Rekuzni egészséges címmel jelent meg egy cikk a webbeteg.hu honlapon a fekvőkerékpárokról. Érdemes elolvasni, mert több oldalról is megvilágítja, hogy miért jobb és egészségesebb a rekumbens, mint a hagyományos, "görnyedt" testhelyzetet eredményező kerékpár.
A cikk erre a linkre kattintva olvasható teljes terjedelmében.
Minden, ami a rekumbensekkel illetve velünk kapcsolatos, vagy csak egyszerűen érdekesnek találtuk. - Ambringa blog
2011. október 24., hétfő
2011. október 18., kedd
Akció minden lámpára
Szeretnél sötétben is látni és látszódni bringázás közben?
Most 15%-os kedvezménnyel lehet megvásárolni nálunk október végéig minden bringás lámpát!
Leginkább a Busch & Müller sokszoros tesztgyőztes lámpáit ajánljuk, de most más gyártók termékeit is ugyanekkora kedvezménnyel vásárolhatod meg nálunk.
Az akció a készlet erejéig tart, illetve az általunk forgalmazott valamennyi, az akció végéig még általunk beszerezhető lámpára. (Nem árt tudnod, hogy sajnos a honlapunkon nincs fenn minden általunk forgalmazott termék...)
Most 15%-os kedvezménnyel lehet megvásárolni nálunk október végéig minden bringás lámpát!
Leginkább a Busch & Müller sokszoros tesztgyőztes lámpáit ajánljuk, de most más gyártók termékeit is ugyanekkora kedvezménnyel vásárolhatod meg nálunk.
Az akció a készlet erejéig tart, illetve az általunk forgalmazott valamennyi, az akció végéig még általunk beszerezhető lámpára. (Nem árt tudnod, hogy sajnos a honlapunkon nincs fenn minden általunk forgalmazott termék...)
Részletekről érdeklődj a 26/343-353-as telefonszámon!
2011. október 16., vasárnap
Tesztnapon voltunk Csillebércen
Köszönhetően többek között a jó időnek is, sokan ellátogattak tegnap Csillebércre a Mozgásvilág által szervezett kerékpáros tesztnapra, ahol mi is kiállítottunk. Reggel 10 órától délután 5-ig lehetett kipróbálni sokféle bringát, köztük az általunk kivitt 5 fekvőkerékpárt (2 háromkerekűt és 3 kétkerekűt vittünk ki) és egy Bionx motoros pedelec bringát.
Komolyan mondom, jó ezeken a tesztnapokon részt venni, feltölt lelkesedéssel, energiával. Ugyanis rengeteg pozitív élményben van része az embernek. Rögtön az első srác például, aki nyitotta nálunk a tesztelést reggel, pár kör megtétele után odakiáltott a barátjának:
Zárás előtt fél órával beszélgettem 3 sráccal, akik nem is miattunk, hanem a montik miatt jöttek el a tesztnapra. Végigpróbálták a Merida, Specialized, Bionicon, Focus legújabb, 2012-es modelljeit, és ha már ott voltunk, akkor mintegy mellékesen, köröztek a rekuinkkal is. Amikor búcsúzáskor kérdeztem tőlük, hogy milyen bringákat próbáltak és mi tetszett nekik, akkor részletesen beszámoltak a többi kiállítónál szerzett tapasztalataikról, majd kiszakadt belőlük:
Ha szeretnél további képeket a tesztnapról, akkor vagy a Mozgásvilág oldalán, vagy Kontra Zoltán albumában nézelődhetsz. A fenti képet is az ő albumából kölcsönöztem, 151 fotóból 21-et nálunk kattintott...
Komolyan mondom, jó ezeken a tesztnapokon részt venni, feltölt lelkesedéssel, energiával. Ugyanis rengeteg pozitív élményben van része az embernek. Rögtön az első srác például, aki nyitotta nálunk a tesztelést reggel, pár kör megtétele után odakiáltott a barátjának:
"Te, ez állati jó! Nem is gondoltam volna! Eladom a bringámat és veszek egy ilyet!"És szerencsére nem volt egyedül a lelkesedéssel, sokan többször is visszajöttek, miután elsőre végigpróbálták az összes fekvőnket.
Zárás előtt fél órával beszélgettem 3 sráccal, akik nem is miattunk, hanem a montik miatt jöttek el a tesztnapra. Végigpróbálták a Merida, Specialized, Bionicon, Focus legújabb, 2012-es modelljeit, és ha már ott voltunk, akkor mintegy mellékesen, köröztek a rekuinkkal is. Amikor búcsúzáskor kérdeztem tőlük, hogy milyen bringákat próbáltak és mi tetszett nekik, akkor részletesen beszámoltak a többi kiállítónál szerzett tapasztalataikról, majd kiszakadt belőlük:
"De a csúcs egyértelműen a fekvők voltak! Ez volt a legnagyobb élmény, már ezért érdemes volt kijönni a tesztnapra!"Értitek már, miért jó fekvőbringákat népszerűsíteni? :)
Ha szeretnél további képeket a tesztnapról, akkor vagy a Mozgásvilág oldalán, vagy Kontra Zoltán albumában nézelődhetsz. A fenti képet is az ő albumából kölcsönöztem, 151 fotóból 21-et nálunk kattintott...
2011. október 12., szerda
Lopakodó
Karbon-gépemet radar nem látja.
Függőágyas táborhelyeimen szállásbejelentőt nem kell
kitölteni. Kíváncsi tekintetek elől köd, esőfüggöny rejt el.
Kerülöm a turisztikai helyeket és a városokat. Átlopakodtam
Szlovákián és Lengyelország egy részén. Nyolc napnyi teljes
függetlenség és mámorító boldogság.
Reggel öt óra, határátkelőhely
Sátoraljaújhelynél. Búcsút veszek feleségemtől, aki hazaviszi
az autót, és nekiindulok. Ködpára lep mindent, sokat látni nem
lehet, hát jó nagy utazósebességre kapcsolok. Kelet-Szlovákián
amúgy is megállás nélkül akarok átvágni, mert olvastam ezt-azt
a lakosságról. Délben már Palota fölött állok meg a Kárpátok
hágóján: ha Jan Slota látná kis piros-fehér-zöld zászlómat
az ezeréves lengyel-magyar határon, meg is ütné a guta! Persze
nem lát senki, olyan alacsony a felhőzet. Áll ott egy obeliszk,
1893-ból, magyar címerrel, valahogy elfelejtették ledönteni.
A Bieszczady hegység következik.
Csodaszép hegyvidék, néhány felkapottabb látványosságát,
például a keskeny nyomtávú vasútvonalat leszámítva csak
vérbeli turisták járják, hiúz, medve és farkas él arra. Maga a
nyugalom, a csend és a béke. Este az út menti facsoportban
akasztom fel függőágyamat, hogy másnap még sötétben induljak
tovább. A San mellett húzódó erdészeti utat néztem ki magamnak,
mert kivételes táji szépségeket ígér: apró lépcsőkön és
keresztben álló sziklabordákon fut a folyó. Csakugyan gyönyörű!
Az út pocsék, aszfaltmaradványok váltakoznak durva kőszórással
és jobb, murvás szakaszokkal, néhol tolni kell a biciklit, viszont
se autóval, se emberrel nem találkozni. Később, már kinn az
országúton, egy kis meglepetés: átépítés miatt zárva a híd.
Semmi baj, átvisznek csónakkal. Az este egy szép fenyvesben talál.
Kultúrák határmezsgyéje is ez a
vidék: Róma és Bizánc, katolikus és görögkeleti, latin betűs
és cirill írás találkozik. Gyakori a „cerkev” típusú
fatemplom, míves kis műemlék-épületek ezek, tan-útvonal szolgál
a bemutatásukra. Az egyikben néma ájtatosságba merült pópát
láttam az oltár mögött, törökülésben, némán intettünk
egymásnak. Két fura alak találkozása: egyikünk sem igazán illik
a fogyasztói társadalomba.
A harmadik nap szomorú történelmi
emlékeké. Przemysl városa, ahol felmenőim, a monarchia
katonatisztjei szolgáltak, és annyi derék magyar ember esett el az
első világháborúban, majd Belzec, a náci haláltábor, ahol
félmillióan vesztették életüket. Utána a semmi közepén
táboroztam egy erdőben, szúnyogokkal hadakozva. Elfelejtettem
füstölő spirált hozni, holnap pótolom! Aztán a Bug folyó. Ám
mielőtt elkérném, folyóvá változnak az utak is, úgy zuhog az
eső. Néha nem tudom, hogy biciklit, vagy vízi biciklit hajtok!
Közben nagyon megnyugtató érzés a Carbonrecumbent Road Runner
megbízhatósága: egy csavart sem kellett meghúzni az egész úton,
a legmostohább körülmények között is kifogástalanul működött
minden.
Barátságos ember hív meg egy sörre,
elbeszélgetünk a történelmi időkről. Álmodó falukon haladok
át, tervezett fürdésemből és napozásomból nem lesz semmi, mert
barna vízzel rohan a megduzzadt Bug, a környéket pedig sejtelmes
pára takarja. Épp illik a hangulat Sobibórhoz, ahol szintén
megsemmisítő tábor volt, két és fél millió az áldozatok
száma. Estefelé újra szakadni kezd az eső és villámok
csapkodnak, amikor letáborozom egy fenyvesben. Milyen jó is
ilyenkor száraz ruhába bújni, és a függőágyban ringatózva
hallgatni az elemek tombolását!
Eddig északi volt az irány, most
átvágok nyugatra a Visztulához. Erdők váltják egymást
megművelt vidékekkel. Semmi különös, de én most éppen a semmi
különösnek örülök. Sehol nincs turistabusz, emléktárgy-üzlet,
kavalkád. A Visztula is megáradva fogad, nem is csoda azok után,
ahogy nap közben többször elkapott a felhőszakadás. Zord örömmel
tölt el, hogy nem tudnak kifogni rajtam az abnormális viszonyok: jó
felszerelésemnek és kitartó harci kedvemnek köszönhetően napi
kétszáz kilométereket haladok. Közben kerülnöm is kell egy jót:
árvíz miatt nem jár a komp, el kell menni a legközelebbi hídig.
Másnap nagy bringás csoporttal futok
össze, van sípos-tárcsás vezetőjük és kísérő kocsijuk.
Megcsodálják rekumat, van, aki álló helyzetben üléspróbát
vesz, elámulnak, hogy tudok lengyelül, és kiakadnak, hogy mekkora
lépésekkel haladok. Később egy városkában épp a térképet
nézegetem, amikor megáll mellettem egy versenybringás, hogy
segíthet-e. Mint mondja, ő is találkozott a csoporttal, tőlük
hallott rólam, szívesen elkísér egy darabon. Mentünk is, mint a
szél! Táborhelyet viszont nem találtam, mert a Dunajec völgyében
csak a meredek hegyoldalakon van erdő, ami vízszintesebb, ott
mindent művelésre fogtak, vagy beépítettek. Ilyenkor az a
szokásom, hogy megyek tovább, és vagy lesz jó hely, vagy átutazom
az éjszakát, aztán másnap pihenek valamelyest. Most, amikor egy
erdőfoltot vizsgáltam meg a töksötétben, megszólított egy
lengyel kerékpáros, hogy itt sátrazik egy szörpgyártó telkén,
van hely nekem is. Függőágyat felkötni nem volt hová, állt
viszont ott néhány nagy hordó, amelyeket paddal-asztallal
rendeztek be, hogy leültethessék a vendégeket. Egy ilyenbe
kvártélyoztam be. Éjfélkor aztán beindult az esedékes zuhé, a
hordó pedig csúful beázott! Szerencsére maradt egy száraz sarka,
ahol összekuporodhattam. Hát, nyugalmasabb éjszakát is el tudtam
volna képzelni 270 kilométer után.
Szerencsére kiszépült az időjárás
a Dunajec áttörési szakaszára. Itt pár éve már lejöttem
tutajjal, ami a környék idegenforgalmi attrakciója, most pedig a
parti kerékpárút van műsoron. Csodaszép táj, meredek, sziklás
hegyek és a fehér tajtékot vetve suhanó víz. Két jókora
kaptató leküzdése után Zakopane jön, megannyi emlék helye
hegymászó korszakomból, de a hegyeket most komor felhőfüggöny
rejti. A város katasztrófa sújtotta terület: autó-áradat
borítja el, kilométeres dugók mellett araszolok. Na, ezt hamar
magunk mögött hagyjuk!
Az utolsó táborozás már Szlovákiára
jön ki, az Árva folyó vidékén. Nagyszerű fenyves, besüt a
lemenő Nap, szúnyog egy darab sem, ideális hely. Elégedetten,
hálás érzésekkel vackolok el a függőágyban, noha vacsorára
kénytelen voltam megelégedni tíz deka keksszel, mert korábban
zártak a boltok, mint képzeltem. Egyébként sem sokat ettem ezen a
túrán, rendes ebédet csak háromszor, azon kívül némi
péksüteményt és sajtot. Bámulatosan kevés elegendő egy ilyen
bringás túrához. Sörből viszont rendesen fogyasztottam.
Dermesztően hideg lejtőzéssel, még
sötétben indul a másnap, Rózsahegy felé, majd a Donovaly hágó
megmászása következik. Besztercebányán, Zólyomon suhantam át,
és délután kettőkor már Parassapusztán találkozunk
feleségemmel, aki, elmondása szerint megijedt tőlem, mert
állítólag megviselt volt az ábrázatom. Annyi biztos, hogy több
mint egy hétig, szélsőséges időjárási viszonyok között a
szabad ég alatt voltam, ami azért igénybe veszi az elpuhult városi
embert, leadtam két és fél kilót, de a végén is remek
kondícióban éreztem magam. Hét és fél nap alatt 1538 kilométert
tettem meg, napi átlagban 192-t, amivel meg vagyok elégedve,
különösen a hegyvidékeket és az időjárást is figyelembe véve.
Nagyszerűen bevált a
fekvőbringa-függőágy kombináció, lopakodó túrázáshoz a
lehető legjobb! A kettő úgy függ össze, hogy függőágyban
sokkal kényelmesebb és pihentetőbb az alvás mint sátorban, és a
magányos erdei táborhelyek romantikusabbak egy kempingnél, de néha
elég sokat kell menni, hogy jó helyet találjon az ember. Délután
fél hattól kezdtem nézegetni, de néha mennem kellett még egy-két
órát, míg rábukkantam az igazira. Amikor pedig, már túl a
kétszázon, estefelé egyre csak gyűlnek a kilométerek,
felbecsülhetetlen a reku komfortja. Ez a túrastílus pedig a teljes
kikapcsolódást, az elégedett boldogság érzését teremtette meg.
Szerző: Karlovitz "Pupu" Kristóf
2011. október 7., péntek
Háromkerekű, kutyás rásegítéssel
Sokféle fekvőbringa létezik, ilyet még eddig nem láttam: Kutyahajtányos trike!
Mások utánfutóban cipelik magukkal a kedvencet, de ez sportosabbnak tűnik, legalábbis a kutya számára.
A videón szereplő háromkerekű egyébként egy KMX modell, mely nálunk is kapható, persze csak a kutyás kiegészítők nélkül...
Kiskunsági túra két teljesen eltérő rekuval
Pupu a vőjével ment egy több napos, "fán-alvós" bringatúrára a Kiskunságba.
Kettejük bringája alig hasonlít egymásra, hiszen Pupu az európai style-nak megfelelően rövid tengelytávú, sportos fekvővel, egy Carbonrecumbent-tel vágott neki, míg Balázs az amerikaiak által leginkább kedvelt hosszú tengelytávú fotelbringát, a Tour Easy-t bérelte ki tőlünk. Előbbiből remélhetőleg hamarosan lesz bemutató darabunk (a magyar gyártó már több hónapja ígéri, de valaki mindig lecsap az elkészült darabra, nemrég például Ausztráliából vettek egyet!).
A Tour Easy pedig az egyik leghíresebb és legrégebbi fekvős cégnek, az Easy Racers-nek a gyártmánya, mely kb olyan név kinn, mint a motorok között a Harley Davidson. A gyárnak még saját újságja is van, illetve rendszeresen tartanak nagy létszámú rekus találkozókat! Amerikában egyébként még szélvédőt is szoktak rá rakni, nem véletlen, hogy a gyártó logóján is avval szerepel:
Én is rendeltem belőle, így nálunk is van készleten, de bevallom még senki sem kérte hozzá. Pedig hideg időben jó szolgálatot tesz, hiszen csökkenti a hőelvonást, nem fagy le a felsőtest. (Vagy lehet, hogy mi nem reklámoztuk ezt a terméket eléggé, ezért nem tud róla senki?)
Pupu mindenesetre azt nyilatkozta a Tour Easy-ről egy 1200 km-es tesztet követően, hogy ennél kényelmesebb fekvőbringán még sosem ült!
Kettejük bringája alig hasonlít egymásra, hiszen Pupu az európai style-nak megfelelően rövid tengelytávú, sportos fekvővel, egy Carbonrecumbent-tel vágott neki, míg Balázs az amerikaiak által leginkább kedvelt hosszú tengelytávú fotelbringát, a Tour Easy-t bérelte ki tőlünk. Előbbiből remélhetőleg hamarosan lesz bemutató darabunk (a magyar gyártó már több hónapja ígéri, de valaki mindig lecsap az elkészült darabra, nemrég például Ausztráliából vettek egyet!).
A Tour Easy pedig az egyik leghíresebb és legrégebbi fekvős cégnek, az Easy Racers-nek a gyártmánya, mely kb olyan név kinn, mint a motorok között a Harley Davidson. A gyárnak még saját újságja is van, illetve rendszeresen tartanak nagy létszámú rekus találkozókat! Amerikában egyébként még szélvédőt is szoktak rá rakni, nem véletlen, hogy a gyártó logóján is avval szerepel:
Én is rendeltem belőle, így nálunk is van készleten, de bevallom még senki sem kérte hozzá. Pedig hideg időben jó szolgálatot tesz, hiszen csökkenti a hőelvonást, nem fagy le a felsőtest. (Vagy lehet, hogy mi nem reklámoztuk ezt a terméket eléggé, ezért nem tud róla senki?)
Pupu mindenesetre azt nyilatkozta a Tour Easy-ről egy 1200 km-es tesztet követően, hogy ennél kényelmesebb fekvőbringán még sosem ült!
2011. október 3., hétfő
Hase Pino teszt a Bikemag-on
Megjelent egy teszt a Hase Pino-ról a Bikemag-on!
A tesztelést és a cikk megírását Pupu vállalta magára, hiszen az esetleges elfogultság elkerülése miatt mi nem írhatunk szakújságba a saját bringáinkról, rajta kívül meg jelenleg nem nagyon van más független szakember Magyarországon, aki rendelkezik elegendő fekvőbringás tapasztalattal, és még egy cikket is képes megírni élvezetesen.
Mindenesetre Pupu a rá jellemző precizitással és olvasmányos jelleggel írta meg ezt a tesztet is, mely még azoknak is érdekes lehet, akiket esetleg nem is érdekelnek a fekvőkerékpárok. Egyébként a Hase Pino pont nekik lehet egy jó alternatíva, ha együtt akarnak bringázni kedvesükkel, vagy gyerkőcükkel, hiszen evvel a szétszedhető és így könnyedén szállítható vegyes tandemmel kiegyenlítődnek az erőviszonyok és legalábbis az első fekvős ülésben elfelejthetőek a bringás panaszok.
Ha tehát valakinek a neje nem szeret igazán bringázni, mert megfájdul a feneke, háta, nyaka vagy a tenyere, akkor a Hase Pino lehet a megoldás a közös kerékpározási élményekre!
Büszkék vagyunk rá, hogy ismét egy különleges élményt biztosító bringával adhatunk örömet az erre nyitott kerékpárosoknak!
Link a teszthez.
2011. október 1., szombat
Nyomtass bringát magadnak!
Nem tudom kinek mennyire ismerős a 3D nyomtatás, de a lényege, hogy vékony rétegekből építkezve (azaz tulajdonképpen egymásra nyomtatva) lényegében szinte bármilyen térbeli formának a megvalósítása lehetséges általa. Mérnökként régóta lenyűgözött a technológia, mellyel "bennszülött", azaz nem szét- vagy összeszerelhető szerkezeteket is könnyedén létre lehet hozni. Az alapanyag és a gyártási módszer persze jelenleg még nem tesz mindent lehetővé (a mechanikai tulajdonságok tekintetében nem tudja felvenni a versenyt egy például hidroforming technológiával gyártott hasonló tömegű fém alkatrész terhelhetőségével), de a fejlődést jól mutatja, hogy Angliában lelkes mérnökök már kerékpárt nyomtattak maguknak, mint ahogy az a csatolt videóból látszik.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)