Sofőr RAH2010-re

Nagyon köszönjük S. István rekus barátunknak, hogy elvállalta a sofőr szerepét és így segíti a RAH budapesti résztvevőinek a hazajutását!
Így most már örömmel jelezhetem mindenkinek, hogy elhárult az utolsó nehézség is előlünk, úgyhogy hajrá fiúk!
Egyébként van még hely az autókban, lehet még jelentkezni. Gyertek minél többen!

RAH 2010 időpont változás és új információk

Az idei Race Across Hungary főszervezőjétől kaptam az alábbi fontos levelet közlésre:

RAH 2010 – Új információk!

Alighogy a „RAH 2010” felhívás kikerült a blogra, Pupu azzal hívott, hogy október 9-re, az eredetileg tervezett túranapra mozdíthatatlan és visszautasíthatatlan programot szervezett neki az élet, így sajnálatos módon le kell, hogy mondja részvételét, hacsak más időpontot nem találunk. Miután komolyabb szervezésbe akkor még nem bonyolódtunk és a túra iránt érdeklődők közül senki sem jelezte, hogy a rákövetkező nap már nem érne rá, így rövid tanakodás után úgy döntöttünk, hogy a meghirdetett időpontot szombatról vasárnapra módosítjuk.

Figyelem! A RAH 2010 új dátuma: 2010. október 10. vasárnap!

Részletek az indulással és az érkezéssel kapcsolatban:

Eljutási lehetőségek Balassagyarmatra
Rekuval - szombaton 13 órakor az AM Bringa elől indulok a Challenge Mistral-ommal a Cserháton keresztül Balassagyarmatra. Nagyjából 90 Km a táv, és délután hatra tervezem a megérkezést. Ha valaki kedvet érez egy szép bemelegítő túrára, úgy nagy örömmel veszem, ha velem tart.
Egyénileg - és leginkább gépkocsival, mert közvetlen vonat nincs. Aki gépkocsival menne és esetleg lenne szabad szállítási kapacitása, úgy kérném jelezze, mert lehet, hogy valaki örülne a lehetőségnek.

Szállás lehetőség Balassagyarmaton
Többen is jelezték szállás igényüket, így egy rövid internetes keresést követően felvettem a kapcsolatot a balassagyarmati Sztár Motel vezetőjével, aki igen nagy örömmel vett tudomást vállalkozásunkról. A motel 5.000 Ft-ért ad egy kétágyas szobát, lehet vacsorázni az éttermében, zárt helyet tudnak biztosítani a bringáknak, rá tudnak nézni a parkolóban otthagyott autókra és meleg teával fognak minket kínálni bikinis lányok palóc asszonyok a hajnali készülődéskor. Ennél több nem is kell. Ha valaki szeretne élni a lehetőséggel, hívhat engem, szívesen segítek a foglalásban, de intézheti maga is. A szállás elérhetősége: http://www.sztarmotel.hu/index.html.

Indulási hely és időpont – Balassagyarmat, Sztár Motel, vasárnap, 00:59!
Miután a Sztár Motel az eredetileg meghirdetett Madách szobortól nincs messze, ráadásul pont azon az útvonalon van, amin haladunk, így kézenfekvő, hogy innen induljunk.

Érkezési hely Hercegszántón – „Teaház”, Dózsa György utca 8.
(N 45.950016° E 18.931804°), http://www.teahazszanto.com/
Ahogy majd a Teaház honlapján látjátok, a hely ideális a túra befejezésére, mert a kerthelységbe be tudjuk vinni a bringákat, elég hely van a lepakolásra, lehetőség van mosakodásra és átöltözésre, az értünk érkezők kellemes helyen várakozhatnak, és nem utolsó sorban le tudunk ülni egy közös vacsorához. Éttermük alkalmi jelleggel működik, így megbeszéltem a vezetővel, hogy vegyes tálat készítenek részünkre, amin lesz minden földi jó, így mindenki megtalálja az ízlésének valót. Ha a pontos létszám kialakul, úgy a mennyiséget még pontosítom.

Visszajutás Budapestre
Sajnos tömegközlekedéssel igen bajos, így a legpraktikusabb, ha a lehető legjobban megszervezzük saját magunk. Ehhez viszont az kell, hogy lássuk a létszámot és a lehetőségeket. Attila felajánlotta az AM Bringa Renault Master-ét a kerékpárok és két fő visszaszállítására, amire biztosan szükségünk lesz. Jelenleg a legfontosabb feladat, hogy találjunk egy olyan ismerőst vagy családtagot, aki levinné a teherautót Hercegszántóra. Ha lenne valakinek ötlete, úgy feltétlenül hívja Attilát vagy engem!

Milyen időre számíthatunk?
Az időkép (www.idokep.hu) jelenlegi előrejelzése alapján gyengén felhős, szeles idő várható vasárnapra, hajnali 6 és napközbeni 14 fokkal. Az előrejelzés persze folyamatosan változik, lehet még bármi, de reménykedjünk, hogy derűs, szép, őszi időnk lesz. Ha viszont az időjárás rosszra fordul, úgy a túrát elhalasztjuk, de a lefújás előtt még mindenképpen egyeztetünk.

Jelen állás szerint hatan biztosan rajthoz állunk, de Attila szerint nem kizárt, hogy ennél többen. Várjuk a további jelentkezéseket!

Üdvözlettel:
Róbert Gábor
+36 30 636 4672

Annyi megjegyzésem lenne a hazautazással kapcsolatosan, hogy többeknek is gondja van ezzel, ezért bizonytalanok a részvételben. Ha közösen nem tudjuk megoldani a kérdést, akkor külön-külön mindenkinek jóval többe fog kerülni, mintha elosztjuk a költségeket. Nagyon fontos lenne találni valakit, aki eljön a Renault Masterrel Hercegszántóra.
A nejem ugyan lejön egy személyautóval értem, melybe, csak ha a Master is lejön, akkor 4 fő még belefér rajtunk kívül, akiket vissza tudunk hozni Pestre. Ha tehát a Master is lejön, akkor összesen 7 bringásnak és akár 10-14 kerékpárnak sikerül megoldani a visszajutását Budapestre, míg ha nem találunk sofőrt a teherszállító autóra, akkor mindenkinek magának kell megoldani a hazajutást bringástul. Ennél sokkal egyszerűbb és olcsóbb lenne, ha valakinek a rokona, aki úgyis lejönne Hercegszántóra, nem a saját autójával tenné ezt, hanem a Masterrel.
Kérnénk tehát egy kis segítséget, szerdáig várjuk az ötleteket a sofőrre vonatkozóan!

Képek és videó a cseh rekus taliról

Setkání lehokol 2010 v Nivnici, Uherském Brodě a okolí | Recumbent meeting - OFFICIAL TRAILER from Stanislav Kadlčík on Vimeo.

Az alábbi linken érdemes nézelődni, akit érdekel, milyen lehetett múlt héten nekünk kinn Csehben:
http://www.azub.cz/sraz/index.php

Majdnem elmosta az eső!

Szombaton esőre ébredtünk. Többen már az utolsó napokban lemondták a foglalásaikat, ezért úgy tűnt, elmarad a túra. Nem tudtunk mit tenni, csak vártunk és vártunk, de azon kívül, hogy elállt az eső, nem történt semmi, üres volt a máskor fekvősökkel teli zsákutcánk.
Mikor a bolt bezárt, és senki nem jött el, Tamást hazaengedtem és már csak én készülődtem tekerni. Bár szomorú voltam, hogy egyedül maradok, legalább az idő vigasztalt, mert kisütött a nap és eltüntette a felhőket az égről. Már majdnem elérkezett a beígért 14:29, az indulás időpontja, amikor megjelent Tamás a nejével, majd kis idő múlva egy másik Tamás. (Úgy tűnik, ez a Tamások napja volt!)
Megörültem nekik, mert rossz lett volna egyedül. Gyorsan szavazásra bocsátottuk a kérdést, hogy merre menjünk. Kisebb csapattal könnyebb megegyezni, így gyorsan elfogadtuk a javaslatot, hogy ne mindig északra menjünk, és négyen elindultunk a Római parton dél felé. Átmentünk az összekötő hídon, majd legördültünk az Árpád hídig. Végül tettünk egy kellemes kört a Margitszigeten, majd visszaindultunk. Nem siettünk, hagytunk időt a bámulóknak.

Érdekes tapasztalat, hogy egyre többen tudják, hogy milyen járművön bringázunk, egyre többször hallom a "Mi ez apa?" kérdésre a fekvőbicikli választ. Az igazán tájékozottak a "Nézd, rekumbensek!" felkiáltással mutatnak ránk. Ez jó, mert láthatóan van eredménye a munkánknak, hogy megismertessük (és megszerettessük) az emberekkel a fekvőkerékpárokat. Az első lépést már talán meg is tettük a hosszú úton!

RAH 2010

Egy országot többféle irányban lehet átszelni. Tavaly, az első Race Across Hungary-n (RAH) nyugatról (Szentgotthárdról) indulva tekertünk el a legkeletibb településig, Tiszabecsig, ami végül egyhuzamban 685 km volt. Idén egy lelkes rekus barátunk javaslatára észak-déli irányt választjuk, remélve, hogy a rövidebb táv (kb 270 km) több jelentkezőt fog eredményezni.
A mostani Race Across Hungary szervezését az ötletadó, Róbert Gábor vállalta magára, melyet ezúton is köszönünk. Íme a kiírása:

"Összeálltak a „RAH É-D 2010” túra részletei, amelyre nagy szeretettel hívlak téged és minden rekus társunkat!
A túrát mindazon rekus barátaimnak és társaimnak ajánlom, akik egy gyönyörű, napsütéses őszi napon (merthogy az lesz! J) nem restek kora hajnaltól késő délutánig egy haladós, de nem rohanós tempót tartani, mindezt egy kiváló, válogatott társaságban.

Lássuk a részleteket:
Útvonal: Balassagyarmat – Hercegszántó
Táv: kb 270 Km
Indulás: 2010.10.09. 00:59
Induló pont: Balassagyarmat, Rákóczi fejedelem útja (22-es út városi szakasza) és Bercsényi utca sarkán, a Madách szobortól
Érkezés: ez természetesen mindenki saját tempójától függ, de várhatóan késő délután (még vissza lehet jönni, hacsak valaki nem hercegszántói)
Érkezési pont: a legelső olyan vendéglátó egység, ahol enni, inni lehet

Az útvonal profiljának rövid leírása: Balassagyarmattól Érsekvadkertig az út sík terepen fut (kb 130-150 tengerszint feletti magasság). Érsekvadkerttől kezd emelkedni, számottevő emelkedés Rétság előtt és után lesz, ahol elérjük a 290 méteres! csúcsmagasságot. Szendehely-Katalinpusztától szerpentin vezet le Vácra, innen pedig a gyakorlatilag a Duna lejtését követve érkezünk el hercegszántói kb 80-as magasságig.

Az útvonal a Rétság-Vác szakaszt leszámítva kétszámjegyű úton halad, komolyabb teherautó forgalomra nem számíthatunk már csak a szombati nap miatt sem.

Az indulást azért időzítettem hajnali egy órára, hogy még aznap megérkezzünk Hercegszántóra, hogy ne legyen egy teljes éjszaka, amit át kell tekerni (más abban a tudatban indulni, hogy néhány óra múlva hajnalodik), hogy a viszonylag forgalmas Rétság – Budapest – Kiskunlacháza szakaszt még a forgalommentes éjjeli és kora hajnali időszakban magunk mögött tudjuk.

Balassagyarmat nincs 80 Km-re Budapesttől, így akár rögtön előtte is meg lehet érkezni az indulási ponthoz, de természetesen szállást is lehet foglalni Balassagyarmaton. Hogy mi lenne jobb, azt szerintem mindenki maga vagy esetleg sporttársával dönti el.

Lehet, hogy lesznek olyan jelentkezők, akik szívesen csatlakoznának a túrához menet közben, pl. Budapesten. Őket is szívesen látjuk.

Esőnap: Amennyiben az időjárás előrejelzés egy héttel korábban olyan időt jósol a túra napjára ami miatt le kell, hogy fújjuk, úgy a pótnap október 30. szombat.

Gyertek minél többen!"

Nyilván sokaknak lehetnek kérdései, így a közvetlen kommunikáció segítéséért Gábor engedélyével adom meg telefonos elérhetőségét: +36 30 63 64 672

Szombaton (09.18-án) Ambringa-túra!

Kicsit későn szólok talán, de egyrészt remélhetőleg az Ambringa naptárban már mindenki olvasta, másrészt legalább így nehezebb elfelejtkezni róla :), hogy most szombaton, 18-án Ambringa-túra lesz. Izgulok ugyan az időjárás miatt, de ha a cseh rekus meetinget megúsztuk eső nélkül, talán most is sikerül...
Szeretettel várunk mindenkit a szokott módon:
a, Aki rekut bérel, azokat legalább délre, hogy legyen idő a beállításra és a próbákra. A rekuk lefoglalása a jelentkezés sorrendjében történik! A bérelhető rekuk listáját a honlapról lehet letölteni.
b, Aki saját bringájával jön, azokat is kérjük, hogy időben érkezzenek, mert 14:29-kor indulunk a bolt elől!
Viszlát szombaton!

Cseh rekus meeting - folytatás

Hazajöttünk, de erre sokáig emlékezni fogok! Csak annyit mondhatok, hogy sajnálhatják, akik nem jöttek el!
Több, mint 200 rekus jött össze a hétvégére. Pontos számokat nem tudok, de az érzet hatalmas volt! Mikor együtt elindultunk, végeláthatatlan sorban kígyóztunk, pedig nem tartottuk a libasort...
Volt itt minden: normál túrák, tájékozódási túra, gyorsasági és ügyességi versenyek, bringás felvonulás nappal, majd éjszaka lámpákkal és zenével, esti vetítések, élménybeszámolók, szép vidék, kulturális látnivalók, gyönyörű cseh lányok (többnyire miniszoknyában)... :)
Nekem személy szerint a legmaradandóbb élményt a túrák és a bringás felvonulás jelentette, mert ennyi rekussal még sose tekertem együtt! Az éjszakai különösen látványos volt, mikor pénteken este rengeteg lámpával illetve zene- és zajkeltő eszközzel bevonultunk Uhersky Brodba a kb 6 km-re lévő Nivnicéből (itt volt ugyanis a kempingünk), majd megszálltuk a főteret, természetesen csodálkozó tekintetektől kísérve! Itt minden megfordult, a rekus volt a normális bringás, a hagyományosnak tekintett kerékpáron ülők pedig furcsának érezhették magukat...
Óriási volt, elmondhatatlan!

De tetszettek a himaláyai és az izlandi túrákról szóló esti képes/videós rekus beszámolók is, bár nem ezek a helyek azok, melyekre elsőként gondolok, ha úti célt keresek a következő évi fekvős bringatúrához... :) Ezeken a túrákon tesztelték egyébként az új gépeiket, a merev trike-ot izlandon, az összecsukhatós Minit és a telós összecsukhatós trike-ot pedig a Himaláyában. Egyébként napközben láttunk egy Azub lowracer tesztpéldányt is, bár azt nem tudom, hogy milyen túrán fogják majd tesztelni?
Csütörtök délutántól az időjárás is kedvezett nekünk, az otthoni cudar idő ellenére mi eső nélkül megúsztuk szinte az egészet. Sajnos sokan nem jöttek el az esőtől tartva, így most bátraké volt a szerencse! Eredetileg egyébként 11 hazánkfia vett volna részt a rendezvényen, végül 7-en voltunk, de volt aki csak egy napra ugrott ki.
A lényeg, hogy köszönöm az Azubnak, hogy részese lehettem ennek az élménynek! Köszönöm a hatalmas szervező munkájukat, ami lehetővé tette, hogy gond nélkül élvezhessük a találkozót!
További képek:
http://picasaweb.google.hu/112953633950429087845/2010_Azub_10_Uhersky_Brod#
http://www.youtube.com/watch?v=8HHHN_cOQ54

Cseh rekus meeting első nap

Üdv a 2010-es cseh rekus találkozóról!
Az Azub szülővárosában, Uhersky Brodban otthon érezhetjük magunkat. Hogy miért? Talán sokan nem tudják, de ennek a cseh városnak a neve magyarul Magyar Brod, vagy még inkább Magyar Gázló, mert annak idején Mátyás király csapatai elfoglalták.
Az idő jobb, mint otthon, délután még a nap is kisütött egy kicsit, addig borongós ködös volt. (Reggel a túra indulását el is kellett halasztani 1,5 órával eső miatt, de utána már nem volt különösebb csapadék.)
Sokan vagyunk már most is (kb 120-130 rekus), de gondolom hétvégére jövünk össze igazán rengetegen. (Már ennyi fő sem fér a képbe, mi lesz itt később!) Nagyon tuti, amikor egyszerre elindul együtt ennyi rekus!
Kár, hogy ebéd után már nem volt együtt a csapat, ugyanis a többféle program miatt szétoszlott a társaság. A körtúra utolsó 25 km-én ráadásul kicsit el is tévedtünk a Mikivel, ugyanis nem kanyarodtunk el a megfelelő helyen. Ez a következménye annak, ha valaki lusta elővenni a kapott térképet, csupán emlékezetből megy! :(
A szervezés egyébként tökéletes, az azubosok jó munkát végeztek, gratulálunk nekik ezúton is!
Duma helyett íme pár kép, bár sajnos nem lettek igazán jók a rossz fényviszonyokat sajnos nem szereti az Iphone...:

Gyorsjelentés az Eurobike-ról

Két éve voltam utoljára Európa legnagyobb és legrangosabb kerékpáros kiállításán, az Eurobike-on Friedrichshafenben. A Bodeni-tó mellett elterülő német város kiváló példája egyébként, hogy miként kellene együtt élni a bringásoknak és az autósoknak, hiszen a legtöbb főút mellett pár méterrel található kerékpáros út is, így elkülönülten, biztonságban tekerhetnek a bringások. A kiváló infrastruktúrának köszönhetően szinte már Hollandiában érezheti magát az ember, annyi a kétkerekű!
Visszatérve a kiállításra, hihetetlen, hogy mennyit változott 24 hónap alatt ez a piac! Nem volt elég időm arra, hogy tüzetesen végignézzek mindent, de egy dolgot nem lehetett nem észrevenni: Korábban még csak egy különálló, kisebb területen lehetett látni elektromotoros kerékpárokat, most viszont szinte minden komolyabb gyártó standján találkozhattunk többféle ilyen bringával, ráadásul a kiállítás központi részén hatalmas területet kaptak a gyártók kifejezetten e-bike és pedelec választékát bemutató külön standjai. Aki pedig ki is akarta próbálni mindezeket, számukra kialakítottak egy hatalmas, különálló tesztpályát is! Megdöbbentő volt a változás, jól nyomonkövethető, hogy merre tart a világ fejlett része!
Még a Shimano is kijött az első elektromotoros rendszerével, ami mindenképpen mutat valamit a fejlődés jelentőségéről. De az is lehet, hogy valakinek többet mond a Bosch neve, vagy hogy a Schwalbe külön az elektromos bringákra való külsőkollekciót mutatott be! Még olyan szerkezetet is kiállítottak, mellyel elektromotoros kerekeket lehet építeni! Láthatóan a gyártók komoly jövőt lánakt ebben a termékkörben, nem véletlenül...
Gondolom sokan most legyintenek és nem gondolják, hogy ők valaha használnának ilyen bringát...
Tudom, hogy hazánkban sokan ezeket a termékeket csak időseknek és gyenge fizikumúaknak valónak tartják. Ehhez képest komoly enduro/freeride gépektől elkezdve a túrázós trekkingeken át munkábajárós összecsukhatókig mindenféle kerékpárban lehetett velük találkozni, a jelentős részüket láthatóan kifejezetten nem az időseknek szánták!
Hozzá kell bizony szokni, hogy forradalmi változás zajlik tőlünk nyugatra. Ott már rájöttek, hogy az elektromotoros rásegítés nem elveszi, sokkal inkább kiszélesíti a felhasználói élményt és evvel együtt a lehetőségek körét. Egy pedelec-kel nem gond izzadás nélkül bejutni a munkahelyre, megnő a túrázás során megtehető távolság, sőt a korábban csak nehezen leküzdhető, vagy bevehetetlen emelkedők sem jelentenek ezentúl akadályt elektromos rásegítéssel. A felhasználóknak kitágulnak tehát ezzel a mozgási lehetőségei, ugyanakkor megmarad a sportosság, akinek kifejezetten az a fontos. Nyilván nem fog mindenki ilyen bringára átülni, de hogy egyre többen felismerik a technológia tagadhatatlan előnyeit és evvel együtt megváltozik majd nálunk is az emberek véleménye, abban biztos vagyok.
Nekem ez az Eurobike leginkább tehát az elektromotoros bringák előretörését közvetítette, minden más fejlesztés ehhez képest eltörpül, sajnos még az általam olyannyira szeretett rekuk fejlődése is...
Megerősödött tehát bennem a hit, hogy jó úton jártunk az elmúlt években, amikor a rekumbensek mellett a pedelec kerékpárok fő forgalmazójává is váltunk. A kiállításon ráadásul sikerült az elektromotoros választékunk terén is jelentősen fejlődni. Az eddigi két fő termékvonalunk, a gyönyörő Gocycle és a legjobb pedelec átalakító kitként számontartott Bionx bővített választéka mellett hamarosan az igazán könnyű pedelec kerékpárra (akár már kompletten 11-12 kg-tól) vágyók számára is tudunk megoldást mutatni a Grüber assist egyedülálló termékével, sőt az olcsóbb modellek közül is két új pedelec modellből szereztünk be 1-1 mintadarabot (egy hagyományos és egy rekus típust), hogy letesztelhessük.
Előre tehát a minél kellemesebb kerékpározásért!

Király a reku!

Mi a különbség a hit és a meggyőződés között? Eddig csak hittem, hogy fekvőbringával nagyszerűen lehet hegyet mászni, de most, hogy egy kiváló bringással együtt hajtottunk, megláttam, hogy valójában mekkora potenciál rejlik a rekuban! Két nap alatt bő öt kilométert tettünk meg – persze szintemelkedésben értve, amúgy 150-et.

Mióta idén tavasszal rámentem a fekvőbringás hegyi túrákra, új lendületet vett a hágó- és csúcsjáró szenvedélyem, szép túrákban és maradandó élményekben volt részem, és reményem szerint sikerült egyértelműen bizonyítani a kétkedőknek, hogy rekuval ugyanúgy leküzdhetők a kaptatók, mint standard bringával. Igaz, nem lehet kiállni a nyeregből, de a támlának vetett háttal hatékony a hajtás, gyors lejtőzéskor pedig fokozott biztonságot ad, hogy az alacsony súlyponthelyzetből és a hosszabb tengelytávból adódóan nagyon erős a fékhatás. Ehhez járul a kényelem, a mindenféle kín hiányának előnye. De milyen gyors lehet egy reku hegyvidéken, ha nem én hajtom, a 67 éves nagypapa, hanem egy fiatal triatlon-élversenyző? Nos, minapi túránkon erre is választ kaptam – de haladjunk csak sorjában!

Klagenfurt és Graz között az autópályán haladva hosszan uralja a tájat a hatalmas Grosser Speikkogel (2120 m, BIG 659), csúcsán radarállomás „golflabdáival”. Ahol ekkora létesítmény van, oda út is vezet – régóta fentem rá a fogam. Most végre eljött az ideje, mint ahogy annak is, hogy pillekönnyű Carbonrecumbent rekum tervezőjével és építőjével, Novák Ádámmal együtt bringázzunk egy jót. Két napunk volt, mindjárt az elsőre ezt terveztük, a közeli Weinebene hágóval (1668 m, BIG 662) együtt, de indulásunk előtt emberéletet is követelő katasztrofális időromlás történt, behavazódott minden, így a másnapi programot vettük előre, hogy legyen ideje leolvadni a hónak. Ez bevált!

Szóval meg sem álltunk Karintia déli részén Eisenkappel városkáig (556 m), és kora reggel otthagyva a kocsit rohamoztunk az Eisenkappler Hüttéhez (1553 m, BIG 660). Jól aszfaltozott, keskeny fizetős út vezet fel, kemény emelkedővel – 10 km-en szed fel közel 1000 méternyi szintet, de vannak benne kisebb lejtős szakaszok is.

Egyes hajtűkanyarok csigalépcsőre emlékeztetnek...

A Karavankák látványos mészkő-csúcsait fotózgatva és egymást videózva nyomultunk felfelé a menedékházhoz, ahol jó almás süteménnyel és forró teával ünnepeltünk. Beöltözés után (3 fok volt!) lefelé már helyénvaló volt némi óvatosság, mert ébredeztek már az autósok, az út meg nagyon keskeny. Becsületükre legyen mondva, többen nemcsak lelassítottak, hanem félrehúzódva megálltak nekünk.

Legurulás után csak könnyebb ruhát elővenni álltunk meg az autónál – gyönyörű napos idő lett! –, és már húztunk is tovább a Seeberg Sattelre (1216 m, BIG 661).

Széles, remek út, nem meredek, könnyű zsákmány.

Odafönt már eljött az ebéd ideje, természetesen egy kis sörrel együtt.

Vissza csak 870 méteres szintig gurultunk, ott ágazik el az út a Paulitschsattelre (Pavlicevo Sedlo, 1339 m, BIG 881). Na, ez már komolyabb feladat, bő 10-15 százalékos emelkedőkkel, az elején és a végén lejtős szakaszokkal, amelyeket ugyebár a közepén kell behozni.

Nem könnyű, tehát értékes trófea, gyönyörű kilátásokkal egy impozáns hegykatlanra. A lejtőn Eisenkappel felé 74 km/órás maximumot mutatott a műszer, pompás suhanás volt! A szálláson aludtam egy jót vacsora előtt (éjjel 2-kor indultunk Magyarországról), Ádám viszont futni ment egy órányit a Lavant partjára, hogy mozogjon végre valamit...

Másnap felhőtlen, de metszően hideg virradatra ébredtünk. Vár a Speikkogel, ne várjon hiába! A BIG leírás nehezebbnek mondja a híres-hírhedt Mortirolónál, és csakugyan, a jelzőtábla szerint 11 kilométeren 10-17 százalékos az emelkedő, a szintkülönbség 1670 méter. Könnyű, pihenős rész nincs benne. Nyugodt tempóban vágtam neki, időnként egy-egy rövid szusszanással, némi vízivással, sőt egy Cerbonát is megettem közben. Nem így Ádám! Ő most sportosra vette a figurát, egy darabig a hátát láttam, aztán azt sem.

Láttam viszont egy katonát a Koralpe síközpont felett, ahol a csúcsra vezető útszakasz kezdődik. A derék hadfit azért állították oda a sorompóhoz, hogy érvényt szerezzen a „minden járművel, kerékpárral is behajtani tilos” táblának. Rendes fickó volt, azt mondta, hogy tolni szabad, de tőle fel is ülhetek, csak szálljak le, ha hivatalos kinézetű autó jön, mert bírságolnak.

Persze felhajtottam az odafönn már gyephavas jellegű, tágas körpanorámájú csúcsra, ahol Ádám már éppen egy órája várakozott, kockára fagyva.

Ez igen, sasok is megirigyelhették volna a röpülését! Lefelé persze még inkább – csak ilyenkor veszi észre igazán az ember, milyen magasra kapaszkodott!

Utoljára maradt a Weinebene.

Ott már még jobban kijött kettőnk között az erőnléti különbség. Én már fáradtan, elnyűtten vágtam neki a délutáni melegben, és az 1200 méternyi magasságkülönbségű, 13 százalékos kaptatóval bekezdő úton szükségem volt néhány rövid megállásra.

Ádám ezzel szemben elhatározta, hogy pihenés nélkül rohamoz, kipróbálni, mit tud. Hát, ezen a 14 kilométeren is rám vert egy órát, szerinte versenybringával sem lett volna gyorsabb.

El is hiszem! Tea még ritkán esett ilyen jól, mint a hágó kunyhójának teraszán. A legurulás egyetlen merő gyönyörűség volt a sima aszfaltom, Ádám túllépte a 80-at, én beértem szerény 76-tal.

Már csak haza kellett autózni, az is baj nélkül sikerült – szép az élet!