Fél óra az Inforádióban a rekukról

Mai napon interjút vettek fel velem az Inforádió egyik stúdiójában. A riporter, Exterde Tibor maga is fekvőkerékpáros, több éve boldog tulajdonosa egy Azub5 modellnek.
A kapott információk alapján az anyag szombaton és vasárnap reggel a Barangoló nevű műsorban fog elhangzani. Mivel a felvételt nem hallottam, így kissé izgulok, hogy mi lett belőle, de remélem jól sikerült annak ellenére, hogy utólag már sejtem, hogy mit kellett volna másképpen mondanom. Mindig nehéz ilyen esetben, hogy nem tudja az ember, milyen alapismeretekkel rendelkeznek a hallgatók a témával kapcsolatosan. Érzésem szerint talán jobban ki kellett volna hangsúlyoznom a fekvőkerékpárok főbb előnyeit, mert nem biztos, hogy azok mindenki számára egyértelműek. Na mindegy, legközelebb majd ügyesebb leszek...
Az anyag egyébiránt a neten is elérhető lesz majd, úgyhogy ha valaki lemaradna most róla, akkor egy ideig még az inforadio.hu-ról letöltheti. Ha nem felejtem el, akkor felrakok majd róla linket...
Jut eszembe, az Inforádió honlapján március végén jelent meg egy cikk arról, hogy milyen sportot válasszon az, akinek fáj a térde. Ebben kifejezetten ajánlják a fekvőkerékpározást! A teljes cikk ide kattintva olvasható.

Riport Krisztával

Elkészült a hivatalos videó az idei Tour de Tisza-tó versenyről, benne egy rövid riport Benczés Krisztinával, aki a kategóriájában első helyezett lett egy M5-ös fekvőkerékpárral. A film ide kattintva nézhető meg. A riport kb a film 2/3-ánál van egyébként.
Gratulálunk Kriszta!

Monzai HPVWC fesztivál

Forma-1-s pályán rekus verseny?
Bizony-bizony, Olaszországban a híres monzai pályán június 10-12-én lesz egy érdekes fesztivál az Emberi Erővel Hajtott Járművek Szervezetének rendezésében. Ezen sokféle kategóriában el lehet indulni bármilyen kerékpárral. Lesz teljesen nyitott kategória is (ezen lehet indulni bármivel) , de emellett részlegesen burkolt illetve burkolatlan kategória, valamint külön trike és tandem kategória. Kb 200 rekust várnak a világ minden tájáról, de várhatóan leginkább Európából lesznek jelen. A jelentkezők között már most lehet találni pár nagy nevet, mint például Mike Burrows-t, aki számtalan zseniális reku tervezőjeként lett világhírű.
További részletek ide kattintva.

Tour de Pelso

Idén június 4-én kerül megrendezésre a Tour de Pelso. Aki esetleg nem ismerné, ez egy Balatont megkerülő kerékpáros verseny, mely Siófokról indul és ugyanoda érkezik 203 km megtételét követően.
Még van egy kis idő felkészülni rá, viszont jelentkezni most kell annak, aki szeretne még élni az előnevezés kedvezményével. A részvétel díja ugyanis a verseny napján 11 ezer forint, most viszont május 22-ig 9 ezerért lehet nevezni a neten ide kattintva.
Ráadásul sikerült a verseny főszervezőjével megbeszélnem, hogy azok a rekumbenssel indulók, akik még május 22-ig jelentkeznek a neten az Annyira Más Bringa csapatára hivatkozva 6,5 ezer forintért megtehetik ugyanezt, tehát 4,5 ezer forintot lehet így spórolni még pár napig!
Aki tehát szívesen jönne, az legkésőbb május 21-ig küldjön egy e-mailt az info@ambringa.hu mailcímre megadva a következő adatokat:

• Név
• Születési idő
• Lakcím
• E-mail cím
• Telefon

Gyertek minél többen!

Hétvégi túrahármas

Hétvégén sűrű volt a túranaptárunk. Szombaton a májusi Ambringa-túránk mellett volt egy „kihelyezett tagozat” is, amelyen Pupu vett részt, ezért nem lehetett velünk a Szentendrei-szigeten. A nemzetközi BIG DAY keretében (http://www.challenge-big.eu/ ) a magyar bringás csúcsgyűjtők a Galyatető háromszori megmászására vállalkoztak. Pupu ismét igazolta, hogy nagyon jól lehet rekuval kaptatókat leküzdeni – íme, a beszámolója:

A BIG nemzetközi bringás hegyi-túrázás résztvevői minden esztendőben ugyanazon a napon tartanak egy teljesítménytúra-szerűséget, a végén közös bringaemeléssel. Idénre a Pásztó – Galyatető – Parádsasvár − Galyatető – Nemti – Galyatető – Pásztó útvonalat tűzték ki a magyar szervezők, ami 2200 méternyi szintemelkedést jelentett 120 kilométeres távon.
Számomra nem voltak valami jók az előjelek, éreztem, hogy valami betegség bujkál bennem, de azért úgy gondoltam, hogy elmegyek az indulás helyéig, megteszek valamennyit a többiekkel, aztán legfeljebb visszafordulok… Ám a csoportos menet úgy hatott rám, mint öreg huszárlóra a trombitaszó!
Sajnos, ami az útviszonyokat illeti, katasztrófaövezet a Mátra, végig nagyon kellett vigyázni a kátyúkkal. Simán ment az első szakasz, noha utolsóként értem fel Galyatetőre. Hiába, alig akadt olyan a többiek között, aki ne lehetett volna fiam, sőt unokám, meg nem is a gyorsaság a fő erényem, hanem a kitartás. Ezért, míg a többiek frissítettek a büfénél, én már indultam is le, Parádsasvár felé, úgyhogy már javában kapaszkodtam megint felfelé, mire szembe jöttek. Így már sikerült harmadikként felérnem. Persze ez nem verseny, hanem közös túra, de nem szerettem volna, hogy várni kelljen rám. Hasonló taktikát alkalmaztam a harmadik menetben is, az észak felé vezető (Mátraalmás, Szuha) aszfaltozott, de gödrös erdészeti úton, így a harmadik mászás végén még én várhattam a közös bringaemelésre. Lefelé pedig, vissza Pásztóra, nem volt ellenfele a rekunak, csak a legvégén értek utol, amikor lelassítottam a kedvükért.
Utóbb aztán megjött a böjtje a hetvenkedésnek, másnapra elég nyomorultul éreztem magam, nem is mentem többet, mint 30 kilométert egy általam szervezett túrán a Vértesben, hétfőn pedig irány a doki… Sebaj, a kórság elmúlik, a szép élmény pedig megmarad, és megint elgondolkozhatott néhány komoly bringás, hogy nem is olyan butaság az a reku!

Vasárnap egyébként én is jelen voltam a vértesi túrán, melyet Pupu szervezett és bár az időjárás nem kedvezett nekünk (végig szemerkélő esőben tekertünk), mégis sokan voltunk és nagyon jól éreztük magunkat. Ehhez a gyönyörű környezeten és a jó társaságon kívül hozzájárultak Pupu nejének, Sárikának a finomságai, ugyanis saját készítésű pogácsával és gesztenyés papuccsal teli kosarakkal várt minket Vérteskozmán! Ezekután csoda, hogy elfelejtkeztünk az esőről? :)

Tour de Tisza-tó beszámoló

Május 7-én nyolcan voltunk rekusok a Tour de Tisza-tó versenyen! Ráadásul egyikünk, egy hölgy megnyerte a saját kategóriáját (lásd a mellékelt képen a dobogó legfelső fokán). Egyébként a nők között a második legjobb időt produkálta, ami különösen szép, hiszen eleddig csupán kb. 200 km-t ment rekuval, mivel nemrég vette!
Gratulálunk Krisztának ezúton is!
Számomra érdekes tanulságokkal járt ez a verseny, pedig már nem először indultam el rajta. Hogy mik voltak ezek?
Először is most nem a Challenge Fujinommal (egy alacsony lowracer, azaz versenyfekvő) vágtam neki a távnak, hanem egy sokkal magasabb, 26/26-os, össztelós rekuval, egy Challenge Furai-val. A Furait igazából olyan túrákra szánom, amik a Fujinnak túl rázósak, magyarán montis jellegű terepre, erdei utakra. Ezért a két nagy kerék, az elöl-hátul teló, a ballonosabb külső. A súlya természetesen nem vetekedhet a csupán 9 kg-os Fujinnal, viszont mivel ez a verseny szinte teljesen sík útvonalon halad, így ez nem jelentett komoly hátrányt. Gondoltam, ha nekem rosszabb is lesz, de legalább jobb szélárnyékot fogok adni a többieknek.
Hát nem teljesen így lett! Ugyanis kiderült, hogy a magasabb építés miatt nem csak a mögöttem levőnek lett jobb, hanem nekem is. Az alacsony Fujinhoz képest, melynél jellemzően lábmagasságban tekerek, a Furain ülve feljebb, a versenybringások testmagasságába kerülök, ahol viszont komolyabb a szélárnyék. Ezáltal bolyban egészen könnyű volt tekerni, a pulzusom jellemzően 140 alatt maradt, ami kifejezetten alacsonynak számít, főleg egy versenyen.
Ez egyben azt is jelentette, hogy nem jelentett megterhelést együtt haladni a többiekkel, sőt igazából lassú volt számomra a boly, még ha ez furán hangzik is. Viszont mire erre rájöttem, addigra olyan mértékben elhúzott tőlünk az előttünk menő boly, hogy utolérni őket az erős ellenszélben már jócskán meghaladta volna az erőmet, így bele se kezdtem. Egyébként Kriszta (aki első lett a kategóriájában és akivel egy bolyban mentünk) is megerősítette az eredményhirdetés után nekem, hogy ilyen könnyen még nem nyert versenyt.
A másik fontos tanulság tehát, hogy a megfelelő boly nagy hatással van az elért eredményre. Ha ugyanis nem működik együtt jól a csapat, nem váltják elég sűrűn egymást, nem engedik a gyorsabban haladni tudókat előre, akkor a boly nem lesz elég gyors. Ha valaki jó eredményt akar elérni egy ilyen sík versenyen, akkor a legfontosabb minél erősebb csapattal együtt menni. Nem szabad hagyni, hogy elmenjen az élboly, maradni kell velük lehetőleg végig. Így nem lehetetlen az elsők között lenni fekvőbringával!

Spezi 2011 beszámoló II.rész

Folytatva a SPEZI beszámolómat, íme pár különleges részlet, hogy miket láthattunk még az idei kiállításon:

Ahogy az elmúlt évek trendjéből már látszott, a velomobilok területén folyamatosak a fejlesztések. Az egyik legérdekesebb, hogy megjelentek az első többszemélyes velomobilok. Az ok egyértelmű, hiszen az ember társas lény, ergo jobb kettesben tekerni, mint külön-külön, főleg mivel a burkolt járgányok közötti kommunikáció sokkal nehézkesebb, mint a burkolatlan kerékpárok esetében. Ennek oka részben a nagyobb belső zaj, részben pedig a burkolat miatti erősebb elszigeteltség. Egy kétszemélyes velomobilban viszont könnyedén diskurálhatunk, ha pedig egyedül használjuk, akkor nagy csomagteret nyerünk. Ez viszont már majdnem autó, kerékpárúton a szélessége miatt el sem fér.
A képen látható velomobil tulajdonképpen egy sziámi-velomobil, ugyanis az egyszemélyes modell megduplázott , illetve összenövesztett változata négy kerékkel:Mindent szépen kigondoltak és kialakítottak rajta. még belső kárpitozást is kapott! A súlyán még csökkenteni fognak, jelenleg kb 100 kg. Emiatt az elektromos rásegítést már alapból belerakják, hiszen senki sem szeretne visszagurulni az emelkedőről…
Az ára eléggé megdöbbentő, ugyanis majdnem 10.000 Eur-t kérnek érte!
Kiváncsi leszek a piaci sikerére, bár vélhetően nem Magyarország a célpiac. Íme azért egy másik hasonló kostrukció:

Bár szivesen használnék egy ilyet, de ha velomobil, akkor én a jelenleg kapható modellek közül továbbra is az ICE trike-okra utólag felszerelhető valamelyik burkolatra voksolok. Ezek közül most fehérben mutatták be az egyiket. Ez ezért jó, mert nyáron használhatja a tulaj burkolatlan trike-ként, télen pedig a burkolat rárakásával védelmet kap a hideg és a csapadék elől.
Egyébként láttál már velomobilt félbevágva? Ha nem, íme így néz ki:

A Troytec még tavaly mutatta be karbon lowracereit. Azóta kicsit lekerekítették a formát, de az továbbra is nagyon egyedi.A cég tulajdonképpen két motorsportban dolgozó fiatal német mérnöké. Négy az egyben megoldásuk lényege, hogy ugyanazon fővázból ki lehet alakítani egy 20/26-os, egy 20/28-as lowracert, egy 28/28-as highracert, illetve akár egy össztelós gépet is a váz hátsó, villarészének cseréjével. A telós verzióra még egy kicsit várni kell, de a most gyártott darabok váza már tartalmazza az átépítéshez szükséges kialakításokat. Nagyon örültem, mert abban a szerencsében részesülhettem, hogy elvihettem kipróbálni a kiállított mintadarabot. A teszt jól sikerült, és nem is tudok rosszat mondani róla, hacsak nem a 4500 Eur-tól induló ára…. Ha viszont valakit érdekel ennek ellenére is, akkor bátran forduljon hozzánk!

Szeretnél könnyű, karbonvázas rekut, de jóval kedvezőbb áron? Akkor íme a hazai gyártású Carbonrecumbent több modellje is. Van merev vázas is és telós is, sőt felülről még be is burkolhatod, ha hidegben is használnád. Hamarosan mintadarabunk is lesz belőle, várjuk hát az érdeklődő vevőket!

A Tripod nevű cég lemásolta a legendás Windcheetach trike egyedi kormányzását:

Íme az eredeti, mely rögtön mellette volt kitéve a rokonság bizonyítékaként.

Ugyancsak ők gyártanak olyan trike-ot, melynek az első kerekeket tartó keresztkarja képes elfordulni, így biztosítva némi bedőlést egyszerű és ügyes konstrukciós megoldással.
Egyébként lehet ezeknél keskenyebb háromkerekűt is gyártani, csak el kell látni komoly bedőlési lehetőséggel, mert egyébként felborulna. Hogy miként? Íme egy működő megoldás, mely érdeklődés esetén szintén beszerezhető majd nálunk:
A Thys nevű evezős fekvőkerékpárokról már sokat olvastam, de még sose láttam őket korábban élőben. Mesteri munkák:

Még frissiben érkezett a műhelyből (a második nap nyitáskor rakták össze) három új modell a rekugyártóként csak tavaly debütáló Novosport-tól. (Korábban csak kompozit dobozokkal és ülésekkel tették ismertté magukat, most pedig a tavaly bemutatott rekus tandem mellé kifejlesztettek 3 új fekvőt! ) Az egyszerű modell mellett egy kézzel is hajtható és egy áruszállító fekvőbringa volt az újdonság.Kicsit nehéz volt, meg elég hajlékony a váza, de egy érdekes fejlesztés, mely lényegében azt tudja, mint a Strojcad modellünk.

Jan Cordes előállt egy szokatlan össztelós kétkerekűvel. Mind az első, mind a hátsó lengéscsillapítás különleges, érdemes megszemlélni: Kipróbálni sajnos nem lehetett, így csak elképzelhettem a működését.

A Radical-Design standján bemutatták a merevített oldalfalú új kétoldalas táskáikat, melyek közül az egyik a lowracerrel munkába járóknak készül laptop hordozhatóságával.
A SPEZI nem csak kiállítás, hiszen minden évben megrendezésre kerül a trike-verseny is. Idén is nagy csatáknak lehettünk tanúi a körpályán, melyeket döntöen a Hase és a HP-Velotechnik versenyzői vívtak egymással, de bárki megpróbálkozhatott legyőzni őket bármilyen háromkerekűvel.
Számtalan egyéb látnivaló volt még természetesen, melyeket felsorolni is nehéz lenne. Javaslom, hogy akinek sikerült felkelteni a kiváncsiságát, az jövőre jöjjön el személyesen, hiszen tényleg nagy élmény! Viszlát jövőre Germersheimben!

Nyírségi függőágyas túra

Pupu új kalandot talált magának. Mostanában a rekus túrázását nomádabbá tette, ugyanis a fákon alszik...
Múlt héten egyik tavalyi RAH-os társunkkal, Gáborral mentek 2 napos nyírségi túrára, melynek során az éjszakát a fák közé kifeszített fekhelyekben töltötték. Ráadásul most a költségek minimalizálása és a környezet kímélése érdekében nem autóval, hanem vonattal utaztak a túra kezdő pontjára, Miskolcra, valamint haza Debrencenből.
A beszámoló alapján kellemes élmény lehetett, bár én majd csak kicsit melegebb éjszakákon próbálnám ki ezt a módszert, de mint tudjuk, egy teve sokkal fagytűrőbb... ;-)
A túra beszámolóját ide kattintva olvashatjátok.

Spezi 2011 beszámoló I.rész

Mentünk, láttunk, próbáltunk és most beszámolunk... (Remélem már vártátok!)
Persze nem mindenről, hiszen két nap tömény élményanyagát nehéz átadni, de igyekszem azért némi képet festeni a különleges kerékpárok legnagyobb kiállításáról.
Ha valaki most ment volna ki rá először, akkor biztosan ugyanazt érezte volna, amit én 6 évvel ezelőtt: hihetetlen hangulat, rengeteg furcsábbnál-furcsább szerkezet és ember, sok ötlet és rengeteg tapasztalat a kipróbálható számtalan bringával, egyszóval hatalmas élmény. Mivel minden évben kinn töltöm mindkét SPEZI napot, hogy mindent rendesen végig tudjak nézni, ráadásul más európai kiállításra is el szoktam látogatni (pl az Eurobike), így világosan látszik számomra a fejlődés, a változás. Jó látni például, hogy egyre többen érdeklődnek a különleges kerékpárok iránt. Míg pár éve még nem volt nehéz parkolóhelyet találni a kiállítás közelében, most már egész távol kell leraknia annak az autóját, aki nem érkezik meg a nyitás előtt. A jegyvételre várakozók sora is korábban maximum 8-10 méteres volt, most már csúcsidőben kb 30 m hosszan várakoztunk, így a sor vége kinyúlt az épületen kívülre!
Két éve a főépület előtti tér még szabad placc volt csupán, ahol a látogatók lelakatolva otthagyták a bringáikat, most már ez is körbekerített, zsúfolásig megtelt kiállítási terület lett. Érdekes például, hogy ez a külső helyszín egyre szimpatikusabb a gyártók számára, sokan részben vagy egészben ide költöztek ki a belső területekről. A tavaly nagyobb helyszínre telepített próbapálya idénre szűkössé vált, sokan a környező utcákon biztosítottak próbalehetőséget az érdeklődők számára. Röviden tehát látható, érezhető volt a fejlődés annak ellenére, hogy idén pár gyártót hiányoltam a megszokottak közül, vélhetően a gazdasági válság a kisebbek közül néhányat nehéz helyzetbe hozhatott. A válság az újdonságok területén is megfigyelhető volt számomra, a legtöbb gyártó kevesebb és kisebb horderejű fejlesztésekkel tudott csak kijönni.
Mindezek ellenére azért idén sem volt hiány újdonságokból. Trendként el lehet mondani az egyre gyorsabban és egyre kisebb méretűvé összecsukható háromkerekűek térnyerését, valamint az egyre nagyobb méretű kerekekkel kialakított kétkerekűek megjelenését. Emellett az elektromos rásegítések is gyorsan terjednek, valamint a burkolatos megoldások is fejlődnek. Nézzünk akkor az újdonságok közül első körben párat, melyeket az általunk képviselt főbb márkák mutattak be:

Azub
A csehek tettek ki magukért talán a leginkább idén, hiszen sok újdonságot tudtak bemutatni. Megjelentek a két új, kicsire gyorsan összecsukható tadpole (elöl két, hátul egy kerekű) trike-kal, melyek közül az egyik ráadásul hátsó lengéscsillapítással is rendelkezik. (Ennek tavaly már bemutatták a prototipusát, de azóta áttervezték némileg, például most már twist rendszerűvé tették, magyarán a hátsó kerék összecsukáskor 90 fokkal elfordulva befekszik a két első kerék közé.)Hat éves fejlesztési munka eredményeként kijöttek egy kétszemélyes, kétkerekű tandem fekvőkerékpárral, mely szintén összecsukható, illetve szétszedhető, ráadásul kellően merev és erős komoly csomagos túrákhoz is. Finomították a korábbi modelljeik egyes részleteit, például a hátsó lengőkaron a kitámasztó rögzítését, sőt az ülés vázhoz rögzítésének megoldására is kialakítottak egy új megoldást. Mindezek mellett még a táskáikat is volt idejük finomítani, sőt hamarosan egy burkolattal is meg fognak jelenni a háromkerekűikhez. Terveik közül sajnos későbbre tolódott a tavalyi rekus találkozón már általam is kipróbált lowracer gyártásba vitele, de azért erről sem mondtak még le. Sőt megsúgták, hogy remélhetőleg 1-2 év múlva a delta trike-ra vágyóknak is fognak tudni kínálni megoldást!
Van tehát náluk fejlesztés keményen, ami kifejezetten üdvözletes!

Challenge
A hollandok legkedveltebb gyártója most inkább csak kisebb fejlesztésekkel rukkolt elő, mint például az Alizé trike 24-es hátsó kerekű verziója, egy új féloldalas kerékfelfüggesztéshez kialakított dinamó, vagy a Furai modell országúti kerekekkel. A háromkerekűiket most már rendelni lehet hálós üléssel is (az ICE ülését használják, mely az egyik legjobb egyébként). Szebb és könnyebb lett a dönthető felső kormányuk, valamint a láncvezető görgőiken is tovább finomítottak.


ICE
Az angolok a tavaly teljesen megújított modellpalettájukon inkább csak apróbb módosításokat eszközöltek, de ez nem is csoda, mert nagyon jól sikerültek. Ahogy tavaly a próba engem ejtett teljesen rabul, úgy idén a fiam volt az, aki beleszeretett a Vortex modellbe, pedig a háromkerekűek eddig nem tudták magukat igazán belopni a szívébe. Az új hálós ülésük nagyon kényelmes és príma az oldaltartása, jobbat én még nem találtam.


Hase
Tavaly az Eurobike-on már megcsodálhattam, idén tehát már nem jelentett igazán nagy újdonságot a számomra a Klimax modelljük, mely a Kettwiesel-nek egy elektromos hajtással és levehető esőburkolattal ellátott verziója. Ötletes, nem véletlenül nyertek vele díjat a Eurobike-on!


HP-Velotechnik
A fő attrakciójuk a pár másodperc alatt összecsukható Gekko trike volt, mely némileg meglepetés tőlük, hiszen semmilyen lengéscsillapítással nem rendelkezik, pedig a lengéscsillapítás fontos a németeknek. Úgy látszik azonban, hogy muszáj volt nekik egy kedvezőbb árú trike-kal megjelenniük, ha nem akartak piacot veszíteni. Érdekes újítás volt még a magasított ülésű Scorpion, melyben 37 cm magasan (tehát kb az autók ülésének magasságában), 8 illetve 11 cm-rel magasabban ülhetünk, mint a normál hálós illetve a kompozitos ülésben. Inkább a lassabb tempójú haladásra megfelelő, ugyanis a borulékonyság a magasabb súlypont miatt jelentősen megnő. Városban, idősebbek számára azonban hasznos.

KMX
Úgy tűnt, az angolokat a válság visszafogta, így nem kényeztettek el túl sok újdonsággal. A legfontosabb talán az új, immáron alumínium vázas Venom volt, amit remélhetőleg majd követnek a további modellek hasonló, kisebb súlyú verziói is. Kiváncsian várjuk!


Optima
Ők viszont jelentős újdonságokkal rukkoltak elő, ráadásul nem verték előre nagy dobra, így annak ellenére meglepetésként ért a dolog, hogy szóban már említették hónapokkal ezelőtt, de nem vártam mostanra, hogy be is mutatják. Sajnos az összecsukható Baron még mindig nincs gyártásban, de a szuper könnyű Baron Elite és az országútis kerekekkel ellátott új Baron highracer már rendelhető. Négy sikeres modelljüket is áttervezték, így a felsőkormányos Lynxx és Orca helyett lesz az Oryx20 és Oryx26, az alsókormányos Dragon és Condor helyett pedig a Falcon20 és Falcon26. Az új modellekben más a hátsó lengőkar, módosították a geometriát a nagy sebességnél még stabilabb menettulajdonságok érdekében, sztenderdizálták a vázakat, így ugyanazon vázból többféle modell is építhető, javul a variálhatóság, költséghatékonyabbá válik a gyártás.

Steintrikes
Alkalmam volt végre kipróbálni az Explorer trike-ot, mely az egyetlen olyan össztelós háromkerekű fekvő, melynek hátul 26-os kereke van. Nem volt egyszerű dolga, hiszen a HP-Velotechnik Scorpion fs és az ICE Sprint fs modellek már elég magasra helyezték a lécet nálam, bár mindkettő 20"-os hátsó keréken gurul. Ami elsőre megdöbbentő különbség volt, az az Explorer hihetetlen fordulékonysága, hiszen kb 2 méterrel kisebb íven megfordul, mint a Scorpion. Az első lengéscsillapítás is gyönyörűen teszi a dolgát (75mm-es rugóút!), bár ebben az ICE az etalon számomra annak ellenére, hogy a rugóútja annak rövidebb, viszont a kanyarstabilitása miatt nálam első helyen van. A Steintrikes terhelhetősége is fantasztikus, szinte mindent kibír a gyári adatok szerint, tehát aki igazán strapabíró, kényelmes össztelós trike-ot keres, annak az Explorer kiváló megoldás lehet. Aki viszont nem ragaszkodik a 26"-os hátsó kerékhez, annak a Mungo modellt javasolja a gyártó, mely szinte minden egyébben megegyezik az Explorerrel. Bemutattak még egyébként egy négykerekű quad modellt, valamint egy kézi hajtányt is, illetve kipróbálhattuk velomobiljukat is az új nyitható felsőrésszel.
Az első beszámolóba most ennyi fért bele, hamarosan írom a folytatást pár különlegességgel, érdekességgel. Mi lesz még abban?
Például kipróbáltam egy gyönyörű Troytec lowracert, illetve mutatok egy új kétszemélyes velomobilt, hogy csak két dolgot említsek. Viszlát hamarosan!