Nem akarom lelőni a poént, így mindenkit csak arra bíztatok, hogy vegye meg a Bikemag aktuális számát a részletekért. (Akár nálunk a boltban is kapható.)
Minden, ami a rekumbensekkel illetve velünk kapcsolatos, vagy csak egyszerűen érdekesnek találtuk. - Ambringa blog
2008. szeptember 25., csütörtök
Optima Stinger kontra Challenge Hurricane SL
Nem akarom lelőni a poént, így mindenkit csak arra bíztatok, hogy vegye meg a Bikemag aktuális számát a részletekért. (Akár nálunk a boltban is kapható.)
Velokraft Vk3 ismét útrakész
2008. szeptember 24., szerda
Mistral
- Elöl-hátul lengéscsillapítás
- 27 sebességes SRAM Dualdrive váltószett
- Shimano Deore V-fékek
- sárvédők
- csomagtartó
- kitámasztó
Mistral E - a nálunk lévő mintadarab, mely a legolcsóbb;
Mistral SL - a legkönnyebb Mistral (SL, azaz szuper könnyű, mivel csak 10 kg!);
Mistral Deluxe - a legkomfortosabb, legjobb, legújabb fejlesztésű Mistral
Természetesen létezik alsókormányos változatban is, ez például a Mistral SL USS:
2008. szeptember 23., kedd
Radical Design áremelés
Zebike - Gurul
"Gurul (07-07-04)
Ebben a tárgyban összesűrűsödik valami, két gombostűvel a zászlóra szegezem, aztán had lobogjon. Valamennyire lobog. Jön ugyan az ökológiai válság, a cunamiszörf bérleteket lassan helyben is fel lehet használni, de aki szól, hogy nem kéne annyit kipufogni, annak máris homlokára van tapasztva a "luddita" címke.
És akkor fekvőbicikli. Rekumbens.
Technológia, és nem füstöl. Lagarder vágás. Annak, aki kisiskolásként szeretett volna a szék hátsó lábain hintázni, de a tanítónő mutatóujja emelkedett rögvest. 30 helyett 40-nel, ugyanolyan erőkifejtéssel. Kényelem és forma. Fent a kormány, mint rendesen, vagy lent, kétoldalt. SWB vagy LWB, nagy a dilemma. Beszédtéma. Szakirodalom. Ürügy, hogy kimerészkedjek a betonból.
Aztán majd nagy leszek, és én is Füzes Oszkár leszek, és arról írhatok, hogy az a szemét EU azért ösztönzi a környezetvédő technológiákat, mert neki megvan készen, el akarja adni, és jól meggazdagodni. És nem volt ugyan tél, de nincs baj, és ha van is, nem annyira, és aki igen, az nem, és a fejlődőek még rosszabbak. A cikk elejére és végére még egy elegáns "Egyébként nem értek hozzá" kerül, és már mehet is a legolvasottabb közéleti napilap hétvégi kiadásának címlapjára.
Mindegy is. És még a reku elején a pedál és a fogaskerekek, mint a gőzös oldalán a mechanika. Seb, és frissen gőzölög. Mono no aware. Kibekkelem vele a katasztrófákat. Ugyanis a fémház üreges belül, az a szalmaszál, amit kidugok felül."
2008. szeptember 20., szombat
Critical Mass 2008.09.22.
A most következő hétfőn megint lesz Critical Mass, mely viszont jellegében különbözni fog a korábbiaktól. Nem lezárt, biztosított utakon fog haladni a felvonulás, hanem bringás közlekedés lesz a normál forgalomban valamelyest szervezett formában. A célja, hogy az "Autómentes Nap" kereteit felhasználva egyrészt bemutassa, hogy milyen lenne az, ha sokan választanák közlekedési eszközként a bringájukat, másrészt ezen a példán keresztül kényszerítse ki a városfejlesztési döntéshozókból a korszerű kerékpárutak minél erőteljesebb fejlesztését.
További információk: a http://www.criticalmass.hu/ honlapon.
Új 200 m-es sebességrekord!
További információk, képek az alábbi linken.
2008. szeptember 18., csütörtök
Python
Mivel folyamatosan informált a fejlesztése előrehaladásáról most már kellően izgatottá tett ahhoz, hogy nagyon várjam a napot, amikor ki is próbálhatom a produktumát.
Addig is készített egy ismertetőt a központi kormányzású rekukról, azon belül is főképp a Pythonokról, hogy érthető lehessen, miért is olyan különlegesek ezek a szerkezetek, miben mások. Az alábbiakban ezt az anyagot olvashatjátok:
"Mint klasszikusokon (P.Howard) nevelkedett kultúrlény megtanultam, milyen fontos egy jó kezdés! Nos, aki már kapcsolatba került a fekvőbringákkal, annak sokat sejtet a következő felsorolás:
-elsőkerék-hajtás (jó kapaszkodó képesség, rövid lánc, kisebb önsúly)
-alacsony építés (kisebb légellenállás, nagyobb sebesség)
-kis forduló kör (városi használhatóság)
- akár 28” kerekek (gyors, komfortos)
A hozzáértők már ingatják a fejüket. 28” kerekek és alacsony építés? Első kerék-hajtás és kis forduló kör? Na, neee! Talán akkor lenne hiteles a felsorolásom, ha azzal folytatnám: „Ön ezek közül kettőt választhat!”
Mi is az a központi kormányzás? Röviden az elmélet lényege: „a te tested, a te kormányod”. Nincs tehát szükség a hagyományos értelemben vett kormányra, hiszen ezeken a gépeken elengedett kézzel lehet közlekedni. A kormányzás nem kézzel, hanem lábbal valósítható meg olymódon, hogy nem csak az első kerék, hanem a kerékpár első traktusa kerül elfordításra. A hagyományos értelemben vett kormánycsapágy tehát nem elöl helyezkedik el, hanem a kerékpár közepe tájékán. Ezek a rekumbensek majdnem mindig elsőkerék meghajtásúak, ráadásul rövid és egyenes láncvonallal építhetőek, sokszor egyszerűen összecsukhatóak.
Mint tudjuk nincs új a nap alatt, ezért óvatosan kell fogalmaznom azzal kapcsolatban, ki volt az első. Éppen ezért csak a 80-as évektől említeném a példákat.
Johan Vrielink nevéhez fűződik a flevobike, amely 1980-ban készült el. (http://flevofanclub.ligfiets.net/index.php?doc=ch4-02)
Jürgen Mages 2001 szeptemberében tovább gondolva az ötletet, megépítette az airbike-ot.
Majd 2003 februárjában megépítette az első Pythont, a P1-et. (azóta a P5-nél tart és 25’000 km.-t tekert a Pythonokkal.)(http://www.python-lowracer.de/)
A központi kormányzású rekumbensek három fő csoportjából egyedül a Python rendelkezik negatív trail-lal.
Ennek ellenére a világon kb. 40 egyedi gép létezik 16”-tól, 28”–ig pl.:
Japánban
Németországban
és Magyarországon
A Python első kereke nem fordul, hanem dől. Ez az oka annak, hogy a rekumbensek nagy részével szemben, meglepően kis helyen megfordul. A súlypont és az építés alacsony, irányítani lábbal és csípővel kell. Az épített gépek többségénél éppen ezért a kezelőszervek a kormány-nyak mögé kerülnek.( http://www.omanetti.fi/ninajukk/python.mpg)Ha valaki kedvet kapott egy pythonhoz az legyen türelmes, számítson hosszú kísérletezésre és arra, hogy mire elkészül annyi pénzt fog költeni, hogy akár vehetett volna egy gyári gépet is. De az nem PYTHON!
LPL "
2008. szeptember 16., kedd
Mi már bringáztunk a Megyeri hídon!
"Mindenki csak a kutyámat akarja simogatni, engem meg senki!"
Elvittük a jóidőt Hodoninból?
Köszönöm Tibornak a kedves levelet, valamint hogy megengedte a közkinccsé tételét.Honfitársaim!
Honnan a francból tudtátok, hogy pénteken este el kell onnan húzni a csikot????
Na, akkor most pár mondatban elmesélem.
Leszállt az est. Aztán később az a két sör is leszállt bennem, amit este megittam a szlovéniai Peter társaságában, de ennek majd hajnalban lesz további jelentősége. Az eredményhirdetésnek - sajna - csak egy magyar vonatkozása volt: Csaba megkapta az "alvógyerekkelazutánfutóbanleggyorsabbankerekező" megtisztelő cimet - ehhez diploma és egy üveg helyi bor járt.
Kb 11-kor szétszéledt a társaság. Olyan hajnali 4 tályában nem csak a már fentebb megemlitett sör keltette nyomás hatására, hanem a gyanus hangok miatt is kimásztam a sátorból. Kint süvitő szél fogadott: a sátrak úgy néztek ki, mint megannyi földhöz pányvázott léggömb, közvetlen felszállás előtt. És habár havat nem láttam magam körül, de a hőmérsékletet figyelembe véve nem lepődtem volna meg....
Reggel 6-kor megnéztem a kocsi hőmérőjét: 6 fok volt (a szél miatt a "real feel" minusz hat lehetett). Reggel hétre - lineárisan követve az óra mutatóját - "már" 7 fok lett. És akár hiszitek, akár nem: nyolcra már a higany szála is feltornázta magát nyolcra.
Na, én akkor eldöntöttem, hogy mivel sem sapka, sem sál, sem kesztyü nem volt nálam, a lábamon pedig szandál volt és nem sibakancs, ezért nem indulok el a csábos 60 kilós túrára. A társaság két csoportban (de mind jégeralsóban-kesztyüben-sapkában) végülis kilenckor elhagyta a tábort - szép napsütésben, de természetesen KILENC fokban!
Ekkor úgy döntöttem, hogy tábort bontok. Mivel a szél ereje nem sokat csökkent, igy a cölöpök kirángatása után a sátram úgy viselkedett, ahogy várható egy startra kész léggömbtől: elszállt. Hihetetlen jól nézhettem ki, amint ott küzdöttem az elemekkel. A vége az lett, hogy begyömöszöltem a kocsi csomagtartójába, ahogy volt, nedvesen-füvesen.
A lineáris hőmérsékletemelkedési matematikai mutatvény csak 11-ig állta a sarat: onnantól már csak az eltelt órák száma nőtt, a hőmérséklet viszont abszolút konstans
maradt. Délután Katowicében kb ugyanaz a "meleg" fogadott, de hála az Égnek - a szél nélkül, ezért lepucolhattam a sátramat és elcsomagolhattam a kempingfelszerelést - gyanitom jövő tavaszig nem lesz rá szükségem.
Hát ennyi. Fantasztikus volt, kár hogy a csládom nem az a fajta, hogy ilyennek örülni tudna.
De Ti ott voltatok pótcsaládnak.....
Fekvőkerekes üdvözlettel,
Tibor
2008. szeptember 14., vasárnap
Cseh Rekus Talin voltunk
- Azub és Greenspeed termékek, melyek a honi gyártó kínálatának dominanciáját mutatták és leginkább a helybeliek használták őket;
- A kevés egyéb gyári gép tulajdonosa között alig volt cseh vagy szlovák, szinte mindig kiderült, hogy holland, német, izraeli, szlovén vagy éppen magyar gazdája van az adott fekvőnek;
- Házi gyártmányok. Ebből volt pár, minőségileg és kidolgozásában széles skálán mozogtak.
A házi gyártmányok egyébként nem korlátozódtak csak a komplett gépekre, hiszen sok gyári gépen lehetett látni szokatlan, házilagos kiegészítőt, mint például térképtartó állvány, napelemes GPS töltő, index, sztereó kétoldali hangszórós rendszer, komplett fedélzeti műszerfal hőmérővel és egyéb nyalánkságokkal, stb. Volt tehát mit csodálni...
Visszatérve a túrára, ennek végső uticélja egy hármas határ elérése volt, mely két folyónak az összefolyásánál volt található. A három part három országhoz tartozott, jobbra Ausztriára, balra Szlovákiára lehetett áttekinteni, mi pedig a szigetszerű csúcshoz érkeztünk egy bozótos-csalános rövid földúton végighaladva, melyet sokan csak gyalog vállaltak. Mindenesetre érdekes volt, bár megörökítenem sajnos nem sikerült, mivel pont ott merült ki a fényképezőgépem aksija.
Visszafelé végre megérkeztünk a Restauracia-ba, ahonnan aztán az estebédünket elköltve immáron nagyobb iramban haladtunk visszafelé döntően már betonútakon. Ekkor a nagy csapat egysége már felbomlott, mi az elöl haladó gyors menethez csatlakoztunk. Mikor ismét köves részhez értünk, kicsit aggódtam is, hogy lemaradva hogyan fogok hazatalálni egyedül térkép nélkül, de szerencsére nem sokáig tartott a rossz szakasz, így a kb 100 m-es lemaradásomat betonon sikerült gyorsan visszadolgoznom. Még sötétedés előtt sikerült visszaérkeznünk, de még este tíz óra körül is szállingóztak vissza fekvősök és a szervízjáratnak is többször kellett fordulnia.
Este összejött a hat fős magyar csapat, és jó hangulatban elbeszélgettünk a fedett szabadtéri bárban. Volt közben egy fotózkodás, mivel minden résztvevőről és fekvőjéről készíteni szerettek volna fotót. Késő este még meghallgattunk egy vetítéssel egybekötött utibeszámolót egy izlandi fekvős túráról. Hát nem biztos, hogy elmennék akkora hidegbe és szélbe rekuzni, de élmény lehetett, az biztos. Bár többek szerint ehhez nagymértékben hozzájárulhatott a túrázó rekusunknak a rengeteg japán turistahölgynél elért sikere, mely a Greendspeed GTO trike-nak volt jelentős részben tulajdonítható...
Másnap pénteken már könnyedebb program volt tervezve. Reggel hajókirándulásra mentünk több csoportban a Morava folyóra. Míg vártunk a később indulók visszaérkezésére, ismét volt kis időnk egymás gépeinke próbálgatására. Nekem különösen két fekvő keltette fel az érdeklődésemet: egy back-to-back tandem, illetve egy flevobike-python öszvér. Előbbi azért érdekes, mert itt a hátsó ember háttal ül a menetiránynak, így nem is lát előre. A kapitány ennek megfelelően szóbeli utasításokat is ad, hogy mikor hajtsunk, mikor álljunk le. Negyven km/h környékén haladva már erősen próbáltam visszaidézni magamban, hogy mi is volt arrafelé az úton, ahol haladtunk, mikor kellhet majd kanyarodni... Nagy élmény volt, bár hosszú túrára nem biztos, hogy ilyen tandemmel mennék.
A másik érdekesség egy olyan elsőkerékhajtású modell, melyet lábbal kell kormányozni a váz első harmadának elfordításával. Kipróbálásának lelkesedését erősen megtörte, mikor láttam az előttem próbálkozók sikertelenségét, pedig köztük volt olyan is, aki egy évvel korábban már használt ehhez nagyon hasonló modellt. Kérdeztem a tulajt, hogy neki mennyi időre volt szüksége a begyakorlásra. A válasz különösen elkeserítő volt, mert közölte, hogy egy nagy parkolóban eltöltött egy hét gyakorlás után már képes volt 4-5 métert megtenni. Nekem a rekusoktól nyüzsgő gát állt volna rendelkezésemre maximum kb 5-10 percig, így lemondtam a próbáról...
Indulás után Hodonin város egyik előre lefoglalt éttermében megebédeltünk, majd ismét földutakon elkerekeztünk az ügyességi és gyorsasági versenyek kiszemelt helyszínére. Itt egy ideális, lezárt 2,5 km hosszú aszfaltút várt ránk. Én nem indultam, de a három magyar rekus társam nekivágott az időfutamnak és derekasan helytálltak az erős mezőnyben. A végső sorrend és az ő eredményeik elutazásunkig nem derült ki, de a versenyt valószínűleg a burkolt kétkerekűvel száguldó versenyző nyerte.
Ezután jött a trike-race. Egy megfelelően kialakított kanyargós pályán indították a versenyzőket, egyszerre általában hármat, akik közül az első körben ketten, majd kieséses rendszerben már csak az első helyezett jutott tovább. A tőlünk vásárolt TW-Bents Arrow-jával rajthoz álló, egyébként Szlovákiában élő rekus honfitársunk, Csaba több fantasztikusan izgalmas körben jutott tovább, majd végül egy elhibázott rajt miatt az elődöntőben esett csak ki, ezúton is gratulálok neki! (Megjegyzem a gyorsasági versenyen is indult, ott gyermekét utánfutóban húzva tekert.) A háromkerekűek versenyét egy fiatal srác nyerte, aki minden körben nagyon meggyőző teljesítmennyel hozta a futamait.
Mivel a program most is hosszabbra sikeredett a tervezettnél, így a lassúsági verseny elmaradt, hogy legyen idő világosban visszajutni a kempingbe. Most is az előcsapathoz csatlakoztunk és jó sebességgel tekertünk hazáig. Ha néha egy-egy emelkedőn harminc alá mentünk, Péter azonnal élre tört, hogy fokozza az iramot...
Visszaérkezés után igyekeztünk még világosban összepakolni, ami szerencsésen sikerült is. Elköszöntünk még cseh barátainktól, megköszöntük Romantic-nak, az esemény házigazdájának a príma szervezést, további jókat kívántunk a hétvégi programokhoz, majd útnak indultunk vissza Pestre. Hazafelé megbeszéltük a kocsiban, hogy mindenképpen érdemes volt eljönnünk, sok élménnyel gazdagodtunk. Jövőre remélem még többen leszünk!