Újabb autózással Zuberecbe jutottunk, már esőben. Szállást és vacsorát a kellemes kolibában kaptunk, de bőven akadt volna egyéb szálláslehetőség is. Morcos hajnalra ébredtünk, de nem esett, tüstént neki is indultunk a 680 méternyi szintnek a Tatliakovo jezoro tóhoz (1375 m, BIG 843).
Jó minőségű az út, hosszú egyenesekkel, felső része az autók elől elzárva. Enyhe szemerkélésben értünk fel a kicsiny, de gyönyörű tóhoz. Lefelé nagyot lehetne jönni, de inkább visszafogtuk magunkat a vizes aszfalton, 61 km/óra volt a csúcs.

A végére maradt a legbecsesebb trófea, a Kis-Fátra nagy hegye, a Martinské hole (1460 m, 1100 m szint, BIG 846). Vrútky helység temetőjétől vettünk rajtot a felhőbe burkolózó csúcs felé. Na, ez nem akármilyen menet! Az elején jó az út, bár van annyi éles peremű kátyú, hogy visszafelé majd vigyázni kelljen. Később egyre romlik az aszfaltozás minősége, majd a szállodák fölött, ahol már sűrű ködben hajtottunk, kriminálissá válik, hepehupás murvafoltok és durva kőszórások tarkítják. Fölfelé sem élvezet, de lefelé gyötrelmes.
Odafönn csak egy percet töltöttünk, nem lehetett látni semmit. Nagyon figyelve, óvatosan jöttünk le, nem is történt baj, és megint nem áztunk meg. Délután ötre már haza is értünk.

2010. augusztus 1., vasárnap

Nagyvázsonyi treffpunkt

Mivel a múltkor nagyon jól sikerült a tapasztalt rekusoknak szóló közös túránk, felmerült, hogy tartsunk ismételten hasonlót. Javaslatot is kaptam több helyszínre, így ezennel meghirdetnék egy újabb túrát, melyhez azért már komolyabb fekvős tapasztalat és kondi szükséges:

Nagyvázsonyi treffpunkt

Indulás augusztus 8-án vasárnap, reggel 9-kor Nagyvázsonyból.
Innen Nemesleányfalu, kis szerpentinen lefelé szép kilátással Vigántpetend, Kapolcs völgyébe, később enyhe hegymenetben Taliándörögd, Öcs (nemrég épült aszfaltozott összekötő út az Űrtávközlési Állomás mellett. Itt Úrkút fele elindulva, majd egy aszfaltozott bekötőúton be az erdőbe, megkerülni a Kab-hegyet, ami élvezetes, enyhén emelkedős aszfaltút forgalom nélkül. A kab-hegyi kerülőnél egy forrásnál kiépített pihenőben kaja, pia, majd feltekerés a tornyokhoz (ez egy kellemes kis emelkedő), kilátás a Balatonra, majd lezúgás, vissza Nagyvázsonyba (az étteremhez). Az ínyenceknek kaja után Veszprémben pár fincsi rövid, de velős emelkedőt megmutatnánk. Opcióként esetleg Balatonalmádiban meglátogatnánk egy lelkes rekust, aki (kizárólag saját használatra) már épített pár fekvőbringát.
Ez így egy kellemes egy napos program lenne.
Azért szerveznénk egyébként vasárnapra, mert így talán reggel a Balaton irányába nem lesz olyan nagy a forgalom, hazafelé pedig még a csúcsforgalom előtt el lehet indulni. Akit érdekel a túra, jelentkezhet az info@ambringa.hu-ra küldött levélben augusztus 5-ig. Ezt mindenképp kérnénk, mert érdeklődés hiányában elhalasztjuk későbbre a túrát!

25%


Csatlakoznék Pupuhoz, bizonyítandó, hogy rekuval igenis meg lehet bírkózni komoly emelkedőkkel is. Tegnap meghódítottam Fonyód mindkét dombját több irányból is. Az egyik ilyen emelkedő a kiírás tanúsága szerint 25%-os volt, de legalább nem volt hosszú, csak pár száz méter. Ez egyébként érthető, hiszen Fonyód nem a magas hegyeiről ismert, viszont ezt ellensúlyozandó, nem bonyolították az út vezetését kacskaringósra, egyszerűen nyílegyenesen felvezették a dombtetőre. A képek nem adják vissza igazán a meredekséget, úgyhogy javaslom mindenkinek, próbálkozzon bátran személyesen! A kilátás megéri, azt bizton állíthatom, érdemes a fizetős (150 Ft/fő) kilátóra is fellátogatni, gyönyörű a körpanoráma.