Gyorsabbak a fekvőkerékpárok?

Nemrég érdekes vélemények jelentek meg a neten arról, hogy mennyire gyors is egy rekumbens egy hagyományos kerékpárhoz képest.
Az alapvető válasz, melyet a legtöbb fekvős ad, hogy egyértelműen gyorsabb. A magyarázat is kézenfekvő: a kisebb légellenállás miatt ugyanakkora munkával nagyobb sebesség érhető el. Bizonyítékként említik, hogy valamennyi sebesség rekordot, melyet emberi erővel hajtott járművekkel értek el, fekvőkerékpárral tartják. Végülis nem véletlenül tiltották ki őket a 30 évek elején a versenyekről gyorsasági előnyükre hivatkozva. Ebből sokan azt a következtetést vonhatják le, hogy ha gyorsabbak akarnak lenni, akkor rekut kell használniuk.
Megveszik/elkészítik tehát a gépet, aztán sokszor csodálkoznak rajta, hogy nem lettek gyorsabbak.
Mi ennek az oka?

• A különböző rekumbensek eltérő felhasználási célra lettek kialakítva, így nem mindegyiktől várható el nagymérvű aerodinamikai előny. Ráadásul a légellenállás igazán 25 km/h feletti sebesség mellett válik csak fokozatosan egyre erősebb visszafogó tényezővé.
• Az országúti hagyományos kerékpárosok többnyire erősen döntött helyzetben kerekeznek, ráadásul csoportban haladva bolyoznak, hogy csökkentsék a légellenállás negatív hatását.
• A fekvősökre inkább az jellemző, hogy egyedül haladnak, nincs húzóerő. Ennek egyik oka nyilván a kisebb esély megfelelő erősségű rekus társ találása, másrészt eleve kisebb náluk a bolyozás eredményessége.
• Rossz minőségű erdei utakon általában nem a légellenállás jelenti a sebességi korlátot, hanem hogy mennyire vagyunk technikásak, illetve a bringánk mennyire képes csökkenteni a talajminőség okozta nehézségeket. Itt tehát ne várjunk többet egy fekvőtől.
• Emelkedő esetén a rekus nem tud "kiállni", így mindig ugyanazon izomcsoportot használva kevésbé tudja azt pihentetni, mint egy felállva majd ülve tekerő hagyományos bringás.
• Lejtőn sokszor a kanyarok amúgy is lassítást igényelnek, így nehezebb kihasználni az elvi előnyt.
• Egyéb tényezők, mint gördülési ellenállás, szerkezeti súrlódás, tömeg, ha nagy sebességnél jelentősen kisebb mértékben is, mint a légellenállás, de szintén befolyásolják az elérhető sebességet, viszont ezek tekintetében általában kedvezőtlenebb egy rekumbens.
• Egy fekvőkerékpár eltérő izomcsoportot használ, így például egy edzett országúti versenyző rögtön nem lesz gyorsabb azért, mert rekura ül. El kell telnie némi felkészülési időnek, míg a megfelelő izmok kifejlődnek ahhoz, hogy gyorsabbá válhasson. Ez könnyen tarthat több hónapig is.

Ne gondoljuk például, hogy egy házilag vascsövekből épített, 20 -25 kg-os, 1,5"-os vagy még vastagabb kerekekkel szerelt, kevéssé fektetett ülésű rekuval, ráadásul kevés gyakorlás után könnyen lehagyhatjuk országútis versenyző ismerősünket. Aki ezt feltételezi, az csalódni fog.

Érdemes lehet kicsit elmélkedni azon is, hogy mit jelent tulajdonképpen a gyorsaság egy kerékpár esetében. Van aki számára az a fontos, hogy lejtőn, vagy legalábbis sík terepen mekkora maximális sebességet tud elérni önerőből, de sokak számára inkább az a lényegesebb, hogy a megszokott útvonalukon végighaladva mennyivel rövidebb idő alatt tudják azt teljesíteni. Márpedig amikor teszünk egy hosszabb körtúrát, akkor abban mindig vannak kisebb-nagyobb emelkedők, lejtők is a sík részek mellett. Mi kell tehát ahhoz, hogy valóban elérjük célunkat és bebizonyíthassuk lenéző tekintetű ismerősünknek, hogy jobb lesz tartania tőlünk, mert le tudjuk győzni a következő országúti versenyen?

• Léteznek inkább városi használatra, inkább túrázásra és vannak kifejezetten versenyzésre szánt rekumbensek. Ahogy senki sem várja el egy kemping kerékpártól, hogy megnyerjen vele egy versenyt, úgy butaság lenne elvárni ugyanezt mondjuk egy Optima Hopper-től. Egyszerűen nem erre tervezték, hanem hogy kellemes kerekezéseket lehessen vele tenni hétvégén, vagy munkába lehessen vele járni, anélkül, hogy megfájdulna a fenekünk, derekunk, nyakunk.
• Ha tehát igazán gyorsak akarunk lenni, akkor sebességorientált típusok közül válasszunk! Ezek döntően alacsony lowriderek (pl Challenge Fujin SL, Optima Baron, M5 Low Racer, Velokraft Vk2), vagy legalábbis semi-lowriderek (Challenge Hurricane, M5 City Racer, Optima Stinger, Velokraft Vk3). Aki nem fekvősökkel szeretne együtt gyakorolni, azoknak pedig a highracer-ek (pl Challenge Seiran, M5 SchockProof 559, Velokraft VkHi) valók leginkább, így outis társaikkal egy fejmagasságba kerülhetnek, még akár bolyozhatnak is velük.
• Az igazán jó eredményhez áldozni kell a komfortból. Vékony, 1" vagy 1 1/8" külsők, teleszkóp nélküli merev váz, kisebb kormány esetén is még messze kellemesebb testhelyzetben haladhatunk hagyományos társainknál.
• Igyekezzünk a pénztárcánkhoz mérten könnyebb, lehetőleg 10 kg alatti rekumbenst választani, hogy az emelkedők ne jelentsenek akkora hátrányt. Ezek általában teljesen vagy legalább részben karbonból, esetleg titánból készülnek, így jellemzően drágábbak. 10-14 kg-os alu- vagy acélvázas rekukkal is lehet jó eredményt elérni, csak még nagyobb edzettség kell, főleg az emelkedők lekűzdéséhez.
• Használjuk ki, hogy saját tempónkban haladhatunk. Nem kell alkalmazkodnunk társaink tempójához, mindig azt a sebességet választhatjuk, melyet optimálisnak érzünk. Jobban tudunk az útra és magunkra koncentrálni, hiszen nem kell attól tartanunk, hogy véletlenül összeakadunk az előttünk, vagy mögöttünk menővel.
• Igyekeznünk kell az edzettségünknek megfelelően, de minél hamarabb lekűzdeni az emelkedőket és minél jobban kihasználni a sík és a lejtős terep adta lehetőségeket, ahol kellő előnyt tudunk gyűjteni ahhoz, hogy a következő emelkedőn ne lehessen befogni minket. Ne felejtsük el, hogy 30-40 %-kal kevesebb munkára van szükségünk síkon, persze ehhez gyorsan kell haladnunk. De ha győzelemre törekszünk, akkor amúgyis 40 km/h fölé kell tornáznunk magunkat...
  

Ne kergessünk délibábokat: aki szépen lassan, 10-20 km/h-s átlaggal szokott csak haladni, az ne reménykedjen nagy előrelépésben! Aki viszont gyors, tapasztalt bringás, az bátran remélheti, hogy idővel akár a dobogó legfelső fokára állhat valamelyik aszfaltos versenyen.

Tegyük azért hozzá, hogy a fekvőkerékpár nem csak a sebességről szól. Rengeteg örömmel tud szolgálni mindazok számára is, akiknek a gyorsaságnál fontosabb a táj és a környezet nyugodt szemlélése, a túrák alatti kellemes beszélgetés a társakkal, a valóban kényelmes testhelyzet, mely nem gyötri meg a testet még sok órás tekerés alatt sem. De ne feledkezzünk meg arról sem, hogy sokan, akik már bekerültek a KTT-be (Megj: a Kormányon Túliak Társasága, melybe automatikusan nyer felvételt mindenki, aki legalább egyszer már átrepült a kormányán), tapasztalatból emlékezhetnek rá, mitől óvhat meg minket egy rekumbens.
Bátran válasszunk hát olyan modellt, mely tényleg a mi céljainknak megfelelően van kialakítva, és élvezzük a használatával megtapasztalható örömöt minél gyakrabban, hiszen mi értelme lenne drága kerékpárunknak, ha csak a falnak dőlve várakozna ránk a garázsban, vagy az erkélyen? Az életet élni kell, nem pedig csak álmodozni arról, hogy milyennek kellene lennie...

(A thelazyrandonneur.blogspot.com egyik cikke, valamint a bentrideronline fórumon olvasottak alapján írtam.)