Akarsz 200 rekussal együtt tekerni?

Ha igen, akkor szeptember 9 és 12 között gyere el Uhersky Brodba (Csehország), ahol az Azub 10 éves fennállása alkalmából szervezett rekus találkozón várhatóan 200 fekvőssel bringázhatsz együtt!
Ezt nem szabad kihagyni, ez óriási élmény!
Kis videós ízelítő:

Két éve voltunk páran egy korábbi cseh rekus talin, arra "csak" 100 rekus jött el, de már az is hatalmas volt. Most dupla annyian leszünk, sőt a program is tovább gazdagodott, hiszen lesznek hosszabb-rövidebb túrák, Azub gyárlátogatás, ügyességi és gyorsasági versenyek, kulturális látnivalók, gyönyörű tájak, mindenféle dínom-dánom! És persze rengeteg jókedvű, baráti fekvős a világ minden tájáról!
Jelentkezni itt lehet: http://www.azub.cz/sraz/registration.php
Ha valakinek gondot jelent a kerékpárja kijuttatása, kb 6-7 bringát még be tudunk rakni a Renault Master-ünkbe. Személyes kiutazás összeszervezésében is tudunk segíteni.
Szóljatok, ha jöttök, megpróbálunk minden felmerülő akadályt eltávolítani, hogy senkinek ne kelljen kimaradni egy ekkora eseményből! Természetesen mi is ott leszünk, sőt 4-5 rekus barátunk már korábban jelezte, hogy eljön, úgyhogy egész komoly magyar különítmény lesz remélhetőleg. Jelentkezzetek hát gyorsan, még most, legyünk minél többen!
További információ: http://www.azub.cz/sraz/index.php

Kinek tetszik a Klimax?

Nem, ez nem az a klimax, amire elsőre az emberek általában gondolnak... Bár remélem ez is segíti majd, hogy a "változás korá"-ba lépjen a kerékpárhasználat és egyre többen közlekedjenek hétköznap is kerékpárral, főleg fekvőkerékpárral! :)
A Klimax tulajdonképpen egy elektromos hajtással is rendelkező delta trike, mely összecsukható védőburkolattal rendelkezik. Pár perce kaptam a hírt, miszerint a kerékpáros szakma szerint a Klimax 2K olyan ötletes és jó termék, hogy a jövő héten kezdődő Eurobike kiállításon (2010.09.01-04) díjat is kapott érte a német Hase cég. Gratulálunk nekik!


Mivel jönnek az egyre hidegebb és csapadékosabb napok, akit érdekel, bátran forduljon hozzánk!

Augusztusi Ambringa-túra

Nem hittem volna, hogy egy héttel a nagyvázsonyi túránk után, a kánikulai hőségben ennyien leszünk, hiszen 19-en indultunk el a Szentendrei sziget északi csúcsára menő túránkra!
Sokan mindkét augusztusi túránkra eljöttek, nekik külön köszönet!
Mondhatnám, hogy nem akartunk a 34 fokos hőségben bringázni, ezért késtünk az indulással fél órát. de valójában háromkor sem volt hidegebb sajnos vagy szerencsére, ki-ki döntse el. A mostani tapasztalat alapján ismételten kérünk mindenkit a jövőben, hogy ne az utolsó pillanatban érkezzen, főleg, ha még bérelni is szeretne. Zárás (14 óra) után ugyanis nekünk is készülni kell az indulásra, ilyenkor már sokkal nehezebb úgy időt fő fordítani a beállításokra és egyéb kérésekre, hogy ne csússzon meg a program. Most például nem is sikerült, ami miatt ezúton is elnézést kérünk minden résztvevőtől.
Mindezek ellenére azért szép hosszú túrára mentünk, ugyanis eltekertünk a szigetspiccig, ahol páran meg is mártóztunk a hűs Dunában.
A vízállás elég magas volt, így sajnos nem tudtunk eljutni odáig, ahonnan beláthattuk volna mindkét partot és Visegrádot tetején a várral, de ettől függetlenül érdemes volt az utolsó 1,5 km-es - az előző éjszakai felhőszakadás miatt pocsolyás-saras részen is átverekednünk magunkat a hangulatos strandig.


Visszafelé az elmaradhatatlan sütizésre is sort kerítettünk a tahitótfalui cukrászdában, majd még a sötétedés beállta előtt 1/4 9-re visszaérkeztünk a boltba 64,5 km megtétele után.
A túra tehát jól sikerült, köszönöm mindenkinek, aki eljött!

Talán érdemes még szót ejteni egy másik sikerről is. Tesztelésre magammal vittem az új szivacsunkat, melyet a héten készítettem. (lásd fenti kép) Ez egy Ventisit jellegű szivacs, azonban a nevezett márkához képest 3 jelentős különbsége van:
1, Egyelőre fehér, bár a későbbiekben remélhetőleg sikerül feketében is előállítani.
2, Akár jelentősen kényelmesebb is lehet, hiszen kérésre nem csak 2 illetve 3 cm vastagságban tudjuk adni, hanem akár 4 cm-esben is. Utóbbi pedig hihetetlenül pazar! Nemcsak hogy kellemesen felvette a gerincem vonalát, végig megtámasztva azt, hanem még a rázós szakaszokat is simábbnak éreztem általa. Aki eddig kipróbálta, azok mindegyikének tetszett, sőt rendeltek is belőle azon-nyomban!
3, Jelentősen kedvezőbb árban lesz a holland terméknél, így most már mindenkinek elérhetővé válik egy jól szellőző, kényelmes, könnyen tisztítható, tartós rekuszivacs.

Már csak a nevét kellene kitalálni, várjuk a jó ötleteket! Lehetőleg olyan név kellene, ami kifejezi a termék jellegét, jó tulajdonságait, valamint külföldön is használható. A túrán elhangzott a MurlaSit, amit ugyan nagyon ötletesnek tartok, de nem szeretném a nevemet belevinni egy "utángyártott" termékbe...
A javaslatokat az info@ambringa.hu címre kérjük küldeni "Szivacs" jeligére. A legjobb ötlet beküldőjét egy szivaccsal honoráljuk!

Nagyvázsonyi túra képekben

Ma igazi kerékpáros időben zajlott a nagyvázsonyi treffpunkt elnevezésű rekus hegyi túránk. Sajnos az időpont és a túrára történő eljutás többeknek gondot okozott, de még így is kilencen gyűltünk össze.

Dicséret illeti Stanka Sanyi barátunkat, aki megálmodta ezt a 65 km-es túrát, mely gyönyörű vidékeken, nagyrészt kisforgalmú, sőt néhol forgalomtól elzárt, mégis jó minőségű utakon vezetett 710 m szintmászással. Ebből a legjelentősebb a Kab-hegy megmászása volt, ahonnan fantasztikus kilátás nyílt a környékre, sőt még a Balatont is látni lehetett. Lefelé kellemes száguldásokkal robogtunk vissza a kiindulópontra. Ráadásul a program nem ért véget, ugyanis a csapat nagyobbik részével először elmentünk megkóstolni a környék híres langallóját, majd Balatonfüred egyik legjobb házi rétes sütödéjének legfrissebb gyöngyszemeit falatoztuk be.

A túra prímán sikerült, köszönöm a remek hangulatot minden résztvevőnek!

Tátra, Fátra

Megint Máté fiammal szövetkeztünk némi szlovákiai hegyjárásra. Jó lett volna egy utazással sorra venni a négy lengyel BIG-et (http://www.challenge-big.eu/) is, de csak két napunk volt. Mivel a másodikra már esős időre volt kilátás, előre vettük a Magas-Tátrát, hogy ott szép napsütésben legyen részünk.
Hajnalban Podbrezovára autóztunk, és a csúf vasgyár parkolójában tettük le a kocsit. Onnan az Ördöglakodalma (Certovica, 1238 m, BIG 844) hágó könnyű és egyszerű menet, jó minőségű, csekély forgalmú aszfaltúton 17 kilométeren kell leküzdeni 600 méternyi szintet – nagyjából megfelel egy Pomáz-Dobogókő túrának.

Mégsem valami gyorsan haladtunk, mert Máténak sajog a térde, több rövid pihenőre is szükség volt.

Legalább annál jobban kiélvezhettük a táj szépségét!

Lefelé remekül lehet jönni, de óvatos duhajként nemigen léptük túl a 70-et. És lám: az aljánál Máté óriási durrdefektet kapott az első kerekére, arasznyi hosszan repedt ki a belső, de nem lett baj belőle. Egyébként ismét remekül érvényesült a reku előnye: felfelé kitűnően kapaszkodik, lejtőn villámgyors, és végig kényelmes. Szegény Máté országúti gépen sanyargatta magát.

Megint autózás Gerlachfalvára (Gerlachovce), útközben jó kolbászos sztrapacskával erősítettük magunkat, hiszen 870 méternyi szintkülönbség vár ránk a Felkai-tó partján álló Sziléziai menedékházig, részint aszfaltozott, másutt murvás úton. Keskeny kerekű bringáinkkal nem lesz könnyű!

De nehéz sem lett, sajnos: Tátraszéplakon (Tatranska Polianka) a felvezető út elejénél „Kerékpározni tilos” jelzőtábla fogadott. Persze simán tovább mentünk, de kisvártatva jött a sorompó, őrkunyhóval, és kézírásos papír fecnivel: „Kerékpárral behajtani tilos!” Szerény szlovák tudásomat előszedve megtudtam az őrtől, hogy átmeneti intézkedésről van szó, feljebb valami kábelfektetés miatt feltúrták az utat. Nagyon figyelt, nehogy besurranjunk, és tartottunk attól, hogy közben vagy a felső végén is lehet kellemetlenség, hát távoztunk.

Talán jobb is, hogy így történt, mert kárpótlásul elbringáztunk a Csorba-tóhoz, útközben kitérve a Poprádi-tóhoz, amely első hegymászó túrám kiinduló pontja volt, 1962-ben, és amelyhez sok szép emlékem fűződik. Örömmel mutattam meg Máténak.

Megnéztük a Jelképes temetőt is. Az út végig jó aszfaltos, helyenként jó meredek szakaszokkal.

Vissza Gerlachfalvára nagyszerűt lejtőztünk.

Újabb autózással Zuberecbe jutottunk, már esőben. Szállást és vacsorát a kellemes kolibában kaptunk, de bőven akadt volna egyéb szálláslehetőség is. Morcos hajnalra ébredtünk, de nem esett, tüstént neki is indultunk a 680 méternyi szintnek a Tatliakovo jezoro tóhoz (1375 m, BIG 843).

Jó minőségű az út, hosszú egyenesekkel, felső része az autók elől elzárva. Enyhe szemerkélésben értünk fel a kicsiny, de gyönyörű tóhoz. Lefelé nagyot lehetne jönni, de inkább visszafogtuk magunkat a vizes aszfalton, 61 km/óra volt a csúcs.

A végére maradt a legbecsesebb trófea, a Kis-Fátra nagy hegye, a Martinské hole (1460 m, 1100 m szint, BIG 846). Vrútky helység temetőjétől vettünk rajtot a felhőbe burkolózó csúcs felé. Na, ez nem akármilyen menet! Az elején jó az út, bár van annyi éles peremű kátyú, hogy visszafelé majd vigyázni kelljen. Később egyre romlik az aszfaltozás minősége, majd a szállodák fölött, ahol már sűrű ködben hajtottunk, kriminálissá válik, hepehupás murvafoltok és durva kőszórások tarkítják. Fölfelé sem élvezet, de lefelé gyötrelmes.

Odafönn csak egy percet töltöttünk, nem lehetett látni semmit. Nagyon figyelve, óvatosan jöttünk le, nem is történt baj, és megint nem áztunk meg. Délután ötre már haza is értünk.

Nagyvázsonyi treffpunkt

Mivel a múltkor nagyon jól sikerült a tapasztalt rekusoknak szóló közös túránk, felmerült, hogy tartsunk ismételten hasonlót. Javaslatot is kaptam több helyszínre, így ezennel meghirdetnék egy újabb túrát, melyhez azért már komolyabb fekvős tapasztalat és kondi szükséges:

Nagyvázsonyi treffpunkt

Indulás augusztus 8-án vasárnap, reggel 9-kor Nagyvázsonyból.
Innen Nemesleányfalu, kis szerpentinen lefelé szép kilátással Vigántpetend, Kapolcs völgyébe, később enyhe hegymenetben Taliándörögd, Öcs (nemrég épült aszfaltozott összekötő út az Űrtávközlési Állomás mellett. Itt Úrkút fele elindulva, majd egy aszfaltozott bekötőúton be az erdőbe, megkerülni a Kab-hegyet, ami élvezetes, enyhén emelkedős aszfaltút forgalom nélkül. A kab-hegyi kerülőnél egy forrásnál kiépített pihenőben kaja, pia, majd feltekerés a tornyokhoz (ez egy kellemes kis emelkedő), kilátás a Balatonra, majd lezúgás, vissza Nagyvázsonyba (az étteremhez). Az ínyenceknek kaja után Veszprémben pár fincsi rövid, de velős emelkedőt megmutatnánk. Opcióként esetleg Balatonalmádiban meglátogatnánk egy lelkes rekust, aki (kizárólag saját használatra) már épített pár fekvőbringát.
Ez így egy kellemes egy napos program lenne.
Azért szerveznénk egyébként vasárnapra, mert így talán reggel a Balaton irányába nem lesz olyan nagy a forgalom, hazafelé pedig még a csúcsforgalom előtt el lehet indulni. Akit érdekel a túra, jelentkezhet az info@ambringa.hu-ra küldött levélben augusztus 5-ig. Ezt mindenképp kérnénk, mert érdeklődés hiányában elhalasztjuk későbbre a túrát!

25%

Csatlakoznék Pupuhoz, bizonyítandó, hogy rekuval igenis meg lehet bírkózni komoly emelkedőkkel is. Tegnap meghódítottam Fonyód mindkét dombját több irányból is. Az egyik ilyen emelkedő a kiírás tanúsága szerint 25%-os volt, de legalább nem volt hosszú, csak pár száz méter. Ez egyébként érthető, hiszen Fonyód nem a magas hegyeiről ismert, viszont ezt ellensúlyozandó, nem bonyolították az út vezetését kacskaringósra, egyszerűen nyílegyenesen felvezették a dombtetőre. A képek nem adják vissza igazán a meredekséget, úgyhogy javaslom mindenkinek, próbálkozzon bátran személyesen! A kilátás megéri, azt bizton állíthatom, érdemes a fizetős (150 Ft/fő) kilátóra is fellátogatni, gyönyörű a körpanoráma.

Ambringás rekumez

Ahogy év elején említettük, ebben az évben kijövünk pár meglepetéssel. Ezek egyikét már páran láthatták, de hivatalosan még nem adtam róla hírt, mert tesztelés alatt volt.
Most viszont íme bejelentem, készen van az első Ambringás mez, mely kifejezetten rekusoknak készült.
Hogy miben más, mint a megszokott kerékpáros mezek?
1, Először is nem hátul vannak a zsebei, hanem oldalt-elől (a fekete csíkban), így tökéletesen használhatóak fekvőkerékpáron. Ha még valaki nem próbálta volna, egy rekun a hagyományos kerékpáros mezbe rakott cuccok a háttámlának dőlve nyomják a hátat, vagy legalábbis nehezen kivehetőek menet közben. A mi mezünknél ez nem jelent gondot, van végre helye akár a magunkkal vitt kulcsnak, szemüvegnek, pénznek, iratoknak, vagy akár energiaszeletnek.
2, A zsebek zippzárral zárhatóak, így nem eshet ki belőlük semmi véletlenül.
3, A "pelenkabetétes" kerékpáros nadrág teljesen felesleges, sőt hátrányos a fekvőkerékpáron. Szabadabb mozgást biztosít, ráadásul higiénikusabb az Ambringás nadrág, mely kialakításában harmonizál a felsőkkel.
4, Egyedi és exkluzív design, melyen látszik, hogy a videlője tagja az Ambringás rekusok körének.
A felső mezek három kivitelben készülnek, hogy mind melegebb, mind hidegebb időben legyen megfelelő:
A, Rövid ujjú mez;
B, Hosszú ujjas mez, elöl szétnyitható;
C, Hosszú ujjas, vékony thermo anyagú mez, elöl szétnyitható

Mindegyik mez a legmodernebb alapanyagokból készül specialista gyártónál a mi specifikációink illetve terveink alapján S, M, L és XL méretben. További információ a honlapunkon.

Amíg fiatal az ember…

Mindig jól megbámulták elhaladó kis csapatunkat bringások és járókelők egyaránt: elöl háromkerekű rekuval a nagymama, Sárika, utána gyerekbringákon a két unoka, a tízéves Ákos és a nyolcéves Réka, majd kétkerekű rekuval Pupu nagypapa zárja a menetet. Hát még, ha tudták volna…Ha tudták volna, hogy a nagymamának ez élete első komolyabb bringatúrája, és azért jött háromkerekűn, mert egyáltalán nem tud biciklizni! Gyerekkorában a körülmények miatt kimaradt ez az életéből, és később sem pótolta, mindig csak engem kísérgetett autóval, miközben az Alpok hágóit jártam vagy valami extrém hosszú távú túrát tettem. Így ő is részese lett az élménynek, és ezzel megelégedett. Ám nemrég kedvet kapott, hogy maga is pedálozzon, és a júniusi Ambringa-túra alkalmával egy ICE trike ülésében annak rendje és módja szerint oda-vissza megtette a Dunakeszi-Vác távot, méghozzá nagy élvezettel. Igaz, minden új volt, a fék, a váltás, de Zoli a boltból aranyosan segítette, bátorította, így nagyon pozitív élménnyel zárult a túra. Nevettünk is eleget: addig kell új sportágat kezdeni, amíg fiatal az ember! (Sárika nem titkolja, hogy tavasszal volt 64 éves.)
Ezek után mi sem természetesebb, mint hogy ő állt elő az ötlettel: amikor néhány napig nálunk lesznek a gyerekek, menjünk bringatúrára a Fertő-tóhoz! Megterveztünk mindent, megint kikölcsönöztük az ICE háromkerekűt, vettünk rá pakktáskát, és nekivágtunk. Az első napi etapot óvatosan választottuk meg: Hegykőtől Fertőrákosig, útba ejtve a vasfüggönyből mementóként meghagyott őrtornyot és a pompás strandot: 25 kilométer, enyhén hullámos vidéken, minden probléma nélkül. Másnap Mörbitzbe bringáztunk, onnan komppal jutottunk Illmitzbe, ahol szállást foglaltunk, de annak elfoglalása előtt azért tekeregtünk egyet a keleti oldal szikes tavai között, a madarakat figyelve, és persze nem maradhatott ki a strandolás sem. Ez már 40 km volt, részben agyforraló hőségben, és szintén jól ment.

A Hotel Postban kiderült, hogy a tulajdonos, Otto Josef Egermann, reku-tulajdonos és reku-mániás: nála kap egy ingyen fröccsöt vagy sört, aki fekvőbringával betér hozzá! Nem győzte fotózni és kipróbálni a gépeinket, és megmutatta saját Speedmachine-jét is. Más szállásokon és alkalmi találkozásoknál úgyszintén érdeklődést keltettek a bringák, többen kíváncsiskodtak, hol kapni ilyet – ezek rögtön leírhatták a telefonszámot és a honlap címét az Ambringa kulacsairól. Szóval valóságos roadshow lett a fertői kirándulásunkból, amelyet nem hiába neveztünk magunkban „Fertőzésnek”, lehet, hogy néhányan elkapták tőlünk a reku-vírust…

A harmadik nap gyilkos kánikulájában csak a strandot kerestük fel, igaz, én azért előbb gyorsan körbebringáztam a tavat (121 km, 4 óra 32 perc) – hajnali négykor, még sötétben indultam, kilenc előtt visszaértem, így ki lehetett bírni. Családomat is sikerült rávenni, hogy a végső 30 kilométert korán tegyük meg Hegykőig, így az utolsó napon ötkor startoltunk, és nyolckor már célba is értünk. Sárika közben megtáltosodott: míg az elején 10 km/óra volt a jellemző sebessége, fokozatosan gyorsult, és a végén már 18-19-cel pedálozott, úgyhogy Rékát tolnom kellett, hogy le ne maradjunk!

Ám ezek a számadatok mit sem árulnak el a lényegről: Sárika boldogan, elégedetten fejezte be a túrát, beleszeretett a bringázásba, magabiztosságot szerzett egy számára eddig ismeretlen világban, és máris bejelentette, hogy szeretne egy újabb csavargást, ezúttal kettesben. Már tervezzük, hogy három nap alatt bejárjuk Gemenc, Baja, Mohács és a Béda vidékét, ahol annyiszor jártunk már kenuval. Addig kell menni, amíg fiatalok vagyunk, és addig vagyunk fiatalok, ameddig megyünk!

Ambringa túra Pupu köszöntővel

Ahogy előzetesen már feltételeztem, valóban nagy eseménynek voltak szem- és fültanúi azok, akik eljöttek tegnap a júliusi Ambringa-túránkra, hiszen Pupu itt lépte át a 30.000. rekus km-ét. Mivel már csak 3,5 km volt neki hátra a nevezetes fordulóig, az indulás előtt már megelőlegeztük neki az ünneplést, és egy arannyal dúsított pezsgővel koccintottunk a tiszteletére.
Ezúton is gratulálunk Pupunak és további hasonló élményeket kívánunk, mint amelyeket eddig megélt rekui révén!
Egyébként mindenki megérdemli az elismerést, aki szombaton eljött, hiszen hatalmas kánikulában és tűző napsütésben indultunk. Dunakeszin már meg is állt a 12 fős csapatunk egy kis frissítőre az autós révnél. Szerencsére Göd magasságában már kicsit elviselhetőbbre fordult az idő, mely a hűvös Duna közelségének, a több zöldterületnek, valamint némi felhősödésnek volt köszönhető.
Vácon ismét pótoltuk az elvesztett folyadékot és energiát, majd miután megbeszéltük, hogy Pupunak, mint autós újságírónak milyen szörnyűségeket kell szinte nap mint nap elviselni az olvasók igényeinek kielégítése céljából :), elindultunk visszafelé.
Ez a szakasz már kifejezetten kellemes bringázást tett lehetővé, hiszen mire kijutottunk az árnyas részről, már elég laposan sütött a nap, ráadásul felhők is sűrűbben takarták el a szemünk elől. A Megyeri hídon áttekerve még átküzdöttük magunkat a közeli bányatavakról jövő emberek tömegén, majd megkerültük az Omszki-tavat is, így közel 60 km megtétele után visszaérkeztünk a boltba úgy, hogy közben senki sem égett le, nem kapott hőgutát, sőt láthatóan még élveztük is a túrát és egymás társaságát.
Köszönöm mindenkinek, aki eljött!