Gocycle

Bringaexpo meglepetéseink közül bejelentési sorrendben a második a Gocycle.

Ez a városi összecsukható csodabringa ugyan nem fekvő, de mivel ez is "annyira más", így tökéletesen beleillik kínálatunkba. Először egyébként kb. 3 éve találkoztam Hollandiában egy rekus cég fejlesztő részlegénél tett látogatás alkalmával a Gocycle egyik kísérleti mintapéldányával. Bár akkor az még korántsem volt gyártásérett, szépsége és különlegessége rögtön megfogott annak ellenére, hogy más irányú volt az érdeklődésem.

Szinte már teljesen el is felejtkeztem róla, mikor tavaly év végén rábukkantam a Velovision nevű angol bringás szaklap hasábjain egy hirdetésükre. Rögtön felvettem a gyártóval a kapcsolatot és sikerült is megállapodni velük a magyarországi forgalmazásról. Kiderült, hogy már túl vannak a próbaszérián és most szedik össze a megrendeléseket a komolyabb mennyiségű első gyártásra. Ennek jelentős hányada már elővételben elkelt az angol és a holland piacon...

A siker oka egyszerű: olyan különleges bringát alkottak, mely a legmodernebb technológiákkal készül, konstrukciója tele van jobbnál jobb ötletekkel, formatervezése fantasztikus, sőt akinek ez még mindig kevés lenne, és csak a praktikum érdekli, azt is teljesen kielégíti.

A fő célközönséget azok a városiak alkotják, akik munkahelyükre szívesen járnának be autó és tömegközlekedés helyett kerékpárral, de nem akarnak közben megizzadni. Ennek érdekében az első monovilla egy elektromotort tartalmaz (bár lehet kapni enélkül is), mely a kormányon lévő kezelőgombbal kapcsolható. Váza magnéziumból készül, benne került elrejtésre az aksi. Magflow technológiájú kerekei egymással teljesen csereszabatosak, akár fel is cserélhetőek, könnyen kivehetőek. Erre szükség is lehet, ugyanis a teljes bringa bepakolható egy kis bőröndbe. Hajtáslánca teljesen zárt, karbantartást nem is ígényel. A kényelemről a komfortos nyergen kívül hátsó teló is gondoskodik. Összsúlya ráadásul mindezekkel együtt csak 16.8 kg, ami kifejezetten kedvező egy elektromos meghajtással is rendelkező kerékpárhoz képest.

Szerettünk volna már a kiállításon bemutatni egy Gocycle példányt, de sajnos a széria csak áprilisban lesz készen. Evvel együtt az érdeklődés komoly a termék iránt, mivel már előrendelésben is eladtunk belőle több darabot. Aki nem akar lemaradni, annak csak tanácsolni tudom, hogy gyorsan lépjen, mert ha ez így megy tovább, hamar elkel ez a széria is. Bár egyet mindenképpen megtartunk demodarabnak, hogy legyen mit bemutatni, csak végre megjöjjön...

Megérkezett az első Gocycle!

A nagy rohanásban nem volt időm beszámolni róla, de múlt pénteken megérkezett az első mintadarab a Gocycle nevű csodajárgányból. Aki esetleg nem tudná, hogy pontosan mi is a Gocycle, illetve mitől is olyan jó, annak érdemes elolvasnia korábbi bejegyzésünket róla. Itt most csak annyit mondanék róla, hogy ez egy elektromos motorral szerelt, könnyű, összecsukható, telós városi (munkábajárós) bringa, mely az első villába szerelt motorral és a magnézium vázba rejtett aksival együtt is csak 16 kg-os. Kerekei egy új megoldásnak köszönhetően gyorsan levehetőek, sőt egymással fel is cserélhetők, villái egyoldalas kialakításúak elöl-hátul, hajtáslánca teljesen zárt, és 3 sebességes agyváltót is tartalmaz.

A kapott példány első látásra lenyűgözi a szemlélőket, a részleteinek megismerése pedig csak tovább növeli a csodálatot. A kidolgozás és a forma gyönyörű, a részletek megoldásai pedig a legmodernebb technológiák révén öltenek testet. Még a nagyon tapasztalt, hivatásos tesztelő kollégánk is elismeréssel adózott a Gocycle előtt. Hiába na, ez már tényleg a 21. század terméke!
Rossz hír azonban, hogy a felhasznált úttörő technológiák miatt késik a szállítás. Bár már a teljes megrendelt mennyiséget meg kellett volna kapnunk, csak ezt az egyetlen darabot tudtuk kikönyörögni, a többi csak június vége felé fog jönni. Viszont érdemes várni rá, az biztos!
Aki kijön hozzánk Budakalászra, az ki is próbálhatja!

Magyar lesz a Gocycle!

Örömmel jelentem, hogy a Gocycle G2-es modelljét Magyarországon fogják gyártani a Flextronics gyárában!

A jövő év tavaszán megjelenő új modell egyedülálló újdonságokkal büszkélkedhet. Most már nem csak elektromos rásegítést tartalmaz, hanem elektromos váltóval és nyomatékérzékelővel is felszerelik. Új, könnyebb, mégis hosszabb távra elegendő kapacitással bíró lithium aksival jön ki, melynek töltöttségéről a kormányba integrált futurisztikus visszajelző ad információt.
A már eddig is a legmodernebb technológiákat tartalmazó, magnézium vázas, kicsire összecsomagolható, Eurobike díjas kerékpár rendkívül sikeres volt eddig is, és várhatóan az új modell sem fogja kevésbé rabul ejteni a szíveket. Ez a pedelec bringa ugyanis a szépséget, a harmóniát és a technikai tudást ötvözi egybe úgy, hogy akár laikus valaki, akár a legnagyobb bringás szaktekintély, egyszerűen nem lehet szó nélkül elmenni mellette!
Azt talán mondani sem kell, hogy a Gocycle G2 is kapható lesz nálunk. Aki esetleg az ár miatt maradna az első szériánál, annak sietni kell, mert erősen kifogyóban vagyunk, és már nem gyártanak belőle!
További információk a Gocycle weboldalán illetve a hirado.hu-n.

Gocycle líthiumos aksival

Nemrég kaptuk a hírt, hogy végre rendelhető lithiumos akkumulátor a Gocycle-hez.
Az új aksinak több előnye is van:
- 20%-kal növeli a bringa hatótávolságát;
- könnyebb 1 kg-mal;
- a töltés is egyszerűbbé válik, hiszen a lithiumos akkumulátorok bármikor szabadon tölthetőek, nem kell lemeríteni őket, ráadásul egy speciális BMS rendszer mindig automatikusan optimalizálja az energia felhasználást a cellák között;
- beépített töltöttség kijelzővel van ellátva;

Képet még nem kaptunk róla, de annyit már elárultak, hogy a 301-9999 gyári számú Gocycle-kkel kompatibilis, átalakítás nélkül berakható, viszont másként rögzül, mint a korábbi akkumulátor.
Az ára júliusi előrendeléssel 445 angol font, azaz 138 eFt, viszont ebben az árban már az új töltő is benne van. Szállítás várhatóan szeptemberben.

Bringaexpo kedvcsináló és rejtvény

Már a közepén vagyunk a Bringaexpo négy napos rendezvényének, bár remélhetőleg a sűrűje még hátravan a hétvégi két napon. Kedvcsinálónak egy kép a standunkról, valamint két kép rejtvényként a Gocycle-ről, illetve valakiről, akire lehet tippelni, hogy kicsoda?

A neten néhány oldalon már beszámoltak egyébként a megnyitóról, ahol a fotósok nem győzték lekapni a Gocycle-t... Íme pár link:
elektromos_biciklire_pattant_a_kornyezetvedelmi_miniszter

uj-zoeld-bicikli-ha-nem-hajtod-felborulsz

orientpress.hu ReszletesHir

azert_ilyet_sem_lathatsz_mindig

a_magyar_tour_gyoztes_akcioban_az_expon

Gocycle - Eurobike 2009 aranyérem

Most zajlik Friedrichshafenben az Eurobike 2009, Európa legnagyobb és legrangosabb kerékpáros kiállítása. Ilyenkor mindig díjazásra kerülnek az adott év legjobb fejlesztései. Nagy örömmel adjuk hírül, hogy a Magyarországon csak nálunk forgalmazott Gocycle aranyérmet kapott az E-bike kategóriában!
Ez a fantasztikus termék, melyről már többször is beszámoltunk blogunkban, az Annyira Más Bringaboltban bármikor megtekinthető. Szeretettel várjuk az érdeklődőket!

Gocycle teszt a Vezess.hu honlapon

Igazából ez már nem teljesen új hír, de elfelejtkeztem róla. Földi Attila, a vezess.hu egyik oszlopos újságírója kölcsönkapott tőlünk egy Gocycle-t és gyorsan letesztelte. A tapasztalatait "Luxus Camping-bringa összkerékhajtással" címmel jelentette meg június elején.
Nem árt tudni, hogy a valóság még a tesztnél is jobb, mivel pár apróságról csak a cikk megjelenése után értesült a szerző. A cikk ide kattintva olvasható.
A beszámolók szerint a vezess.hu egész csapata belelkesült a Forma-I-es tervező által megálmodott csodajárgánytól, amin nem is csodálkozom. Én ugyanígy voltam, mikor pár éve Hollandiában az egyik tervező műhelyben először megpillantottam. Rögtön beleszerettem, pedig nem is fekvőkerékpár...

Gyorsjelentés az Eurobike-ról

Két éve voltam utoljára Európa legnagyobb és legrangosabb kerékpáros kiállításán, az Eurobike-on Friedrichshafenben. A Bodeni-tó mellett elterülő német város kiváló példája egyébként, hogy miként kellene együtt élni a bringásoknak és az autósoknak, hiszen a legtöbb főút mellett pár méterrel található kerékpáros út is, így elkülönülten, biztonságban tekerhetnek a bringások. A kiváló infrastruktúrának köszönhetően szinte már Hollandiában érezheti magát az ember, annyi a kétkerekű!
Visszatérve a kiállításra, hihetetlen, hogy mennyit változott 24 hónap alatt ez a piac! Nem volt elég időm arra, hogy tüzetesen végignézzek mindent, de egy dolgot nem lehetett nem észrevenni: Korábban még csak egy különálló, kisebb területen lehetett látni elektromotoros kerékpárokat, most viszont szinte minden komolyabb gyártó standján találkozhattunk többféle ilyen bringával, ráadásul a kiállítás központi részén hatalmas területet kaptak a gyártók kifejezetten e-bike és pedelec választékát bemutató külön standjai. Aki pedig ki is akarta próbálni mindezeket, számukra kialakítottak egy hatalmas, különálló tesztpályát is! Megdöbbentő volt a változás, jól nyomonkövethető, hogy merre tart a világ fejlett része!
Még a Shimano is kijött az első elektromotoros rendszerével, ami mindenképpen mutat valamit a fejlődés jelentőségéről. De az is lehet, hogy valakinek többet mond a Bosch neve, vagy hogy a Schwalbe külön az elektromos bringákra való külsőkollekciót mutatott be! Még olyan szerkezetet is kiállítottak, mellyel elektromotoros kerekeket lehet építeni! Láthatóan a gyártók komoly jövőt lánakt ebben a termékkörben, nem véletlenül...
Gondolom sokan most legyintenek és nem gondolják, hogy ők valaha használnának ilyen bringát...
Tudom, hogy hazánkban sokan ezeket a termékeket csak időseknek és gyenge fizikumúaknak valónak tartják. Ehhez képest komoly enduro/freeride gépektől elkezdve a túrázós trekkingeken át munkábajárós összecsukhatókig mindenféle kerékpárban lehetett velük találkozni, a jelentős részüket láthatóan kifejezetten nem az időseknek szánták!
Hozzá kell bizony szokni, hogy forradalmi változás zajlik tőlünk nyugatra. Ott már rájöttek, hogy az elektromotoros rásegítés nem elveszi, sokkal inkább kiszélesíti a felhasználói élményt és evvel együtt a lehetőségek körét. Egy pedelec-kel nem gond izzadás nélkül bejutni a munkahelyre, megnő a túrázás során megtehető távolság, sőt a korábban csak nehezen leküzdhető, vagy bevehetetlen emelkedők sem jelentenek ezentúl akadályt elektromos rásegítéssel. A felhasználóknak kitágulnak tehát ezzel a mozgási lehetőségei, ugyanakkor megmarad a sportosság, akinek kifejezetten az a fontos. Nyilván nem fog mindenki ilyen bringára átülni, de hogy egyre többen felismerik a technológia tagadhatatlan előnyeit és evvel együtt megváltozik majd nálunk is az emberek véleménye, abban biztos vagyok.
Nekem ez az Eurobike leginkább tehát az elektromotoros bringák előretörését közvetítette, minden más fejlesztés ehhez képest eltörpül, sajnos még az általam olyannyira szeretett rekuk fejlődése is...
Megerősödött tehát bennem a hit, hogy jó úton jártunk az elmúlt években, amikor a rekumbensek mellett a pedelec kerékpárok fő forgalmazójává is váltunk. A kiállításon ráadásul sikerült az elektromotoros választékunk terén is jelentősen fejlődni. Az eddigi két fő termékvonalunk, a gyönyörő Gocycle és a legjobb pedelec átalakító kitként számontartott Bionx bővített választéka mellett hamarosan az igazán könnyű pedelec kerékpárra (akár már kompletten 11-12 kg-tól) vágyók számára is tudunk megoldást mutatni a Grüber assist egyedülálló termékével, sőt az olcsóbb modellek közül is két új pedelec modellből szereztünk be 1-1 mintadarabot (egy hagyományos és egy rekus típust), hogy letesztelhessük.
Előre tehát a minél kellemesebb kerékpározásért!

Rólunk írták a Velo.hu-n

Szégyellem magam!

Sajnos okom van rá, hiszen több olyan dolog is történt az elmúlt hónapokban, amiről hírt kellett volna adnom, de valahogy a rohanásban elmaradt. Most eszméltem csak rá, hogy nem írtam két Velo.hu-ban megjelent cikkről, melyek ugyanakkor sokakat érdekelhetnek:
Még a szeptemberi számban jelent meg egy bemutató írás az idei Eurobike-on aranyérmet kapott, összecsukható, elektromotoros rásegítővel ellátott fantasztikus álombringáról, a Gocycle-ről, melyet csak mi forgalmazunk Magyarországon.

A legutóbbi számban (októberi) pedig Thommey tudósítását lehet olvasni az általunk szervezett Race Across Hungary-ről. Akik esetleg még nem hallottak volna erről az idén első ízben megrendezésre kerülő erőpróbáról, azoknak annyit mindenképp érdemes lehet tudni, hogy ezen a RAH-nak rövidített versenyen Szentgotthárdról indulva 680 km-es távot tekertünk végig egyhuzamban, míg Magyarországot nyugat-kelet irányban átszelve megérkeztünk az ország keleti csücskébe, Tiszabecsre. Hatalmas élmény volt és ismételten bebizonyosodott, hogy rekumbenssel nincsenek lekűzdhetetlen távolságok. A célba érkezés után ugyan még azt mondtam, hogy soha többet mégegyszer, most már nem vagyok ebben azért ennyire biztos...
Lényeg, hogy erről az eseményről a blogba írtakon kívül a Velo.hu magazinban is lehet olvasni.
Természetesen a fenti Velo.hu számok (is) kaphatóak nálunk, így aki esetleg lemaradt volna bármelyikről, nem kell rohangálnia újságárusokhoz, forduljon hozzánk bizalommal!

Gocycle Mikulások

Pár napos késéssel ugyan, de kaptam egy fotót a londoni Mikulásokról.

Tour de Pelso 2009 - beszámoló

Már páran rám szóltak, hogy ideje lenne beszámolnom a Pelso-n történtekről, íme hát nem húzom tovább a dolgot.
Most szombaton, június 6-án került megrendezésre az idei Balaton Maraton, melynek keretében rekord nagyságú résztvevő tette meg a 203 km-es távot a Balaton körül. A rajtnál 1500 kerékpáros vágott neki reggel kilenckor az embert próbáló távnak. Idén a rekusok száma is csúcsot döntött, aminek én külön örültem. Hatan indultunk fekvőkerékpárral, és öten célba is érkeztünk.
Számomra idén a Pelso gyötredelmesebb volt, mint tavaly, de ez vélhetően egyrészt annak köszönhető, hogy nagyon keveset tudtam rá edzeni, másrészt valami egyéb gondom is lehetett, mert pár perccel a rajtpisztoly eldördülése előtt még a közeli illemhelyiségben küszködtem hasmenéssel...
Az utolsó pillanatban foglaltam el helyemet rekus társaim, Ádám, Péter, Frigyes és Zoli között, még éppen időben. A rohanásban elfelejtettem betenni a magammal hozott táskába a melegebb felsőmet, valamint az első sárvédőm is lemaradt. Még szerencse, hogy az idő végülis kedvezett nekünk, hideg és eső nélkül tudtunk tekerni, pedig a meteorológia záport, zivatarokat, sőt jégesőt jósolt.
A rajtot követő első kb 10 km most is fékezésekkel, helyezkedésekkel és gyorsításokkal telt, ekkor még a 24km/h-s átlagot sem sikerült elérnünk. Volt tehát honnan fokozni a tempót, amire hamarosan sor is került. Érdekes volt, hogy talán az erős szélnek is köszönhetően, de sokkal jobban szétszakadt a mezőny, így már a déli oldalon is km-eket tettem meg egyedül, szélárnyék nélkül. Először Szemes környékén éreztem, hogy valami gondom van, fájni kezdett a fejem és hányingerem lett. Nem volt mit tenni, lassítottam, illetve próbáltam inni és közben enni egy csokis energiaszeletet, ami olyan volt, mintha fűrészport rágcsáltam volna... Ekkorra a Frigyes és az Ádám már jól lehagytak, sőt, amikor a Peti utolért egy bollyal, hiába szólt rám, hogy csatlakozzak be, mert jó iramot mennek így együtt, hát bizony erősen össze kellett szednem magam, hogy tartani tudjam velük egy ideig legalább az iramot. Közben attól féltem, hogy ha kihajtom magam itt az elején, mi lesz aztán később?
Balatonkeresztúr után a kör legnagyobb emelkedőjén inkább visszafogtam magam, hogy tartalékoljak az erőmből. Mire felértem a csúcsra, addigra Peti a bollyal már jól elhúzott. Szerencsére a lejtő után összejött ismét egy kis csoport, akikkel aztán elég hosszan tudtam együtt haladni, bár a síkon és a lejtőn elhúztam tőlük rendszerint, aztán az emelkedőn utolértek. Rájöttem, hogy minden látszat ellenére tévedés, hogy rekuval nehezebb hegyet mászni. Igazából az eltérő edzettség látszott jobban az emelkedőkön, ami ilyenkor még szembetűnőbb volt, hiszen síkon könnyedén lehagytam őket. A hagyományos kerékpáros és a rekus közötti különbség tehát torzít. Mivel én rekuval mentem, így sokkal kisebb energiával tudtam haladni általában, ami miatt olyanokkal tekertem együtt, akik nálam sokkal erősebbek. Mikor azonban jött az emelkedő, akkor már az erőnlét számított, így azonnal érezhetővé vált a köztünk lévő különbség. Magyarán nem avval van a baj, hogy rekuval annyira nehéz lenne emelkedőn menni, mint ahogy a többieknek tűnhetett, hanem hogy nem volt ugyanannyi erőm az emelkedőkön, mint nekik, ráadásul ilyenkor a fekvős pozíció előnye nem érvényesült.
A második 50 km-en kicsit összeszedtem magam, jobban is ment a bringázás, kezdtem erőre kapni. A frissítőknél megálltam, feltöltöttem kulacsomat, majd egy másik italt is magamhoz véve folytattam utamat. Így mindig volt elég italom a következő szakaszra. Az átlagom is felment 34 km/h fölé, aminek nagyon örültem.
A szervezéssel is meg voltam elégedve, ugyanis ahol csak lehetett, biztosították az utat, a szembejövő autósokat félreállították. Bár volt pár baleset, melyek közül az egyiknél a kialakult dugó miatt még a kerékpárútra is fel kellett mennünk, de hát sajnos ez benne van egy ilyen nagy létszámú versenyben. Arról a sorompóról sem tehetnek, ami megfogott egyszer, pedig éppen jól elszöktem a bolytól...
Egy ideig minden elég szépen alakult, aztán sajnos lassan ismét előjöttek kezdeti problémáim, egyre jobban fájt a fejem és a hányinger miatt is egyre nehezebb volt magamba nyomni valami ételt-italt. Az utolsó 50 km már elég gyötrelmesre sikeredett. Ekkor jött ráadásul az akarattyai emelkedő, az erős szembeszél a 71-es út dél felé menő szakaszán, majd a két utolsó emelkedő a 7-es úton, melyeknek már tavaly is nagyon vártam a végét..
Itt már teljesen szétestek az addig együtt menő csoportok, az ember teljesen egyedül maradva kűzdött a távval és leginkább saját magával. A befutó után még percekig kűzdöttem a rosszulléttel. Szegény Frigyes, meg a kis családom próbált belém ismét erőt verni, de mindehhez kellett vagy fél óra, mire igazán visszatért belém az élet. Közben megtudtam, hogy Ádám végzett végül az élen, bár sokáig Frigyes vezetett, de begörcsölt Fürednél a lába és ezért fel kellett adnia a versenyt. Második rekusként érkezett a célba Peti fantasztikus idővel, ami különösen azért csodálatra méltó, mert egyrészt egy nem is igazán versenyzésre orientált fekvővel (M5 20/20) tekert, másrészt korosztályában az előkelő 19. helyet érte evvel el! Gratulálok ezúton is!
Nekem jutott a képzeletbeli rekus dobogó harmadik helye a tavalyival szinte teljesen megegyező idővel. Talán csak az vigasztalhat, hogy idén a legjobbak kb 8 perccel rosszabb időt tekertek, mint tavaly. A teljes eredménylista egyébként megtekintheti itt, de a rekusok kivonatát kimásoltam ide:A versenyt követően még jó hangulatban megosztottuk egymással tapasztalatainkat, Elbeszélgettünk minden másról is, közben az Ambringa stand érdeklődőinek megmutattuk a kiállított fekvőkerékpárjainkat és a Gocycle-t, amit szintén elég sokan megcsodáltak. Még megvártuk a hivatalos eredményhirdetést, ami az időmérő rendszer problémái miatt elég furcsára sikeredett, mivel az első helyezettek konkrét adatok hiányában megegyezéses alapon lettek kiválasztva. (Az időeredmények végül csak négy nappal később, szerdán kerültek nyilvánosságra.) Nálunk, rekusoknál egyszerűbb volt a helyzet, hiszen egyértelmű volt Ádám győzelme. Gratuláltunk hát neki, majd átadtam részére a 20.000,- Ft-os rekus fődíjat.
Összességében elmondható, hogy nagyon jól sikerült az idei Pelso. Sokkal többen voltunk rekuval, egyre jobb a csapat, kezd amolyan igazi közösséggé kovácsolódni a fekvősök tábora. Ez pedig nagyon jó érzés, remélem más is így látja!