2009. szeptember 29., kedd

Coleoptera

Pár hónap és újra itt a tél, nézzünk körül a velomobilok terén. (Jéé, még rímel is!)
Egy gyönyörű velomobil látványtervét találtam a neten, ez a Coleopetra. Francia tervezője nem klasszikus hajtást képzelt el, hanem lineárisat, ezért tudta az orrészt olyan elegánsra kiképezni. Egyben nem velomobilnak, hanem steppermobile-nak nevezte el művét, amire nem igazán találtam jó magyar megfelelőt, legfeljebb a taposómobilnak tudnám hívni.
Nekem nagyon tetszik, bár azért kiváncsi lennék a fordulókörére, mert az első kerekek járata elég szűknek tűnik, ugyanakkor a karoknak illetve a kormánynak sem lehet sok helye az irányításhoz...
Tartok tőle, hogy ez is marad a megvalósítatlan koncepciótervek világában. Pedig érdekes lenne ilyeneket látni Budapest utcáin...

Kell egy kis mosoly is!

Kaptam pár jó történetet is ellenpontként:

Hotline: - Milyen számítógépe van?
Ügyfél: - Fehér.

Ügyfél: - Nem tudom a lemezt kivenni a meghajtóból.
Hotline: - Próbálta a kiadó gombot megnyomni?
Ügyfél: - Igen, de teljesen beragadt.
Hotline: - Ez rosszul hangzik. Felírom az adatait...
Ügyfél: - Várjon csak... Most látom, hogy nem is raktam be a lemezt, itt van az asztalomon.. .

Hotline: - Kattintson a "Sajátgép" ikonra.
Ügyfél: - A magáéra, vagy az enyémre?

Ügyfél: - Nem tudok nyomtatni.
Hotline: - Kattintson a Start gombra és...
Ügyfél: - Figyelj cimbora, ne kezdj nekem ilyen szakszöveget nyomatni, nem vagyok Bill Gates, a francba!

Ügyfél: - Amikor nyomtatni próbálok, állandóan azt mondja a gép, hogy nem találja a nyomtatót. Már többször odaraktam a monitor elé, de még így sem találja...

Ügyfél: - A nyomtatóm nem nyomtatja ki a piros színt.
Hotline: - Színes nyomtatója van?
Ügyfél: - Nem.

Hotline: - És most mit lát a monitorán?
Ügyfél: - Egy kis plüssmacit, amit a barátom vett a plázában.

Hotline: ...és most nyomja meg az F8-at.
Ügyfél: - Nem működik.
Hotline: - Pontosan mit csinált?
Ügyfél: - Megnyomtam az F-et nyolcszor, ahogy mondta, de semmi sem történt...

Ügyfél: - Nem működik a billentyűzetem.
Hotline: - Biztos, hogy bedugta a gépbe?
Ügyfél: - Nem, nem látom a gép hátulját.
Hotline: - Fogja meg a billentyűzetet, és menjen vele 10 lépés távolságra a géptől.
Ügyfél: - Sikerült.
Hotline: - Akkor nincs bedugva a billentyűzet. Nincs ott egy másik véletlenül?
Ügyfél: - Nézem... De igen, van itt egy... És működik is!

Hotline: - A jelszava kis "a" mint alma, nagy "V" mint Viktor, 7...
Ügyfél: - A 7 az kicsi, vagy nagy?

Ügyfél: - Nem tudok csatlakozni az Internetre.
Hotline: - Biztos, hogy a jó jelszót használta?
Ügyfél: - Biztos, láttam, amint a kollégám is ezt adta meg.
Hotline: - És mi volt ez a jelszó?
Ügyfél: - Öt csillag.

Hotline: - Milyen antivírus programot használ?
Ügyfél: - Netscape.
Hotline: - Az nem egy antivírus program!
Ügyfél: - Elnézést... Internet Explorert.

Ügyfél: - Nagy problémám van. Egy barátom feltelepített egy képernyővédőt, de ahányszor megmozdítom az egeret, mindig eltűnik.

Hotline: - Microsoft ügyfélszolgálat. Miben segíthetek?
Ügyfél: - Jó napot! Már 4 órája várok magukra! Meg tudja magyarázni, miért segítenek nekem ilyen lassan?
Hotline: - Tessék? Elnézést, nem egészen értem a problémáját!
Ügyfél: - Word-ben dolgozom, és már 4 órája kattintottam a "Segítség" gombra. Megmondaná, mikor jönnek ki végre?

Ügyfél: - Az első email-emet szeretném megírni.
Hotline: - És mi a probléma?
Ügyfél: - Megtaláltam az "a" betűt, de hogyan tudom a karikát köré rajzolni? (@)

Meghalt Józan Ész!

Most kaptam a következő gyászjelentést e-mail-ben:
"Megállt és meghalt a józan ész!

Ma egy szeretett barátunk halálát siratjuk: a Józan Észét, aki sok éven át volt közöttünk. Senki sem tudja biztosan, hány éves volt, mivel születési adatai már régen elvesztek a bürokrácia útvesztőiben.
Emlékezni fogunk rá, mert olyan értékes leckéket adott nekünk, mint "dolgozni kell, hogy tető legyen a fejünk felett" és "mindennap kell olvasni egy keveset"; hogy tudjuk, miért lel aranyat, ki korán kel, és hogy felismerjük olyan mondatok érvényességét, mint "az élet nem mindig igazságos" és "lehet, hogy én vagyok a hibás".
Józan Ész egyszerű és hatásos parancsok ("addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér") és megbízható szülői stratégiák ("nem a gyerek, hanem a felnőtt dirigál") szerint élt.
Egészsége akkor kezdett gyorsan romlani, amikor jó szándékú, de hatástalan szabályokat kezdtek alkalmazni: jelentések egy hatéves kisfiúról, akit szexuális zaklatással vádoltak, mert megpuszilta egy osztálytársát; kamaszokról, akiknek iskolát kellett változtatniuk, mert feljelentették drogot áruló társukat, vagy a fegyelmezetlen diákját megdorgáló tanítónő elbocsátása csak rontott az állapotán.
Józan Ész akkor kezdett háttérbe szorulni, amikor szülők csak azért támadtak a tanárokra, mert azok végezték el azt a munkát, amelyben a szülők csődöt mondtak: fegyelmezetlen gyermekeik fegyelmezését.
Még tovább hanyatlott, amikor az iskoláknak szülői engedélyt kellett beszerezniük ahhoz, hogy beadjanak egy aszpirint, bekenjenek egy gyereket naptejjel, ugyanakkor tilos volt tájékoztatniuk a szülőket, ha egy diáklány teherbe esett, pláne ha abortuszt akart csináltatni.
Józan Észnek elment a kedve az élettől, amikor a tízparancsolat nevetséges anyaggá vált, némely egyház üzletté aljasult, és amikor a bűnözők kezdtek különb elbánásban részesülni, mint áldozataik.
Józan Ész számára kemény csapás volt arról értesülni, hogy az ember már nem védheti meg magát egy tolvajtól a saját házában, ellenben a tolvaj beperelheti őt, ha kezet emel rá, és hogy ha egy rendőr megöl egy bűnözőt, még akkor is, ha ez utóbbinál fegyver volt, azonnal eljárás indul ellene aránytalan védekezés miatt.
Józan Ész halálát megelőzte szüleié: Igazságé és Bizalomé, feleségéé: Bölcsességé, lányaiké: Felelősségé és Törvényességé, fiuké: Ésszerűségé.
Túlélik szörnyű mostohatestvérei: Hívják ide az ügyvédemet, Nem én voltam, Ne szólj bele és A társadalom áldozata vagyok...
Nem voltak sokan a temetésén, mivel nagyon kevesen értesültek arról, hogy elment."

2009. szeptember 27., vasárnap

Ennyi velomobilt!

Megdöbbentem az alábbi videón:

Nem tudtam pontosan összeszámolni, de ez döbbenetes, hogy egy 24 órás HPV verseny rajtjánál 150 körüli velomobil legyen Ausztráliában! Ráadásul láthatóan még nem is rögzítette a kamera az összes indulót.
(A felvétel első 30 másodpercét nyugodtan ki lehet hagyni, addig nem történik semmi, na de utána...)

Közben megtaláltam a verseny honlapján a hivatalos videót:


2009. szeptember 26., szombat

Végre napfényes Ambringa túra!


Kicsit rendhagyó lesz ez a beszámoló, olyan, mint maga a mai délután. Nem tudok vissszagondolni rá másképp, mint örömmel. Tele vagyok köszönettel ezért!
Először is meg szeretném köszönni mindenkinek, hogy eljött. Nagyon jó volt ismét ennyi bringást látni a bolt előtt, jó volt érezni, hogy másnak is fontos a rekus ügy. Nem tudom pontosan, hányan voltunk, mert a túra nem végig ugyanannyi résztvevővel ment végig, így nem is tudtuk rendesen megszámolni, hiszen közben csatlakoztak hozzánk, illetve mentek tovább páran, de 42 főig eljutottunk az utólagos számolásban. Ez pedig már számomra komoly tömeget jelent. Ahogy hosszan kígyózó sorban tekertünk fel a Megyeri hídra, vagy ahogy hosszú percekig haladt el a fekvősök sora a bámészkodók előtt, hát ez bizony nagyszerű érzés volt! Köszönöm!
Talán azért is örülök ennyire, mert ebben az évben többször is pocsék időjárást fogtunk ki, ami rendre elkedvetlenítette az esetleges érdeklődőket. Volt olyan túránk is, mikor az esőben csak páran voltunk. Most viszont ez a túra kárpótlást jelentett, legalábbis számomra.
Már a héten érezni lehetett, hogy most talán sokan leszünk, hiszen a bérlési foglalások is szépen gyűltek, olyannyira, hogy volt olyan reku, amit hárman is ki akartak bérelni. Szombaton reggeltől aztán fokozatosan egyre többen lettünk, végül már egészen eltorlaszoltuk a zsákutcánkat.

Fél 3-kor a programot avval nyitottuk, hogy kicsit megemlékeztünk az első Race Across Hungary-ról, átadásra került a teljesítőknek járó emlékérem. Itt köszönöm meg Balázs Péternek, Karlovitz "Pupu" Kristófnak és Novák Ádámnak, hogy eljöttek. Jó volt ismét látni Titeket! Azt gondolom, hogy a 680 km-es közös élmény sokat jelent mindannyiunknak, és közelebb hozott bennünket egymáshoz. Én legalábbis így érzem, remélem Ti is.
Ezután meglepetésként a Pupu ragadta magához a képzeletbeli mikrofont és átnyújtott részemre egy kedves Díszoklevelet, melyet az Annyira Más Bringabolt baráti társasága előzőleg már alá is írt. Köszönöm, hihetetlenül jól esett, főleg mikor utólag a szemüvegemet felvéve el is tudtam olvasni, hogy mi van rajta!
Pár perc késéssel végül elindultunk 55 km-es túránkra Vácra és vissza. Erről sokat nem tudok írni, mert sok minden nem maradt meg bennem, csak az, hogy egyszerűen boldog vagyok. Az idő szép volt, a Duna és a partja gyönyörű, a rekusok és a hagyományos bringával velünk tartók barátságosak és kedvesek, sőt még a járókelők is mosolyogva néztek ránk. Csak egy kis momentum a túráról:
Ahogy tekertünk az egyik kis utcán, egy 8 év körüli kisgyerek felkiáltott:
-Nézd mama, fekvőbiciklik!
Mire az édesanya:
- Nem a biciklik a fekvők, hanem a rajtuk lévő emberek!

2009. szeptember 21., hétfő

Critical Mass


Holnap (szeptember 22-én) lesz az őszi Critical Mass. A hírekben már most ijesztgetik a pestieket, íme egy érdekes cikk.
Hogy mik a céljaik és hol és miképp fog zajlani a felvonulás, íme két részlet a honlapjukról:
Célok:
"A Critical Mass résztvevői a közlekedési célú, mindennapos kerékpározás népszerűsítéséért, a várost érő forgalmi terhelés, és szmog csökkenéséért demonstrálnak. Szeretnék, hogy Budapesten tovább emelkedjen a kerékpárral közlekedők aránya, és végre ne csak a civilek, hanem a város vezetői is tegyenek ezért. Persze ezt már régóta várjuk, de sajnos eddig csak a városlakók reagáltak a civil aktivizmusra. Amíg tízezrek pattantak a nyeregbe a városvezetők nagyon lemaradtak. Így most halaszthatatlan beruházásokat követelünk, és konkrét dolgokat: - Kerékpársávot a Nagykörútra - Átbringázható belvárosi hidakat - Az Andrássy úti bicikli és parkolósáv cseréjét - Több kerékpártárolót - Rendszeres forgalomszámlálást - Kerékpározással kompatibilis KRESZ-t Fontos megjegyezni, hogy nem célunk a biciklizés ráerőltetése a város polgáraira, csak a közösségi szintű gondolkodás és az ésszerű mobilitás térnyerése. Az akció olyan városlakók kezdeményezése, akik már meghozták a maguk áldozatát és a számukra ma még kedvezőtlen körülmények ellenére is elsők között változtattak. Döntésükkel már enyhítették a dugókat, átadták helyüket a tömegközlekedési eszközökön, és követhető alternatívát mutattak fel."

Hol és Mikor:
"Szeptember 22-én, 18:35 körül indul a Városháza tömbjétől, amit 17:30-tól gyülekezve jelképesen körbelakatolunk pár ezer bringával. Nyugi, nem ökölrázós tüntetés lesz, a kapuk előtt épp egy pillanatra zárunk 18:30-kor. Addig csak a felfejlődünk. Kérünk viszont mindenkit hogy ne 18:30-ra, hanem legalább 18:00-ra vagy még előbb jöjjön, és ne a Károly körútnál álljon meg, hanem töltse fel a kis utcákat (Városház, Gerlóczy, Bárczy). Útvonal nincsen, a Városháza tömbjétől a forgalomban közlekedve, szabadon választott irányban eltekerünk a Nagykörútra, ahol teszünk egy kört vagy egy szakaszt (ki mennyit szeretne), majd 20 órakor újra találkozunk a Városháza parkban, ahol a szokásos bringaemeléssel zárunk. A körúton a szélső sávokat használjuk kerékpársávnak."

Hát akkor hajrá!

2009. szeptember 18., péntek

Ambringa túra különlegességekkel

Szeptember 26-án szombaton ismét túrázni várjuk a rekusokat, illetve mindenkit, aki szeretne együtt tekerni fekvősökkel. Hogy a dolog még érdekesebb legyen, két különlegességgel is szeretnénk kedveskedni azoknak, akik eljönnek:
1, Meghívtam valamennyi Race Across Hungary (RAH) résztvevőt (végülis nem volt túl nehéz, hiszen csak négyen voltunk...), hogy jöjjenek el és ahogy mondani szokták, részvételükkel emeljék a túra szinvonalát. Mivel remélhetőleg mindannyian itt leszünk, egyben ezen alkalommal kerülne sor a RAH teljesítéséért járó érmek átnyújtására is.
2, Különleges RAH akcióval várunk mindenkit! A Race Across Hungary megmutatta, hogy milyen fontos a megfelelő felszerelés, legyen szó világításról, táskákról, vagy bármilyen más túrafelszerelésről. Az Ambringa túra résztvevői számára a túra napján egyedülálló, 15%-os kedvezményt adunk minden Busch&Müller vagy Cateye lámpára, Radical Design táskára, Schwalbe külsőre, Powerade termékre, illetve bármilyen tükörre, szerszámkészletre, sisakra. Így csak könnyebb a kellemes őszi túrákra felkészülni!
Bár Pupu szerint egy reku megismeréséhez minimum 1000 km szükséges, és ennek megfelelően az Ambringa túrákat is ilyen hosszúságúra kellene a továbbiakban szervezni. Ezt a tanácsát nem fogom megfogadni, bár tervezzük, hogy amennyiben többeket érdekel, úgy hosszabb (akár 100 km feletti) túrát is szervezhetnénk máskor, olyat, ami esetleg nem is a boltból indul, főleg mert erre vonatkozó segítség-felajánlást már kaptunk is. (Ezt ezúton is köszönjük, reméljük októberben sikerül valamit összehozni!)
Most tehát maradnánk a szokásos napirendi pontoknál:
A, Nyitástól várjuk azokat, akik a túrára rekut szeretnének bérelni. Aki esetleg most ismerkedik először a fekvőkerékpárokkal, azokat legkésőbb délre kérjük, hogy érkezzen meg, hogy legyen idő a szükséges kezelési tapasztalat elsajátítására.
B, A túra 14:30-kor indul Vácra. Hossza kb 60 km, nagyrészt a Duna melletti hangulatos kerékpárúton. Visszaérkezés várhatóan 18-19 óra között. (Mivel már egyre korábban sötétedik, így lehetőleg mindenki hozzon magával lámpát, vagy legalább villogót.)
Útközben és a megállásokkor lesz alkalom tapasztalatcserére, pihenéssel egybekötött evésre-ivásra. Az érdeklődők jöhetnek saját kerékpárral is, de aki ki szeretne próbálni fekvőkerékpárt, annak tudunk bérbe adni sokfélét. Egy ilyen túra jó lehetőség arra, hogy hosszabb távon kipróbálhassa valaki, hogy milyen is lehet rekuval túrázni, illetve letesztelheti a kinézett modellt. A bérleti díjak és a bérelhető fekvők ezen a linken tekinthetők meg. Felhívom a figyelmet arra is, hogy aki a túrát követő 14 napon belül vásárol nálunk egy olyan fekvőkerékpárt, amilyet bérelt, annak a bérleti díj 100%-ban beleszámítódik a vételárba, részére tehát ingyenessé válik a bérlés.
Bérlésre jelentkezni a 26/ 343-353-as telefonszámon, vagy az info@ambringa.hu-ra elküldött e-mail-lel lehet a kívánt modell megjelölésével. Kérünk mindenkit, aki bérelni szeretne, hogy jelentkezéskor adja meg egyrészt az elérhetőségét a foglalása visszaigazolhatóságáért, másrészt magasságát is a beállítások előkészíthetősége érdekében. Fontos még, hogy a túra napján időben érkezzen meg a boltba, hogy a beállításokra, valamint a begyakorlásra legyen legalább 1-1,5 óra!
Viszlát szeptember 26-án, szombaton egy remélhetőleg kellemes és különleges rekus túrán!

2009. szeptember 17., csütörtök

ÉRD Körbe 2009.09.20.


Most vasárnap lesz az Érd körbe 2009 őszi rendezvénye.
Hogy ez mi?
Tulajdonképpen egy kerékpáros felvonulás, vagy saját megfogalmazásuk szerint "városkerülő kerékpáros túra".
További idézet a honlapjukról:
"Célunk elsősorban a kerékpározás népszerűsítése, így hívjuk fel a figyelmet a kerékpározás fontosságára, előnyeire, szépségeire. Összefüggő kerékpáros úthálózat létrehozását szorgalmazzuk, azért, hogy biztonságosan eljuthassunk otthonunkból az iskolákba, különböző intézményekbe ügyeket intézni vagy egyszerűen csak vásárlás céljából, vagy a vasútállomásra. Fontos a közlekedési eszközök jól megtervezett összekapcsolása. Az eseményeink között ismertető és lobbi tevékenységet folytatunk a városi fórumokon a biztonságos kerékpáros közlekedés megteremtése érdekében."
A fentiekkel tökéletesen egyetértünk, így minden bringást, köztük a rekusokat is arra bíztatunk, hogy vegyen részt az Érdkörbe vasárnapi rendezvényén! Minket is hívtak ide is, de mivel számtalan helyszínen lesz a hétvégén hasonló rendezvény (többek közt Budakalászon is), így még nem biztos, hogy részt tudunk majd rajta venni, mint Annyira Más Bringabolt., Már ez a harmadik alkalom, amikor hívnak minket, de eddig még egyszer sem tudtunk elmenni, mindig ütközött valamivel. Jó lenne viszont, ha lenne ott legalább pár rekus...
Gyülekező egyébként reggel 8 órától a Stop Shop parkolójában. Maga a túra 10-kor indul.

Cseh rekus tali képek

Egyik kedves barátunk, Csaba (ezúton köszönjük Neki!) küldött pár linket a múlt heti cseh rekus taliról.
Pár információ a találkozó nagyságáról:
"Résztvevők száma: 130
ebből 119 fekvő, ezek lebontva:
1 velomobil
4 gyerekutánfutó, mert ok is "fexenek"
14 háromkerekű
1 tandem
a többi egynyomú"

A képek:
http://www.lehokolo.cz/fotky-ze-srazu-2009/
http://velogauce.rajce.idnes.cz/2009-09-13_Setkani_2009_Svata_Katerina/
http://jurimir.rajce.idnes.cz/sraz_lehokol_2009/
http://lehosraz.rajce.idnes.cz/katerina_2009/
http://kikina52.rajce.idnes.cz/Lehokola_9-2009/

és egy hosszabb vágott videó:



A küldött linkekre ránézve jó lehetett, gyönyörű vidékeken barangoltak. Sajnos mi a RAH miatt nem tudtunk elmenni, mivel máskorra nem tudtuk összeszervezni, később pedig már túl hosszúak lettek volna az éjszakák. Na majd jövőre ott leszünk ismét, elvégre akkor lesz az Azub 10.szülinapja!

RAH beszámoló(k)


Hát, nem gondoltam, hogy ilyen lassan fogok vele elkészülni, de végre készen vagyok a RAH-on szerzett élményeim ledokumentálásával. Ez szinte még tovább tartott, mint letekerni a távot!
Mindenesetre a prémium tartalmaink közé felraktam (Race Across Hungary 2009 címmel), onnan bárki letöltheti. Előre szólok, hogy hosszú lett (12 oldal), de hát ilyen hosszú távról nem lehet röviden írni...
Egyben jelezném, hogy nem csak az én szemszögemből lehet megismerni a történteket, Pupu és Ádám is felrakta a netre a saját anyagát. Pupu volt az első (hiába, ő mégiscsak profi újságíró), az övé itt érhető el, míg Ádámé a nemrég elindított honlapján olvasható.

Jó olvasást!
Egyben jelezni szeretném, hogy a következő Ambringa túrára meghívtam valamennyi RAH résztvevőt, így aki szeretne valamelyikünktől kérdezni, azt megteheti élőben. A túra kiírása hamarosan!

2009. szeptember 13., vasárnap

RAH - Sikerült!

Most péntek-szombaton (szeptember 11-12.) volt az általunk szervezett Race Across Hungary. (RAH) Ennek lényege, hogy hazánk legnyugatibb városától (Szentgotthárd) a legkeletibb településig (Tiszabecs) kellett elkerekezni minél rövidebb idő alatt. A táv elvileg 661 km-re jött ki az előzetes számítások alapján, de valójában ennél mindenki többet ment. Nekem például a kisebb elkeveredések és benzinkutas kitérők miatt 675 km-t mutatott a gps a célban, pedig közben az aksi lemerülése miatt kiesett a mérésből valamekkora szakasz.
Ami hatalmas öröm, hogy négyen (Balázs Péter, Karlovitz Kristóf, azaz Pupu, Novák Ádám és én) vágtunk neki a távnak (mindenki rekuval), és mind a négyen célba is értünk! Közben persze mindannyian megjártuk a magunk poklát, keményen megszenvedtük ezt a hatalmas távot, de sikerült és ez a lényeg!
Nekem 440 km volt ezelőtt a maximum, amit bringával egyhuzamban megtettem, de állítom, hogy a táv növekedésével nem egyenes arányban növekednek a nehézségek! Ennyire fáradtnak, álmosnak, kimerültnek soha eddig nem éreztem magamat, mint most a táv vége felé, és evvel nem voltam egyedül. Úgy menni sík terepen 16-18 km/h között, hogy azt érzed ez a maximum, ennél többel képtelenség haladni, ugyanakkor a pulzusod csak 105 körül van, hát ez furcsa érzés! (Pedig az első 330 km-en még 26 km/h feletti átlaggal haladtam.) Már arra gyanakodtam, hogy leengedtek a gumik, vagy fog a fék, vagy valami megmagyarázhatatlan okból nehezedett el a bringa gurulása, de hiába ellenőriztem mindent, a probléma nem a rekummal volt, hanem bennem. Úgy tűnik, az emberi szervezet okosabb, mint az agy. Fejben ugyanis mennél többel, de a szervezet valamiképp leszabályoz, nem engedi, hogy tönkretedd magad. Egy idő után már nem segít sem a zenehallgatás, sem az éneklés, sem az egyéb ébrentartó pótcselekvés, a hihetetlen fáradtság miatt már semmire sincs erő. Egyre többször kell megállni, és egyre nehezebben telnek a km-ek. Ekkor már csak az akarat marad, hogy az ember ne adja fel, menjen tovább, akkor is, ha még végtelennek tűnő 200-300 km van hátra.
Elmondhatatlan, amit ilyenkor átél az ember. Hatalmas táv, hatalmas nehézségek és hatalmas élmény!
Mivel a részletes beszámolóhoz több időre van szükség, ráadásul az útról készült képek sincsenek még nálam, így erre még várni kell, de természetesen nem fog elmaradni. Gondolkodtunk azon is, hogy amennyiben lenne rá érdeklődés, úgy valamikor tarthatnánk személyes beszámolót is valamelyik következő ambringás túrán, amelyikre mindegyikünk el tudna jönni, ahol az esetleg felmerülő kérdésekre is tudnánk válaszolni. Most előzetesen csak két apró mozzanat a RAH-on történtekből:

Ádám - aki egyébként a leggyorsabb volt közülünk - éjszaka többször felhívott telefonon, mondván, hogy valahogy muszáj ébren tartania magát és erre a telefonálás a legalkalmasabb. Az egyik hívás alkalmával mesélte, hogy arra ébredt, hogy a földön fekszik. Vélhetően elaludt tekerés közben, és csak az esésére riadt fel...

Megálltam egy benzinkútnál, hogy vegyek magamnak némi táplálékot.
Ahogy a padkán ülök fáradtan, és eszegetek, iszogatok, odagurul mellém egy autó. A benne ülők megcsodálják a rekumat majd megkérdezik:
"Ez gondolom kényelmes lehet. Mennyit lehet vele menni?"
"Én most éppen Szentgotthárdról jövök..." - válaszolom.
"Öööö, az meg hol van?"
Ránézek a gps-emre: "Olyan 605 km-re innét, a nyugati határszélen..."

Végül egyetlen megjegyzés még bizonyítandó a rekuk komfortosságát: Bár a célbaérkezéskor nem voltunk valami jó bőrben, ma reggelre, pár órás alvás után már simán visszaülhettünk volna fekvőinkre, ugyanis némi izomfáradtságon kívül semmilyen problémánk nem volt, semmink sem készült ki. Ki tudná ugyanezt elmondani egy hagyományos bringán megtett hasonló túra után?

2009. szeptember 4., péntek

Hosszútávú bringázás

Az ember nem is tudja igazán elképzelni, hogy milyen a hosszabb távú bringázás, mindaddig, míg ki nem próbálja. Van persze róla némi elképzelése, hogy milyen lehet 300-400-500 vagy még több km-t egyhuzamban lenyomni, de állítom, hogy az elképzelés és a valóság között elég nagy a különbség, legalábbis én így tapasztaltam.
15-20 órán keresztül nyomni a pedált még akkor sem egyszerű, ha visszafogottan tesszük. Azt hihetnénk, hogy 20 km/h átlag nem olyan sok, nem olyan nehéz, még akkor sem, ha 300-400 km távon kell ennyit teljesíteni. Hiszen milyen könnyen, milyen lazán lehet ennyivel haladni! Ez az első csapda, hiszen jóval többel kell ehhez tekerni, kb 25 km/h tiszta átlagsebességgel, hogy az állásidőkkel együtt kijöjjön a 20 km/h. Ez pedig már közel sem olyan egyszerű ilyen hosszan, ráadásul csomagosan. Mert hát ilyen távra az ember már nem indulhat el felelőtlenül, kellenek szerszámok, pótbelsők, némi étel, ital, esőkabát, meleg ruházat, éjszakai tekeréshez való lámpa, stb. Ráadásul az igazán hosszú távok esetében, mikor 15-20 óránál többet megy a bringás egyhuzamban, sok elektronikai eszköz kapacitása nem elegendő. Ilyenkor már elég hosszúak az éjszakák ahhoz, hogy a legtöbb lámpa 6-7 órás tudása kevés legyen. Márpedig nem túl kellemes éjszaka 2-3 óra körülre sötétbe fordulni, mikor még a napfelkeltéig várnunk kell 4 órát...
De hasonló a helyzet a GPS vagy az MP3 lejátszók esetében is, melyek szintén nem bírnak ki 20-30 óra használatot rásegítés vagy elemcsere nélkül.
Hogy miért említem most ezt?
Pupuval elhatároztuk, hogy a Race Across America mintájára megvalósítjuk a Race Across Hungary-t. Magyarán országunk legnyugatibb végétől (Szentgotthárd-Rábafüzes) a legkeletibb településig (Tiszabecs) egyhuzamban végigtekerünk a jövő héten. Ez kb 650-670 km lesz, a választott útvonal függvényében, ami már nagyon nem gyerekjáték. Hogy mennyire nem, abból az utóbbi héten kaptam némi ízelítőt, mikor határaim feszegetése, illetve edzettségem növelése érdekében két komolyabb túrát teljesítettem. Vasárnap 2 rekus barátommal eltekertünk Győrbe, majd onnan vissza (kb 320 km), tegnap pedig egymagam vágtam neki egy Budakalász -Pozsony-Budakalász távnak. Amit közben átéltem/tapasztaltam, az még jobban növelte tiszteletemet Pupu teljesítménye iránt! Le a kalappal előtte!
Sokat tanultam ezekből a túrákból, és sok kérdést fel is vetett bennem. Azt gondoltam például, hogy ha 200 km-es Tour de Pelso-t 32 km/h-s átlaggal tudtam teljesíteni, akkor 3-400 km kényelmes tempóban nem lesz olyan nagy gond. Hogy mekkorát tévedtem!
12:50-kor indultam tegnap Budakalászról, kb 7 kg csomaggal felpakolva, a Challenge Fujin-nal. Az első 2-3 óra még nem probléma, legfeljebb azt tapasztalja meg az ember, hogy hiába teker 25-30 km/h-val, a sok szinte észrevétlenül rövidnek tűnő megállás miatt, alig haladtam 20 km-nél többet óránként. Az energiaszeletek, csokik, édes péksütik, csak ideig-óráig jók, utána nekem már hányingerem támadt tőlük és valami sósra vágytam. Inni is ittam rengeteget a 28 fokos hőségben, főleg mert a nap pont merőlegesen sütött le fekvő testhelyzetemre... A sok folyadékbevitel aztán "kivitelt" is szükségessé tett, de ezt legalább össze tudtam kötni - legalábbis a gyönyörő Dunakanyarban - némi fényképezéssel. Mire Győrbe értem, már elkezdett sötétedni, jöhetett a lámpák használati tesztje. Ezekből kétfélét is vittem magammal, egy Busch&Müller Ixon IQ Speed-et és egy házi gyártmányt, melyhez több aksim is van, így jobban bíztam benne, hogy végigbírja az éjszakát. (Meglepetésemre az Ixon is végignyomott 12 órát, melynek javarészén teljes fényerővel üzemelt.)
Az éjszaka egyébként egész meleg volt, alig kellett beöltöznöm, csak kartyűimet és a világító mellényt vettem fel, ez is tökéletesen elég volt, köszönhetően a felhős égboltnak, ami megőrízte a nappali hőség nagy részét. Itt kell megjegyeznem Öttevény település élelmiszerboltosának kedvességét, aki lehetővé tette, hogy a felöltözés előtt a kerti csapjánál némileg megmosakodhassak, sőt még papír törlőkendőkkel is ellátott. Köszönöm neki ezúton is!
Bár kifelé végig valamennyire szembeszelem volt, Mosonmagyaróváron olyan viharos szél fogadott hirtelen, melynek köszönhetően csak 15-18 km/h-val tudtam haladni. Negyed 11-kor léptem keltem át a határon. Megdöbbentő volt a különbség ismét a szlovák és a magyar felelősök kerékpárhoz való hozzáállása között. Míg itthon az alsórendű 150-es úton is láttam kerékpárosokat kitiltó táblát, szomszédainknál még a Pozsony bevezető szakaszán lévő többsávos út szélén is közlekedhettem bátran. (Vagy legalábbis nem vettem észre ezt tiltó táblát, pedig néztem!)
11 után pár perccel döntöttem úgy Pozsonyban, hogy itt az ideje visszafordulni. Egyrészt már majdnem 220 km-t tettem meg eddigre, másrészt az út felvezetett egy hídra, melyről a kerékpárosok le voltak tiltva. Készítettem hát egy képet a kivilágított várról és elindultam hazafelé. Sajnos egy idő után már nem volt olyan erős a szél, mint ami ellen kifelé kűzdöttem, de ennek nyilván az is volt az oka, hogy a szél esőbe torkollott, így Magyarországra visszaérve jól eláztam. Mikor elérkeztem az első komolyabb mélypontomhoz, már kb 250 km volt a lábamban. A következő kritikus szakasz éjjeli fél 4 és 4 között volt, amikor majdnem elaludtam és elkezdtem csalinkázni az úton. Kénytelen voltam egyrészt jobban megnyomni a tempót, másrészt közel teljes hangerőn hallgattam a fülesemmel zenét, melynek a szövegét is tudva, hangos énekléssel próbáltam ébren tartani magamat. Hát nem volt egyszerű, ráadásul 3 órával később, már napfelkelte után újból megtámadták a szememet a mázsás súlyok. (Ekkor viszont már lakott területen haladtam, így az éneklést is szüneteltetnem kellett...)
A tiszta átlagsebességem is fokozatosan csökkent a félúti 24,7-ről, pedig némi hátszél is besegített. Mikor már kellően elfáradtak izmaim és a fáradtság minden jele jelentkezett rajtam, eszembe jutott, hogy Pupu Red Bull-lal segítette át magát a nehezén. Bementem hát a következő benzinkútra, hogy kapjak némi "szárnyat". A hatás érdekes volt, szinte azonnal feldobott, a sebességem megnőtt 6-8 km/h-val. Elégedett voltam, de sajnos még a feketeleves csak ezután érkezett! Kb 20 perc elteltével amilyen gyorsan felpörgetett, olyan gyorsan elmúlt a hatása. Ráadásul nem csak elmúlt, sokkal inkább kiszívott belőlem minden energiát és én ott álltam, mint a Duracell nyuszi, akiből kilopták az elemeket!
Nem volt mit tenni, mert már a combom is erősen érezte a terhelést. Megálltam pihenni és egyben megettem egy pogácsát és egy banánt reggeliként. Ekkor 360 km-nél jártam és kicsit nehéznek tűnt elképzelni, hogy miképp fogom hazáig bírni. Az emberibb táplálék azonban megtette hatását. Fokozatosan visszanyertem erőmet és Esztergomtól már ismét jó tempóval voltam képes haladni. Végül 21 órával az indulássom követően, 440,1 km megtétele után visszaértem a bolthoz, még annak nyitása előtt. Igaz kimerülten, rettentően fáradtan, robotzsaru mozgással, de boldogan, hogy sikerült.
Csak azt nem tudom, hogyan fogom tudni jövő héten megtenni ennek a másfélszeresét!

2009. szeptember 3., csütörtök

Gocycle - Eurobike 2009 aranyérem


Most zajlik Friedrichshafenben az Eurobike 2009, Európa legnagyobb és legrangosabb kerékpáros kiállítása. Ilyenkor mindig díjazásra kerülnek az adott év legjobb fejlesztései. Nagy örömmel adjuk hírül, hogy a Magyarországon csak nálunk forgalmazott Gocycle aranyérmet kapott az E-bike kategóriában!
Ez a fantasztikus termék, melyről már többször is beszámoltunk blogunkban, az Annyira Más Bringaboltban bármikor megtekinthető. Szeretettel várjuk az érdeklődőket!

2009. szeptember 1., kedd

Az eddigi legrövidebb túránk

Szombaton nem kedvezett nekünk az időjárás. Érdekes, hogy míg a korábbi években mindig sikerült kifognunk a jó időt, idén már másodszor futottunk bele esőbe túránk során...
Már az indulásnál lehetett látni, hogy nem sok esélyünk van szárazon megúszni a túrát, ennek ellenére hatan indultunk el Szentendre irányába. Mire odaértünk el is kezdett finoman szemerkélni, majd a leányfalui kompnál olyannyira rákezdett, hogy be is húzódtunk a fák alá, hátha csak rövid ideig tart az égi áldás. Az ottani büfés már épp be akart zárni, mondván nem jár ilyen időben arra a kutya sem, de végül egész jó forgalmat hoztunk össze neki a várakozásunk közben.
Mikor felvettük legmelegebb és legvízállóbb ruháinkat és a többség úgy érezte, hogy talán itt az ideje folytatni utunkat, ketten inkább visszafordultak. Azt kell, hogy mondjam, ők voltak az előrelátóbbak... Mi négyen is csak pár száz métert mentünk tovább, mert ismét olyannyira rákezdett, hogy végül mi is megadtuk magunkat és visszafordultunk. Úgy tűnik, az eső ezt szerette volna, mert hazafelé már könyörületesebb volt velünk, mire visszaértünk a bolthoz, már el is állt.
Összesen kb 30-32 km-t tettünk meg, így ez lett a legrövidebb és egyben talán a legnedvesebb eddigi túránk.