A Rans csapat 1. lett a RAAM-on!

Fantasztikus eredményt ért el a Rans csapat a Race Across America versenyen, mely az egyik leghíresebb ultramarathon. A közel 5000 km-es távot 6 nap 3 óra 40 perc alatt teljesítette a négy fős fekvőkerékpáros csapat, evvel is bizonyítva, hogy a rekumbensek nem csak kényelmesebbek, de gyorsabbak is a hagyományos kerékpároknál. (Még akkor is, ha nem egy kimondottan versenymodellt használtak, ugyanis a Rans X-stream nem a legkönnyebb, leggyorsabb reku, hiszen nem egy lowracer, hanem szinte egy chopper...) Majdnem 7 órával előzték meg a második helyezett csapatot, ami azért is szép eredmény, mert komoly emelkedőkkel is meg kellett küzdeniük, ami általános vélekedés szerint nem kedvez a fekvőkerékpároknak. Ugyanakkor a részeredmények összehasonlításakor az is kiderül, hogy a hegyi szakaszokon a Rans team, nemhogy lemaradt volna az országúti bringával menő versenyzőktől, de még előnyre is szert tudott tenni! Ennek személy szerint én különösen nagyon örülök, remélem ez elgondolkodtat majd pár szkeptikus kerékpárost...
Gratulálunk a Rans csapatnak!
További információk itt.

Balaton Bike Fest első tapasztalatok

Érdekes nap volt ez a csütörtök!

Igencsak változatosra sikeredett. Vélhetően a korábbi rossz időnek, illetve a hétköznapnak köszönhetően, a balatonfüredi Balaton Bike Fest látogatottsága erősen alatta maradt a vártnak, de reméljük ez a következő napokban azért még változni fog. Látnivaló és esemény van rengeteg, úgyhogy érdemes eljönni még vasárnapig.
Mi mindenesetre nem unatkoztunk, az biztos. Délelőtt például Greg Minnaar többszörös downhill világbajnok csodálkozott rá fekvőinkre illetve nézte videóinkat vagy tíz percen keresztül. Délután meglátogatta standunkat az északi parti rekusok nagy hányada, így szinte már fekvős találkozón éreztem magam. Ismét megcsodálhattuk Anti velomobilját, melyet fiam gyorsan ki is próbált. Ufósisakban és gyönyörű rekuján érkezett Frigyes. Ennek a nagyon különleges hosszú tengelytávú gépnek a test alá-mögé helyezett botkormányokkal történik az irányítása, mely nagyon nem egyszerű. Nem volt ugyan sok tér a kiállítási sátorban a próbához (kb 15 méteres kis folyosó a standok között), de többszöri nekifutásra sem sikerült elindulnom vele. Frigyes előző gépét sem sokan tudták kezelni (az még ment nekem, ha nem is volt egyszerű), pedig az még kicsit konvencionálisabb volt, de ez a mostani az első reku, amivel nem tudok menni. Talán majd valahol máshol sikerül elsajátítanom, ahol több tér áll rendelkezésre, csak nem szeretném összetörni egy eséssel...
Mint kiderült, a Pelson rekus győztes Ádám a BalatonBikeFest rendezői közé tartozik, túrákat vezet, így természetesen visszaérkezésük után beugrott standunkra. Legmesszebbről két szlovákiai rekus ismerősünk tekert le hozzánk. Összesen hét fekvős tette tiszteletét nálunk, ami nagyon jó érzés volt, köszönöm mindegyikőjüknek!
Reméljük, hogy a további napok is hasonlóan kellemes meglepetéseket tartogatnak még. Mindenkit szeretettel várunk vasárnapig Balatonfüreden!

Tour Easy - a legendás reku

Megjött amire régóta vártunk: A híres Tour Easy.

Az amerikai Easy Racers cég modellje a valaha készített egyik legkedveltebb rekumbens és talán a legnagyobb legenda is egyben. Valamennyi hosszú tengelytávú fekvőkerékpárt ehhez a modellhez hasonlítanak, ő a standard, amit a többi gyártó igyekszik minél jobban megközelíteni tudásban, kényelemben, kezelhetőségben. Amerikában, ahol az LWB -k különösen kedveltek, olyan a Tour Easy a kerékpárok között, mint a Harley Davidson a motorok között. Külön rajongói klubja van, sőt saját magazint is kiadnak.
Mikor a bolt indulása előtt tervezgettem a kínálatot, tervben volt ez a gép is, azonban elég magasra jött ki az ára, ezért letettem róla, maradtam a cég olcsóbb modelljeinél, melyeket már akkor is a Sunnál gyártattak. 2009-től a volumen növekedése miatt az Easy Racers cég szerencsére gyártásra kiadta a Tour Easy két legkeresettebb méretét (M és L) is a tajvani beszállítójának. A minőség nem változott, viszont az ár jelentősen kedvezőbb lett. A meglévő kapcsolatnak hála, végre lehetővé vált, hogy a Tour Easy felkerülhessen a kínálatunkba.
Miért is legenda ez a modell?
Igazán kényelmes, hihetetlenül jól kezelhető, hossza ellenére fordulékony (még a boltunk melletti szűk zsákutcában is meg lehet vele fordulni!), sőt még a gyorsaságára sem lehet panasz. Egy geometriájában szinte teljesen megegyező változatával (Gold Rush) nyerte el a cég 1986-ban a DuPont pénzdíját, mely annak a versenyzőnek lett kiírva, aki tisztán emberi erővel elsőként tudott 65 mph (kb 100 km/h) átlagsebességet elérni 200 m-es távon, sík terepen. Mindez azért is érdekes, mert üléspozícióját tekintve a Tour Easy egyáltalán nem fekvős modell. Egy korábbi tesztben a tesztelője nem értette, miként is lehet vele olyan gyorsan tekerni... Vélhetően ez a nagyon ergonómikus kialakításának köszönhető, mely jelen esetben alacsonyra helyezett hajtóműjén és meredek, a hátat jól támasztó ülésén alapul. A fizika törvényeit persze nem lehet meghazudtolni, így burkolat nélkül senki se várja, hogy majd evvel ő is eléri a 100 km/h-t síkon!
Ha nem gond a tárolás, szállítás, akkor a Tour Easy ideális választás túrázóknak, városban közlekedőknek. Mostantól büszkén hírdetjük, hogy nálunk is kipróbálható, és amennyiben szimpatikus, meg is vásárolható ez az amerikai rekus legenda!

RAAM 2009

Tegnap indult útjára a Rans 4 fős csapata az idei RAAM (Race Across America) versenyen. Az ultramarathoni táv, mely széltében szeli át az Egyesült Államokat, komoly kihívás a versenyzők számára. Hazánkból eddig csak Káldy Attila tudta teljesíteni a távot, ő viszont már többször is az elmúlt években.
Bár az amerikai Rans nem kifejezetten versenyzésre orientált rekumbenseket gyárt, csapatuk a cég legújabb hosszú tengelytávos gépével, az Xstream-mel vág neki az ötezer km-es non-stop versenynek, melyen nem csak a távolsággal, hanem nagy szintkülönbséggel, sőt sivatagi hőséggel is meg kell majd kűzdeniük. A team tagjai: Rick Ashabranner, Karta Atehortua, Glenn Druery és Timothy Woudenberg.
További információk a RAAM hivatalos honlapján.

Hajrá fiúk, sok sikert!

Ambringa túra - még esőben is!

A tegnapi túránk igencsak szokatlanra sikeredett. Már napok óta figyeltem az időjárás előrejelzéseket, melyek semmi jóval nem kecsegtettek, sőt! Reménykedtem, hogy csak késve érkezik majd a front hozzánk és megúszhatjuk eső nélkül, de sok esélyünk erre nem volt. Sokan lemondták a túrát az időjárás miatt, volt olyan is, aki többszáz km-t utazott hozzánk, aztán az indulás előtt egy perccel elbizonytalanodott és inkább visszalépett.
Nem tudom, hogy neki lett-e igaza, vagy egy komoly élménytől esett így el, ezt mindenki csak maga döntheti el. Nem lehet mindig minden ideális, sőt sokszor a legemlékezetesebb pillanatok éppen azok, amikor az embernek meg kell harcolnia valamiért, vagy valamivel.
Máig emlékszem például arra, amikor még gimnazistaként egy nyári bringatúránkon az egész napos tekerés, majd strandolás után mire felvertük a sátrunkat, minden élelmiszerbolt és büfé bezárt és mi ott álltunk éhesen a Szelidi-tó partján. A még nyitva lévő kocsmában megvettük az utolsó kis kenyérvéget, melyen heten osztoztunk, így szinte semmire sem volt elég. Ezután éjfél körül úgy döntöttünk, hogy továbbállunk. Összepakoltunk, majd tekertünk hajnalig, mikor az egyik faluban nem leltünk egy éppen akkor nyitó közértet. Itt végre jól belaktunk, majd a Duna partján elaludtunk a fáradtságtól. Akkor és ott ezt eléggé másképp éltük meg, de utólag annyira szép emlékké vált, hogy évekig ezek után is kifejezetten éjszakai bringázással együtt szerveztük túráinkat, de olyan nagyot többé sosem szólt, mint elsőre éhesen.
Visszatérve a tegnapi túránkra, végül ketten indultunk el a boltból fél háromkor, hogy harmadik rekus társunkkal a Megyeri híd felhajtójánál találkozva folytassuk utunkat Vác felé. Pali már ott várt ránk, de nem egyedül, mivel pont összefutott két magyar sráccal, akik Romániából indulva mentek Norvégiába, a Nordkapp-ot meghódítani. Egyikőjük ICE T26 trike-kal volt, aminek az első két kerekén lévő külsők már eléggé megkoptak, így szüksége volt újakra, de sehol sem tudtak beszerezni 20"-os méretben. Visszamentünk hát velük együtt a boltba. Na, ekkor kezdett zuhogni az eső...
Míg Kalászon megoldottunk mindent (lecseréltük a külsőket, felszereltünk sárvédőt Miki gépére és Pali is lecserélte a magával hozott nejlonzacskót egy üléstáskára) az eső elállt. Felkeredtünk hát ismét, de úgy döntöttünk, hogy nem az eredetileg tervezett úton megyünk, hanem inkább egy darabig új barátaink mellé szegődünk társnak. Öten csak jobb tekerni!
Kiderült, hogy komoly túrázókkal van dolgunk, most is kb 10.000 km-t fognak megtenni. Egyik barátjuk még csatlakozni fog hozzájuk, de majd csak Németországban, miután Hollandiában megvesz egy használt rekumbenst...
A most még hagyományos trekkingen tekerő srác, becenevén Gianni is tervezi, hogy jövőre fekvőre vált, idén még nem jött össze rá a keret. Ő is hardcore bringás, egyszer fogadásból két nap alatt letekert 1000 km-t a tengerig!
Elkísértük őket Visegrádig, közben szinte folyamatosan esett hol csak kicsit, hol jobban. Pont mikor megjegyeztük, hogy ez a vízmennyiség még egész jól elviselhető, jó erősen belekezdett, ezzel is bizonyítva, hogy tudnak az égiek ennél sokkal többet is a nyakunkba zúdítani! Megálltunk hát a visegrádi benzinkútnál, hogy csillapodhasson egy kicsit az eső. Beszélgettünk, megosztottuk egymással rekus tapasztalatainkat, majd minden jót kívánva nekik, búcsút intettünk és mi hárman visszafordultunk. Hazafelé próbáltunk úgy menni, hogy tudjunk egymással beszélgetni, de amikor az előtted lévő hátsó kereke az arcodba hányja a vizet, akkor hiába megyünk háromszög felállásban két sorban, ez sem mindig tökéletes... A bringaúton aztán már minden egyszerűbb volt, azt teljes szélességében elfoglaltuk egymás mellett haladtunkban, de mivel nem jött szembe senki, így ez nem jelentett gondot. Nyolc óra előtt pár perccel értünk végül vissza a boltba, összesen 64 km megtételét követően.
Pupu mondása szerint "Nincs unalmasabb a normális embernél.". Hát mi tegnap nem voltunk normálisak, hogy nekivágtunk még az eső ellenére is! Én mindenesetre élveztem, szerintem megérte.
Köszönöm az élményt Mikinek és Palinak, aki eljöttek, a nordkappos túrázóknak pedig ezúton is minden jót kívánunk!

Duna menti kerékpárút - túraleírás

Pupu (alias Karlovitz Kristóf ) tollából született egy nagyon élvezetes és hasznos túraleírás a Duna menti kerékpárútról, megfűszerezve az Ő személyes tapasztalataival ezen túraúttal kapcsolatosan. Nekem nagyon meghozta a kedvem, úgyhogy el is határoztam, hogy legkésőbb jövőre nekivágok megtapasztalni ezt a gyönyörű vidéket. Amennyiben evvel más is így van, akkor szervezhetünk egy közös rekus túrát valamikorra! Akár most nyárra is, ha páran öszejönnénk.
Az anyagot teljes terjedelmében a Prémium tartalmaink közé feltettem, onnan letölthető. Aki pedig leginkább a képeket szereti, és abból sokkal többre vágyik, mint amennyi a fenti anyagba befért, azok bőséges fotóanyagot nézegethetnek a képtárunkban. Ízelítőül íme pár kép:





Na, kinek van kedve jönni?

Challenge Furai teszt

Talán sokan már észrevették, de vélhetően nem mindenki, ezért még érdemes lehet hírül adnom, hogy a Bikemag május-júniusi összevont számában megjelent egy teszt a Challenge Furai rekumbensről.
Íme két rövid idézet:

"Lazán heverészve közlekedni a városi forgalom farkastörvényei közepette - lehet ezt?
Lehet. Ez a fektetett testtartású, de magassága miatt jól látható bringa sztoikus nyugalommal fogadja a rossz utakat, bírja a hegymenetet, s még éppen nem túl nagy és nehéz ahhoz, hogy praktikusan használható legyen.
...
A pozíció eleve kényelmes, ezt talán magyarázni sem kell. Ha kételkedsz, ülj egy órát a nyugágy karfáján, aztán ugyanannyit feküdj a nyugágyban, majd meséld el, melyik volt a jobb!"

Hát ez elég szemléletes szerintem... :)
A Bikemag vonatkozó száma megvásárolható természetesen nálunk is.

Balaton Bike Fest

Június 24-28 között kerül megrendezésre Balatonfüreden a Balaton Bike Fest, melyet sokan az idei év legnagyobb és legjelentősebb bringás eseményének tartanak.
Ezt természetesen mi sem akarjuk kihagyni, ezért kiállítóként kinn leszünk a rendezvényen, mely egyébként bővelkedik a programokban. Lesz itt minden, mit csak el lehet képzelni: országúti kritérium verseny, downhill, mtb maraton, dirt, trial, waterjump, mtb-kajak duathlon, csillagtúra, Northshore, Bringaexpo, Balaton kerülő túrák (hogy csak a legfontosabbakat említsem)
A szervezők (akik közül a legismertebb talán a Dakart is megjárt Szalai Balázs) mindent beleadnak, hogy a látogatók minél jobban érezzék magukat, rengeteg egyéb program egészíti ki a fő eseményeket, sőt még exvilágbajnok bringást is hívtak a fesztiválra, melyről egyébként a hazai médiákon kívül az Eurosport is folyamatosan tudósítani fog. Érdemes tehát eljönni még azoknak is, akik nem akarnak indulni egyetlen versenyen vagy túrán sem, hiszen lesz rengeteg látnivaló. Fontos tudni, hogy a rendezvény a látogatók számára ingyenes!
Jó hír még, hogy a kiállításon árusítani is lehet, úgyhogy mi is kivisszük a legkeresettebb termékeinket.

További információk itt.
Szeretettel várunk mindenkit a Balaton Bike Fest-en!

Ambringa túra június 20-án

Ismét túrára invitáljuk mindazokat, akik szeretnének rekusokkal együtt bringázni egy jót. A következő szombaton, 20-án a szokott időben, tehát 14:30-kor indulunk az Annyira Más Bringaboltból, Budakalászról.
Az útvonal most teljesen új lesz, oda megyünk, ahová eddig még együtt legalábbis sosem: a Duna pesti oldalán egy gyönyörű, hangulatos kerékpárúton felmegyünk Vácig. Először átmegyünk tehát a Megyeri hídon, majd ott északnak fordulunk. Sajnos innentől pár száz méter után Dunakesziig csak országúton tudunk haladni, de ez csak kb 2 km, utána lekanyarodunk a főútról. Amint elértük a Duna melletti sétányt, onnantól kerékpárúton megyünk végig. A legszebb rész szerintem a Göd feletti szakasz, ahol különösen hangulatos környezetben, a part közelében, árnyas fák között megyünk Vácig.
Ahogy eddig is, lehet jönni bármilyen kerékpárral, de aki szeretne, bérelhet tőlünk sokféle fekvőkerékpárt. (Konkrét lista árakkal együtt itt.) Aki utóbbi mellett dönt, azokat kérjük, hogy igényét minél előbb jelezze a konkrét rekumbens megjelölésével. A foglalásokat beérkezési sorrendben tudjuk csak elfogadni, ezért érdemes nem az utolsó pillanatra hagyni a döntést...
Felhívjuk mindenkinek a figyelmét arra is, hogy a pontos indulás érdekében időben érkezzen a bolthoz. Akik bérelnek is, azok legkésőbb 12:30-ra jöjjenek, hogy legyen elég idő a személyes beállításokra, a próbára.
Szeretettel várunk mindenkit június 20-ára, egy kellemes közös bringázásra!

Áfa miatti árváltozás július 1-től!

Ezúton kívánjuk előre jelezni, hogy az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény 2009 július 1-jétől hatályba lépő változásai következtében a fenti időpontban valamennyi termékünk és szolgáltatásunk ára növekedni fog az Áfa 20-ról 25%-ra történő emelése miatt. Javasoljuk, hogy aki a közeljövőben tervezi vásárlását, érdemes még erre a hónapra beütemeznie.

Trik.E

Egy érdekes koncepcióra bukkantam a neten. Minden különösebb kommentár nélkül álljon itt egy kép, mely azt gondolom, mindent elmond a járműről:
három kerék, védőburkolat, láb és esetleg elektromos hajtás, bedőlés kanyarban, magas üléspozíció, mindez együtt tökéletes városi alternatív közlekedési eszköz. További képek és információ itt.

Tour de Pelso 2009 - beszámoló

Már páran rám szóltak, hogy ideje lenne beszámolnom a Pelso-n történtekről, íme hát nem húzom tovább a dolgot.
Most szombaton, június 6-án került megrendezésre az idei Balaton Maraton, melynek keretében rekord nagyságú résztvevő tette meg a 203 km-es távot a Balaton körül. A rajtnál 1500 kerékpáros vágott neki reggel kilenckor az embert próbáló távnak. Idén a rekusok száma is csúcsot döntött, aminek én külön örültem. Hatan indultunk fekvőkerékpárral, és öten célba is érkeztünk.
Számomra idén a Pelso gyötredelmesebb volt, mint tavaly, de ez vélhetően egyrészt annak köszönhető, hogy nagyon keveset tudtam rá edzeni, másrészt valami egyéb gondom is lehetett, mert pár perccel a rajtpisztoly eldördülése előtt még a közeli illemhelyiségben küszködtem hasmenéssel...
Az utolsó pillanatban foglaltam el helyemet rekus társaim, Ádám, Péter, Frigyes és Zoli között, még éppen időben. A rohanásban elfelejtettem betenni a magammal hozott táskába a melegebb felsőmet, valamint az első sárvédőm is lemaradt. Még szerencse, hogy az idő végülis kedvezett nekünk, hideg és eső nélkül tudtunk tekerni, pedig a meteorológia záport, zivatarokat, sőt jégesőt jósolt.
A rajtot követő első kb 10 km most is fékezésekkel, helyezkedésekkel és gyorsításokkal telt, ekkor még a 24km/h-s átlagot sem sikerült elérnünk. Volt tehát honnan fokozni a tempót, amire hamarosan sor is került. Érdekes volt, hogy talán az erős szélnek is köszönhetően, de sokkal jobban szétszakadt a mezőny, így már a déli oldalon is km-eket tettem meg egyedül, szélárnyék nélkül. Először Szemes környékén éreztem, hogy valami gondom van, fájni kezdett a fejem és hányingerem lett. Nem volt mit tenni, lassítottam, illetve próbáltam inni és közben enni egy csokis energiaszeletet, ami olyan volt, mintha fűrészport rágcsáltam volna... Ekkorra a Frigyes és az Ádám már jól lehagytak, sőt, amikor a Peti utolért egy bollyal, hiába szólt rám, hogy csatlakozzak be, mert jó iramot mennek így együtt, hát bizony erősen össze kellett szednem magam, hogy tartani tudjam velük egy ideig legalább az iramot. Közben attól féltem, hogy ha kihajtom magam itt az elején, mi lesz aztán később?
Balatonkeresztúr után a kör legnagyobb emelkedőjén inkább visszafogtam magam, hogy tartalékoljak az erőmből. Mire felértem a csúcsra, addigra Peti a bollyal már jól elhúzott. Szerencsére a lejtő után összejött ismét egy kis csoport, akikkel aztán elég hosszan tudtam együtt haladni, bár a síkon és a lejtőn elhúztam tőlük rendszerint, aztán az emelkedőn utolértek. Rájöttem, hogy minden látszat ellenére tévedés, hogy rekuval nehezebb hegyet mászni. Igazából az eltérő edzettség látszott jobban az emelkedőkön, ami ilyenkor még szembetűnőbb volt, hiszen síkon könnyedén lehagytam őket. A hagyományos kerékpáros és a rekus közötti különbség tehát torzít. Mivel én rekuval mentem, így sokkal kisebb energiával tudtam haladni általában, ami miatt olyanokkal tekertem együtt, akik nálam sokkal erősebbek. Mikor azonban jött az emelkedő, akkor már az erőnlét számított, így azonnal érezhetővé vált a köztünk lévő különbség. Magyarán nem avval van a baj, hogy rekuval annyira nehéz lenne emelkedőn menni, mint ahogy a többieknek tűnhetett, hanem hogy nem volt ugyanannyi erőm az emelkedőkön, mint nekik, ráadásul ilyenkor a fekvős pozíció előnye nem érvényesült.
A második 50 km-en kicsit összeszedtem magam, jobban is ment a bringázás, kezdtem erőre kapni. A frissítőknél megálltam, feltöltöttem kulacsomat, majd egy másik italt is magamhoz véve folytattam utamat. Így mindig volt elég italom a következő szakaszra. Az átlagom is felment 34 km/h fölé, aminek nagyon örültem.
A szervezéssel is meg voltam elégedve, ugyanis ahol csak lehetett, biztosították az utat, a szembejövő autósokat félreállították. Bár volt pár baleset, melyek közül az egyiknél a kialakult dugó miatt még a kerékpárútra is fel kellett mennünk, de hát sajnos ez benne van egy ilyen nagy létszámú versenyben. Arról a sorompóról sem tehetnek, ami megfogott egyszer, pedig éppen jól elszöktem a bolytól...
Egy ideig minden elég szépen alakult, aztán sajnos lassan ismét előjöttek kezdeti problémáim, egyre jobban fájt a fejem és a hányinger miatt is egyre nehezebb volt magamba nyomni valami ételt-italt. Az utolsó 50 km már elég gyötrelmesre sikeredett. Ekkor jött ráadásul az akarattyai emelkedő, az erős szembeszél a 71-es út dél felé menő szakaszán, majd a két utolsó emelkedő a 7-es úton, melyeknek már tavaly is nagyon vártam a végét..
Itt már teljesen szétestek az addig együtt menő csoportok, az ember teljesen egyedül maradva kűzdött a távval és leginkább saját magával. A befutó után még percekig kűzdöttem a rosszulléttel. Szegény Frigyes, meg a kis családom próbált belém ismét erőt verni, de mindehhez kellett vagy fél óra, mire igazán visszatért belém az élet. Közben megtudtam, hogy Ádám végzett végül az élen, bár sokáig Frigyes vezetett, de begörcsölt Fürednél a lába és ezért fel kellett adnia a versenyt. Második rekusként érkezett a célba Peti fantasztikus idővel, ami különösen azért csodálatra méltó, mert egyrészt egy nem is igazán versenyzésre orientált fekvővel (M5 20/20) tekert, másrészt korosztályában az előkelő 19. helyet érte evvel el! Gratulálok ezúton is!
Nekem jutott a képzeletbeli rekus dobogó harmadik helye a tavalyival szinte teljesen megegyező idővel. Talán csak az vigasztalhat, hogy idén a legjobbak kb 8 perccel rosszabb időt tekertek, mint tavaly. A teljes eredménylista egyébként megtekintheti itt, de a rekusok kivonatát kimásoltam ide:A versenyt követően még jó hangulatban megosztottuk egymással tapasztalatainkat, Elbeszélgettünk minden másról is, közben az Ambringa stand érdeklődőinek megmutattuk a kiállított fekvőkerékpárjainkat és a Gocycle-t, amit szintén elég sokan megcsodáltak. Még megvártuk a hivatalos eredményhirdetést, ami az időmérő rendszer problémái miatt elég furcsára sikeredett, mivel az első helyezettek konkrét adatok hiányában megegyezéses alapon lettek kiválasztva. (Az időeredmények végül csak négy nappal később, szerdán kerültek nyilvánosságra.) Nálunk, rekusoknál egyszerűbb volt a helyzet, hiszen egyértelmű volt Ádám győzelme. Gratuláltunk hát neki, majd átadtam részére a 20.000,- Ft-os rekus fődíjat.
Összességében elmondható, hogy nagyon jól sikerült az idei Pelso. Sokkal többen voltunk rekuval, egyre jobb a csapat, kezd amolyan igazi közösséggé kovácsolódni a fekvősök tábora. Ez pedig nagyon jó érzés, remélem más is így látja!

Bolti fejlesztések

Az elmúlt hónapokban történt pár jelentős előrelépés az Annyira Más Bringaboltban., melyekről talán érdemes néhány szót ejtenem.
Ezek közül talán a legfontosabb, hogy végre sikerült megoldani a bankkártyás vásárlási módot. (Érdekes, hogy míg tavaly kevesen keresték ezt a lehetőséget, idén sokan jelezték ezirányú igényüket.) Az OTP terminálnak hála, nem kell előre felvenni az automatánál készpénzt, hanem ennél sokkal egyszerűbben, szinte bármilyen (érvényes :-) ) bankkártyával illetve hitelkártyával megoldható most már nálunk a fizetés vásárláskor.
A kínálatunk folyamatosan nő, többek közt szinte teljes szortimentben tartjuk az MSX táskákat, Powerbar energia-termékeket, de ezeken kívül a hagyományos kerékpárbolti termékek is jelentősen bővültek a számtalan új alkatrész és részegység mellett például Neuzer bringákkal, Kryptonite lakatokkal. Pár hete kaptunk két Nazca rekumbenst is, egy Fuego-t és egy alsókormányos Paseo-t. (Ezekről majd még külön bejegyzésben beszámolok.)
Az üzlet berendezésében is történtek komoly változások. Már hónapokkal ezelőtt kinőttük az alapterületünket, így valamit lépni kellett. Három nagy fémállványt készíttettünk, melyeken, illetve alattuk, az így duplikált alapterületen könnyebben tudtuk elhelyezni a termékeinket.
Múlt héten végre megkaptuk a régen várt szép nagy Schwalbe állványt is, melyen most már sokkal átláthatóbb módon tudjuk bemutatni hatalmas választékunkat belsőkből és külsőkből.
A bolt fejlesztése természetesen evvel még korántsem fejeződött be, hiszen szeretnénk, ha minden tekintetben egyre jobban ki tudnánk elégíteni vásárlóink igényeit egy minőségi, különleges kerékpárboltként. Ehhez minden jó ötletet, valamint építő kritikát is örömmel veszünk.
Szeretettel várunk mindenkit Budakalászon!

Balaton körüli túra

Egy héten belül kétszer kerültük meg egy nap alatt a Balatont.
A nagy rohanásban még be sem tudtam számolni május 31-i első körünkről, olyan gyorsan eltelt a múlt hét. Pedig jó volt. Mind a társaság, mind az időnk. Úgy tűnik, az égiek kedvelik a fekvősöket, mert bár elég ronda időt mondtak a meteorológusok, sőt az ismerőseink tapasztalatai szerint mind Budapesten, mind Heves megyében be is jött az eső, mi ebből a Balaton mellett szinte semmit sem tapasztaltunk. Egyetlen egyszer kezdett csak el enyhén cseperegni, de mire megálltam, hogy kivegyem esőkabátom, már el is állt... De ne szaladjunk ennyire előre:
Reggel 9-kor gyülekeztünk Balatonbogláron, a szabadstrandnál a platán-soron. Fél órás cihelődés után végre sikerült elindulnunk. Öt fekvősre csodálkozhattak rá a bogláriak a reggeli napsütésben. Az utunk első 40-50 km-re elég lassúra sikerült, vagy hatszor is megelőztük ugyanazokat a túrázó bringásokat, majd mikor mi megálltunk valamiért, ők elhúztak ismét. Ez így ment kb Keszthelyig, ahonnan aztán már Révfülöpig szinte megállás nélkül tekertünk. Itt a kompnál lévő büféknél megebédeltünk. Mire végére értünk az óriás melegszendvicseinknek, megállapítottuk, hogy ez nem volt valami túl nagy kulináris élmény... Gyorsan letoltunk hát a torkunkan egy kis kürtös kalácsot desszert gyanánt.
Továbbmenve pár km után egy úttesten átrohanó fekvősre lettünk figyelmesek. Közelebb érve kiderült, hogy Frigyes az, aki Balatonfüredről jött elibénk saját gyártmányú rekujával. Vele tovább gyorsult a tempónk, mivel ő valóban edzésnek vette a túránkat. Hol a 71-esen, hol a bringaúton robogtunk, attól függően, hogy az utóbbi mennyire volt használható gyors tekerésre.
Tihanyhoz érve pont összefutottunk Joó Antiékkal, akik a komppal jöttek át Szántódról. Megálltunk megcsodálni hazánk egyetlen gyári velomobilját, mellyel Anti már az idei Széchenyi futamon is diadalmaskodott. Balatonalmádi volt a következő rekus találka helyszíne, ahol egy házi gyártású, elektromos hajtással rendelkező delta trike boldog tulajdonosával sikerült összefutnunk. Átadta egy vele délelőtt bringázó rekus barátunk üdvözletét, illetve egy arra járó azubos társunkét úgyszintén, akivel elöttünk valamivel találkozott. Időközben egyébként egy népes bringás csoportban elsuhanni láttunk egy másik rekust Hase Tagunon, vagy ahhoz nagyon hasonló fekvőn. Ha így mindenkit összeszámolunk, akiről aznap tudjuk, hogy a Balaton mellett tekert fekvőkerékpáron, akkor 10-en biztosan voltunk arra rekusok! Ez azért jól hangzik, nem?
Almádi után nem sokkal Frigyestől elbúcsúztunk, mert visszaindult Füredre. Az akarattyai emelkedőn ismét öt fősre zsugorodott csapatunk két részre szakadt szét. Aliga után a löszfalon lévő fantasztikus kilátónál vártuk be Zolit és Palit. Ekkor derült ki, hogy utóbbi társunknak már egy ideje fáj a lába, ezért lassultak le annyira. Mivel a vonatra közel egy órát kellett volna várnia, inkább velünk tartott tovább a túrán, mi pedig oltalmunk alá helyeztük és felváltva kettesével toltuk az utolsó 45 km-en.
Már elmúlt este 8 óra, mire visszaértünk Boglárra. Nem voltunk olyan gyorsak, mint ahogy eredetileg szerettük volna, viszont végülis mindenki teljesítette a 200 km feletti távot. Miki órája szerint 8 órát és 36 percet tekertünk, átlag 23,5 km/h-s tempóval. Szerintem jól sikerült a túra, én örömmel fogok visszagondolni erre később is. Jó volt veletek fiúk, köszönöm az élményt!
U.i.: Palitól még várom a képeket, küldd légyszi!

FONTOS VÁLTOZÁS!

Szombaton küldtünk egy fontos hírlevelet. Sajnos ebben a becsatolt linkek nem működtek megfelelően, ezért minden érintettől ezúton is elnézést kérünk. Az alábbiakban itt a blogon is közzétesszük a hírlevél vonatkozó részét, immáron (remélhetőleg) működö linkekkel:

A hatályos 2008. évi XLVIII. törvény miatt meg kellett változtatnunk a www.ambringa.hu honlapunk regisztrációs folyamatát. Kérünk mindenkit, aki szeretne továbbra is kapni hírleveleinkből, illetve hozzá szeretne férni PRÉMIUM tartalmainkhoz, regisztráljon újra honlapunkon ide kattintva.

A hatályos törvény alapján 2009 júniustól csak azon személyeknek lehet kiküldeni hírlevelet, akiknek nem csak az e-mail címét ismeri a küldő, hanem a nevét, sőt a lakcímét is.
Mivel a honlapunkon történt regisztrációhoz eddig nem kértünk ilyen információkat, ezért most kénytelenek vagyunk ezt megtenni. Kérünk tehát mindenkit, aki szeretne a továbbiakban is kapni hírlevelet tőlünk, ismételje meg regisztrációját, illetve adja meg a hiányzó kötelező információkat. Fontos tudni, hogy ennek hiányában további hírlevelet nem áll módunkban küldeni a részére!

Mindazok, akik megújítják regisztrációjukat, egyben egy ajándékot is kapnak tőlünk.
Létrehoztunk kifejezetten számukra egy külön PRÉMIUM területet a honlapunkon belül. Ez a menüpont csak a regisztrált felhasználók számára publikus, nekik is csak akkor, mikor e-mail-jük és jelszavuk megadásával bejelentkeznek. Ekkor nézhetik meg az ide feltöltött anyagokat.

Hogy miket lehet majd itt megtekinteni, illetve innen letölteni?

Terveink szerint rendszeresen felteszünk majd ide új teszteket, hasznos információs anyagokat, kézikönyveket, leírásokat, úti leírásokat, árlistákat, képeket, videókat és minden egyebet, ami érdekes, illetve hasznos lehet az érdeklődőknek. Elsőként most egy 11 oldalas „Rekumbens útmutató”-val bővítettük a fenn található anyagok listáját, mely az alábbi linkre kattintva érhető el.
Későbbiekben folyamatosan hírt fogunk adni minden új felrakott anyagról.
Remélem, hogy sokaknak fog tetszeni ez a változtatás, mellyel még informatívabb, színesebb, változatosabb lesz honlapunk. Előre is köszönjük a bizalmat mindazoknak, akik megújítják regisztrációjukat és ezzel egyben prémium ügyféllé is válnak.

Burkolt napelemes rekumbens -cikk

Korábban már adtunk hírt arról, hogy hazánkban is foglalkoznak napenergiával működtetett rekumbens fejlesztésével.
Az egyik ilyen cég a Pannon Solar Kft. Ők egy KMX trike-ot vettek alapul, melyre ráépítették a napelemeket, valamint az elektromos hajtást. A jármű jól működik, az egyik idei túránkra el is jöttek vele.
A fejlesztés következő célja egy áramvonalas, teljesen burkolt, napelemekkel és elektromotorral felszerelt jármű megkonstruálása, mely hajtható lábbal is, természetesen fekvős pozícióban. További információk az alábbi linken található cikkben.