2008. március 31., hétfő

Bringaexpo

Megvolt, szép volt, jó volt, fárasztó volt.

Az első nap viszonylagos nyugodtsága után a hétvége régen nem tapasztalt látogatottsággal és nyüzsgéssel jött el. Négyen próbáltunk a rengeteg érdeklődő kérdéseire válaszolni, de nem voltunk elegen erre a feladatra. Mind szombaton, mind vasárnap készítettek velünk tévés riportot is, így nem panaszkodhatunk arra, hogy számunkra ne lett volna sikeres a kiállítás. Többek szerint a mi standunk iránt volt az egyik legnagyobb az érdeklődés, sokan jelezték, hogy kifejezetten miattunk jöttek el a Vasúttörténeti Parkba!
Külön öröm volt látni, amikor a hazai nagykeres cégek kiállító kollégái örömtől ittasan kapkodták ki egymás kezéből rekuinkat, hogy mehessenek egy kicsit. Úgy érzem, nagy eredmény, amikor a szakma előítéleteit sikerül lekűzdeni. Sokan jelezték, hogy teljesen megváltozott a véleményük a rekumbensekről, most már értik, hogy miért lelkesedünk ezekért a járgányokért. Többen a "konkurensek" közül erősen gondolkodóba estek fekvő saját célra történő vásárlását illetően... Mi lenne ennél jobb elismerés?!
Íme egy kép a reggeli nyitás előttről:

Íme egy másik, amikor volt egy perc időm képet készíteni...:


Köszönjük tehát mindenkinek, aki megnézett minket, akikkel pedig nem tudtunk eleget beszélgetni, azoktól utólag is elnézést kérünk!

2008. március 28., péntek

Bringaexpo előzetes

Még 10 óra, és megnyílik a Bringaexpo 2008. Ez az első kiállítás, amelyen önállóan, saját standdal vagyunk jelen.
Ma délután nagyrészt kipakoltunk (,bár még reggelre is marad egy fuvar). Mikor kiértünk, először kicsit megijedtem, mert a standunk előzetesen kijelölt helyén a Nyugati pályaudvar makettjét találtam, de végül szerencsésen sült el a kérdés, mert átkerültünk a "nagyok" pavilonjába. Bár még nem volt időm végignézni a teljes csarnokot, de már a résztvevők listáján is le lehet mérni, hogy végre kiállít itt szinte mindenki, aki jelenleg a kerékpáros iparban valamit is számít. Érdemes tehát eljönni megnézni e jeles eseményt!
(Egyébként közben a bolt is üzemel, de kissé lefogyva, mivel a rekuk közel felét kiállítjuk.)
Szeretettel várunk tehát mindenkit a Vasúttörténeti Parkban, a XIII.ker. Tatai út 95 alatt! A standunk a főcsarnokban van a Meridásokkal szemben. A kiállítás nyitva pénteken és szombaton 10-20 óra között, vasárnap pedig 10-18 óráig.

2008. március 26., szerda

Velokraft Vk3-as burkolása


Megpróbálkozunk egy furcsasággal: Streamliner szerüséget, azaz gyors, burkolt kétkerekű fekvőt varázsolunk egy kényelmes karbongépből.

Sala már tavaly összerakta a gyönyörű Velokraft Vk3-asomat, mely annyiban tér el az eredeti kialakítástól, hogy nem két 20"-os kerékkel van szerelve, hanem hátul 26-osat raktunk bele. Evvel ugyan kevésbé lett fektetett, és az első villa szöge is meredekebbé vált, valamint a gyári hátsó csomagtartó dobozt sem lehetett felrakni, viszont a híres Velocity kerekekből hátulra csak 26-osat tudtunk venni. Mivel az M5-től vett hátsó karbon doboz viszont megfelelő volt mind formában, mind kinézetben, így az is felkerült rá. Akik voltak tavaly a II. fotelbringa találkozón Vajtán, azok már láthatták ebben az állaptában a gépet. Élvezet vele tekerni, az biztos.


Most újabb lépésként beszereztük az M5-ösök világbajnok burkolatának front részét, melyet sikerült is felpakolnom rá. A tervem az, hogy a két merev burkolati elem közé varrok egy lezippzározható burkolatot, így segítve a légáramlatot, illetve magamat a nagyobb sebesség elérésében. Most kifejezetten jól jön a magasabb hátsó helyzet, mivel így nem jelent gondot átnézni a frontburkolat felett. (Ugyanezt az Optima Baron-nal nem lehetne megvalósítani, mert azon sohasem látnám az előttem lévő talajt, illetve annak hibáit...) Persze lesz még pár gond, amit meg kell majd oldani a huzaton kívül (pl a kormányt keskenyebbre kell majd cserélni), de kiváncsian tekintünk a projekt elé. Fóleg az lesz érdekes, hogy mennyivel növelhető így a sebesség, hogy a használhatóság igazából ne csökkenjen. Amint lesznek fejlemények, igyekszem majd beszámolni!

2008. március 25., kedd

Szomorú

Már másodszor fordul elő, hogy elvisznek (ellopnak) a kertünkből beültetett növényeket! Ez egyszerűen hihetetlen és egyben nagyon-nagyon szomorú.
Építettünk már több helyen kertet, de soha sehol nem vittek még el semmit belőle. Itt Budakalászon sajnos van valaki, vagy vannak valakik, akik ellentétben a mondással, miszerint "Ki a növényeket szereti, rossz ember nem lehet!", nyugodt szível dézsmálja meg, teszi tönkre másét. Már a beültetés után 1-2 héttel is elvitt 9 növényt egy éjjel, de aztán úgy tűnt, hogy készen van a kertjével, mert hónapokig nem jött újra. (Persze az is lehet, hogy csak a gyorsan felszerelt kültéri kamerák riasztották el egy ideig.) Sajnos a tavaszt megérezvén, úgy látszik ismét feltámadt benne a növényvadászat. És ráadásul már megint a mi telkünket nézte ki beszerzési forrásnak, ahelyett, hogy ellátogatott volna valamelyik közelünkben lévő kertészetbe. (Vagy talán csak sokáig dolgozik, ezért jött hozzánk megint sötétben, este fél 10-kor, mivel ekkor már semelyiket nem találta nyitva?!)
Eddig mi nem zártuk a kertkaput kulcsra, de sajnos most már kénytelenek leszünk erre is, meg arra is, hogy megjavíttassuk a mozgásérzékelős lámpát annak érdekében, hogy a videofelvevőnk rögzíteni tudja a hivatlan látogatónkat. Szomorú egy tapasztalat ez, főleg amikor az ember azt látja, hogy tőlünk párszáz km-re nyugatra sok helyen még kerítés sincsen. És nem azért mert nem telik rá a sógoroknak...

2008. március 19., szerda

Bob Yak - TW-Bents Partner-I


Pár hete rendeltünk egy Bob Yak-ot, mely legenda a maga kategóriájában. Ez a modell a legsikeresebb, legjobban elterjedt egykerekű utánfutó. Talán az egyetlen hibája, hogy drága, közel 100eFt-ra jön ki a fogyasztói ára. Az eredeti koncepció tajvani továbbfejlesztett verziója a TW-Bents Partner-I-es modellje, mely amellett, hogy kevesebb, mint a fele áron megvásárolható tőlünk, ráadásul még össze is csukható.
Hogy akkor minek vettünk mégis egyet a drága legendából?
Szeretnénk a saját tapasztalataink alapján megítélni ezen termékek ár/érték hányadosát, hogy valós képet kaphassunk mi is és vásárlóink is.
Múlt héten aztán végre megjött a várva várt Bob Yak. Fekete vázú, nem teljesen új darab, keveset már használták, de így legalább olcsóbban hozzájutottunk. Még ugyan igazi tesztkörülmények között nem vizsgáltuk meg, de elsőre picit csalódás volt. Valahogy többet vártunk tőle, bár valójában nem tudnám megmondani, hogy miben. Nincs vele semmi konkrét bajunk , szépen van elkészítve, könnyű is, merev is, csak nem tűnik úgy, hogy megéri a kétszeres árat. Persze az igazat a tartós használat tudja majd megmondani, arra meg még idő kell. Ígérem beszámolunk majd a tapasztalatainkról.

Kiállítás után - kiállítás előtt

Nagy rohanásban vagyunk. Alig ért véget az Action Dayz, mi már gőzerővel készülünk a Bringaexpo 2008 kiállításra, mely a jövő héten, március 28-30 között kerül megrendezésre a Vasúttörténeti Parkban.
Előbbiről nem szeretnék túl sokat elmélkedni, legfeljebb annyit említenék meg, hogy borzasztóan szegényes volt kerékpáros kiállítói szempontból, így mindenkinek nagy csalódás volt. (Kivétel talán a Hungexpo, legalábbis a kiadott kommünikéje szerint...)
A Bringaexpo ezzel szemben látnivaló szempontjából nagyon ígéretes, hiszen szinte mindenki, aki manapság számít ebben az ágazatban, az kinn lesz. Csak az a kérdés, hány látogató fog eljönni, hiszen ilyen komoly, tisztán bringás expo nem volt eddig, főleg nem ezen a helyszínen. Bízunk azért benne, hogy a rendezvény jól fog sikerülni. Nagyon pozitív, hogy most végre összefogtak a kerékpáros forgalmazók/kereskedők és kellő választék lesz felvonultatva ahhoz, hogy érdemes legyen kilátogatni bárkinek, aki egy kicsit is érdeklődik a bicajok iránt.
Mi közel 30nm területen fogjuk bemutatni termékeinket, melyek között lesz pár érdekesség. Csigázásképp íme ezek közül egy különlegesség:

Szeretettel várunk mindenkit a kisebb csarnokban, a bejárattal szemben!

2008. március 15., szombat

Kérdőív nyertesek

Valamivel több, mint egy hónappal ezelőtt, február elején feltettünk egy kérdőívet a honlapunkra és kértük az érdeklődőket, hogy segítsék munkánkat a kitöltésével.Alig telt el egy óra, már meg is kaptuk az elsőt, majd előbb sűrűbben, majd másnaptól kezdve egyre ritkuló ütemben, de kitartóan jöttek a válaszok. Végül 40 fős, reprezentatívnak tekinthető felmérés lett a dologból, melynek őszintén szólva nagyon örültem. Jó volt látni az emberek segítőkészségét és pozitív hozzáállását. Külön öröm volt számomra, hogy sok jó, hasznos ötletet is kaptunk.

Ezúton köszönöm ismételten mindenkinek, aki vette a fáradtságot, megosztotta velünk véleményét, információit. A kiértékelésből leszűrhető tapasztalatok összesítése, valamint a legfontosabb teendőink megválasztása jelenleg is zajlik, így erre most nem szeretnék kitérni, de azon vagyunk, hogy lehetőségeinkhez mérten teljesíteni tudjuk a fontosabb kívánságokat. Ami viszont most aktuális és fontos, hogy ígéretemnek megfelelően megnevezzem azon 3 főt, akit kisorsoltunk mint nyerteseket a beküldők közül:

  • Ablakabb
  • Barbara
  • Lampi

Ők hárman fejenként 5000 Ft értékű vásárlási kupont nyertek, mely üzletünkben bármikor levásárolható személyesen, vagy akár telefonos egyeztetést követően postázással. Velük külön e-mailben is felvesszük a kapcsolatot az azonosítás céljából.


Köszönjük mindenkinek a segítséget, a nyerteseknek pedig gratulálunk!

2008. március 14., péntek

Action Dayz

Ahogy korábban már jeleztem, most (03.12.-03.16.) van a Hungexpo területén az Action Dayz kiállítás. Mi a Bikemag standján állítunk ki, amin szinte csak különleges kerékpárok kaptak helyet. Ennek megfelelően 4-5 rekumbens, 2 folding és két DH bringa osztozik a területen. Ez nem is lenne baj, viszont sajnos majdnem kizárólag ennyiből áll a kiállítás kerékpáros része. Kinn van ugyan pár bringával egy kis standon a Cseke és sok alkatrésszel, kiegészítővel a BBB, de azért ez korántsem fedi le a hazai bringás kínálatot... Ez pedig elég szomorú, de érthető valamelyest, ha figyelembe vesszük a Hungexpo árait. Idén valószínűleg a kegyelemdöfést a Vasúttörténeti Parkban március 28-30 között megrendezésre kerülő Bringaexpo 2008 kiállítás adta meg ezen rendezvénynek. Az a kiállítás ugyanis jelentősen alacsonyabb árakkal elérte, hogy hazánk szinte valamennyi jelentős forgalmazója megjelenjen rajta kiállítóként, így az lesz az év igazi kerékpáros kiállítása. (Legalábbis a szervezők és a mi várakozásaink szerint...)

A Bikemag standja. Előtérben a Steintrike RoadShark-ja (bal oldalon), míg a Rans V2 Formula jobbról.

Az Azub 5-ös futópadra rakva próbálható ki. (A pavilonban a szervezők megtiltották a kerékpározást és ennek betartását árgus szemek figyelik is.)


A Challenge Trike-hoz csatoltuk a TW-Bents egykerekű utánfutóját. Az előtérben a két általunk is forgalmazott összehajtható gép (a Mobiky és a Birdy), míg a háttérben a Sala kolléga Specialized bicaja.
Sajnos a látogatottság is elég gyenge volt az első három napon, de talán most hétvégén még javul kissé a helyzet. Bár sok jóra nem számítok, tekintve, hogy inkább a motoros pavilon vonzza valamelyest a figyelmet, melynek közönsége viszont kevésbé érdeklődik a kerékpározás iránt. Annál inkább a félmeztelen testfestett lányok és a megannyi csinos hostess iránt...

2008. március 10., hétfő

Krakkói kirándulás

A nemrég meghirdetett felhívásomra, hogy várjuk bárkinek a rekumbensekkel kapcsolatos élménybeszámolóját, kaptam Bartos Tibortól az első túrabeszámolót, melyet örömmel adok közre:

"Habár ez egy Cseh Tamás – Másik János dal címe, most kisajátítom azon egyszerű oknál fogva, hogy… odakerekeztem!
Én egy Lengyelországba szakadt hazátokfia vagyok. Habár most Katowicében élek, de a szívem mégis Krakkóba húz, ahol az egyetemet végeztem. És azért is, mert Krakkó tényleg Közép-Európa gyöngyszeme. A távolság Katowice és Krakkó között nem több 90 kilométernél, tehát kerékpárral akár egy nap alatt megjárható. Voltam is már ott, nem is egyszer, ámdebár ezidáig csak a hagyományos drótszamárral (legkellemesebb élményem az volt, amikor – magyarországi magányos túrámat előkészítendő – teljes felszereléssel, sátorral-hálózsákkal kerekeztem el a volt királyvárosba, majd egy Visztula-parti kempingben eltöltött éjszaka után vonattal jöttem vissza Katowicébe.) Hosszabb ideje terveztem, hogy Azub-nak is meg kellene mutatni Krakkót. Ennek egy szép későőszi szombat délután jött el az ideje. Az egész útra nem vállalkoztam – arra nem is volt idő, mivel csak 2 órakor kerekedtem fel – de kb 30 km-nyire Katowicétől csodálatos erdei kerékpárút indul Krakkó irányába, így onnantól terveztem „saját lábon” a kirándulást. Megkértem Misi fiamat, hogy odáig vigyen el kocsival, és hogy este jöjjön el értem Krakkóba: nem volt nehéz rábeszélnem, bár jobban örülnék, ha velem kerekezne. Ő szívesebben kerekezik.... a kocsi kormánykereke mögött.
Néhány fénykép ízelítőül, kis szöveges kiegészítéssel:
Hát így kezdődött a kirándulás

„Rekus érzés” – hát ilyen élményt semmilyen más kerékpár nem nyújt!

Krakkóhoz közeledvén ilyen sok kerékpáros útvonal keresztezi egymást.


Ezen a lejtőn 52 km/h-ra gyorsultam, és csak egy kanyar miatt nem többre!

Ez nem UFO-garázs, hanem egy kereskedelmi rádió műszaki telepe

A királyváros kapujában – hát ide akartam eljutni :


Mára ennyi elég...

Megjött a tehertaxi!"

Köszönöm Tibornak a túrabeszámolót!

2008. március 9., vasárnap

Challenge 2008-as árlista


A Challenge kiadta 2008-as, új árlistáját. Szükség is volt már rá, mivel mostanában sok újdonságot hoztak ki. Az árlistán ennek megfelelően a legnagyobb változást az új, illetve átdolgozott termékek jelentik, de van néhány egyéb módosítás is. A teljesség igénye nélkül a legfontosabb tudnivalók:
  • A legtöbb változatlan konstrukció szerint gyártott termék ára azonos maradt, sőt az új Seiran 26" és 24"-es is a régi Seiran-E árán vásárolható meg.
  • A Trike alapesetben immáron indirekt, másnéven központi kormánnyal készül, a direkt kormányzású verzió csak 220 Eur felárért kapható.
  • A Mistral-E ára 3-5%-kal emelkedett, de még így is ez maradt a legolcsóbb rekumbensük 1550 Eur-ért.
  • A Mistral deluxe ára ugyan szintén emelkedett, azonban figyelembe véve az immáron alapfelszereltségként adott plusszokat (pl: Meks első teló, sárvédő), illetve az egyéb továbbfejlesztéseket, tulajdonképpen kedvezőbb ár/értékű lett.
  • Az új konstrukciós hátsó lengéscsillapítással kihozott Fujin-E és Taifunos alapára változatlan maradt, csak az XT változat emelkedett 100 Eur-val.
  • Érdekes, hogy míg a Fujin SL-II verzió ugyanannyiért rendelhető meg (bár a könnyebb, Ultegrás verzió megszűnt), addig a Fujin SL-I-es ára viszonylag jelentősen 140 illetve 100 Eur-val emelkedett. Így most a merev vázas Fujin drágább lett, mint a telós verzió, mellyel eddig azonos árszínvonalon volt.
  • A kiegészítők, opciók szintén nagyrészt változatlan áron szerezhetőek be, legfeljebb kisebb eltérések vannak a korábbiakhoz képest mindkét irányban.
Összességében tehát szerencsére nagyjából az előző éviekkel azonos árszínvonalon kínálja 2008-as modelljeit a Challenge, ami a műszaki színvonal emelkedését tekintve különösen örvendetes.

Új velomobil szélvédő


Már régóta készültem rá, hogy lecserélem a velomobil szélvédőjét, de mindezidáig valahogy mindig elhalasztottam. A probléma leginkább az volt a korábbival, hogy a vízcseppek megálltak rajta szemerkélő esőben, ami zavaró volt. Igazán nem okozott nagy gondot nappal, de sötétedés után már komoly fényágyúval kellett közlekedni, ha az ember látni is szeretett volna valamit.

Még szerencse, hogy a Hozé féle lámpám teljesíti a fényágyú kritériumait. 5000 Lux feletti fényereje több órán át biztosítható, ha pedig kevesebbel is beérjük, akkor a poti lejjebb csavarásával akár egész éjszaka tekerhetünk... Mióta az év elején megkaptam, azóta használom teljes megelégedéssel. Egyetlen dolgot kellett csak változtatni rajta: a potmétere ki lett véve, majd kb egy méter hosszú vezeték végére lett visszaforrasztva, így most már nem kell kinyúlni a velomobilból, ha a kívánt fényerőn állítani szeretnék.

Visszatérve a velomobilra, tegnap a szemerkélő eső végre tettekre sarkallt. A szélvédő lecserélését követően elég későn, valamivel 16 óra után indultam a délutáni/esti tekerésre . Mivel hosszabb, sötétbe nyúló túrára készültem, így felszerelkeztem pótakksival is biztonságképpen.
Most kivételesen nem a Bükk volt a célpont, inkább déli irányba indultam.
A világosban már sejthető volt, hogy a meredekebb szélvédő jó ötlet volt. Javult az átlátszóság, és a vízcseppek is sokkal könnyebben gördültek le róla. Jelen vonatkozásban segítségemre volt az utak állapota is, hiszen egy-egy nagyobb zökkenő után alig maradt pár csepp a plexin. 30 km megtétele után már erősen sötétedett, gondoltam majd a következő településen megfordulok, ami, mint később kiderült, Poroszló volt, 15 km-rel odébb. Egy benzinkútnál megálltam némi frissítőért, mivel elfogyott a magammal hozott italom, meg egy kis energiát is magamba 'nyomtam' egy piros Bounty elfogyasztása által. A kútnál sokan megcsodálták járművemet, többen faggattak, hogy mi is ez a furcsaság, honnan jövök, hová megyek. Az biztos, hogy egy rekumbenssel könnyű beszélgetésbe elegyedni másokkal, a velomobillal pedig ez talán még inkább így van. Egy lelkes férfi rögtön el is adta volna 1,5 millióért járművemet egy tankoló érdeklődőnek, melynek általa meghatározott vételárából csupán 500 ezret tartott volna meg magának... Mindenesetre jelezte, hogy ha szponzorra lenne szükségem, akkor keressem meg Poroszlón. Hogy pontosan hol, azt nem kérdeztem, de ő sem árulta el...

A sötétben még tettem egy gyenge kisérletet, hogy elérjem a Tiszát, de mikor az út egy temetőbe torkollott, inkább úgy döntöttem, hogy visszafordulok. Hazafelé tekerve volt időm letesztelni az új szélvédő használhatóságát sötét-esős időben. Az biztos, hogy jobb mint az előző, melyet esőben a szembejövő gépkocsik fénye teljesen elvakított. Most már nem kellett teljes fényerőre állítani a lámpát ahhoz, hogy jól lássam az utat. Az átláthatóság tehát egyértelműen javult. Ami viszont kis mértékben ugyan, de kedvezőtlenebb lett, az a párásodás. Mivel a beáramló levegő kevésbé követi a szélvédő vonalát, így kicsit nagyobb rést kellett biztosítani a szövet és a szélvédő között ahhoz, hogy elkerülhető legyen a homályosodás. A különbség nem jelentős, de azért érzékelhető. Összességében jobb lett az új, meredekebb szélvédő, bár a megváltozott design-nal kell még barátkoznom egy kicsit.
Már majdnem kilenc óra volt, mire hazaértem 92 km megtétele után. Személy szerint én nagyon élveztem, bár a nejemre ráhoztam a frászt, mikor fél óráig hiába próbált hívni mobilon. Útközben ugyanis a zenehallgatás miatt se nem hallottam a csörgést, se nem éreztem a telefon rezgését. Ajánlatosabb tehát kerekezés közben telefonon hallgatni a zenét, mert akkor nincs ilyen gond. :-)

AZUB kézikönyv magyarul


Elkészült az AZUB kézikönyvének magyar fordítása, melyet rögtön fel is tettünk a honlapunkra, így mostantól bárki le tudja onnan tölteni. Az alábbi linkre kattintva érhető el: http://ambringa.hu/hasznos/kezikonyvek/azub_handbook/

2008. március 8., szombat

RANS HR3way kormány



Az amerikai RANS-tól Randy Schlitter "Into the Ride" cikksorozatában folyamatosan beszámol érdekességekről, tapasztalatokról a honlapjukon. Nemrég jelent meg a legújabb, sorrendben a 63. cikke, melyben egy hasznos újdonságukról írt, a highracerek részére kifejlesztett állítható kormányukról.
A highracerek, azaz a két 26-os kerékkel szerelt verseny rekumbensek jelentős hányadának széles, fordított U alakú kormánya van, melyet egyesek OC -nek (Open Cockpit), míg mások Superman kormánynak neveznek, mivel a kéz előrenyújtott pozícióban van használatakor. Ez a megoldás kedvező a légellenállás csökkentése szempontjából, elegendő helyet hagy a lábnak, illetve sok kiegészítő (lámpa, km-óra, GPS, térképtartó, tükör, stb) felszerelhető rá. Hátránya viszont, hogy a különböző méretű rekusok eltérő méretű kormányt igényelnek, hiszen a karhosszuk, csípőszélességük is különböző. A szük kanyarvételekkor további problémák merülhettek fel. Eddig ezért többféle méretből kellett kiválasztani a megfelelő kormányt, ami néha gondot okozott. Ennek kiküszöbölésére találták ki az új konstrukciót, melynél az alábbi állítások lehetségesek:
  • mindkét kar hossza;
  • a karok szöge (elfordítható);
  • a kormány magassága;
  • a kormánycső elforgatható a magasítóhoz rögzítésnél.
A HR3way választásával mindenki a saját méretéhez és kényelmének megfelelőre tudja kialakítani a számára legmegfelelőbb pozíciót, melyet természetesen bármikor átállíthat, ha például a jobban megdöntött ülés miatt messzebbre kerül a válla.
A konstrukció elődjét, melyet a hosszú tengelytávos rekukhoz fejlesztettek ki hasonló állítási lehetőségekkel, már sikerrel használják sokan világszerte.

2008. március 6., csütörtök

Áttervezett hátsó csillapítás a Challenge-től


Sűrűn jelenik meg mostanában újdonság a Challenge házatáján. Az új Seiran 24-es, a Ventus, a központi kormányzású trike, és a kompozit ülésekhez tervezett kialakítás után megújításra került a Taifun és a Fujin-E modellek hátsó lengéscsillapításának megoldása is.
Az alap problémát a nagyon fekvős telós gépek esetében mindig az jelenti, hogy miképp lehet elegendő és megfelelő helyet biztosítani a hátsó rugóstagnak úgy, hogy az elmozdulással összefüggő teló karakterisztika optimális legyen, de a tengelytáv se növekedjen meg nagyon.

A Challenge ötletes megoldással rukkolt elő: a teleszkópot nem a szokásos helyre, a hátsó villa és az ülés közé, hanem a lengővilla alá helyezte. Így persze speciális himbára volt szükség, de erre is találtak príma megoldást. Az új konstrukció révén úgy tudták csökkenteni az össztömeget, hogy közben javult a komfort, nagyobb kínálatból választható a hátsó teló, javult a hozzáférhetőség és még a terhelhetőség sem csökkent. (3D-s animációs modellen megtekinthető a pontos működés.)
Erre mondják, hogy ÜGYES!

Azok részére persze, akik számára nem olyan fontos a komfort, viszont lényeges a minél nagyobb sebesség és egyben a minél kisebb tömeg, továbbra is a merev vázas Fujin SL illetve az SLII modelleket ajánlják.

Optima hírek


Ha már a holland Optimáról szó esett az előző bejegyzésben, érdemes egy rövid virtuális sétát tenni tartalmas honlapjukon, mely az elmúlt pár hónapban sokat fejlődött.
A vállalati logisztikai átszervezés sok egyéb fejlesztéssel is járt. Egyrészt a honlapjuk design-jának megújításával együtt jelentősen kibővítették a letöltési menüpontot, mely immáron nagyon sok hasznos információt tartalmaz az aktuális áraktól kezdve a különféle felszereltségi verziók leírásán át, a képekig, kézikönyvig.

Egy másik hasznos megújított menüpont a webshop, mely végre naprakész információkkal szolgál. Rengeteg máshol csak nehezen beszerezhető alkatrész, részegység, kiegészítő található rajta. Az Optimával történt megállapodásunk révén mi is az általuk megadott árakon tudjuk adni a rajta fellelhető termékeket, melyből sok cikket már készleten is tartunk budakalászi boltunkban, hogy az egyébként jelentős szállítási költségeket csökkenthessük. Aki tehát kinéz valamit az oldalról, az bátran forduljon hozzánk!

Érdekes még a dealereiket tartalmazó új térkép is, melyre egy ideje végre mi is felkerültünk. Jól látszik, hogy mi vagyunk Európa keleti felének egyetlen Optima forgalmazója. Megjegyzem ugyanez igaz, ha rekumbens forgalmazókat nézünk bármelyik másik gyártónál...

Optima szállítmány érkezett

Több szállítmány érkezett a holland Optimától a közelmúltban. A legfontosabb termék persze a félverseny össztelós SWB, a Stinger. A mattfekete példányunk már ránézésre is tetszetős, de a beállítást követő rövid próbaút is igazolta korábbi kedvező tapasztalatainkat erről a kiváló termékről. Finoman és könnyen irányítható, fordulékony, kényelmes, és mindezek mellett még nagyon gyors is. Azoknak való, akik szeretnek komolyabb, haladósabb országúti túrákat tenni. Ráadásul az ára is kifejezetten versenyképes.

A következő termékek érkeztek még:
  • Continental SportContact 28-406-os versenykülső;
  • Continental Grand Prix 28-406-os versenykülső;
  • Continental Grand Prix 25-559-os versenykülső,
  • Continental 28/32-406 SV compact belső;
  • Optima ülés S, M és L méretben;
  • Cyclaire szemüvegtükör;
  • Cyclaire sisaktükör.

A közeljövőben még fog érkezni keskeny 20" és 26" rekumbens felni, illetve M és L méretű üléshuzat.
Ahogy a fentiekből is látszik, most már nagyon komoly választékkal rendelkezünk a 20"-os külsőket illetően, hiszen a Magyarországon messze nálunk legnagyobb ilyen méretű Schwalbe kínálaton (Stelvio, Kojak, Marathon, Marathon Racer, Marathon Plus, Silento és Big Apple) kívül még a fenti Conti gumikat is tudjuk raktárról adni.

2008. március 3., hétfő

Dráva-túra

Challenge Hurricane SL típusú fekvőkerékpáromat kimondottan túrázásra szereztem – hazai kiruccanások mellett természetesen gondolva külföldi akciókra is! Ám, mivel csak 2007. júliusának elején jutottam birtokába, tehát a tavalyi évad fele már elszaladt, aztán kellett némi idő a betanuláshoz, összeszokáshoz is, ősz lett, mire megvalósult két kétnapos kirándulás, az egyik Sopron - Kőszeg - Burgenland vidékén, a másik a Zempléni-hegységben. Közben azért beleraktam bő háromezer kilométert a gépbe, és tapasztalatokkal felvértezve immár alig vártam az első nagyobb vállalkozást.















Erre jó alkalmat kínált a szokott családi sízés Ausztriában: mi lenne, ha bringával tenném meg a hazaút egy részét? Mégpedig úgy, hogy megnézem magamnak a híres-neves Dráva-túrát (http://www.drauradweg.com/), amely a forrástól, a már olasz területen fekvő Toblachtól, Lienz, Spittal, Villach, Völkermarkt, Lavamünd és Dravograd érintésével tart a szlovéniai Mariborig! A tökéletesen ki- és feldolgozott útvonal hossza 366 kilométer, öt darab napi etapra felosztva. Külön e célra létesített, kellően széles, jól aszfaltozott, hidakkal és egyéb műtárgyakkal tarkított kerékpárutakon, mezőgazdasági aszfalt utakon, kisforgalmú közutakon, jórészt murvás gátkoronákon és vízparti sávokon, illetve helyenként erdészeti javított földutakon vezet, kitáblázva és burkolati jelekkel jól ellátva. A honlap megad minden információt, felsorolja például a „kerékpáros-barát” szállásadókat, ahol bringagarázs mellett van biciklimosási és minimális karbantartási lehetőség is. Mindehhez a Dráva végigkísérése onnan, hol kis patakként indul, a határunkként ismert nagy folyóig, az Alpok csodás tájai között – kellhet ennél szebb?

Az elgondolást tett követte. Párom és vőm egy szép hajnalon elvittek Toblachba, és magamra hagytak. Annyi rögtön látszott, hogy a parti kerékpárút jelenleg használhatatlan: vastag hótakaró borítja – nem csoda, február végén, 1100 méteres magasságban…
Így hát nyomás lefelé az országúton Lienzig, egy-egy lejtőn 60-70-nel süvítve! Onnan már fordul a völgy, besüti a Nap, így rátértem a csendes kerékpárútra.
Helyenként azért arra lejjebb is volt jég az erdős részeken, de annyi baj legyen, párszáz méteren toltam a bringát. Közben lehet gyönyörködni a hegyek látványában. Spittalban nem vacakoltam a bringaút keresgélésével, csak átnyomultam a városon, hogy utána ismét ráálljak a folyó-menti útvonalra. Utolértem egy párt, pompás Colnago és Cannondale versenybringát hajtottak, csak úgy cucc nélkül, délutáni edzés jelleggel, és simán tartani tudtam a tempójukat – pakktáskákkal, 120 kilométer után.

Ehhez egy megjegyzés: tapasztalatom szerint egy túra elején nem vagyok lényegesen gyorsabb fekvőbringával, mint országútival. A különbség csak később jön ki, amikor a versenybringáról már le kellene szállni, hogy megpihentessem, kilazítsam elgyötört tagjaimat, rekuval meg csak hajtok tovább, szenvedés nélkül, sőt élvezve a túra minden egyes méterét. Így aztán átvágtam Villachon is, hogy a már beálló sötétedéssel versenyezve, néhány kaptatót is leküzdve jussak Rosegg faluig, a Vörthi-tó közelében – 190 kilométer után úgy álltam fel a gépről, hogy nem voltam fáradt!

A kerékpáros-barát fogadó (http://www.roseggerhof.com/) gazdája kissé meglepődött érkezésemen: én vagyok idén az első, igazából csak áprilistól jönnek… Igaz, akkor aztán tömegesen – mesélte –, mindenféle bringás vándorol az útvonalon, egyénileg és csoportosan, a gyorsabbak nehezen jutnak előre a gyerekes családoktól és nyugdíjas-csoportoktól, előfordulnak figyelmetlenségből adódó bukások, balesetek is. Nekem pedig éppen megfelel ez a magányos, villámgyors túra, ma három etapot tettem meg, mégis volt időm nézdegélni, fotózni, emberekkel szóba állni!

Másnap nem folyó, hanem tavak mentén haladok: vízlépcsők sora errefelé a Dráva. Csodás a táj, meredek hegyoldalak, sziklafalak szakadnak le a vízig, takaros ékszer-faluk váltogatják egymást. Az út többnyire murvás gátkorona, kicsit lassúbb a haladás, de az autók zaja messziről sem hallatszik oda. De ne gondolja senki, hogy – lévén szó folyó-menti túráról – végig csupa lejtő az egész! Tendenciájában persze ereszkedő jellegű az útvonal, de azért vannak benne liftezések jócskán, különösképp Maria Elend környékén, ahol a vízhez meredeken lejtő hegyoldalban kanyarog, emelkedik és lejt az út, néhol olyan húzósan, hogy tábla figyelmeztet: tessék leszállni és tolni!
A vége felé két attrakció: a bringás útvonal átvezet a Jauntalbrücke nevű vasúti hídon, amely 82 méterével Közép-Európa legmagasabbja, és a bungy jumping egyik fellegvára, majd egy külön a bringásoknak épített függőhídon, amely egy mellékvölgyet ível át. Ez igen! Megint sötétedett, mire – 108 kilométer után – bekvártélyoztam Lavamündben.

Gyönyörű a szlovén szakasz is, magas hegyek között, szűk völgyben kanyarog a Dráva. Arrafelé a kerékpárút messze eltávolodik tőle, de én nem félek az autóktól, maradtam inkább a főúton, amelyen egyáltalán nem volt erős a forgalom, sima ügy az egész, viszont alig lehet betelni a látvánnyal. Maribortól pedig már nem is láttam a Drávát, csak hajtottam a jó hátszéllel, hogy letudva a maradék szlovén és horvát szakaszt, még este előtt hazai földre, Letenyébe érjek. A legvége kissé zűrös, mert amikor megépítették az autópályát, teljesen levették a kezüket azokról, akik a régi utat használnák inkább. Egyáltalán nincs jól kitáblázva, tévelyegtem is pár kilométert, de belefért: ez már a Mura hídja – megvan! Érdekes, ez a szakasz párszáz méternyi különbséggel ugyanolyan hosszú lett, mint az első napi: 189 kilométer. Remek szállás egy wellness-panzióban (http://www.letenyepanzio.hu/), majd másnap utolértek és felszedtek a sízésből hazafelé tartó családtagjaim, a Hurricane visszakerült a Fiat Doblóba. Ennek az emlékezetesen szép túrának vége, jöhet a következő…

Blogíró-kör új tagja: Pupu

Blogunk minél változatosabbá és érdekesebbé tételének érdekében megdupláztuk a Rekumbens - Annyira Más Bringa blog íróinak körét! (Eddig ugyanis egyedül voltam...)
A sokak által ismert és kedvelt bringás és autós szakember, Karlovitz Kristóf - alias Pupu elfogadta felkérésemet, és mostantól az Ő bejegyzéseivel is gazdagodik blogunk. Ismerve fantasztikus stílusát, biztos vagyok benne, hogy sok kellemes perccel fogja megörvendeztetni olvasóinkat.
Egy kis képzavarral: Üdv a fedélzeten Pupu!

Egyben ezúton is fel szeretném hívni a figyelmet arra, hogy akinek esetleg bármelyik bejegyzésünkkel kapcsolatban észrevétele, közölnivalója lenne, azt a bejegyzések alatt található 'MEGJEGYZÉS' szóra kattinta közkinccsé teheti. Aki pedig még komolyabban szeretne közreműködni a blog tartalmának szerkesztésében, esetleg érdekes hírrel, teszttel, útleírással tudna szolgálni, küldje el bátran az info@ambringa.hu címre, örömmel fogadjuk!
Előre is köszönünk minden segítséget!