Tour deSeda

Most találtam rá egy érdekes versenyre, melyet június 21-én szombaton tartanak a Kaposvár környéki Deseda-tó mellett: ez a Tour deSeda 10 órás mountain bike váltóverseny. Egy kör 5 km hosszú, részben betonon, részben mezőn, erdei úton, illetve a tó partján vezet a kijelölt út. 4 fős csapatokat várnak, ráadásul május 31-ig, azaz holnapig még kedvezményes a jelentkezés, 11eFt/csapat. (Egyesületek első csapata most még ingyenesen jelentkezhet!)

Bár a rekumbensek elsősorban nem montis versenyekre valók, ettől függetlenül arra gondoltam, hogy ha össze tudnánk jönni 4-en fekvősök, akkor jó lenne megmutatni, hogy akár ilyen terepen is van keresnivalónk. Ha másért nem, hát a buli miatt érdemes lenne elmenni! Ha lenne rá jelentkező, akkor kérem, hogy mihamarabb jelezze felém szándékát vagy itt a blogban, vagy az info@ambringa.hu -ra küldött levéllel.

Részletek a szervező Vuelta honlapján.

Nimbus'007

Egy kedves vevőnktől kaptam pár képet az általa tervezett és még jelenleg is kivitelezés alatt álló karbon rekumbensről. Úgy érzem, nem kell sok magyarázat arra, miért teszem fel a blogunkra: ez már nem is "csak" egy közlekedési/sport eszköz, ez már MŰVÉSZET. Nem véletlen, ugyanis a készítője az általam nagyra becsült Kadosa Kiss József grafikus-festőművész. Belelátva valamelyest a készítés folyamatába, hihetetlen az a lelkesedés, elszántság, szorgalom, mellyel készíti fekvőbringáját.

Minden elismerésem az alkotónak, kívánom, hogy legalább annyira jó legyen a Nimbus'007-es a használatban, mint amennyire gyönyörű!

Köszönet a gratulációkért!

Az elmúlt napokban nagyon sokan gratuláltak a Tour de Pelso-n elért eredményem miatt. Őszintén mondom, nagyon jól esett, főleg mikor többek szemében láttam a lelkesedést, hogy ők is elinduljanak rekuval a Pelso-n, vagy hasonló országúti versenyen. Mindenkinek köszönöm ezúton is a gratulációt, és most már biztos vagyok benne, hogy jövőre nem én leszek az egyetlen hivatalosan elinduló!

Új utánfutók érkeztek

Hosszú várakozás után tegnap végre megkaptuk a TW-Bents-től az utánfutós szállítmányt. (Nagy kitolás, hogy olyan messze van Taiwan...) Eddig tőlük 3 féle típussal rendelkeztünk:

az acélból készült egykerekű Convenience, és az aluból készült Partner-I és Partner-II, melyek közül az első szintén egykerekű, utóbbi viszont már két keréken gördül. Mindegyik összecsukható, gyorsan le-, illetve felcsatlakoztatható, nagyon kedvező árukban pedig benne van a vízhatlan táska, a zászló, a speciális gyorszár, valamint a sárvédő.

Mivel az első rendeléskor még csak pár darabot mertünk venni, így hamar kifogytunk a legkedvezőbb árú Convenience-ből. A mostani utánrendeléskor már a pozitív tapasztalatok alapján komolyabb mennyiséget mertünk kérni. Közben a gyártó kihozott egy új modellt, a Partner-I-S típust, mely szintén egykerekű, acélból készült, erős (35 kg-mal terhelhető). Nevével ellentétben alakja a Convenience-hez hasonló, viszont már 28"-os kerékméretig használható akár még nem gyorszáras kerekű bringákhoz is, bár ezesetben adapter is kell hozzá, melyből szintén rendeltünk természetesen. Ezen kívül továbbfejlesztették pár apró ponton, például a csatlakozó megoldás mechanizmusán is tökéletesítettek. A kicsomagoláskor derült ki, hogy extraként a legvadabb esőkhöz még védőhuzatot is mellékeltek. A már eddig is nagyon jó ár/érték hányadosú termék ezáltal még jobb lett, így jelenleg nemigen van párja a piacon. Nem véletlen, hogy a német honban is alig győzik kielégíteni a keresletet iránta.

Az új Partner-I-S típus tehát már kapható nálunk 42.900 Ft-os bevezető áron, a honlapunkra pedig már fel is töltöttem a termék adatlapját: http://ambringa.hu/termekek/Partner-I-S/

További tervünk, hogy ezt az utánfutót kölcsönzésre is ki fogjuk ajánlani azok számára, akik nem használnák annyit, hogy érdemes lenne megvenniük. Várjuk egyébként viszonteladók jelentkezését is, hogy az ország egész területén elérhetővé váljon e príma termék.

Tour de Pelso beszámoló

Hú, de jó volt!

Ahogy előző bejegyzésemben említettem, a felkészülésem nem volt ugyan zökkenőmentes az utolsó pillanatbeli rekucsere miatt, ráadásul az utolsó 3 napban csak 5-6 órát tudtam aludni, ennek ellenére sikerült felülmúlnom a várakozásaimat. De nézzük előlről, hogyan is volt:

Reggel fél nyolcra mentünk Siófokra, mivel a rendezvény támogatójaként egyben ki is állíthattuk termékeinket. Másfél óra kipakolás, lejelentkezés, átöltözés, előkészület következett, míg végül egy perccel a start előtt végre sikerült elfoglalnom a helyemet a rajtolók második mezőnyének végén. (Az elsőbe a profik, illetve a legrövidebb időt bevállalók kerülhettek.) Szomorúan konstatáltam, hogy rajtam kívül nem indul egyetlen fekvős sem, pedig 6 fős rekus különítménynek nézett ki résztvételünk 3 nappal előtte...

Kis késéssel indult a verseny, majd 6-8 km-en keresztül sűrű fékezések közepette, kissé vontatottan haladtunk előre. Mivel szokatlan lehettem a többiek számára, így a tömegben nem akartam előre tolakodni, nehogy összeakadjunk valakivel véletlenül. Meg is jegyezte az egyik mellettem tekerő srác: "Biztos nagyon várod már, hogy haladhass!" Mi tagadás igaza volt, bár erre nem csak én vártam. Zamárdi után csökkent a kényszerű fékezések gyakorisága, majd meg is szűnt, lehetett végre nyomni. Nagy élmény volt ekkora tömegben 40 km/h felett suhanni!

Az első komoly megpróbáltatás a földvári emelkedő volt, aminek a végére rendesen elfogyott a levegőm... Közben jelentkezett az első technikai gondom is, leesett a lánc a tányérról. Sikerült ugyan a váltóval visszarakni menet közben, de ezután érezhetően nehezedett a hajtás és furcsa zajok kisérték a tekerést. (Csak 5-6 km alatt sikerült kitapogatnom az okát, hogy a láncgörgő láncleeső védelmét ellátó fémtag elfordult és surlódik a lánccal. Szerencsére a javítás menet közben elvégezhető volt.) Mikor végre felértem a dombtetőre, egyszer csak egy rekus ért mellém. Frigyes volt Balatonfüredről, aki az általa készített új, háta mögött-ülés alatt elhelyezett bowdenes kormányzású, hosszú tengelytávos géppel jött. (Mint a célban elárulta, a verseny indulását lekéste parkolási nehézségek miatt, így inkább autóval előre robogott kb 15 km-t, hogy még időben elkapja a résztvevőket, ezért nem láthattam korábban.)

Innen tehát együtt haladtunk a verseny feléíg. Igyekeztünk az emelkedőkön tartani a hagyományos bringásokkal az iramot, majd a lejtőn kihasználni aerodinamikai előnyünket. A tó DNy-i csücskénél a lejtőn közel 70-nel robogtunk el a többiek mellett, ez hatalmas élmény volt.

Ekkorra ráébredtem, hogy tapasztalatlanságomban elfelejtettem a verseny előtt némi élelmet tenni zsebeimbe, így az első 100 km-en csak a frissítő állomásról kapott italból táplálkozhattam. Keszthely után aztán meg kellett állnom, részben kisügyeim elintézése céljából, részben a táskából is átköltöztettem pár energiaszeletet a zsebeimbe. Frigyes továbbment, vele már csak a célban találkoztam, pedig jó lett volna együtt haladni. Sajnos megállásom közben 2 nagy húzó boly száguldott tova, én pedig egyedül maradtam az úton, nem volt aki inspiráljon, húzzon. Az első százat pár perccel kevesebb, mint 3 óra alatt mentük bár akkor még hátravolt a neheze, hiszen az északi part dombosabb. A módszerem az volt, hogy a lejtőt jól meghajtottam, hogy az utána következő emelkedőre minél magasabbra vigyen fel a lendület. Ez persze nem mindig működött, de sokszor bevált. Igyekeztem magamhoz venni némi energiát, de például a frissítő ital palackjával dilemmába kerültem: Hova tegyem, ha már kiürült? Elvégre az út menti zöldbe nem szemetelhetek, kukát pedig sehol sem láttam az út mentén. Végül benzinkutaknál hajítottam el felesleges terhemet, elvégre ott csak feltakarítják...

A következő nagy megpróbáltatás az akarattyai emelkedő volt, ismét technikai gondokkal fűszerezve. Mikor ugyanis leváltottam az emelkedő 2/3-ánál kistányérra, a lánc leesett, és meg kellett állnom visszarakni, ugyanis a váltóval ez már nem volt orvosolható. Visszarakás után újraindultam, de pár méter után, mikor ismét ugyanaz történt, beláttam, hogy muszáj lesz nagytányéron tekernem, miután a középtányérral is rendetlenkedett. (Ezek a technikai problémák mind azért fordultak elő egyébként, mert a nagy rohanásban elmaradt a kontrol, nem állítottuk be a váltókat, a gép pedig még bejáratós volt.) Szerencsére ezután már nem volt nagy emelkedő, bár a Siófok előtt, a DK-i csücsökbeli résznél felfelé tekerve eszembe jutottak a pályát kijelölők... Ekkor már kb 20-30 km-t szomjaztam, mivel kifogytam a magammal hozott italokból az utolsó frissítő állomás észre nem vétele miatt. Bár éreztem, hogy lassultam a táv második felében, azért az hajtott, hogy 7 órán belül fogok célba érni. Amikor azt gondoltam, hogy hét km-rel vagyok a cél előtt, felhívtam mobilon a nejemet, hogy jöhetnek fotózni, nemsokára beérek. Kiderült azonban, hogy az órám kevesebbet mutat, mint a valóság, a 203 km helyett 200 km-t mért a teljes távra, így a fotózó kolléga nem is ért ki időben, mikor 6 óra 26 perc 19 másodpeces idővel, 31,5 km/h átlagot teljesítve áthaladtam a célvonalon. Ennyi edzéssel a hátam mögött evvel az eredménnyel igencsak meg voltam/vagyok elégedve.
Először szomorú voltam, hogy elmaradt a célfotó, de egy nagyon kedves bringás odajött később a standunkhoz és felajánlotta, hogy elküldi nekünk a rólunk készített képeket, így ez a vágyam is teljesült. Köszönet érte ezúton is Laczkó Bélának!

Mivel a rajtam kívül az egyedül Frigyes volt rekuval, ő viszont nem hivatalosan indult, és ráadásul kihagyta a táv elejét, így hivatalosan én nyertem meg az általunk kiírt különdíjat. Azonban a saját díjam felvételét el akartam kerülni, ezért abban maradtunk Prohával, a Pelso főszervezőjével, hogy a kiírt összeget inkább felajánljuk a jövő évi rekus győztesnek. Így ráadásul a jövő évi díjjal együtt még jelentősen emelkedni is fog az értéke.

Hajrá tehát jövőre minden rekusnak, aki bevállalja ezt a príma versenyt, remélem sokkal többen leszünk 2009-ben!

További rekus képek a Tour de Pelso honlapjának képanyagából:

http://www.x-iont.hu/fotok/2008/Tour_de_Pelso/slides/CRW_9303.html
http://www.x-iont.hu/fotok/2008/Tour_de_Pelso/slides/CRW_9302.html
http://www.x-iont.hu/fotok/2008/Tour_de_Pelso/slides/CRW_9342.html
http://www.x-iont.hu/fotok/2008/Tour_de_Pelso/slides/CRW_9343.html
http://www.x-iont.hu/fotok/2008/Tour_de_Pelso/slides/CRW_9658.html

Challenge Fujin felkészítése a Tour de Pelso-ra

Mivel a Velokraft Vk3-asommal edzettem, meg a Tour de Tisza-tón is avval indultam, így a Tour de Pelsora is evvel a géppel mentem volna. Sajnos azonban 3 nappal a verseny előtt vettem észre, hogy valami gond van az első villával. Elsőként még karcolásban reménykedtem, de végül kiderült, hogy a villa jobb szára hosszanti irányban meg van repedve. Természetesen egyeztettem a gyártóval, aki fog ugyan új első karbon villát küldeni, azonban ez már nem érkezhetett meg a Pelso előtt.

Nem volt más választásom, más gép után kellett néznem. Két gép között vaciláltam: Challenge Fujin SLII vagy az M5 ShockProof 559 Ti. Az előbbi mellett szólt a minimálisan kisebb légellenállás, a könnyebb súly, míg az utóbbi a magasabb kivitele miatt előnyösebben használható hagyományos kerékpárosokkal való bolyozásban és a csomagokat is könnyebb elhelyezni rajta. Végül a Fujint választottam, mivel az időjárás előrejelzés esős időt mondott szombatra, a két gép közül pedig csak ennél volt esély sárvédő normális felhelyezésére, melyet röpke 2 óra alatt fel is varázsoltam rá. Bár az első kerékre valót még meg kellett hosszabbítanom egy gumi toldalékkal, hogy ne kapjak "alsó beöntést", de egész jól sikerült szerintem.

A csomagok elhelyezése alapvetően nem volt nagy gond, hiszen a Radical táskák között van erre való több is. A probléma inkább az volt, hogy a lowracerekre való táska elfogyott és az új még nem érkezett meg, amit pedig ehelyett fel tudtam rá rakni, az térfogatban ugyan elegendő, viszont menet közben nem igazán kezelhető, így inkább megálláskor, vagy kissé akrobatikus mozdulatokkal, menet közben előredőlve, majd kifordított testtel hátranyúlva lehet csak kivenni belőle az ételt-italt.

A km-óra, illetve a kulacstartó áthelyezésével zárultak az előzetes munkálatok, és izgatottan vártam, hogy milyen lesz a Fujin versenyhelyzetben a 202 km távon.

Challenge telós trike

Most kaptunk a Challenge-től egy képet a fejlesztés alatt lévő hátsó teleszkópos trike-ukról. Ez még sajnos csak 3D-s látványterv, de már jól látszik, hogy milyen lesz a végleges model. Elöl a védjegynek számító szárnyformákat örökli a gép, míg a hátsó lengéscsillapítás hasonló a nemrég bemutatott fordított elrendezésű megoldáshoz, melyet a Taifunban sikerült kipróbálnom a SPEZI-n és nagyon tetszett. Minden együtt van hát ahhoz, hogy egy nagyon jó, könnyű és szép háromkerekű lásson nemsokára napvilágot. Csak már készen lenne végre!

Megérkeztek az új KMX-ek

A SPEZI-s fellelkesedésünket tett követte, így rendeltünk is rögtön két modellből mintadarabokat:

Viper-t a Performance szériából (Sram X.7 3x9 sebességes szettel, 2x20"/24" kerekekkel, 3 Avid BB5-ös tárcsafékkel, kék vázzal), melynek ára 1.399 Eur;

Typhoon-t a Sport szériából (Sram SX4 8 sebességes szettel, 2x16"/20" kerekekkel, 3 Tektro tárcsafékkel, fekete vázzal), melynek ára 999 Eur.

Mindkét modell direkt kormányzású, strapabíró, fiatalos. Összeszerelésük most van folyamatban, de holnaptól megtekinthetők a boltunkban. Aki sportos, olcsó trike-ot keres, annak kifejezetten ajánlani tudjuk valamelyiket!

Tisza-tó kerülés Pupu módra

"Tudod hogyan kell Balatont kerülni?" - kérdezte tőlem tavaly Pupu (alias Karlovitz Kristóf), mikor hallotta, hogy legnagyobb tavunkat készülünk körbetekerni. Kicsit hülyén néztem rá, nem igazán értettem, hogy mire gondolhat, ezért rögtön folytatta is:

"Egyszerű: reggel elindulsz Pestről, letekersz a Balatonig, körbekarikázod, majd levezetésként hazabringázol!"

Természetesen nem beszélt a levegőbe, Ő véghez is vitte ezt a príma tervet barátjával versenyezve egy nap alatt. Én erre most még nem vállalkoznék, de vasárnap gondoltam egy nagyot, és hasonlót cselekedtem, avval a különbséggel, hogy Egerből indultam és a Tisza-tavat kerültem meg. Összesen 160 km lett így a táv, melyet pont 28 km/h-ás átlaggal sikerült teljesítenem.

Szerencsére az idő kedvező volt a túrához, nem sütött túl nagy intenzitással a nap és az eső is csak megérkezésem után 10 perccel kezdett zuhogni.

A gáton azért ért pár meglepetés a korábbi versenyhez képest, ugyanis helyenként kerítés zárta el az utat. Ezt nem értem teljesen, hiszen ez az kerékpárút tudtommal az Eurovelo része, nem magánterület, akkor pedig hogyan lehet belőle szakaszokat elkeríteni?? Azért általában kis földes kikerülő sávon tovább lehetett menni, de akkor is furcsa.

Két kellemes élményem is volt azért. Az egyik, hogy találkoztam egy fekvőssel, aki a gáton haladt éppen trike-jával. Ez jó érzés volt, hiszen jelzi, hogy egyre többen vagyunk, de legjobban az dobott fel, mikor madarakkal haladtam együtt. Velem megegyező sebességgel repültek közvetlenül előttem. Többszáz méteren keresztül vezettek, és mintha csak bolyoztak volna, közben időnként váltották egymást. Gyönyörű volt látni közelről, amint kecsesen, könnyedén szelik a levegőt. Milyen buli is lehetne egy fekvős repülő!

Május 17-i túra

Májusi túránk alkalmából tizenegyen tartottak velünk. A társaság vegyesre sikeredett, hiszen a tízéves tapasztalattal rendelkező rekustól kezdve a párezer, vagy párszáz km-t a lábában tudó fekvősön át a még csak érdeklődő bringásig bezárólag minden tapasztalati szint képviseltette magát. Voltak tehát akiktől lehetett kérdezni, illetve volt kiknek mesélni a személyes tapasztalatokat. Remélem, hogy minden kérdésre meg is lett a hiteles válasz!

A szombati bolti sűrű nap ellenére sikerült nagyjából az előzetes terveknek megfelelően fél három után pár perccel elindulnunk. Abban maradtunk, hogy nyugodt tempóban vágunk neki a túrának, nem sietünk, inkább élvezzük egymás társaságát. Szentendre déli határáig (kb 4 km) a közúton haladtunk, majd a 11-es úton átkelve végre rákanyarodhattunk a védett, jó minőségű kerékpárútra. Szentendre központjában ez ugyan végetért, de Pap-sziget-től Leányfalu felső határáig ismét távol voltunk az autós forgalomtól. A pócsmegyeri révnél megálltunk egy kis "tankolásra" a büfénél.

Tahitótfalu előtt egy kicsit meghajtottuk, hogy érezzük az igazi rekus száguldást, majd a hídon átkelve a Szentendrei szigetre értünk, ahol a váci rév felé mentünk tovább. Ez mint később kiderült, nem volt annyira jó ötlet tőlem, mivel a keleti oldalon lévő gát betonja már nem olyan volt, mint amire kb 10 év távlatából emlékeztem. (Vagy inkább az idő vasfoga a hibás?) Kicsit zötyögősen folytattuk utunkat Surány felé, ahonnan aztán Zsizsitől könnyes búcsút véve, most már a főúton haladtunk visszafelé. Tahitótfaluban megálltunk a Laki cukiban egy kis nassolásra. Zoli kolléga, akinek reggel óta nem volt ideje enni, izgatottan nézett farkasszemet két csokis tortával. Szerintem csúcsot döntött, olyan gyorsan betermelte mindkettőt... Nekem is jó dolgom volt, meghívást kaptam egy fagyira, ezúton is köszönöm!

Közel hat óra volt, mire mindenkinek sikerült a vércukorszintjét megfelelő szintre emelni, így elindultunk. Innen vissza már valamivel gyorsabban haladtunk. Útközben sokan megbámulták kis csapatunkat, elvégre ritkán látni ennyi furcsa járművet együtt. Visszaérve Kalászra még egy kicsit beszélgettünk, illetve gratuláltunk a túra legifjabb hősének a teljesítményéhez, elvégre közel 60 km-t tekert velünk együtt. Megjegyzem nem tűnt fáradtnak, még megérkezésünket követően is volt kedve és ereje a kis KMX-hez...

Köszönjük mindenkinek, aki eljött, és remélem, hogy Ti is legalább annyira élveztétek a túrát, mint mi! Aki pedig lemaradt, annak ezúton is üzenem, hogy ne keseregjen, fogunk még hasonló túrát szervezni.

Érdekes tapasztalatok a TW-Bents Action-plus-ról

Még tavaly ősszel érkezett meg két TW-Bents model, az Action-plus kétkerekű SWB és az Arrow tadpole trike. Rögtön ki is próbáltuk mindkettőt és kedvezők voltak a tapasztalataink. (A 2007 utolsó Bikemag-jában teszt is olvasható az Action-plus-ról egy Azub 5-össel összehasonlítva.)

Az elmúlt pár hónap során az tűnt fel, hogy valahogy több érdeklődő számára nem tudtuk beállítani megfelelően az Action-plust. A gond az volt, hogy az ülés leghátsó állásában is zavaróan közel került a kormány a testhez, vagy konkrétabban az illetők hasához. Volt persze olyan, hogy a próbáló valóban méretesebb volt, így nem volt ez annyira meglepő, de mikor a múlt héten egy vékonynak számító vásárlónk is túl közel érezte magához a kormányt, akkor ez már elgondolkodtatott. Hogy lehetséges, hogy nem vettem észre ezt a problémát, amikor leteszteltem a gépet?

Jobban megvizsgálva a problémát, hamar kiderült a turpisság!

A kérdéses rekunak előrehajtható kormánya van. Ennek végállását egy csavar határozta meg. Ez a csavar azonban nem a villanyakfogó kormánytag tetejéhez illeszkedik, hanem az oldalához támaszkodik. Ez még nem jelentett volna nagy gondot, ha csak tapasztalt rekusok próbálták volna a gépet. Dehát nem így történt, mivel pont tanulási célból volt/van hadrendbe állítva a kérdéses darab.

A gond, hogy egy kezdőben még erősen élnek a normál bringás ösztönök, számára nem megszokott a hátradőlt testhelyzet. Emiatt szinte mindenki úgy kezdi, hogy erősen markolja a kormányt, sőt erővel húzza azt magához, illetve a felső testét emeli evvel ülősebb helyzetbe. Így sajnos öntudatlanul megnehezíti a saját helyzetét, hiszen elvész a háttámla biztos támasza, rögtön bizonytalanabbul érzi magát. (Nem véletlenül tanácsoljuk, hogy csak lazán, a kormányt, illetve a markolatokat finoman, szinte csak két ujjal kell fogni.) A lényeg, hogy a végálláscsavart a próbálók teljesen, kb 60 fokkal elgörbítették, így a kormány sokkal közelebb dőlt a testhez, ami már erősen zavaró pozíciót eredményezett. Ez volt az oka, hogy többen csalódottan szálltak le az Action-plusról.

A képen látható, ahogy még új állapotában a kérdéses részlet kinézett. Ez a csavar görbült el kb 120 fokban:

Természetesen ha már megtaláltuk a gondot, rögtön orvosoltuk is. A csavart kicseréltük, és úgy oldottuk meg egy menetes szárral, hogy ne lehessen elgörbíteni, viszont a kormány dőlésszöge is állítható legyen. (Nem oldalával, hanem a csúcsával érintkezik most a villanyakat megfogó alkatrészhez, így az nem tudja elgörbíteni.)

Most ismét jól használható az Action-plus és én is megnyugodtam: tényleg príma fekvőbringa.

Két tanulsága azért van a dolognak a számunkra:

1, A vásárlók által tapasztalt problémákra jobban oda kell figyelnünk, hiszen most is hamarabb kiderülhetett volna a turpisság, ha nem elégedünk meg a legkézenfekvőbb magyarázattal.

2, Még az egyik legtapasztaltabb tajvani fekvőgyártó is belefut tervezési bakiba. Próbáltam már számtalan távolkeleti rekut, és sok kisebb-nagyobb probléma miatt sokáig nem is rendeltem egyikből sem. A TW-Bents volt az első, amelyiknél már nem volt elsőre látható, feltűnő gond. Szerencsére ez az utólagosan kiderülő baki nem komoly, könnyen meg tudtuk oldani, de sok egyéb gyártónál láttam olyan hibákat, melyek nem orvosolhatók, és a használatban komoly gondokat tudnak okozni. Nem véletlenül jobbak általában az európai és az amerikai gyártók termékei, mivel nekik már sokkal komolyabb tapasztalatuk gyűlt össze a rekukkal kapcsolatosan, jobban tudják, hogy mire kell figyelni, mi okozhat problémát, vagy egyszerűen mitől lesz jobban használható, kényelmesebb, vagy tartósabb. A végső megoldást persze úgyis az fogja jelenteni, mikor a Sun-hoz, vagy az Optimához hasonlóan tapasztalt rekusok tervezik a gépeket (előbbit például az USA-ban, utóbbit Hollandiában) viszont a gyártást a kedvező ár miatt Tajvanon, vagy Kínában végeztetik.

Tour de Tisza-tó képek

A Velo.hu -ra felkerült 70 kép a versenyről. A másodikon rögtön fiam szerepel, és még ugyanazon az oldalon a 19-esen magamat fedeztem fel.

Link az összes képhez.

Tour de Tisza-tó beszámoló

Fiammal együtt mentünk Tiszafüredre, a 70 km-es versenyre. Mivel tudtuk, hogy lassúrajt lesz, ezért a célünk az volt, hogy 2,5 óra szintidőn belül teljesítsünk.

Egyetlen fekvőssel találkoztunk, Gyurival a Pedálossal, aki utánfutóval érkezett. Először csak szervízesként akarta végigtekerni a távot, de végül mégis benevezett. (A verseny közben a gáton még szembetalálkoztunk egy trike-os rekussal, bár ő csak nézelődő volt, éppen arra járt.)

Kicsit nehezen sikerült a rajthoz állnunk, ugyanis egymás után állítottak meg bringások, és érdeklődtek hol a szemüvegtükröm, hol a rekumbenseink iránt, így csak a mezőny legvégére sikerült beállnunk. 10:30-kor eldördült a képzeletbeli startpisztoly. Tiszafüreden párszáz méter megtétele után teljesen bedugultunk, bár pontosan nem láttam az okát, úgy tűnt, hogy a szembejövő autósok miatt kényszerültünk percekig állni. A főútra kikanyarodva már végre folyamatosan lehetett haladni, ha lassan is. Kb 10 km után lehetett végre gyorsítani, onnan többnyire 40-45 km/órával robogtunk Kisköre felé a príma minőségű kerékpárúton. Igyekeztünk felzárkózni az élen haladók közelébe, bár erre nem sok esélyünk volt. Amit el tudtunk érni, hogy egyre másra hagytuk le a bringás csoportokat. Sajnos bolyozni csak korlátozottan tudtunk, mivel ketten ekkor már elszakadtunk egymástól, a hagyományos bringásokkal meg nem keveredhettünk, lévén, hogy nem biztosítottunk számukra elegendő szélárnyékot.

Valahol Kisköre környékén lehettünk, amikor frissítő állomáshoz értünk. Sajnos mivel az előttem-mellettem haladóktól csak későn vettem észre, így lemaradtam róla. Maradt a magammal hozott kulacs...

A tó túloldalán aztán nehezedett a helyzet, mivel szembeszéllel kellett megkűzdeni. Ez le is lassította a tempót és a dolgomat is megnehezítette. Egyre nehezebb volt a szél ellen utolérni a bolyozó csoportokat, egy idő után már nem is próbálkoztam ezzel. Egy alkalommal meg is kellett állnom, mivel előttem hirtelen fékeztek, így én is hasonlóra kényszerültem, de hiába engedtem fel az első féket, az továbbra is fogott. Leállás után szerencsére kiderült, hogy csak kimozdult az első kerekem (nem volt eléggé meghúzva a gyorszár), amit gyorsan orvosolni tudtam és már robogtam is a többiek után. A csapat, akikkel tekertem, folyamatosan váltott vezetőkkel haladt, így nekem mindig le kellett maradnom mögöttük, hogy beférhessen elém a visszaálló. Egy idő után aztán úgy éreztem, hogy nekem is kellene némi segítséget nyújtanom nekik, így az utolsó kb 8 km-re előre mentem. Egészen a célig vezettem a sort, ők meg folyamatosan váltották egymást mögöttem. Nagyszerű érzés volt a sor elején menni, bár ekkor már csak 30-35 km/órával tudtam haladni, köszönhetően a nagy szembeszélnek. Az utolsó 1 km-en aztán igyekeztem ugyan belehúzni, de egyikőjük a célegyenesben leelőzött.

Jól esett, hogy a célba érkezés után megálltak mellettem, üdvözöltek és megköszönték a segítséget. Persze ez kölcsönös volt. Kérdeztem, hogy milyen volt mögöttem jönni, mire azt a választ kaptam, hogy nem nyújtottam ugyan olyan jó szélárnyékot, mint egy hagyományos bringás, de azért így is érezhető segítséget jelentett számukra.

Az időm végül 2 óra 10 perc lett kereken, ami jelentősen jobb volt a kitűzött célomnál. Fiam röviddel utánam ért be, lelkesen meséltük egymásnak az élményeinket. Megállapítottuk, hogy az igazi az lehetne, ha rekusokkal tudnánk együtt bolyozni, bár ezt még ki kell próbálni, hogy mennyire működne a dolog. Mindenesetre jó volt, érdemes volt eljönni. Remélem, hogy jövőre többen leszünk fekvősök és jobban tudjuk egymást segíteni!

Link az eredménylistához.

Május 17-i rekus túra

A szülinapi jamboree után számtalan pozitív visszajelzést kaptunk és sokan bíztattak a további túrák szervezésére. (Persze az erre való bíztatás már korábbra is datálható...) Megjegyzem nagyon szivesen tartanánk sűrűbben is ilyen tekeréseket, hiszen én is nagyon élvezem, csak személy szerint számomra nehezítő tényező az egri lakhely. De hagyjuk a személyes problémáimat, nézzük mit sikerült összehozni!

Mivel most szombaton és két hét múlva is versenyeken (Tour de Tisza-tó és Tour de Pelso) leszünk, így végül a kettő közötti szombatot, május 17-ét választottuk időpontként. Zárás után 14:30 körül indulnánk, természetesen az Annyira Más Bringaboltból (Budakalász, Tanító u. 2.).
A mostani túrán északnak indulnánk és mennénk Leányfaluig (nagyrészt védett kerékpárúton), vagy ha a részt vevők kívánják, akkor akár tovább a Szentendrei szigetre.

Sokan jelezték felénk a korábbi kérdőívünkön és személyesen is, hogy hosszabb távon szeretnék kipróbálni valamelyik fekvőnket. Számukra azt tudjuk biztosítani, hogy az ilyen túrákhoz kibérelhetik tőlünk valamelyik demo gépünket. Ezek jelenleg a következők:

• Azub Mini,
• Azub 5,
• Azub Max,
• Giant Revive,
• Hase Tagun,
• Hase Kettwiesel,
• Rans Cruz,
• Rans V2 Formula,
• Rans V-rex,
• Steintrikes Nomad+Bionx,
• Sun EZ-1 SX
• Sun EZ-Sport AX
• TW-Bents Action-plus
• TW-Bents Arrow

Igyekeztünk a listát úgy összeállítani, hogy nagyrészt mindenki találhasson rajta megfelelő modellt a kívánt felhasználásra. Egyedül a versenyzésre orientált modellek nem hozzáférhetők ezúton, de azoknak a mérethez igazítása amúgysem oldható meg, csak a boom levágásával.

A túrára való bérlési díj egységesen 5000Ft/model. Amennyiben valaki a próbát követően vásárol nálunk 2 héten belül egy rekumbenst, úgy ezen bérleti díj levonásra kerül a vételárból, számára tehát a próba ingyen volt. Kérünk azonban mindenkit, hogy bérlési szándékát legalább 24 órával a túra indulása előtt jelezze felénk, megadva nevét, elérhetőségét és a magasságát, hogy legyen elég időnk beállítani a kívánt gépet. Minden modellből csak egy áll a próbára rendelkezésre, így a jelentkezési sorrend számít a kiosztásnál.

Várunk tehát mindenkit május 17-én szombaton 14 órára!
Fontos: Aki bérelni is szeretne, annak korábbra, legkésőbb 13 órára meg kellene érkeznie, hogy legyen időnk a szükséges beállítási próbára és a tesztvezetésre!

Rekus különdíj a Tour de Pelso-n!

Megállapodtunk a Tour de Pelso főszervezőjével, Prohászka Attilával, hogy a május 24-i versenyen elindulhatnak fekvősök is, sőt közülük az első helyezett még díjazásban is részesül. A díj egy 20.000,-Ft-os vásárlási utalvány, mely üzletünkben vásárolható le. Remélem, hogy minél több rekus fog eljönni és jót versenyzünk, vagy legalábbis jót tekerünk együtt!

Bár idén még nem fogjuk veszélyeztetni a profik elsőségét, de szeretném, ha ez a jövőben már nem így lenne. Ennek elérése érdekében egyrészt bíztatni szeretnék mindenkit a részvételre, másrészt keresem azt a bringást, aki képes lehet arra, hogy 2009-ben mindenki előtt, elsőként haladna át a a Tour de Pelso célvonalán. Mivel jelenleg szűk az a kör, aki rendelkezik ehhez megfelelő eszközzel, így szponzoráció keretében ajánlanánk fel ehhez a boltunk segítségét. Ennek pontos feltételei jelenleg még kidolgozás alatt állnak, de amint lesz konkrétum, azonnal jelzem. Minden ötletet, javaslatot, ajánlást, segítséget örömmel vennénk. Addig is: HAJRÁ REKUSOK!

Megérkeztek a SUN rekui!

Közel egy éves munkánk végre révbe ért: megérkeztek a SUN rekumbensei és kiegészítői a boltunkba!
A termékek egy részét már ismertük, sőt forgalmaztuk is, hiszen a cseh Azubon keresztül már vásároltunk több modellt is a híres és a tengerentúlon az egyik legelterjedtebbnek számító EZ széria választékából. Mivel vásárlóinknak és nekünk is pozitív volt ezen termékekkel a tapasztalat, ezért nem örültünk, mikor kiapadt a beszerzési forrás, a csehektől többet nem tudtunk vásárolni. Tavaly nyáron ezért felvettem a kapcsolatot először az amerikai céggel, majd végül sikerült elintézni, hogy a minél kedvezőbb hazai árak kialakíthatóságának céljából közvetlenül rendelhessünk a tajvani gyárból. A szállítási idő hosszú volt, de végre megérkeztek, itt vannak Amerika kedvenc rekumbensei!

Egyelőre három modellünk van:

EZ-1 SX, EZ-1 AX és EZ-Sport AX. Első kettő a 16"/20"-os kerekei révén rövid hossza miatt CLWB, konstrukcióját tekintve viszont inkább LWB kategóriába tartozó fekvőbiciklik. Az SX az olcsó acélvázas verzió, míg az AX az aluvázra és a komolyabb felszereltségre utal. A tömege is 2,5 kg-al könnyebb. Az EZ-Sport elöl 20"-os, míg hátul 26"-os kerekeken gördül, váza kellemesen ívelt, így megjelenésében tekintélyesebb, figyelemreméltóbb, ugyanakkor tömege szintén nagyon kedvező. Egyébként mindegyik kiválóan alkalmas túrázásra is vagy rövidebb hétvégi kerekezésre is. Áruk miatt belépő modellnek számítanak, de a tapasztalatok szerint tökéletes végső megoldás mindazok számára, akik nem kifejezetten a sebességelőny miatt vásárolnak rekumbenst. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem lehetne velük gyorsan menni, de itt a hangsúly inkább a kényelmen és a könnyű kezelhetőségen, a jó láthatóságon van, mint a kis frontfelületen.

Kiegészítők tekintetében is van pár: hátsó és/vagy oldalsó csomagtartók, kosár, sárvédők, szélvédő és tető áll a felhasználók rendelkezésére a specifikus kiegészítők közül.

A honlapra már fel is tettem mindhárom Sun fotelbringát és a fontosabb/különlegesebb kiegészítőket:

Személyes tapasztalatok:

Mivel az EZ-1 típus már ismert volt a számunkra, így leginkább az EZ-Sport-ra voltunk kíváncsiak. Gyorsan össze is szereltünk egyet, majd izgatottan tettünk vele próbát. Mondhatom elégedett mosollyal nyugtáztuk a tapasztalatokat. Négyen próbáltuk ki, de véleményünk megegyezett: itt a tökéletes demo reku! Ezentúl az alacsonyak az EZ-1-et, a magasabbak pedig az EZ-Sportot próbálhatják elsőre, hogy megérezzék, miért is olyan jó rekuzni!

Tour de Tisza-tó

Most hétvégén lesz a Tour de Tisza-tó túra és verseny. A résztvevők szinte bármilyen guruló járművel (országúti vagy monti bringa, roller, görkorcsolya, stb) elindulhatnak 70 vagy 15 km távon. A Vuelta szervezésében kerül megrendezésre a rendezvény.

A rajt Tiszafüreden a Halas téren (Albatrosz kikötőnél) lesz 10 óra 30 perckor. Útvonal:

Tiszafüred, Halas tér (lassúrajt) - Tiszafüred centrum - 33-as fõút (rendõri biztosítással) - Poroszló, tóparti kerékpárút, éles-rajt - Kisköre (erõmû gát) - Abádszalók - Tiszafüred, Halas tér

Ha jól tudom, az előnevezés már lezárult (mi még éppen időben jelentkeztünk a fiammal), de a helyszínen 8 és 9:30 között lesz rá még mód.

Aki tud, jöjjön el!
További részletes információk ide kattintva érhetők el.

Edzőtúra II

Mivel a gyerkőceimnek érettségi szünetük kezdődött, így szombaton este autóval lementünk Balatonboglárra, ahova persze a rekumat is magammal vittem avval a nem titkolt szándékkal, hogy egy nap alatt körbebringázzam legnagyobb tavunkat. Egyrészt nem akartam, hogy először a Pelso-n találkozzam ekkora távval, másrészt le akartam mérni, hogy nagyjából milyen időre számíthatok majd. Mivel a pénteki túra kicsit lemerített, valamelyest féltem is, hogy mennyire lesz erőm egy több mint 60 %-kal hosszabb tekeréshez így, röviddel utána.
Reggel 8 órakor indultam, ami nálam komoly dolog, nem szeretek ugyanis korán kelni. Mindig csodáltam azokat az embereket, akik a Nappal együtt kelnek, de én ezen ritka esetekben napközben mindig sokkal fáradtabb voltam. Az este az nem gond, éjjel 2-3 óráig viszonylag könnyen fenn tudok maradni, de korán reggel kelni, az nehéz ügy...
Visszatérve az edzőtúrára, úgy terveztem, hogy inkább lassabban, kíméletesebben fogok haladni, nem az idő a fontos, hanem hogy sikerüljön a kerülés. Jó időnek ígérkezett, de az indulást követően 3 percen belül megfagytam a bringán, így fel kellett vennem meleg hosszú nadrágot és felsőt. (A hideg megint a "hajnal" egyik hibája...) Újabb pár kilcsi után az első tárcsafék bowdene kezdett zavarni, mert a lábamhoz dörzsölődött. Jó nagy puttonyomban szinte mindent magammal hoztam, így gyorskötözővel sikerült megoldani ezt a kérdést is. Keszthely előtt végre gyengíthettem ruházatomon, de felül még így is hosszú ujjas - igaz már vékonyabb - mezben maradtam.

Miközben a bringaúton haladtam, sokszor "áldottam" a tervezőket, hogy miképp lehet ennyire cikk-cakk vonalban, számtalan tekergő-korlátos vasúti átjárón, vélhetően a szükségtől vezérelten kijelölt utakon vezetni a kerékpárutat? Nagyjából Révfülöp után lett elegem abból, hogy állandóan leküldenek a part közelébe, bumlizhatok át a vasúton, majd pár kilométer után mászhatok vissza ismét a főút melletti útra. Inkább mentem a 71-esen, az legalább nagyjából egyenesen haladt a célom felé. Döntésemben azért persze az is szerepet játszott, hogy éreztem a kezdődő fáradtságom, és spórolni akartam a még hátralévő 100 km-re az erőmmel.
Érdekes volt egyébként, hogy mennyire nyugodt ilyenkor a Balaton. A vendéglátósok még nagyrészt zárva, emberek is ritkásan. Bringásból viszont ehhez képest elég sokkal találkoztam, bár komolyabb csomagosokkal csak ritkán. Többször megálltam ételt-italt venni, enni, inni, de párszor át is kellett öltözni, mivel az idő folyamatosan változott. Amikor már attól kezdtem félni, hogy leég a tavaszi napfényben a bőröm és azon morfondíroztam, hogy vennem kéne napozókrémet, akkor kb fél óra múlva teljesen beborult, a hőmérséklet esett legalább 8-10 fokot, így ismét be kellett öltöznöm a meleg cuccba.
Balatonkenesén járhattam, mikor már elég erősen kezdtem érezni a combomban az izomlázat. Siófok után már azt vettem észre, hogy ha abbahagyom a tekerést, akkor jobban fáj, mint hajtás közben. Nem maradt hát más megoldás, mint tekerni, tekerni, tekerni... Fülembe csengett az egyik rádiós reklám, hogy a "legjobb dolog hazaérkezni". Másra sem vágytam jobban akkor éppen! Balatonaligai dombtetőről gyönyörű volt a kilátás a fenséges magyar tengerre, még akkor is, ha itt esőcseppek ijesztgettek.
Zamárdi után már kezdtem számolgatni a célidőmet és szinte folyamatosan figyeltem a megtett út számlálóját, mely valahogy érzésem szerint túl lassan haladt előre. A balatonszemesi utolsó kis emelkedő után már tudtam, hogy most már csak sík út van hátra, nem lehet, hogy ne sikerüljön. Végül 205 km megtétele után, pont 8 és fél órás menetidővel és 9 óra 34 perces szintidővel gördültem be a "célba", házunk kertkapujához. Fáradt voltam, fájt mindkét combom, de örültem, hogy megcsináltam életem eddigi leghosszabb távját. Feleségem még készített rólam pár fotót, majd segített izmaim lenyújtásában. A legjobb viszont a forró fürdő volt! Hát az valami mennyei! Kb fél óráig áztattam magam benne, de teljesen újjászülettem a kádban!
Arra számítottam, hogy keddre komoly izomlázam lesz, de szerencsére nem így lett. Már a túra napján estére rengeteget javult a combom, másnapra pedig minden izomláz, fájdalom teljesen elmúlt, mintha mi sem történt volna. Hiába, no, a fekvőbringa egy nagyon jó találmány!
Május 24-én, a Tour de Pelso-n remélhetőleg sikerül ennél lényegesen jobb időt elérnem, egyrészt mert addig még van 2 hét edzési időm, másrészt akkor majd nem kell a bringaút lassításaival bajlódnom. Hát, majd meglátjuk!
Mindenesetre jó lenne, ha minél többen indulnánk rekuval!

Edzőtúra I.

Már 3 hetünk sincs a Tour de Pelso-ig, ezért úgy éreztem, hogy ideje edzeni rá. Elvégre 201 km az nem semmi. Ekkora távot sose tekertem még.

Múlt pénteken felkerekedtünk hát fiammal, hogy első lépcsőben átkarikázunk Szlovákiába. Egerből indultunk fél 11-kor. Nagyrészt a 25-ös úton haladtunk Szarvaskő, Egercsehi, Bekölce, Borsodnádasd, Arló majd Ózd érintésével. A határt Bánrévét elhagyva úgy léptük át, hogy észre sem vettük egy ideig. Utólag derült csak ki, mikor szlovák nyelvű táblákkal találkoztunk, hogy már Szlovákiában vagyunk. Kinn elfogyasztottuk kis elemózsiáinkat, majd visszafordultunk.
Átmentünk még egy utunkba ugyan nem kerülő, de érdekes gyaloghídon, majd visszafelé felfedeztük, hogy hol állhatott a határállomás. Érdekes, hogy Magyarország kitáblázta magát, Szlovákia viszont nem.Visszafelé kicsit belehúztunk, az utolsó 25 km-en végig 35-45 km/órával száguldoztunk.
Jó volt, összesen 125 km-t mutatott az óra hazaérve.