2009. május 24., vasárnap

A hosszútávkapáló magányossága

Az alábbi túrabeszámolót B. Tibortól kaptam és örömmel adom közre. Köszönöm/köszönjük ezúton is!

Moszna-i kirándulás

A múlt vasárnapra jó időt jósolt az internet, igy semmi sem állhatta útját egy kis fekvőbicajos túrának. A hagyományos „teszek egy kört az AZUB-bal, hogy jobban essék az ebéd” indokon kívül volt még más apropó is: ki akartam próbálni az újonnan beszerzett napelemes töltőkészülékemet, valamint az mp3 lejátszóm erősitős hangszóróit.
A tervezett útvonal lakóhelyemtől, Katowicétől most nem Krakkó felé, hanem nyugati irányban tartott. A végcél a bajor Neuschwanstein Csipkerózsika-kastély lengyelországi „unokahuga”, Moszna vára volt. Link ide kattintva.
Utam első szakasza a Felsősziléziai Régió sürün lakott központi részén vezetett keresztül. Sok helyen már láthatók az utóbbi években beindult „revitalizáció” eredményei: ez már nem az a piszkos-füstös iparvidék, amit 30 éve megismertem:
Munkástelep: ilyen volt

És ilyen lesz:

9 óra körül elértem Gliwicét, ami az utolsó nagyobb város volt utamon.
Gliwice még álmos főtere:

Ennek a szakasznak egy kis magyar vonatkozása is volt – a „Kapálógép”, ahogy barátaim a fekvőbringámat hivják, teljes menetfelszerelésben a környék egyetlen magyar étterme előtt, Gliwicében:

Innentől szép zöld vidéken folytattam utam, árnyas erdőkön át:

Sajnos útközben alaposan felbolygattam egy félreeső, nyugodt falu békés vasárnapját. Történt ugyanis 11 óra körül, mikor a nap már elég magasan járt és sugarai nemcsak lelket de testet is melengettek, hogy meg akartam szabadulni ruházatom egy részétől. Magyarul: le akartam „cipzározni” a hosszú nadrágszáraimat. Erre a célra a következő utbaeső falucska buszmegállóját szemeltem ki.
A Kapálógépet letámasztottam az úton, én pedig bevonultam rögtönzött „öltözőmbe”. Már a feladat felénél tartottam – a bal zoknimat és a jobb nadrágszáramat már levetettem – mikor kint megszólalt a telefonom. Gyanútlanul kiléptem a megállóból és fogadtam a hivást – magyarul, mivel a fiam volt az.
Ebben a pillanatban fordult ki felém a sarkon a fél falu, kirittyentve-ünneplőben, a templomba tartva. Aznap volt ugyanis ott az Elsőáldozás – ami Lengyelországban nagy ünnep.
Azt hiszem erre a látványra a helyi közönség nem volt igazán felkészülve: ott álltam én, félig hosszú- félig rövidgatyában, a felmálházott Kapálógép mellett, melyen vidáman lobogott a zászló, a hangszóróból áradt a „Képzelt riport…” és a nap sugaraitól csillámlott-villámlott a napelem. De ha még ez sem lett volna elég, maradt még a magyar beszéd, amely az átlag lengyel fülnek igazán egzotikusan hangzik – főleg az adott körülményeket is figyelembevéve.
Gyanitom, hogy a misét aznap egy rövid ördögüző fohásszal kezdte a plébános.
A tervezettnél kicsit később (100 helyett 125 km letekerése után) érkeztem a célhoz – még jó, hogy a nejem megvárt, és nem nélkülem indult vissza a kocsival Katowicébe.
Azt hittem, a hatalmas tömeg engem vár és éltetni fog, de tévedtem: a kastély kertjében ezidőtályt nyilnak a messziföldön hires azálea- és rododendron-bokrok.
Ja, és az utolsó fotóhoz „ünneplőbe” öltöztem :-)


Nincsenek megjegyzések: