2008. június 5., csütörtök

Kerékpáros-vendéglátós kultúra

Miért van az, hogy sokszor a vendéglátósok összetévesztik a kerékpáros vendéget a kispénzű vendéggel?- fogalmazódott meg bennem a költői kérdés.
Egy kedves ismerősöm mondását idézve kétféle kerékpáros van,: az egyik, aki megteheti hogy bringázik, a másik pedig, aki csak azt engedheti meg magának, hogy bicajozzon. Hát bizony van benne igazság!
A rekusok alapvetően az első kategóriába tartoznak, hiszen sokan - bár nagyon megtetszik nekik valamelyik rekumbens - nem engedhetik meg maguknak, hogy kiadjanak érte többszázezer forintot. Emiatt egy rekusra különösen igaz, hogy attól még, hogy kerekezéses nyaralási/utazási formát választja, még igényes lehet az éjszakai szállásának minőségére. Sajnos viszont a vendéglátósok sokszor azt hiszik, hogy ha a bringával érkezik valaki, akkor számára a legolcsóbb és egyben a legkevésbé nívós szállás lesz a megfelelő. Pedig nem jó lenézni a bicajosokat, hiszen ők még esetleg többet is költenek az adott helyen, mint egy autóval érkező kispénzű túrista. Utóbbi megteheti, hogy telepakolja kocsiját otthoni sörrel, kajával, és egyebekkel, egy bringás viszont igyekszik terhét minimalizálni, emiatt a legtöbb dolgot helyben szerzi be. Ez pedig komoly jövedelmet jelenthet az adott település kereskedői, szolgáltatói számára.
Bízom benne, hogy idővel helyükre kerülnek a dolgok, és a hazai idegenforgalmi szolgáltatók, vagy a kerékpáros rendezvények szervezői is rájönnek, érdemes "európai" színvonalat biztosítani a kerékpárosok számára is, hiszen lenne rá fizetőképes kereslet! Addig viszont néha csak a folyosói WC, a közös zuhany, vagy éppen egy kollégiumi szoba, tornaterem az, ami lehetőségként kínálkozik, ami elég szomorú...

Nincsenek megjegyzések: