2009. május 28., csütörtök

Balaton körüli túra május 31-én

Most vasárnapra, azaz május 31-re különleges túrát szerveztünk. Mivel egy héttel később lesz a Tour de Pelso, így csapatunk úgy döntött, hogy előtte edzésként közösen megkerüljük a Balatont. A túra reggel 9 órakor indul Balatonboglárról és az óramutató járásával megegyezően fogunk haladni, tehát nyugati irányba indulunk.
Szeretettel látnánk mindazokat, akik szívesen résztvennének egy ilyen túrán, na meg elég erőt éreznek hozzá magukban. Utóbbira azért is szükség lesz, mert a 25 km/h-s átlagot azért szeretnénk tartani, magyarán gyorsabban fogunk haladni, mint a szokásos Ambringa túrákon.
Lehetőség van arra is, hogy valaki csak a túra bizonyos szakaszain tartson velünk.
Az érdeklődőket ezúton is kérem, hogy legkésőbb szombat estig írjanak az info@ambringa.hu címre, de még jobb, ha a 20/468-6472-es telefonszámon egyeztetnek velem személyesen a részletekről. Ez azért is fontos lenne, mert a gyorsabb haladás céljából időnként lemegyünk a kerékpárútról és nem lenne jó, ha pont elkerülnénk egymást...
Viszlát vasárnap az eddigi leghosszabb rekus túránkon!

2009. május 24., vasárnap

A hosszútávkapáló magányossága

Az alábbi túrabeszámolót B. Tibortól kaptam és örömmel adom közre. Köszönöm/köszönjük ezúton is!

Moszna-i kirándulás

A múlt vasárnapra jó időt jósolt az internet, igy semmi sem állhatta útját egy kis fekvőbicajos túrának. A hagyományos „teszek egy kört az AZUB-bal, hogy jobban essék az ebéd” indokon kívül volt még más apropó is: ki akartam próbálni az újonnan beszerzett napelemes töltőkészülékemet, valamint az mp3 lejátszóm erősitős hangszóróit.
A tervezett útvonal lakóhelyemtől, Katowicétől most nem Krakkó felé, hanem nyugati irányban tartott. A végcél a bajor Neuschwanstein Csipkerózsika-kastély lengyelországi „unokahuga”, Moszna vára volt. Link ide kattintva.
Utam első szakasza a Felsősziléziai Régió sürün lakott központi részén vezetett keresztül. Sok helyen már láthatók az utóbbi években beindult „revitalizáció” eredményei: ez már nem az a piszkos-füstös iparvidék, amit 30 éve megismertem:
Munkástelep: ilyen volt

És ilyen lesz:

9 óra körül elértem Gliwicét, ami az utolsó nagyobb város volt utamon.
Gliwice még álmos főtere:

Ennek a szakasznak egy kis magyar vonatkozása is volt – a „Kapálógép”, ahogy barátaim a fekvőbringámat hivják, teljes menetfelszerelésben a környék egyetlen magyar étterme előtt, Gliwicében:

Innentől szép zöld vidéken folytattam utam, árnyas erdőkön át:

Sajnos útközben alaposan felbolygattam egy félreeső, nyugodt falu békés vasárnapját. Történt ugyanis 11 óra körül, mikor a nap már elég magasan járt és sugarai nemcsak lelket de testet is melengettek, hogy meg akartam szabadulni ruházatom egy részétől. Magyarul: le akartam „cipzározni” a hosszú nadrágszáraimat. Erre a célra a következő utbaeső falucska buszmegállóját szemeltem ki.
A Kapálógépet letámasztottam az úton, én pedig bevonultam rögtönzött „öltözőmbe”. Már a feladat felénél tartottam – a bal zoknimat és a jobb nadrágszáramat már levetettem – mikor kint megszólalt a telefonom. Gyanútlanul kiléptem a megállóból és fogadtam a hivást – magyarul, mivel a fiam volt az.
Ebben a pillanatban fordult ki felém a sarkon a fél falu, kirittyentve-ünneplőben, a templomba tartva. Aznap volt ugyanis ott az Elsőáldozás – ami Lengyelországban nagy ünnep.
Azt hiszem erre a látványra a helyi közönség nem volt igazán felkészülve: ott álltam én, félig hosszú- félig rövidgatyában, a felmálházott Kapálógép mellett, melyen vidáman lobogott a zászló, a hangszóróból áradt a „Képzelt riport…” és a nap sugaraitól csillámlott-villámlott a napelem. De ha még ez sem lett volna elég, maradt még a magyar beszéd, amely az átlag lengyel fülnek igazán egzotikusan hangzik – főleg az adott körülményeket is figyelembevéve.
Gyanitom, hogy a misét aznap egy rövid ördögüző fohásszal kezdte a plébános.
A tervezettnél kicsit később (100 helyett 125 km letekerése után) érkeztem a célhoz – még jó, hogy a nejem megvárt, és nem nélkülem indult vissza a kocsival Katowicébe.
Azt hittem, a hatalmas tömeg engem vár és éltetni fog, de tévedtem: a kastély kertjében ezidőtályt nyilnak a messziföldön hires azálea- és rododendron-bokrok.
Ja, és az utolsó fotóhoz „ünneplőbe” öltöztem :-)


2009. május 21., csütörtök

Megérkezett az első Gocycle!

A nagy rohanásban nem volt időm beszámolni róla, de múlt pénteken megérkezett az első mintadarab a Gocycle nevű csodajárgányból. Aki esetleg nem tudná, hogy pontosan mi is a Gocycle, illetve mitől is olyan jó, annak érdemes elolvasnia korábbi bejegyzésünket róla. Itt most csak annyit mondanék róla, hogy ez egy elektromos motorral szerelt, könnyű, összecsukható, telós városi (munkábajárós) bringa, mely az első villába szerelt motorral és a magnézium vázba rejtett aksival együtt is csak 16 kg-os. Kerekei egy új megoldásnak köszönhetően gyorsan levehetőek, sőt egymással fel is cserélhetők, villái egyoldalas kialakításúak elöl-hátul, hajtáslánca teljesen zárt, és 3 sebességes agyváltót is tartalmaz.
A kapott példány első látásra lenyűgözi a szemlélőket, a részleteinek megismerése pedig csak tovább növeli a csodálatot. A kidolgozás és a forma gyönyörű, a részletek megoldásai pedig a legmodernebb technológiák révén öltenek testet. Még a nagyon tapasztalt, hivatásos tesztelő kollégánk is elismeréssel adózott a Gocycle előtt. Hiába na, ez már tényleg a 21. század terméke!
Rossz hír azonban, hogy a felhasznált úttörő technológiák miatt késik a szállítás. Bár már a teljes megrendelt mennyiséget meg kellett volna kapnunk, csak ezt az egyetlen darabot tudtuk kikönyörögni, a többi csak június vége felé fog jönni. Viszont érdemes várni rá, az biztos!
Aki kijön hozzánk Budakalászra, az ki is próbálhatja!

2009. május 19., kedd

Rekus cikkek a Velu.hu májusi számában


A Velo.hu magazin májusi számára nem lehet panasza a rekusoknak!
Megjelent egy teszt a Challenge Fujin SLII lowracer-ről "Fujin SL, az alacsonyan repülő rekumbens" címmel, valamint egy hatoldalas képes beszámoló az idei SPEZI kiállítás érdekességeiről.
Ízelítő a teszt konklúziójából:
"Egy csúcs országúti bringa akár a duplájába is kerülhet és ilyen sebességeket, csak komoly edzésmunka után tudnál kihozni belőle, ami itt könnyedén elérhető. Kinek is ajánlanám? Azoknak, akik a grammánia és a sebesség megszállottjai, és az emberi erővel elérhető egyik leggyorsabb járművet szeretnék maguk alatt tudni."
A magazin (természetesen az aktuális száma is) megvásárolható nálunk.
Na meg persze a Fujin SL is... :)

2009. május 18., hétfő

Ambringa túra beszámoló



Szerencsére ismét elég sokan jöttek el túrázni szombaton, így összesen 22-en voltunk. Ez a túra nem kedvezett a Schwalbe Marathon Racer gumiknak, mivel többszöri defekt nehezítette meg az életünket, ráadásul mindet mi szenvedtük el ambringások. Ez a túra kaphatná akár a "Harc a defektekkel" címet is! Érdekes, pedig eddig egyszer sem volt hasonló gondunk...
Fél háromkor pontban sikerült elindulnunk a szokásos útvonalunkon észak felé. Már a szentendrei autós kompnál jelentkezett az első gond. Ekkor vettem észre, hogy a bal első kerekemből elszállt a luft, így félreálltam szervízre. A javítás után az első megállónk a leányfalui révnél lévő büfé volt, ahol utolértük a csoportunk első részét, akik addigra már felfrissítették magukat némi üdítővel. Sajnos azonban alig mentünk 1-2 km-t, ismét megállásra kényszerültem. A többieket előreküldtük, én pedig gyorsan felpumpáltam a kerekemet, hogy majd a következő megállónknál kicseréljük a belsőmet. A pumpát átpakoltam Zolitól az én motyómba, majd elindultam a többiek után. Már a tahitótfalui hídra kanyarodtunk éppen, mikor Zoli telefonon utánamszólt, hogy most neki van gondja. Kiderült, hogy ahol a pumpát átvettem tőle, onnan kb 300 m-t jutott előre, amikor ő is defektet kapott. Mivel egyetlen bringás sem tudott neki pumpát adni, így ottragadt. Visszatekertem tehát, majd mindkét belső cseréje és felpumpálását követően vágtáztunk a többiek után ismét. Ők egyébként ekkor már a tahitótfalui cukrászdánál frissítették magukat. Itt páran kipróbálták az össztelós Scorpion fs trike-omat, majd miután visszakaptam, továbbgördültünk Vác irányába. Az volt a terv, hogy a kompon átmegyünk, majd a Duna keleti partja melletti kerékpárúton letekerünk a Megyeri hídhoz, majd azon átkelve érkezünk vissza a boltba. Sajnos azonban pont lekéstük a kompot, mire a zötykölődős macskaköves bekötő úton odaértünk, már 50 méterre pöfögött a Dunán. Egy ideig még tünődtünk, hogy várjunk-e a következőre, közben készítettünk pár csoportképet, végül inkább visszaindultunk. Hazafelé már nem álltunk meg sehol és műszaki problémák sem nehezítették a haladásunkat, így az előre tervezettnek megfelelően 19 óra körül érkeztünk vissza.
A sok gond ellenére szerintem jól sikerült a túra, legalábbis a résztvevők ezt jelezték vissza. Legközelebb viszont megcsináljuk a teljes kört és átmegyünk a pesti oldalra!

2009. május 12., kedd

Ambringa túra május 16-án!

Most szombaton ismét túrára megyünk, melyre mindenkit szeretettel látunk, aki szívesen bringázna velünk egy jót.
A túra a bolt zárását követően, szokás szerint 14:30-kor indul az Annyira Más Bringaboltból. és ugyanide érkezünk vissza legkésőbb 19 órára. Közben lesz alkalom tapasztalatcserére, pihenéssel egybekötött evésre-ivásra. Az érdeklődők jöhetnek saját kerékpárral is, de aki ki szeretne próbálni fekvőkerékpárt, annak tudunk bérbe adni sokfélét. Egy ilyen túra jó lehetőség arra, hogy hosszabb távon kipróbálhassa valaki, hogy milyen is lehet rekuval túrázni, illetve letesztelheti a kinézett modellt. A bérleti díjak és a bérelhető fekvők ezen a linken tekinthetők meg. Felhívom a figyelmet arra is, hogy aki a túrát követő 14 napon belül vásárol nálunk egy fekvőkerékpárt, annak a bérleti díj 100%-ban beleszámítódik a vételárba, részére tehát ingyenessé válik a bérlés.
Bérlésre jelentkezni a 26/ 343-353-as telefonszámon, vagy az info@ambringa.hu-ra elküldött e-mail-lel lehet a kívánt modell megjelölésével. Kérünk mindenkit, aki bérelni szeretne, hogy jelentkezéskor adja meg egyrészt az elérhetőségét a foglalása visszaigazolhatóságáért, másrészt magasságát is a beállítások előkészíthetősége érdekében. Fontos még, hogy a túra napján legkésőbb 12:30-ig érkezzen meg a boltba, hogy a beállításokra, valamint a begyakorlásra legyen elég idő, illetve hogy a tervezett időben el tudjunk indulni.
Viszlát szombaton egy kellemes rekus túrán!

2009. május 11., hétfő

Tour de Tisza-tó beszámoló

Hű de jó volt! Nagyon meg vagyok magunkkal (fekvősökkel) elégedve. Szombaton négyen képviseltük a rekusokat a Tisza-tó körüli versenyen és mondhatom mindannyian derekasan helytálltunk! De nézzük sorjában:
Kereken 500-an vágtunk neki a 66 km-es távnak. Az idő meleg volt ugyan, de szerencsére a rajt időpontjával együtt felhők is közeledtek, így kellemes időben tekerhettünk. Az első közel 10 km lassú rajt volt, mely amolyan bemelegítő szakasz. Utána a felvezető jármű belehúzott és így szabad utat engedett a száguldásnak, ami rögtön be is következett. A 40-50 km/h közötti sebesség kicsit széthúzta a mezőnyt, de az első szűk kanyar, mikor felgördültünk a gátra, némileg ismét összesürítette a bringásokat.
A legjobb pozícióban ekkor még Ádám volt, de neki pont ebben a kanyarban technikai problémái adódtak, ugyanis leesett a lánca. Én a tömegben észre sem vettem, hogy megállásra kényszerült, így végig abban a tudatban tekertem, hogy valahol előttem van. Néztem is, hogy vajh mennyivel lehet a mezőny előtt, hogy nem látom!
Az északi gáton nyugat felé haladva igyekeztünk nem leszakadni az élbolytól, ami nem volt egyszerű feladat, lévén, hogy a gát elég keskeny, így előzésre ritkán volt lehetőség. Tavaly, amikor jobban szétszakadt mezőnyben haladtam előre, fel sem tűnt, hogy mennyire szűk az út. Most tudatosodott csak igazán bennem, hogy milyen fontos az első sorokból indulni egy ilyen versenyen. A tapasztalat alapján akár az élen lévők sebességét sem lett volna lehetetlen tartani, viszont amikor már elszöktek többszáz métert, utolérni őket egyedül törve előre már nem tudtam volna, így inkább a poziciómat őriztem. 35 és 45 km/h közötti sebességtartományban haladtunk, ami együtt tekerve nem annyira nehéz, mint elsőre kívülről tűnhet. Egy idő után a csoport összetétele már nem változott, csak néha szakadt le valaki. Az egyik szegény Péter volt, akinek leeresztett a gumija, így szervizelésre kényszerült a táv felénél. Már a rajt előtt mondta egyébként nekem, hogy érzi, nem fogja megúszni gond nélkül. Sajnos igaza lett...
A keskeny út egyébként több problémával is járt, elég sok összeakadás történt. Én szerencsére megúsztam annyival, hogy mikor az egyik előzési próbálkozásomkor kivágtak elém az utolsó pillanatban, én kénytelen voltam lefutni a gát oldalán lévő fűre, hogy ne ütközzünk össze. Sikerült ugyan megúszni gond nélkül, csak némi lemaradást kellett elszenvednem, de ez egy ideig el is vette a kedvemet az előretörési próbálkozásoktól. Az utolsó 10 km-en azért ismét szerettem volna jobb pozícióba kerülni, de olyan nagy volt a tumultus előttem, hogy erre nem volt módom veszélyeztetés nélkül, így inkább nem erőltettem. Még így is 20 percet javítottam a tavalyi időmhöz képest! Érdekes volt egyébként, hogy az 1 óra 46 perces időm tavaly jócskán elég lett volna az első helyhez, hiszen akkor kb 9 perccel lassabb volt az első helyezett ennél, most viszont 7 percet vert rám a leggyorsabb... Ez a nagy javulás nyilván annak is betudható, hogy tavaly nagyon erős szél fújt, idén viszont jobbak voltak a feltételek.
A célba érve derült ki számomra, hogy én vagyok az első rekus, csodálkozva kerestem is Ádámot, aki kb egy perc múlva gördült be. Ekkor tudtam meg a már említett láncproblémáját.
Nemsokára megérkezett Miklós is gyönyörű, új Optima Baronjával, akinek az eredménye azért is fantasztikus, mert nyolcadik lett így a korcsoportjában! Péter ugyan negyedik rekusként gördült be, de ha nem kellett volna megállnia belsőt cserélni, akkor együtt érkezett volna velem, amivel akár a bronzérmet is megszerezhette volna a master3-ban!
Gratulálok tehát mindegyikőnknek! Szép volt fiúk!
A verseny után még megbeszéltük tapasztalatainkat, megtanítottunk pár érdeklődőt rekuzni (nem túl egyszerű versenygéppel kezdeni a tanulást...), adtam egy rövid videós interjút egy netes portálnak, majd külön-külön mindannyian elindultunk hazafelé. Az országúton még utolértem az autómmal Ádámot, akinek kevés volt a 66 km, így ráhúzott párat levezetésként...
Jó volt látni, hogy miként fejlődik a hazai rekus közösség. Egyre többen vagyunk, egyre több versenyre megyünk el, és egyre jobb eredményeket érünk el. Idővel lesz még itt meglepetés, mikor már a dobogón is rekus(ok) állhat(nak)!
Köszönet a képekért Péter családjának, hiszen a vueltás kivételével mindegyik ide becsatoltat Ők készítették! További vueltás képek a rendezvényről itt.

2009. május 10., vasárnap

SPEZI 2009 - Egyéb érdekességek

Elérkeztem a beszámolóm utolsó részéhez, melyben igyekszem bemutatni mi egyebet láttunk még, ami esetleg többeket is érdekelhet.
Mikor a kiállítás előtt nézegettem, hogy mire is számíthatunk idén, akkor örömmel konstatáltam, hogy végre lesz alkalmam megtekinteni két érdekes új rekumbenst, a Minq-et és a Munzo-t. Korábban szerepeltek már a Velovision szaklapban, ott olvastam róluk, azóta szerettem volna kipróbálni valamelyiket. Hogy miért?
Mindkettő fordított villaszögű, magyarán az első villa nem előre áll, hanem hátrafelé, hasonlóan a bevásárlókocsikhoz. Ráadásul elsőkerék-meghajtás teszi még különlegesebbé őket. A Munzo-val kezdtem az ismerkedést. Ez egy igencsak alacsony (20 cm az ülésmagasság) fekvőbringa, mely keskeny, felfelé álló, gépfegyverszerű kormányával nem tűnik kezesbáránynak. A próba azonban rácáfolt a kezdeti aggodalmakra. Nem tudom, hogy ebben mennyit segített az, hogy először a három kerekű változattal kezdtem az ismerkedést, mindenesetre nagyon gyorsan sikerült megbarátkoznom a különleges irányításával. A delta trike verziónál a váz hátsó traktusa két kerekesre van kialakítva, viszont ezek nem közös hátsóvillához kapcsolódnak, hanem egy irányváltó mechanizmuson keresztül csatlakoznak egymáshoz, így bedönthető háromkerekűt kapunk. Kicsit furcsa érzés, hogy trike-on ül az ember, mégis kell egyensúlyozni, bár az irányváltó szerkezeten elhelyezett tárcsafékkel kimerevíthető a hátsó villák aktuális egymáshoz képesti helyzete, ezáltal egy "normál" hátsótelós trike-ot érezhetünk magunk alatt.
Igazán vad helyzetben nem tudtam kipróbálni, mivel csak a kiállítási téren mentem pár kört vele, ahol nagy volt a tumultus, de tetszett. El is döntöttem, hogy a Cobra-ból fogunk készíteni egy ilyen verziót majd.
A kétkerekű verzió ezek után már nem okozott túl nagy nehézséget. Evvel már kimerészkedtem a kiállítás kerítésén kívülre, és gond nélkül kanyarogtam vele a környező utcákban. A konstrukciónak két problémáját fedeztem fel. Az egyik, hogy a kerék (hasonlóan a fronthajtású egyéb modellekhez,) viszonylag hamar hozzáér a lánchoz, a másik hogy ezen kívül a combhoz is, mivel a fordított villaszög miatt közelebb kerül a bringás lábához.
A Minq egy nagyrészt hasonló konstrukció, azonban van pár különbség. Itt a lánc direktebb módon, egyenes vonalban fut a hajtómű és a kerék között, ami ugyan hatékonyabb, viszont még kisebb szögelfordítást tesz lehetővé kanyarodáskor. A kormánya viszont barátságosabb, hiszen "hagyományos" rekukormányt raktak rá. A legszembetűnőbb eltérés viszont az ülés, ami tulajdonképpen egy nyugszék! Ez ráadásul levehető, így elbringázva a strandig, vagy egy szép erdei rétre, ott kényelmesen elheverhetünk a magunkkal vitt ülőalkalmatosságon.
Egy másik érdekes termék, amit a kiállításon volt szerencsém először "élőben" megszemlélni, a Tripod nevű dönthetős trike. A konstrukció nagyon ötletes. A lényege, hogy a keresztkar nem fixen rögzül a fővázcsőhöz, hanem egy ferde tengely révén. Mikor a bringás oldalra dől és bedönti a váz hosszanti részét a hátsó kerékkel, az üléssel, valamint a hajtáslánccal együtt, a keresztkar elfordul, így segít rá a fordulásra. A gép szépen kidolgozott, egyedüli hibája, hogy bár csak hátsó telóval szerelt, mégis 20 kg felett kezdődik a súlya. Ha elkészítenék 4-5 kg-mal könnyebbre, akkor komoly érdeklődésre tarthatna számot.
Ugyancsak a szabadtéri részen tekinthettük meg a Whike névre keresztelt speciális delta trike-okat, melyek 1,6 négyzetméteres vitorlával szereltek. Sok értelmét nem látom, mivel köztudomásúlag egy kerékpárosnak mindig szembe fúj a szél... Vélhetően a tervezők nem az országúti vagy a városi közlekedésre szánták a modelljüket.
A Simpel cégnél bepillantást kaptunk a legújabb ékszíjas hajtásba. Kerékpárjaikon Gates Carbon szíjat használtak a hajtási erő közvetítésére. Ennek a rendszernek az elvi előnye, hogy könnyebb, tartósabb, csendesebb, mint a hagyományos lánc, nem igényel karbantartást és nem koszol. Annak érdekében, hogy a ne csak síkon lehessen használni, általában Rohloff agyváltóval hozták össze. Kipróbálni nem tudtuk, de hátrafelé kézzel hajtva a rendszert, elég nagy ellenállást lehetett érezni, melyet a cég képviselője a Rohloff számlájára írt...
A Busch & Müller standon megtekinthettük a teljes lámpakollekciójukat működés közben. Az egymás mellett elhelyezett modellek minden különösebb magyarázat nélkül is jól prezentálták tudásukat. Aki viszont gyanútlanul belenézett legerősebb modelljük, a Big Bang fényébe, annak egy ideig "káprázatos" lett a világ... Ez a modell egyébként az autók lámpájához hasonló fényerősséget képes produkálni, ráadásul kétféle lencséjével országúton és erdőben is kiválóan használható. Előbbi esetben irányított fénye nem vakítja el a szembejövőket, utóbbinál viszont minden irányba szórja a fényt.
A Santana standján találtuk a kiállítás vélhetően legdrágább kerékpárját, egy szétszedhető karbon-titán vázas hagyományos kettős tandemet. A gép mindössze 12 kg-ot nyomott és a hozzáértők szerint még legalább fél kg-ot le lehetne róla spórolni! Az ára viszont fordított arányosságban van a súlyával, így most pont ezer eurót kérnek érte kg-onként.
Ha már a drága járműveknél tartunk, akkor ejtsünk pár szót a velomobilokról is. Ismét láthattunk pár új modellt azokon kívül is, amelyekről már beszámoltunk (Trice Borealis, Leitra Avancee). Az egyik nagyon látványos darab egy kétszemélyes Quest volt. Négy keréken gördül, a két ülés egymás mellett kapott helyet. A hajtásrendszer is külön-külön lett kialakítva, mindenki a mögötte gördülő kereket hajtja. A kiállítás előtti napokban készült el a mintadarab, de ez nem látszott rajta. A részletekig szépen ki lett dolgozva, látszik, hogy van tapasztalata már a gyártónak. Egyetlen problémás pontot találtam rajta, nevezetesen a kormányzását. Ez középen elhelyezett botkormánnyal valósul meg, azonban azt nem jobbra illetve balra kell elmozdítani, mint ahogy szerintem logikus lenne, hanem előre-hátra. Kicsit szkeptikus vagyok atekintetben, hogy egy kritikus helyzetben biztosan a megfelelő irányban mozdítanám-e el a botkormányt...
A WAW is megújult sok részletében. A borítás többféle anyagból készül, felül karbonszövetből, oldalt pedig aramidból. A szénszövet széle ugyan kissé igénytelennek hatott, de a megfelelő felmatricázás ezt jól eltünteti. Csökkentették az összsúlyt, így akár 24kg-os kivitelt is tudnak gyártani. Megnövelték a belső teret, magasabbak számára is alkalmassá tették, ráadásul úgy, hogy nem csökkent a fordulékonyság. Javítottak az időjárás elleni védelmen, valamint a szellőzésen is. 3 modellre szedték szét a kínálatot, a C-WAW a sebességre orientált kivitel, az A-WAW egy hybrid hajtású hétköznapi használatú jármű, míg a BeWAW a kettő között, a megrendelő kívánságának megfelelőre készített verzió.
A GoOne is kijött egy új modellel, melynek vonalvezetése sokkal harmonikusabb, mivel a burkolat nem ér véget az ülés mögött, hanem befedi a hátsó kereket is. Láthatóan a sebesség szerelmeseit vették célkeresztbe, azokat, akik eddig nem voltak eléggé megelégedve. Elnézve az új modell formáját, most már nem hiszem, hogy sok panasz érheti emiatt a gyártót!
Sok egyéb gyári és házi velomobilt lehetett még látni, ezeket felsorolni is nehéz lenne. A legtöbbet már lehetett látni korábban is, de feltűnt pár új is. A Velayo például egy olyan tadpole-ra épült, melynek első kerekei hajtottak, hátsó kereke pedig kormányzott. Érdekes lehet nagy sebességű kanyarokban...
Láthattunk még rengeteg hasznos kiegészítőt, mint például Ventisit ülésszivacsokat, Son agydinamót, Grüber assist nevű, vázba építhető könnyű csőmotort, Radical design és Ortlieb kerékpáros táskákat, dioptriás sportszemüvegeket, és sok egyebet. A Tangaroo kit például egy olyan érdekes új szerkezet, mellyel gyermeket szállíthatunk, aki nem a hátunk mögött, hanem előttünk, a kormányra szerelt ülésben foglalhat helyet. Ez még így talán nem is lenne nagy dolog, azonban a Tangaroo esetében nem csak egyszerű gyerekszállításról van szó, hanem tandemről, hiszen a gyerkőc is rendelkezik saját pedálokkal, melyekkel az első kereket tudja hajtani.
Természetesen sok minden kimaradt a beszámolómból, de remélem, hogy azért valamennyire sikerült képet adnom a Spezi újdonságairól, érdekességeiről. Aki pedig ennél többre vágyik, az legközelebb jöjjön ki személyesen Germersheimbe!


2009. május 9., szombat

SPEZI 2009 - Sun


A Sun jelen volt ugyan német képviselete révén a kiállításon, azonban az igazán új modelljeiket nem lehetett megtekinteni, vélhetően még ők sem kaptak belőlük. A legújabbnak talán a Tomahawk mondható, mely az Easy Racers cég Javelin nevű LWB-jének kedvezőbb árú verziója. Ez a leggyorsabb hosszú tengelytávú reku a Sun választékában, köszönhetően a magasabbra helyezett hajtóműnek, valamint a döntöttebb ülésnek. A monocsöves váz ráadásul elegáns, modern megjelenést biztosít.

2009. május 7., csütörtök

SPEZI 2009 - Steintrikes

A Steintrikes most is nagy lelkesedéssel mutatta be újdonságait, amiből volt néhány.
Számomra a legnagyobb meglepetést a merev vázas delta trike-juk volt, ugyanis erre nagyon nem számítottam. Kicsit kilóg az eddigi fejlesztési irányaikból, bár érdekes módon egyre több gyártó jelenik meg deltával, gondolok például a Rans-ra vagy a Greenspeed-re. A Hase Kettwiesel babérjaira úgy tűnik, sokan pályáznak...
A gép még nem volt sorozatérett, pár dolgot még várhatóan fognak változtatni rajta. Az egyik apróság, de fontos probléma ezek közül, hogy az első keréknek balra fordításkor nincs véghatárolója. Emiatt képes 180 fokkal elfordulni, miáltal fordított kormányzásúvá válik, azaz balra fordítva a kormányt, az első kerék jobbra fordul. A súly tekintetében is biztos lehet még rajta könnyíteni. Kiváncsi leszek az árára, melyről még nem kaptunk semmi információt.
Bemutattak egy másik kisérleti modellt is, mellyel négykerekűvé lehet alakítani trike-jukat. Ez tulajdonképpen egy kétkerekű toldalék, mellyel a váz hátsó részét lehet kicserélni, így kapunk a három kerék helyett négyet. Kiváncsi leszek, hogy mennyire van igény egy ilyen járgányra.
Nagyobb érdeklődésre tarthat számot szerintem a Mungo nevű új modell, mely a Mad Max összetelós tadpole trike szélesebb kivitele. Ezáltal javult a kanyarstabilitása, menövekedett a hely a bringás számára, sőt a kinézete is tetszetősebb, mint az elődnek. Aminek én személyesen kifejezetten örültem, hogy végre elmozdultak a sárga-piros-kék alapszínektől, melyeket az össztelósokon ráadásul még kombináltak is korábban. A többszínű festés most is megmaradt, azonban a bézs-fekete összeállítás komolyabb megjelenést eredményezett.
Az újdonságoknak ráadásul evvel még nem volt vége. Már kétféle velomobil is szerepel a kínálatukban, bár a kettő eléggé hasonló, legalábbis kívülről. Belülről viszont teljesen más alapokra épültek, a Thunderstorm a Steintrikes Mad Max-re, míg a Leitra Avancee a Leitra alapgépre. Mindkettő inkább a hétköznapi felhasználásra szánt, a lényeg a jó láthatóság, a könnyű ki- és beszállási lehetőség, valamint a nagyméretű csomagtartó. Mindezt úgy, hogy a burkolat mindig védje a bennülőt az időjárás viszontagságaitól.