Defekt megelőző folyadék tapasztalatok

Egy rekus barátom küldte el tapasztalatát a defekt megelőző folyadékkal kapcsolatban:

"Már a 2011-es idény elején feltöltöttem mindegyik belsőmet defektgátló folyadékkal. Végig bicikliztem a teljes idényt, kb. 8 ezer km tettem meg defekt nélkül. Már már arra gondoltam, hogy biztosan volt defektem, de annyira jó a szer, hogy észrevétlenné tette. Mígnem most januárban elérkezett a defektek hónapja. Sikerült két szúrt sérülést is beszereznem. Mindkét esetben ugyanaz történt: szép lassan eresztette a levegőt a kerék, egyszer csak észrevehetővé vált a stabilitás csökkenése. Megállás - ez bizony puha. Ebben a hidegben nem volt kedvem szerelni, megpróbáltam felpumpálni. Érdekes módon, mindkét esetben simán meg tudtam tenni a hazáig hátralévő kb. 4-5 kilométert, további levegő pótlásra nem volt szükség. Másnapra sem tapasztaltam puhulást, de biztonság kedvéért azért meg szerettem volna foltozni a belsőt. Az egyik esetben egy kis drót darab volt a bűnös, úgyhogy a szétszerelést követően mindjárt megvolt a lyuk. A másik esetben azonban nem maradt benn a szúrást okozó tárgy, úgyhogy nem találtam a lyukat. Víz alá merítve a felfújt belsőt, nem eresztett sehol.
Annyira fel kellett fújnom a belsőt, hogy a vastagsága már-már vetekedett a turista szalámiéval. Ekkor azért kilökődött a kis dugó, meglett a lyuk.

Tanulság: a defektgátló folyadék tényleg tömít, néhány kilométerrel valószínűleg meghosszabbítja a megtehető utat. Ez télen, vagy esőben, igen jól tud jönni. Nem kell megizzadva szerelni a hidegben, esőben."

B.Péter

Carbonrecumbent a Revomag-on

Komoly átalakulásban van a honi kerékpáros média az utóbbi években, alig győzzük kapkodni a fejünket, úgy szűnnek meg, alakulnak át és jönnek létre új bringás szakfolyóiratok. Nemrég például a pár éve még a legnagyobb példányszámú kerékpáros újság, a Bikemag csapatának egy része vált külön és alapította meg a Revomag elnevezésű új, internetes bringás magazint. Ide írt Pupu egy nagyon részletes tesztet a jelenlegi fekvőbringájáról, egy Carbonrecumbent-ről. A cikk ide kattintva elérhető.
Ha valaki nem ismerné, annyit mindenképp érdemes róla tudni, hogy a Carbonrecumbent a nevével ellentétben magyar termék, és egy nagyon érdekes fejlesztés. Olyanok számára készül, akik könnyű, jó minőségű, magas építésű, hatékony rekumbensre vágynak. A komoly elvárásoknak köszönhetően sajnos nem mindenki számára elérhető az ára, de a több éves fejlesztésnek hála mára már tökéletesen versenyképes az olyan nagy versenytársakkal szemben, mint a Bacchetta vagy a Velokraft. Fejlesztője kedves barátom, Novák Ádám, aki az első RAH-unk győztese.
Jó hír még, hogy hosszas várakozás után végre mi is kaptunk egyet belőle (az év során minden elkészült darabot elkapkodtak a jellemzően külföldi érdeklődők), de most már az Annyira Más Bringaboltban megtekinthető, sőt ki is próbálható egy elöl 20", hátul 28"-os kerekekkel szerelt merev karbon vázas Carbonrecumbent.
Szeretettel várunk minden érdeklődőt! Kipróbálásra jelentkezni ide kattintva lehet.

Azok a fantasztikus B&M lámpák!

Olvastad már a velo.hu lámpa-körképét?

Ha nem, akkor büszkén jelentem, hogy az általunk képviselt Busch & Müller lámpák fantasztikus sikert arattak benne. A 60 induló lámpából 15-öt díjaztak, ebből 5 nyertes lámpát mi képviselünk Magyarországon! Ez komoly pozitív visszajelzés a termékeinkkel kapcsolatosan, főleg ha hozzávesszük, hogy úgy hoztuk el a díjak 1/3-át, hogy csak 6 terméket neveztünk, azaz szinte mindegyik benevezett termékünk nyert!

Első lámpák között a nyerteseink:

B&M Lumotec Lyt - Legjobb ár/érték arány

B&M Lumotec Cyo IQ RT - Legnagyobb fény

Hátsó lámpák között a nyerteseink:

Apollo D'Light - Legjobb ár/érték arány

B&M Topfire - Legkönnyebb súly

B&M Ixback senso - Legtöbb innováció

A teljes körkép elolvasható illetve letölthető innen: Velo lámpa körkép

A lámpáinkról bővebb információt a honlapunkon találhatsz: Honlap - elektronikus termékek
Egyébként a 2010-es nagy lámpatesztben, mely a Pilisben végzett éjjeli mérések alapján készült, szintén több lámpánk lett tesztgyőztes! Ha tehát jó lámpát szeretnél megfizethető áron, gyere be hozzánk, vagy küldj be valakit, hogy vegye meg Neked karácsonyra ajándékba!

Érdemes sietni, mert a megnövelt Áfa és az erősen elszállt euro árfolyam miatt az árakat sajnos kénytelenek leszünk megemelni. Most viszont még december 23-ig átvállaljuk a megnövekedett
költségeket a nemrég beérkezett szállítmányban lévő termékeknél is!

Hase Pino teszt a Bikemag-on

Megjelent egy teszt a Hase Pino-ról a Bikemag-on!
A tesztelést és a cikk megírását Pupu vállalta magára, hiszen az esetleges elfogultság elkerülése miatt mi nem írhatunk szakújságba a saját bringáinkról, rajta kívül meg jelenleg nem nagyon van más független szakember Magyarországon, aki rendelkezik elegendő fekvőbringás tapasztalattal, és még egy cikket is képes megírni élvezetesen.

Mindenesetre Pupu a rá jellemző precizitással és olvasmányos jelleggel írta meg ezt a tesztet is, mely még azoknak is érdekes lehet, akiket esetleg nem is érdekelnek a fekvőkerékpárok. Egyébként a Hase Pino pont nekik lehet egy jó alternatíva, ha együtt akarnak bringázni kedvesükkel, vagy gyerkőcükkel, hiszen evvel a szétszedhető és így könnyedén szállítható vegyes tandemmel kiegyenlítődnek az erőviszonyok és legalábbis az első fekvős ülésben elfelejthetőek a bringás panaszok.
Ha tehát valakinek a neje nem szeret igazán bringázni, mert megfájdul a feneke, háta, nyaka vagy a tenyere, akkor a Hase Pino lehet a megoldás a közös kerékpározási élményekre!

Büszkék vagyunk rá, hogy ismét egy különleges élményt biztosító bringával adhatunk örömet az erre nyitott kerékpárosoknak!
Link a teszthez.

Topeak AlienII

Aki túrára megy, mindenképpen hasznos magával vinnie bringás szerszámkészletet, hiszen bármikor szükség lehet a szereléshez megfelelő eszközökre. Na de milyet vigyünk? Kicsit, mely könnyű és nem foglal el sok helyet, vagy olyat, ami nagyobb ugyan, de több feladat is megoldható vele? Ha nem csak a sarki boltig teker el az ember, én inkább az utóbbi felé hajlok, főleg mióta megtaláltam a Topeak AlienII, mely sokak szerint a legjobb szerszámkészlet.

Az AlienII kicsi mérete ellenére szinte mindent (sőt még annál is többet) tud, úgyhogy bátran ajánlhatom a komoly bringások. De érdemes idézni egy felhasználói véleményből a Testbike-ról:

"A nemzetközi fórumok szerint az egyik legjobb útiszerszámot kapja a vásárló. Elképesztően jól ki van találva, hibátlan (a kilencvenes évek végének Minoura szerszámait is túlszárnyaló) kidolgozás, precíz méretek, nagyon átgondolt tervezés.

Összesen 26 eszköz/funkció van rajta, köztük pl. a sörnyitás is, ami kissé értelmetlen. Majdnem bármilyen kis úti szerelési feladatra alkalmas (nyilván a méret és a terhelhetőség adta korlátokon belül), nagyon strapabíró."

Tényleg érdemes megfontolni, én konkrétan 8 hónapig vártam, hogy a magyar disztribútor végre behozzon belőle, miután az enyémet odaadtam valakinek, aki nagyon akart venni, de nem volt már a boltnak. Nem érdekelte, hogy használt, ő így is nagyon kérte, én pedig akkor nem tudtam, hogy milyen nehéz lesz majd pótolnom. Most viszont végre van nekünk raktáron, bár már csak 2 darab, mert volt aki rögtön kettőt is vett belőle! Remélem a következő szállítmányra nem kell 8 hónapot várni!

Gocycle teszt a Vezess.hu honlapon

Igazából ez már nem teljesen új hír, de elfelejtkeztem róla. Földi Attila, a vezess.hu egyik oszlopos újságírója kölcsönkapott tőlünk egy Gocycle-t és gyorsan letesztelte. A tapasztalatait "Luxus Camping-bringa összkerékhajtással" címmel jelentette meg június elején.
Nem árt tudni, hogy a valóság még a tesztnél is jobb, mivel pár apróságról csak a cikk megjelenése után értesült a szerző. A cikk ide kattintva olvasható.
A beszámolók szerint a vezess.hu egész csapata belelkesült a Forma-I-es tervező által megálmodott csodajárgánytól, amin nem is csodálkozom. Én ugyanígy voltam, mikor pár éve Hollandiában az egyik tervező műhelyben először megpillantottam. Rögtön beleszerettem, pedig nem is fekvőkerékpár...

Szerinted egy reku túl alacsony?

Sokakban él az a tévhit, hogy a fekvőbringák nagyon alacsonyak. Persze vannak olyanok is, nem tagadom (mint például az én Challenge Fujinom), de ha valaki városban tekerne, akkor használja valamelyik magas verziót! Van belőle pár típus...
A fenti két kép szerintem komoly bizonyíték, hogy van magas reku is. És ha még azt is elárulom, hogy a képen a nejem látható, aki csupán 162 cm magas? Mennyivel lehet az autók felett a feje akkor egy 180-200 cm magas rekusnak, aki akár magasabb ülésbe is beülhet, mert onnan is leér a lába?!

Tudd meg mi a reku!

A márciusi Ambringa-túra egyik résztvevője megírta és közzétette személyes tapasztalatait a fekvőbringával kapcsolatosan a honlapján, a www.mitsportoljak.hu-n. Érdemes elolvasni, szerintem nagyon szemléletesen mutatja be a különbségeket a rekumbens és az általa eddig nagyon kedvelt országúti kerékpár között. Íme egy rövid részlet kedvcsinálónak:

"Tegnap be kellett látnom, hogy a tekerés két keréken nem feltétlen kell, hogy kellemetlen, zsibbasztó vagy fájdalmas legyen. Összességében remek élménnyel lettem gazdagabb. Imádott bringám iránti rajongásom immár egy rekumbenssé. Szereznem kell egyet, így vagy úgy."

A teljes cikk ide kattintva olvasható. Ők egyébként főleg avval foglalkoznak, hogy mérések alapján meghatározzák azon sportok körét, melyre az érdeklődők szervezete illetve adottságai a leginkább megfelelőek. Ez különösen hasznos például szülők számára, ha szeretnék tudni, mit sportoljon a gyermekük, mi fogja számára a legnagyobb sikerélményt nyújtani.

Optima Orca teszt a vezess.hu-n

Nemrég egy időre kölcsönadtuk az Optima Orca demo fekvőkerékpárunkat a vezess.hu egyik oszlopos tesztelőjének, Földi Attilának, aki kiváncsi volt, hogy mennyire lehet egy rekuval városban közlekedni, munkába járni.
Természetesen a célt ismerve már eleve olyan fekvőt ajánlottunk, mely városban jól használható, ugyanis kellően magas, így kiválóan látszik a forgalomban (a fenti képen ez jól látható, hiszen a bringásfutárral megegyezik a fejmagasság, viszont mivel a különlegesség miatt a fekvő sokkal feltünőbb, így az autósok könnyebben észreveszik a gyakorlati tapasztalataink alapján), a lengéscsillapítása és a 26-os méretű nagy kerekei miatt prímán viseli az úthibákat, könnyen kezelhető, barátságos, így egy kezdő számára sem jelent gondot a gyors elsajátítása. Az Orca a kitűzött céloknak tökéletesen megfelel, így nem csodálkoztunk, mikor a teszt pozitív tapasztalatokkal zárult. Még azt is letesztelték, hogy egy kis liftben mennyire fér el!
A mai napon a cikk meg is jelent az oldalukon, úgyhogy ide katttintva bárki elolvashatja teljes terjedelmében.

Van különbség?

Te melyik lámpát választanád?



Tévedés ne essék, a fenti két lámpa nagyjából azonos árkategóriában van, sőt a jobban világító még olcsóbb is kb 10%-kal. Ezek után mondja nekem bárki, hogy nincs nagy különbség két azonos árkategóriás lámpa között...
Egyébként a valóságban finomabb az átmenet a fényes és a sötét részek között, de hogy azért némileg megmutassam azt, is, hogy mit tud egy jóval drágább lámpa, íme ugyanolyan körülmények között fotózva:
Bővebben a nemsokára megjelenő Velo-ban.

Éjjeli lámpateszt és túra

Múlt szombaton érdekes tapasztalatokkal lettünk gazdagabbak.
Sötétedés után találkoztunk a Pilisben, hogy leteszteljünk sokféle lámpát a velo.hu magazin számára. Bár a tesztet csak szűk körben hirdettük meg, még így is heten voltunk jelen, hogy minél tárgyilagosabban tudjuk megállapítani a különbségeket.
A tesztpéldányok között volt természetesen a kedvencünkből, a Busch&Müller lámpáiból is, de mellettük Lupine, Cateye, BBB, Basta és még sok egyéb is. Az olcsó, 2-3 ezer forintos modellektől a negyedmilliósokig minden kategóriából pár. Természetesen az elemes/aksis kivitelekből volt jóval több, de néhány dinamóst is próbára tettünk.
Hamar kiderült, hogy a fényképezőgép képességét sajnos meghaladja, hogy az emberi szemhez hasonlóan adja vissza a látottakat, de azért természetesen Thommey igyekezett mindent elkövetni, hogy minél élethűbbek legyenek a képek. A fő gondot az okozta, hogy a fényképezőgép sokkal szűkebb fényerősségi tartományban és nem annyira finom átmenettel képes rögzíteni a képet, így sajnos a látottakhoz képest sokkal közelebbinek mutatják képességben magukat a lámpák a fotókon a kényszerűségből eltérő beállítások miatt (A kisebb fényűek hosszabb záridővel lettek fotózva.)
A valóságban egészen elképesztőek voltak a különbségek, sokan valószínűleg el sem tudják képzelni, hogy hol tart már a technológia. A korábban erős fényűnek számító Cateye csúcsmodellek teljesen leszerepeltek a jelenlegi nívós modellekhez képest. Pár lámpa annyira kis fényt produkált, hogy még 30 másodperces záridővel is szinte képtelenség volt egy kis halvány foltot produkálni a fotón vele. Még a párezer forintos kategória környékén is volt olyan, melynél a Tamás mobiltelefonja jobban megvilágította az utat!
Az is kiderült, hogy mennyire más eredményt hoz, mikor egyszerűen lemérjük egy lámpa fényerősségét, illetve amikor használatban van. Természetesen van összefüggés a kettő között, de egy kicsivel erősebb fényű lámpa még nem biztos, hogy jobban is használható, ugyanis a fényterítés milyensége erősen befolyásolja a megfelelőségét. Néha ugyanis csak egy szűk sávra korlátozódik a fény, mellette viszont nem látni szinte semmit, ami különösen zavaró kanyarban, vagy terepen. Ugyanakkor egy másik modell jobban terít, ezért kisebb központi fényerősséget kapunk, ellenben így is jobban látható vele az előttünk lévő terület. De persze az se mindegy, hogy mennyi ideig bírja egy feltöltéssel a lámpa, vagy milyen súlyos, mennyire könnyen szerelhető fel, milyen módon szabályozható, mennyire vakítja a lámpa a felhasználóját (volt olyan, ami kormányra szerelve a lencsetartó kupak áttetszősége miatt minket vakított, így szinte kevésbé láttunk, mint nélküle...), vagy szembejövőket, így mennyire használható közutakon, vagy például baráti túrázások alkalmával.
Utóbbira akkor jöttünk rá, mikor a mérések és a fotózás után teszttúrára indultunk az éjszakában. Az igazán erős fényű, szinte nappali világosságot adó lámpákat használók számára a közvetlenül előttük haladó bringás(ok) fényvisszaverője erősen vakító hatású, ezt tanúsíthatom!
Mindent összevetve érdekes és tanulságos volt a szombati teszt, a túra meg kifejezetten élvezetes. Annak mindenesetre nagyon örültem, hogy valamennyi letesztelt Busch & Müller termék kifejezetten jól szerepelt. A dinamós vonalon például egyértelműen taroltak, megelőzve sok komoly elemes lámpát is! Azt is bebizonyították, hogy nem kell lemondani a tökéletes kerékpáros világításról dinamós táplálás esetén sem...
Továbbiak a velo.hu magazin következő számában hamarosan! (De persze majd mi is igyekszünk - amennyit lehet - közzétenni belőle.)

25%

Csatlakoznék Pupuhoz, bizonyítandó, hogy rekuval igenis meg lehet bírkózni komoly emelkedőkkel is. Tegnap meghódítottam Fonyód mindkét dombját több irányból is. Az egyik ilyen emelkedő a kiírás tanúsága szerint 25%-os volt, de legalább nem volt hosszú, csak pár száz méter. Ez egyébként érthető, hiszen Fonyód nem a magas hegyeiről ismert, viszont ezt ellensúlyozandó, nem bonyolították az út vezetését kacskaringósra, egyszerűen nyílegyenesen felvezették a dombtetőre. A képek nem adják vissza igazán a meredekséget, úgyhogy javaslom mindenkinek, próbálkozzon bátran személyesen! A kilátás megéri, azt bizton állíthatom, érdemes a fizetős (150 Ft/fő) kilátóra is fellátogatni, gyönyörű a körpanoráma.

Ismét velomobil

Akik régen olvassák blogunkat, még emlékezhetnek a piros velomobilomra, melyet a Greenspeed GTO-ra épített burkolattal valósítottunk meg egy levehető felépítmény megkonstruálásával. A kiindulási alap egy 81 sebességes, kiváló tadpole trike, mely tökéletes túragép. Egyetlen probléma van csak vele, hogy mivel merev vázas, így az útról minden rázkódást továbbít, ami néha erősen igénybe vette az általunk filigránra tervezett és kivitelezett burkolatvázat. Furcsa, hogy amit az ember egy nyitott gépnél szinte nem is érzékel, az a velomobilnál sokkal komolyabb úthibának tűnik. Nem véletlen, hogy a velomobilok jellemzően össztelós kialakításúak...
Mivel idén kínálatunkat egy össztelós tadpole-lal bővítettük, így felmerült bennem az ötlet, hogy érdemes lenne megpróbálni, milyen lenne ugyanez a burkolat egy lengéscsillapított alapra téve. A kivitelezés szerencsére nem volt bonyolult, mert bár a vázméretek nem teljesen egyeznek, de nem volt olyan eltérés, mely gátolta volna a burkolat átrakását a HP-Velotechnik Scorpion fs-re. Ez a tadpole kicsit magasabb, így a piros szövetrész jobban különválik a reku vázától, valamint a kilátás is romlott valamelyest, de próbára jó lett.
A rövid túra pozitív eredményekkel zárult. A Scorpion, ahogy azt már csupasz kivitelben is megtapasztaltuk, hatékonyan vasalja ki az út egyenetlenségeit, ami a burkolattal együtt még érzékletesebb. Olyan finoman gördült át egy-egy kisebb bukkanón, mintha egy luxusautóban ültem volna.
Mivel tartottunk attól, hogy borulékony lesz, ezért előzetesen az első futóművet keményebbé változtattuk, azaz erősebb rugókat tettünk az első telókba, valamint a stabilizátort is merevebbre cseréltük. Ez a megnövekedett össztömeg miatt eleve megfontolandó lett volna, de mivel a velomobil burkolata lehatárolja a bringás oldalra történő dőlésének mértékét, így különösen ajánlatos. (Mindkét változtatás gyári opció egyébként, tehát nem "barkács" megoldásokat alkalmaztunk...)
Szerencsére az összkép nagyon kedvező lett, ugyanis a komfort megtartása mellett a kanyarstabilitás sem romlott jelentősen. Nagyobb sebességnél nem bonyolult ugyan kétkerékre állítani a velomobilt, de óvatosabb kanyarvétellel teljesen elkerülhetők a kritikusabb helyzetek.
Mivel a huzat nem tökéletesen csatlakozik az eltérő vázgeometria miatt, így alulról és a kerekek felől több levegő áramlik befelé, de ez még mindig tökéletesen megfelelő, egyáltalán nem fáztam a fagypont körüli hőmérsékletben egy vékony hosszú ujjas bringás mezben, kesztyű és meleg felső nélkül. Pedig elég fázós tudok lenni, nem vagyok az a teve típus...
A tapasztalatok alapján úgy érzem, tökéletes velomobilt lehet építeni a Scorpion fs-ből. Ráadásul burkolat nélkül is kényelmesebb, sőt a szállíthatósága is egyszerűbb az összecsukhatósága miatt. Gondolkodom is rajta, hogy esetleg lecserélem rá a GTO-mat...

Vitaindító levél a gördülési teszthez

Most kaptam egy levelet Ádámtól, mely sokak számára érdekes és hasznos lehet. Emellett arra is alkalmas, hogy némi diskurzus alakuljon ki a témában. Tulajdonképpen ezért is írta, így előzetes engedelmével közzé is teszem ezúton. Hajrá tehát, várjuk a véleményeket, lehet hozzászólni!

Íme a levél:

Sziasztok!

Én akkor most szőrös szívű baráti vitát nyitok :-))
A közelmúltban én is foglalkoztam ezzel a kérdéssel, én viszont más eredményre jutottam. Elképzelhető, hogy hibáztam valahol, kíváncsi lennék, hogy Nektek mi a véleményetek.
Egy kérdés merült fel agykezdeményemben a következő két állításotok alapján:
- a gördülési ellenállás - ahogy a cikkben is írjátok - a felületek rugalmas alakváltozásától függ. Így logikus, hogy ez csökkenthető, ha "keményebbre" fújom a gumit.
- valamint azt írjátok, hogy azonos feltételek mellett (guminyomás,útminőség) a szélesebb gumi jobban gurul. Ez is vitathatatlan.

Kérdésem az, hogy mikor fújna egy kerékpáros 6 bar-ra egy 20/571-es triatlon (ez lehet 20/622 outi is) gumit vagy fordítva egy 35/559-es Kojak-et 9 barra? Az első hamar tönkretenné a külsőt meg indokolatlan is, a második pedig nem célszerű, mert a belső nagy felület és nyomások miatt veszélyes lehet. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy szerintem célszerűtlen a két gumit "azonos" nyomási feltételek mellett vizsgálni.
Így ha egy országútit 9 bárra fújok, egy slick montigumit pedig 6 bárra, akkor a kettő gördülési ellenállás között különbség lesz és véleményem szerint az országúti külső javára. Sajnos jelenleg nincs időm gyakorlatban bizonyítani, így előveszem a jó öreg Hookot (meg azt amit az egyetemen nagy nehezen belém vertek:-)) + amit pár hónapja agyalgattam):

A tórusz felülete:
A_559 = 4xpi^2x559x635 = 13999251 mm^2
A_571 = 4xpi^2x571x623 = 14029540 mm^2

P_max_559 = 0,6 N/mm^2
P_max_571 = 1 N/mm^2

A felületben elhanyagolható a különbség így a belső nyomások aránya a gumiban ébredő feszítő nyomást is jellemzi.

sigma_559/sigma571 = 0,6, azaz a az országuti gumiban 1/0,6=1,6 szoros a feszültség.

Így: a gumik alacsony igénybevételi körülmények között dolgoznak, így alakváltozásuk a rugalmas tartományban van, amire érvényes a Hooke törvény (sigma=E x epsilon), azaz az alakváltozás egyenesen arányos a belső feszültségekkel. Az arányossági tényező a rugalmassági modulusz, ami nagyon eltérő nem lehet (gondolom én, bár ezt nem tudom pontosan).

Így a monti gumi alakváltozása min. 1,6 szorosa az országútiénak, ami véleményem szerint jelentős eltérés és ha azt is hozzátesszük, hogy a montigumi vastagsága nagyobb, mint az országútié, akkor a feszültségkülönbség így az alakváltozási különbség is nő.

Ez viszont azt jelenti számomra, hogy nem mondhatjuk azt, hogy az érintkező ellipszis (ami a gördülési ellenállást jellemzi) egyértelműen a montigumi javára dönti el a versenyt, mert annak kisebb a felülete.
Amit írtatok, hogy méréseiteket tudományos munkák és mérések is alátámasztják, nem tudjátok véletlenül, hogy hol található bővebb információ? Van ezeknek internetes elérhetősége, megjelenése? Nagyon érdekelne, mert bár lehet, hogy én vagyok elfogult, de szerintem az országúti jobban gurul, mint a slick monti, ha betartjuk az előírt maximális belső guminyomásokat.
A cikk mindenesetre érdekes eredményt közöl. A dolog vita tárgya lehet, ami mutatja, hogy érdemes vele foglalkozni. A lényeg, hogy a gyakorlat a legfontosabb szerintem is, egy jó kis kísérletet kéne összedobni, ami kizárja a zavaró körülményt. (pl. egy kereket görgőre nyomatékkulccsal ráhúzni és meghajtani villanymotorral adott teljesítménnyel, majd leállítani és mérni, hogy mennyit forog tovább a kerék.)
Üdv.
Ádám

Egyelőre visszafogom magam a választól, és várom a véleményeket. :)
(Ezen a linken található segítség, hogy miképp lehet megjegyzést írni.)

Gördülési ellenállás

Pár hete végeztünk egy érdekes kísérletet a gördülési ellenállásra vonatkozóan.
Azt próbáltuk kideríteni, hogy milyen mértékű az eltérés a különféle külsők között, ha csak ezen szempontból vizsgáljuk őket. Érdemes figyelembe venni, hogy az elvégzett kísérlet eredménye nem jelent minőségi rangsort is egyben, hiszen a külsők minőségét nem csak a gördülési képességük, hanem más egyéb tényezők (tapadás, súly, kopásállóság, stb) is befolyásolják.
Visszatérve a méréshez, nagyon érdekes eredménnyel járt. Egyrészt kiderült, hogy elég jelentős különbségek vannak, de ugyanakkor az is, hogy a teljesen korrekt méréshez pár dolgon legközelebb változtatni kell, ugyanis még egy minimális szellő is jelentősen tudja befolyásolni az eredményt. Emiatt egyébként menet közben módosítottunk is a mérési módon.
Kezdetben ugyanis a mérésre használt rekumbenssel (egy Lightning Phantommal) szólóban gurultunk le (tekerés nélkül) a gát tetejéről, hogy az utána lévő vízszintes szakaszon mérni tudjuk a megtett távolságot. Egy külsővel mindig legalább 3 mérést végeztünk. Mivel azonban a gyenge oldalszél mellett viszonylag jelentős különbségek voltak az ugyanazon külsővel mért különböző gurulások között, így a továbbiakban már egy Rans V-rex-et is befogtunk, mint kontrolgépet.
Mivel a V-rex-en nem cseréltük a külsőket, ezért avval mindig ugyanaddig kellett volna gurulni. Megfigyelhető volt, hogy ha a V-rex hamarabb megállt, akkor a Phantommal is rövidebb távot tudtunk csak megtenni. Ebből azt a következtetést vontuk le, hogy a különbséget a változó légmozgás okozta. (Egyébként a sebességünk sohase lépte túl a 19 km/h-t, és a szél is egészen minimális volt végig, sőt jellemzően nagyjából oldalról fújt.) Mivel pedig a két reku ugyanakkor indult, így ugyanazon külső hatások érték őket. Emiatt a korrektebb eredményekhez a Phantom gurulásait a V-rex eltéréseivel korrigáltuk, azaz ha legjobb eredményéhez képest 5 méterrel rövidebbet ment a V-rex, akkor 5 métert hozzáadtunk a Phantom eredményéhez, ha pedig csak 2-vel, akkor 2 m-rel növeltük a Phantommal ugyanakkor megtett távot. Az így kapott végeredmény, bár nem tekinthető hitelesnek, de azért elég jól prezentálja a különbségeket.
A teljes anyagot a gördülési ellenállás elméletének rövid ismertetésével együtt a honlapunk prémium szekciójából lehet ide kattintva letölteni. Minden észrevételt örömmel látunk.

Milyen kormányt válasszunk?

Senki ne ijedjen meg, nem politizálni szeretnék.
Szinte mindenki felteszi nekem előbb vagy utóbb azt a kérdést rekumbens vásárlása előtt, hogy melyik kormány a jobb, milyet célszerű választania? Röviden ugyan lehetne erre azt mondani, hogy amelyik szimpatikusabb a próbák során, de a kérdés ennél azért összetettebb és egyben eléggé szubjektív, hiszen nincs igazán objektív kizáró ok a választáskor. Vannak ugyan ökölszabályok, de ezek elég puhák ahhoz, hogy ne korlátozzák túlzottan a személyes döntés szabadságát.
Az elmúlt pár év alatt sokféle fekvőkerékpárral tettem meg hosszabb távokat és még ennél is jelentősen több azoknak a modelleknek a száma, melyeket legalább rövidebb távon ki tudtam próbálni. Gondoltam hasznos lehet, ha megpróbálom összefoglalni az elterjedtebb rekus kormányok jellemző tulajdonságait. Igyekeztem objektív maradni, de mivel a leírtak az én személyes tapasztalataimból táplálkoznak, nyilván előfordulhat, hogy nem mindenki fog teljes mértékben egyetérteni mindennel. Kíváncsian várom hát az észrevételeket!
A rekus kormányokról készített ismertető a prémium tartalmaink közül tölthető le innen.

Városi rekuzás kezdeti tapasztalatai

Tamás nemrég vásárolt tőlünk egy Azub Mini-t. Jól körüljárta a kérdést, sok rekut megnézett, kipróbált, sőt a Mini-t még ki is bérelte a vásárlás előtt, de láttam rajta, hogy maradt még benne bizonytalanság mikor végül meghozta döntését. Pár nap múlva írt nekem és leveléből látszott az öröm és a rekujával kapcsolatos megelégedettség. Még azt is felajánlotta, hogy saját kezdeti tapasztalatait szivesen megosztja a jövőbeli sorstársaival. A mű megszületett és szerintem érdemes elolvasni, mert sokaknak lehet hasznos, főleg akik városban szeretnék használni fekvőkerékpárjukat. Íme egy rövid részlet:

Bizonyára több rekussal megtörtént, hogy egy fekvőbringa beszerzése után már rá sem ülnek a hagyományos bringára. Nos én is így jártam. Nem csak a kezdeti lelkesedés okán, de nagyvárosi környezetben is nagyon meg lehet szeretni a bringázás annyira más módját. Pedig sokan óvtak attól, hogy kifejezetten napi városi használatra szánt igazi citybike-omat egy rekumbensre cseréljem. Tény és való, hogy az ember figyelembe vesz több szempontot, ha egy ilyen méretű beruházásra készül, de mit is kell tudnia egy ún. city-rekunak?

A teljes anyag letölthető a prémium tartalmaink közül.
Köszönjük Nagy Tamásnak, hogy megosztotta velünk tapasztalatait.

Challenge Fujin teszt

Felkerült a Challenge Fujin SLII-ről még tavasszal készült, és a magazin májusi számában megjelent teszt a Velo.hu internetes oldalára, úgyhogy akit érdekel egy nagyon gyors fekvőkerékpár, annak érdemes lehet ide kattintani.

Challenge Furai teszt

Talán sokan már észrevették, de vélhetően nem mindenki, ezért még érdemes lehet hírül adnom, hogy a Bikemag május-júniusi összevont számában megjelent egy teszt a Challenge Furai rekumbensről.
Íme két rövid idézet:

"Lazán heverészve közlekedni a városi forgalom farkastörvényei közepette - lehet ezt?
Lehet. Ez a fektetett testtartású, de magassága miatt jól látható bringa sztoikus nyugalommal fogadja a rossz utakat, bírja a hegymenetet, s még éppen nem túl nagy és nehéz ahhoz, hogy praktikusan használható legyen.
...
A pozíció eleve kényelmes, ezt talán magyarázni sem kell. Ha kételkedsz, ülj egy órát a nyugágy karfáján, aztán ugyanannyit feküdj a nyugágyban, majd meséld el, melyik volt a jobb!"

Hát ez elég szemléletes szerintem... :)
A Bikemag vonatkozó száma megvásárolható természetesen nálunk is.

Rekus cikkek a Velu.hu májusi számában

A Velo.hu magazin májusi számára nem lehet panasza a rekusoknak!
Megjelent egy teszt a Challenge Fujin SLII lowracer-ről "Fujin SL, az alacsonyan repülő rekumbens" címmel, valamint egy hatoldalas képes beszámoló az idei SPEZI kiállítás érdekességeiről.
Ízelítő a teszt konklúziójából:
"Egy csúcs országúti bringa akár a duplájába is kerülhet és ilyen sebességeket, csak komoly edzésmunka után tudnál kihozni belőle, ami itt könnyedén elérhető. Kinek is ajánlanám? Azoknak, akik a grammánia és a sebesség megszállottjai, és az emberi erővel elérhető egyik leggyorsabb járművet szeretnék maguk alatt tudni."
A magazin (természetesen az aktuális száma is) megvásárolható nálunk.
Na meg persze a Fujin SL is... :)