Bár erre a rendezvényre még nem sikerült kijutnom, de az interneten látottak alapján egyszer (talán már jövőre?) biztos kimegyek. Nem kifejezetten kiállítás, sokkal inkább egy príma lehetőség találkozni, versenyezni más rekusokkal. Van itt minden, kültéri és beltéri versenyek, rengeteg velomobil, burkolt vagy burkolatlan kétkerekű fekvők, rowingok (evezős hajtású bringák), egymásnak háttal ülő reku, stb.
Pár érdekes video az ideiről:
Egy összefoglaló jellegű
Pár érdekes video az ideiről:
Egy összefoglaló jellegű
Vagy hasonlók a Youtube-on:
Egy velomobilos (DrDJ, Neked kötelező anyag!!):
Egy velomobilos (DrDJ, Neked kötelező anyag!!):
A találkozó július 25-én szerdán kezdődött egy kerékpáros felvonulással, melyen rendőri biztosítással tekertünk végig Fehérgyarmat utcáin. Bár nem minden résztvevőnek tudtak a helyszínen adni a szervezők sárga emblémázott pólót (többek közt mi is csak később fogjuk postán megkapni), de így is szépen besárgult a település.
Másnap csütörtökön a sokféle túralehetőség közül mi egy bringás-evezős vegyes túrán vettünk részt , mely nagyon jó választásnak bizonyult. A kerekezős részben meglátogattunk egy vizimalmot, megnéztük a Kölcsey emlékházat, 
megcsodáltunk egy gyönyörű kopjafás temetőt, majd irány a víz. Kenukba szálltunk és kb 14 km evezés következett a Tiszán le egészen Tivadarig. Itt egy kis ebédszünet után a visszakapott bringákkal hazakerekeztünk. Délután strandoltunk, és megnéztük a Naturpark szépségeiről készített kis tabló-kiállítást.
Pénteken már egy komolyabb túrára neveztünk be, mely a "Kemény dió" nevet viselte. A táv (kb 120 km) nem volt vészes, inkább csak az időjárással kellett megkűzdenünk. Erre a túrára lejött Pestről reggel negyed nyolcra(!) Pupu (alias Karlovitz Kristóf) is, mivel ugyan csak július elején lesz egy éves a fekvőbringája, de a 8000-ik km-ének megtételét együtt akartuk megünnepelni. Így hárman (Miki, Pupu és én) vágtunk neki rekumbenssel az útnak és bár viszonylag későn indultunk, igyekezni sem igazán igyekeztünk, sokszor meg is álltunk, mégis elsőként érkeztünk vissza a célba... 
A túra egyébként már borus időben kezdődött, de hamarosan az esőkabátot is kénytelenek voltunk felvenni. Kicsit csepergett-elállt-esett-elállt, sokáig így ment ez, mintha az idő vacilálna, hogy mi is legyen. Végül csak elszánta magát (sajnos a számunkra kedvezőtlenebb irányba), és hatalmas zuhét kaptunk a nyakunkba. Én a Fujinnal mentem és feltünt, hogy olyan, mintha vízben feküdnék. Mikor kicsit megálltunk, akkor derült ki, hogy nem véletlenül éreztem így: felállásomkor egy kisebb vödörnyi víz ömlött az esőkabátomból az aszfaltra, majd az ülésen az ülésszivacs alatt megtekinthettem a kis tavat, mely békésen hullámzott alattam. Eddig a pillanatig azt gondoltam, hogy mivel rajta fekszem, így az ülés nem lesz vizes, de rájöttem, hogy az esőkabátról oldalt lecsorgó víz pont utat talál magának alám. Kénytelen leszek kis lukat fúrni az ülés legmélyebb pontján, hogy a víz eltávozhasson róla..
Szombaton ismét családias tekerést tartottunk, melyen megnéztük a pár éve elpusztult fát, mely alatt Petőfi a Tisza című versét költötte. Hogy stílszerűek legyünk e napon nagyrészt a Túr mellett haladtunk egészen addig a pontig, ahol most ömlik a Tiszába. Mivel az elmúlt században a medrét jelentősen eltérítették, kiegyenesítették, ezért szintje is magasabbra került 3 méterrel, így egy mesterséges vízeséssel hidalták át a két folyó szintkülönbségét. Visszafelé menet bevásásároltunk a környék finom bio lekvárjaiból, melyek sem tartósítószert, sem sukrot, sem egyéb mesterséges hozzávalót nem tartalmaznak. Lám-lám, lehet még így is...
A Találkozó szombat este záróbulival ért véget, bár ezen mi már nem tudtunk résztvenni, mert haza kellett indulnunk. Gyorsan eltelt ez a pár nap, sajnáltuk hogy nem tudtunk tovább maradni. Reméljük, hogy jövőre többen leszünk. Ehhez úgy érzem szükség lenne arra is, hogy a szervezők igényesebb szálláslehetőséget is tudjanak biztosítani a találkozó színhelyén. Sajnos most is jópáran kimaradtunk sok közös programból, mivel csak 5-10 km-es távolságban, más településeken sikerült kultúrált, apartmanos jellegű szállást találni. Ezen még javítani kell a szervezőknek, ha azt szeretnék, hogy többen jöjjenek el egy ilyen, egyébként nívós rendezvényre. Álljon példaként a két évvel ezelőtti, szolnoki találkozó, ami eddig számunkra az etalon ebben a tekintetben.
Viszlát 2009-ben, a negyedik hazai rekus találkozón!
Azub Mini
Rans V-rex 
Steintrikes RoadShark
Hase Kettwiesel
Giant Revive
Kicsit késve kb 3 körül sikerült elindulnunk, viszont a múlt hónaphoz képest többen, 15-en vágtunk neki az útnak. A csapat kb harmada már májusban is eljött, a többiekkel viszont először tekertünk együtt. A hangulat most is kifejezetten vidám, mondhatni baráti volt, és a közös bringázás mellett alkalom nyílt a tapasztalatok (és rekuk) cseréjére, és a szükségesnek érzett táplálékok felvételére is. Miután a leányfalui büfét követően a tahitótfalui cukrászdánál is megálltunk, megállapítottuk, hogy energia-mérlegünk a túra során könnyen a pozitív irányba billenhet.
A tervezetthez képest végül megváltoztattuk az útirányt és nem észak felé, hanem a szigeten déli irányba mentünk tovább. Ugyan az első kereszteződésnél a csoport egy része rossz irányba fordult, de aztán egy hosszú egyeneshez érve kiderült a tévedés, mikor senkit sem láttak maguk előtt az úton. Végül megtalálták a helyes irányt, így Pócsmegyer magasságában már ismét együtt gördült a csapat egészen Szigetmonostorig.
Itt kompra szálltunk, majd a túloldalon a már ismert kerékpárúton haladtunk visszafelé. Szentendrén mindkét áthaladásunkkor komoly feltűnést keltettünk, sokan rácsodálkoztak furcsa járgányainkra. A hallott megjegyzések közül a kedvenc az alsó kormányos Azub 5-ösnek szólt: "Nézd már, arról lehagyták a kormányt!"
A napfénytető egy rugalmas feszített rudazat révén csatlakoztatható bármelyik Sun fekvőbringához. Esővédelemre nem igazán alkalmas, legfeljebb álló helyzetben. Kicsit tartottunk tőle, hogy mennyire lesz befolyása a kormányzásra, de szinte észre sem vehető, olyan könnyen fordul el a rudazat a kormánnyal együtt. Egyedül a beszálláskor kell kicsit figyelni rá, onnantól viszont nyugodtan tekerhetünk bármilyen erős napsütésben. Ennek megfelelően főleg nyáron lehet hasznos.
A szélvédő amolyan igazi amerikai "cool" dolog. Náluk a fekvők jelentős részén elengedhetetlen tartozékként tündököl, főleg az Easy Racers gépein. (Nem véletlen, hogy a Sun gépeihez is lehet venni ilyet, hiszen ők tervezték ezen fotelbringákat is.) Felrögzítése kellően merev, ugyanakkor nagyfokú állítási lehetőséget biztosít. Sebességben ugyan nem okoz javulást, azonban hidegebb időben jelentősen javít komfortérzetünkön, hiszen a menetszéltől nagy mértékben óvja a rekust. Emellett esőben is tud javítani a helyzeten, persze ehhez kellő sebesség is kell... (vagy egy olyan esőkabát, melyet ehhez tépőzárazva tényleg megvédhetjük magunkat a lehulló esőcseppektől.)
Az új stucni sokkal elegánsabb, korrektebb az előzőnél, segítségével a kormányszár is valamivel előrébb kerülhetett, ami komfortosabb érzést eredményez. A kormányzás is finomodott kicsit, bár arra eddig sem lehetett sok panasz...
