Szavazás eredménye

Először is köszönetet szeretnék mondani mindenkinek, aki vette a fáradtságot, és áldozott ránk az idejéből! Bár többnyire vélhetően tudjátok miről van szó, mégis azok kedvéért, akik az előzményeket nem ismerik, íme röviden:

Néhány napja szavazásra bocsátottam a kérdést, hogy mi legyen az általunk gyártott ülésszivacs neve. A Tőletek még augusztusban-szeptemberben kapott nevek közül 20 szerepelt a listán, melyek közül most választani lehetett. A szavazás november 30-án éjfélkor bezárult.

Megszületett a z eredmény, a hírlevélre jelentkezettek számára tegnap hajnalban már ki is küldtem, csak evvel együtt elfelejtkeztem ide a blogra is feltenni, ahogy arra az első figyelmeztető jelzés rávilágított. A feledékenységért ezúton elnézést kérek, de egyben most pótolom is.
A nyertes név meggyőző fölénnyel, 26% feletti eredménnyel zárta a versenyt, azaz a szavazók több, mint negyede adta le a voksát rá. A saját szivacsunk neve tehát mostantól:

RECUSIT

A nyertes: Stanka Sándor

Gratulálok a nyertesnek és köszönöm a kiváló névötleteket!

A szavazással egyidőben arra a kérdésre is szerettem volna választ kapni, hogy ki mit szeret leginkább a fekvőkerékpárjában, miért is jó szerinte rekuzni? Elsődleges célom az volt, hogy a készülő új weboldalunkhoz gyűjtsek idézeteket, melyek szemléletesen közvetítik majd a jövőbeni érdeklődők számára a "rekus-érzést".

Az eredmény minden várakozásomat felülmúlta! Rengetegen válaszoltak erre a kérdésre is és közöttük számtalan olyan volt, mely kifejezetten megdobogtatta a szívemet, nagyon jó volt olvasni őket! Az összeset nyilván nem tudom most közkinccsé tenni (annak majd csak később jön el az ideje), de íme néhány találomra kiválasztott, rövidebb kedvencem:

"Fekvőbringáról a táj nem csak egy elsuhanó perifériás látómező, hanem maga a Világ ezernyi szépségével. "

"Teljes és önfeledt kikapcsolódás a hétköznapok rohanásából."

"Kifekszem a természetbe és csak tekerek, tekerek..."

"Higgyetek az öregnek: jobb fekve csinálni, mint állva!"

"A kényelem, a meglepés, a szokatlanság, régi határok áttörése. Ilyen egyszerű, mégis szokatlan."

Hát nem fantasztikus? És ez még csak pár válasz a közel százból, melyek között számtalan hosszabb-rövidebb remekmű van! Olyan, mint egy jó verset olvasni, tele van gondolattal, érzelemmel, kedvességgel, életörömmel! Olvasom és közben gyönyörű emlékek jutnak eszembe, amiket én is átéltem rekuzás közben.

Köszönöm nektek az élményt! Köszönöm, hogy megfogalmaztátok azt, amit én ilyen képletesen nem tudtam, csak éreztem. Igyekszem majd valahogy meghálálni!