Mindig jól megbámulták elhaladó kis csapatunkat bringások és járókelők egyaránt: elöl háromkerekű rekuval a nagymama, Sárika, utána gyerekbringákon a két unoka, a tízéves Ákos és a nyolcéves Réka, majd kétkerekű rekuval Pupu nagypapa zárja a menetet. Hát még, ha tudták volna…Ha tudták volna, hogy a nagymamának ez élete első komolyabb bringatúrája, és azért jött háromkerekűn, mert egyáltalán nem tud biciklizni! Gyerekkorában a körülmények miatt kimaradt ez az életéből, és később sem pótolta, mindig csak engem kísérgetett autóval, miközben az Alpok hágóit jártam vagy valami extrém hosszú távú túrát tettem. Így ő is részese lett az élménynek, és ezzel megelégedett. Ám nemrég kedvet kapott, hogy maga is pedálozzon, és a júniusi Ambringa-túra alkalmával egy ICE trike ülésében annak rendje és módja szerint oda-vissza megtette a Dunakeszi-Vác távot, méghozzá nagy élvezettel. Igaz, minden új volt, a fék, a váltás, de Zoli a boltból aranyosan segítette, bátorította, így nagyon pozitív élménnyel zárult a túra. Nevettünk is eleget: addig kell új sportágat kezdeni, amíg fiatal az ember! (Sárika nem titkolja, hogy tavasszal volt 64 éves.)
Ezek után mi sem természetesebb, mint hogy ő állt elő az ötlettel: amikor néhány napig nálunk lesznek a gyerekek, menjünk bringatúrára a Fertő-tóhoz! Megterveztünk mindent, megint kikölcsönöztük az ICE háromkerekűt, vettünk rá pakktáskát, és nekivágtunk. Az első napi etapot óvatosan választottuk meg: Hegykőtől Fertőrákosig, útba ejtve a vasfüggönyből mementóként meghagyott őrtornyot és a pompás strandot: 25 kilométer, enyhén hullámos vidéken, minden probléma nélkül. Másnap Mörbitzbe bringáztunk, onnan komppal jutottunk Illmitzbe, ahol szállást foglaltunk, de annak elfoglalása előtt azért tekeregtünk egyet a keleti oldal szikes tavai között, a madarakat figyelve, és persze nem maradhatott ki a strandolás sem. Ez már 40 km volt, részben agyforraló hőségben, és szintén jól ment.
A Hotel Postban kiderült, hogy a tulajdonos, Otto Josef Egermann, reku-tulajdonos és reku-mániás: nála kap egy ingyen fröccsöt vagy sört, aki fekvőbringával betér hozzá! Nem győzte fotózni és kipróbálni a gépeinket, és megmutatta saját Speedmachine-jét is. Más szállásokon és alkalmi találkozásoknál úgyszintén érdeklődést keltettek a bringák, többen kíváncsiskodtak, hol kapni ilyet – ezek rögtön leírhatták a telefonszámot és a honlap címét az Ambringa kulacsairól. Szóval valóságos roadshow lett a fertői kirándulásunkból, amelyet nem hiába neveztünk magunkban „Fertőzésnek”, lehet, hogy néhányan elkapták tőlünk a reku-vírust…
A harmadik nap gyilkos kánikulájában csak a strandot kerestük fel, igaz, én azért előbb gyorsan körbebringáztam a tavat (121 km, 4 óra 32 perc) – hajnali négykor, még sötétben indultam, kilenc előtt visszaértem, így ki lehetett bírni. Családomat is sikerült rávenni, hogy a végső 30 kilométert korán tegyük meg Hegykőig, így az utolsó napon ötkor startoltunk, és nyolckor már célba is értünk. Sárika közben megtáltosodott: míg az elején 10 km/óra volt a jellemző sebessége, fokozatosan gyorsult, és a végén már 18-19-cel pedálozott, úgyhogy Rékát tolnom kellett, hogy le ne maradjunk!
Ám ezek a számadatok mit sem árulnak el a lényegről: Sárika boldogan, elégedetten fejezte be a túrát, beleszeretett a bringázásba, magabiztosságot szerzett egy számára eddig ismeretlen világban, és máris bejelentette, hogy szeretne egy újabb csavargást, ezúttal kettesben. Már tervezzük, hogy három nap alatt bejárjuk Gemenc, Baja, Mohács és a Béda vidékét, ahol annyiszor jártunk már kenuval. Addig kell menni, amíg fiatalok vagyunk, és addig vagyunk fiatalok, ameddig megyünk!
Ezek után mi sem természetesebb, mint hogy ő állt elő az ötlettel: amikor néhány napig nálunk lesznek a gyerekek, menjünk bringatúrára a Fertő-tóhoz! Megterveztünk mindent, megint kikölcsönöztük az ICE háromkerekűt, vettünk rá pakktáskát, és nekivágtunk. Az első napi etapot óvatosan választottuk meg: Hegykőtől Fertőrákosig, útba ejtve a vasfüggönyből mementóként meghagyott őrtornyot és a pompás strandot: 25 kilométer, enyhén hullámos vidéken, minden probléma nélkül. Másnap Mörbitzbe bringáztunk, onnan komppal jutottunk Illmitzbe, ahol szállást foglaltunk, de annak elfoglalása előtt azért tekeregtünk egyet a keleti oldal szikes tavai között, a madarakat figyelve, és persze nem maradhatott ki a strandolás sem. Ez már 40 km volt, részben agyforraló hőségben, és szintén jól ment. 
A Hotel Postban kiderült, hogy a tulajdonos, Otto Josef Egermann, reku-tulajdonos és reku-mániás: nála kap egy ingyen fröccsöt vagy sört, aki fekvőbringával betér hozzá! Nem győzte fotózni és kipróbálni a gépeinket, és megmutatta saját Speedmachine-jét is. Más szállásokon és alkalmi találkozásoknál úgyszintén érdeklődést keltettek a bringák, többen kíváncsiskodtak, hol kapni ilyet – ezek rögtön leírhatták a telefonszámot és a honlap címét az Ambringa kulacsairól. Szóval valóságos roadshow lett a fertői kirándulásunkból, amelyet nem hiába neveztünk magunkban „Fertőzésnek”, lehet, hogy néhányan elkapták tőlünk a reku-vírust… 
A harmadik nap gyilkos kánikulájában csak a strandot kerestük fel, igaz, én azért előbb gyorsan körbebringáztam a tavat (121 km, 4 óra 32 perc) – hajnali négykor, még sötétben indultam, kilenc előtt visszaértem, így ki lehetett bírni. Családomat is sikerült rávenni, hogy a végső 30 kilométert korán tegyük meg Hegykőig, így az utolsó napon ötkor startoltunk, és nyolckor már célba is értünk. Sárika közben megtáltosodott: míg az elején 10 km/óra volt a jellemző sebessége, fokozatosan gyorsult, és a végén már 18-19-cel pedálozott, úgyhogy Rékát tolnom kellett, hogy le ne maradjunk!
Ám ezek a számadatok mit sem árulnak el a lényegről: Sárika boldogan, elégedetten fejezte be a túrát, beleszeretett a bringázásba, magabiztosságot szerzett egy számára eddig ismeretlen világban, és máris bejelentette, hogy szeretne egy újabb csavargást, ezúttal kettesben. Már tervezzük, hogy három nap alatt bejárjuk Gemenc, Baja, Mohács és a Béda vidékét, ahol annyiszor jártunk már kenuval. Addig kell menni, amíg fiatalok vagyunk, és addig vagyunk fiatalok, ameddig megyünk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése