Mondták, hogy nagy ez a kiállítás, kevés rá az a két nap, amit rászántam, nagyjából igazuk is lett, meg nem is.
Tényleg hatalmas, rengeteg kiállítóval, még több termékkel, látnivalóval, valóban lehetetlen feldolgozni két nap alatt. Viszont én célirányosabb voltam, nem akartam mindent meglátni, megismerni, így nekem elég volt. Mondhatni elsőre ennyi elég is volt. 
Végigmentem az összes pavilonon, szemrevételeztem minden standot, de csak akkor álltam meg, ha valami rögtön megragadta a figyelmemet. Még így is csak éppen elég volt a két nap. Ha megpróbáltam volna mindent befogadni, megérteni, akkor még a többszörös időráfordítás is kevés lett volna. Ne várja hát senki most, hogy teljeskörű és részletes beszámolót írok, még csak azt sem, hogy a legfontosabb újdonságokról említést teszek.
Amik leginkább érdekeltek, azok a rekus gyártók és újdonságaik, illetve azok a különleges termékek, melyeket eddig csak interneten és szakújságokban láttam. Nem mentem el természetesen behunyt szemmel egyik stand előtt sem, így sok gyönyörű gépen akadt meg a szemem, illeve időztem percekig. Szinte minden kerékpártípusból találtam fantasztikusat, de a legtöbbször az országúti és az időfutam versenygépeken és az utcai fixiken akadt meg a szemem, ha éppen nem rekut vizslattam. És még csak nem is mindig a karbonos csodákon, pedig azokból számtalan remekműbe lehetett botlani. Volt például egy fixi, mely letisztult vonalaival, mesteri kidolgozásával egy pillanat alatt megértette velem, miért vannak oda sokan ezekért a gépekért. Olyan szép volt, hogy még lefotózni is elfelejtettem...
Na de térjünk azért vissza a számomra legérdekesebbhez, a fekvőkhöz. Ebből a szempontból nézve az Eurobike lényegesen szegényesebb, mint a kedvenc kiállításom, a SPEZI. Ennek oka, hogy itt leginkább a német rekugyártóknak illetve forgalmazóknak volt standjuk, a többi náció legfeljebb csak látogatóba jött nézelődni. (Találkoztam például rögtön a nap elején az azubosokkal.) 
Na persze ettől még így is több mint egy tucat fekvős cégnek a termékeibe botlottam , a teljesség igénye nélkül például a Hase, HP-Velotechnik, KMX, Toxy, Pirol, Steintrikes, Sun, ICE, Flevobike, Bacchetta, Pacific Cycles, Velokraft.
A legszembetűnőbb talán az volt, hogy ezen a téren a fő újdonságokat a telós kivitelek, a szétszedhető, illetve összehajtható modellek jelentették. Bemutattak például 3 össztelós trike-ot, mely azért is feltünő, mert pár éve még egy-két kivételtől eltekintve (pl: Tripendo) legfeljebb hátsó lengéscsillapítású háromkerekűek léteztek a piacon. A tavaly a Steintrikes kínálatában megjelent Mad Max Evo 1 után (mely most kis továbbfejlesztésen-finomításon esett át), most megtekinthettük a Pirol össztelósát (kissé technokratára, ormótlanná sikeredett szerintem), sőt a HP-Velotechnik is kijött Scorpion Trike-jának fs, azaz össztelós változatával, mely ráadásul tudtommal az első összecsukható ebben a kategóriában. 
Kaptak is érte egy Eurobike díjat, de meg is érdemelték, azt gondolom. Ők nem a szokásos megoldást választották koncepcióként, hanem az autógyártásban ismert és bizonyított McPherson rendszerű konstrukciót adaptálták nagyon sikeresen. Az elöl 6-6 cm-es, hátul 8 cm-es csillapítás gyönyörűen kisimítja az út egyenetlenségeit, míg a stabilizátorrúd a gyors kanyarokban is besegít a felborulás elkerülésébe. Különösen pozitív volt számomra a mindössze 17 kg-os össztömeg, mely miatt dinamikus tudott maradni a gép, nem kell súlyfelesleget magával cipelnie a kényelemre vágyó rekusnak. Ez azért is nagy dolog, mert az össztelós trike-ok 20 kg felett kezdődnek egyébként. 
Természetesen ki is próbáltam rögtön, és nagyon tetszett. Az ára ugyan nem lesz alacsony, ennek ellenére fogunk belőle tartani, hiszen a hazai utak minőségét figyelembevéve lehet rá érdeklődés, legalábbis most így gondolom. Mivel a gyártás a jövő év elejével indul, így tavaszra már nekünk is lehet belőle egy példányunk. 
Kényelemre visszatérve, senki ne mondja nekem, hogy a hagyományos bringák nyerge tökéletes. Ha így lenne, nem láttam volna legalább 20 különféle gyártótól szokatlan, új, kényelemnövelő megoldást. Volt ezek között felfújható légpárnás, szélességállítós, prosztatakímélő szíjfelsőrészes, de a legtöbbször a nyereg előrenyúló részének kisebb-nagyobb mértékű elhagyásával próbáltak a tervezők megoldást találni a fenékproblémára. Egyes nyergek már inkább egy lóca rúdjára hasonlítottak, melyre az ember ráteszi a hátsóját, nem pedig egy nyereg, amit a lábaközé vesz. Mit kell ennyit szenvedni, üljön a többség rekura és nem csak a feneke, de a dereka, nyaka, csuklója sem fog fájni többet a kerekezések után! 
A térdfájdalom egy másik potenciális probléma néha a bringások táborában. Erre kínál jó megoldást a Rotor cég, melynek ovális lánctányérú , illetve független, indirekt hajtókaros megoldású termékei csökkentik a pedál holtpontja által felmerülő gondokat. (Másnap ugyanerre a problémára találtam egy másik, állítólag jobb megoldást is, de kipróbálni egyiket sem tudtam.)
Érdekesnek találtam pár újdonságot:
A Pinhead és a Pitlock termékek a kerékpár biztonságát szolgálják azáltal, hogy csak speciális szerszámmal teszik oldhatóvá kerekek, a kormány és az ülés rögzítését. A rendszerek előnye a már ismert megoldásokkal szemben, hogy az oldókulcs variációs lehetősége magas, a kulcs nem másolható, illetéktelenek számára beszerezhetetlen.
ABS kerékpáros fékpofákat és teleszkópokat mutatott be egy távolkeleti gyártó. Karbantartást nem igényelnek, hosszú élettartamúak. A megoldást szabadalommal védték le. Jelenleg a végső tesztelés folyik, de várhatóan a jövő év elején már rendelhetőek lesznek termékeik. Az autókban mára a blokkolásgátló szinte már kötelező tartozék, de hogy a kerékpároknál mennyire válik be, azt nem lehet tudni. Montiknál, homokos, laza talajon nem valószínű, hogy lenne értelme, de betonra, csúszósabb utakra talán inkább. Amint kapunk belőle, kipróbáljuk.
Sikerült találni pár olyan gyártót, akiknek van jónak tűnő telós villájuk 20" első kerékhez. Sajnos ez a méret elég mostohán kezelt. Az árak széles sávban mozognak várhatóan, hát majd meglátjuk érdemes lesz-e valamelyiket kínálni.
Késő délután csörgött a telefonom és hívtak az AFS Cycle standjára. Ők a Sun rekumbenseinek gyártói, most pedig elhozták kiállítani az új termékeik prototipusait. Ez volt az egyik legfontosabb ok, amiért mindenképpen ki szerettem volna jönni az Eurobike-ra, hiszen nem nagyon lehet máshol Európában szemrevételezni gépeiket, ők pedig előre jelezték a megjelenésüket. Most végre itt volt hát az alkalom, gyorsan nekiestem mindegyiknek. Sajnos az első két gép után zuhogni kezdett kinn az eső, így kénytelen voltam a pavilonon belül tesztelni. 
A legjobban a Tomahawk tetszett. Ez a gép tulajdonképpen az Easy Racers új, a tőlük megszokottnál magasabb hajtóművű LWB-jének egyszerűbb felszereltségű változata. Az ülés beállítási megoldása ugyan nem volt még tökéletes, így eltartott kb 5 percig, mire a méretemre tudtuk állítani, de aztán már kellemes volt a használatban. Kormánya közepesen széles, így kanyarban is elérhető mindkét kézzel, ugyanakkor már kellően segíti a kézbentarthatóságot, az egyensúlyozást. Hosszú tengelytávjához képest kis helyen meg tudtam vele fordulni. Ülése az előző gépeikéhez hasonlóan nagyon kényelmes, szerintem igazából csak a huzatot cserélték ki rajta komolyabbra.
Többféle trike-ot hoztak ki, három deltát és egy direkt kormányzású tadpole-t. Utóbbit ki sem próbáltam, mivel sem árban, sem minőségben nem tűnt a jó vételnek. A delták közül legjobban a kompozit üléses sportverzió tetszett, a felső kormányos deltájuk már kevésbé (amolyan öreguras típus, szebb köntösben), a középső telós modelljük pedig túlságosan súlyos, valamint a hajtási hatékonysága is nagyon kedvezőtlen. Vélhetően nem véletlenül raktak rá elektromos rásegítést...
A végére hagytam a legolcsóbb típusukat, az X-1-et, mely majd valamikor az EZ-1 utódja lehet. Geometriai méreteiben elődjével szinte teljesen megegyezik, hiszen ez már jól bevált. Az ülése azonban most már nem vízszintesen, hanem egy előre lejtő pályán mozog, így az alacsonyabbak lejjebb ülnek, mint a magasabbak, ráadásul a pedál és az ülés szöge állandó maradhat ezáltal. A design ízlés kérdése, szerintem jelentősen szebb, de mindenképpen modernebb. Hátránya viszont, hogy bonyolultabb konstrukció, miáltal nagyobb lett a tömege és az ára is. A kiállított darabra már korábban lecsaptam, mivel szerettem volna az új termékeiket rendelés előtt kipróbálni illetve letesztelni tulajdonságaikat valamint piacképességüket. Ez a darab tehát egy ideig még biztos nem lesz eladva, hogy megfelelő mennyiségű tapasztalatot gyűjthessünk róla. Eredetileg úgy volt, hogy csak vasárnap fogom tudni kézhez kapni, de végül már szombaton elvihettem. Ha a zuhogó eső nem akadályozott volna meg benne, este már mentem is volna vele bringázni egy jót. (Szerencsére másnap azért bepótoltam...) Folyt. köv.
Ez a rengeteg bringaút, rengeteg kerékpáros (köztük ingázó, edző, túrázó, kerekező), gondozott rétek, rendbentartott portálok, nyugodt, mosolygós emberek... Bad Waldsee, ahol megszálltam, ahogy a nevében is benne van fürdőváros. Van két tava, sok-sok gyógy illetve welness hotele és egy hangulatos belvárosa. A tavak egyikét este körbejártam, egyszerűen lenyűgöző ez az idill. A sétaút mentén minden megtalálható: fajátszótér, fémjátszótér, külön mérleghinta, ellipszisgép, zenélő padlólapok, fából épített fülkagyló, kő távbeszélőállomás, billenő függeszkedőkerék, talajlabirintus, mezítlábas burkolat-felismerő-kerengő, minigolf, kényelmes padok és még egy csomó egyéb minden. Egyik sincs megrongálva, nem firkáltak rájuk, nem vitték el a felét. Egyszerűen ott vannak, szépek, hivogatóak. Az emberek pedig élvezettel használják őket, hiszen ezért vannak ott, hogy örömet okozzanak. És ez így van rendjén. 
Természetesen mindezt a szokásos gyönyörű Challenge részletekkel megfűszerezve kapjuk, miáltal még egyedibbé válik ez a kiváló fekvő.
Nem csalódtam. Minden a várakozásnak megfelelő volt rajta. Kis sebesség mellett is kiválóan irányítható maradt, nagyobb sebességnél pedig elengedett kézzel is tudtam vele menni kb 2 perc után. Kellően fordulékony, egyedül csak arra kell ügyelni, hogy szűk kanyarban ne ütközzön a sarok az első kerékhez. Ez nekem mondjuk nem jelentett gondot, mivel a Rans-omnál ezt már megtanultam, így automatizmussá vált ennek kezelése, de elsőre egy kezdő számára még odafigyelést igényelhet. De ha már a hajtóműnél tartunk, az egy darabból készült lánctányér és rockring igényes és gyönyörű megoldás.
Igaz, egy évig tartott valóra váltania álmát, de úgy érzem, hogy végül a sok nehézség ellenére szerencsésen alakult a választása. A Leiba több szempontból is jobb döntés, mint az elsőre kinézett Aerorider, vagy akár a Sunrider. A legfontosabb előnye talán a jelentősen kisebb tömege, mely miatt motor nélkül (vagy lemerült aksival) is könnyebb tekerni vele, illetve a hatótávolsága is nagyobb. Számára előnyt jelent a 26-os hátsó kerék is, mivel így nem kellett újabb elektomotort vennie, tudja használni az Azub 5-ösében lévőt.
A gép formája a mindennapi használatra optimalizált, formás. Kellően rövid, így nem okoz gondot a tárolása, szállítása, kisebb helyen meg tud fordulni. Viszonylag magas építése miatt ráadásul jól lehet belőle előrelátni, ami a legtöbb velomobilnál közel sem ilyen jó. Mivel felül nyitott és teljesen burkolt kialakításban is használható, így mindenféle időjáráshoz ki lehet választani a megfelelőbbet. Szélvédője ugyan műanyag lapból készül, miáltal sérülékeny, könnyen karcolódik, azonban kicsi és csak hajlított (azaz nem domborúan formázott) kialakítású, így bármikor könnyen lecserélhető. A gyári kivitelhez képest annyi változtatás már történt, hogy a burkolatot Anti felmatricázta (nagyon vidám lett) és a Bionx-et is beszerelte, valamint egy kisebb első extra szélvédőt is felrakott, hogy a menetszelet a nyitott használatnál kevésbé érezze.
Ha már a sebességnél tartunk, ebben szintúgy Anti gépe nyerne az enyémmel szemben, mivel lekerekítettebb formát lehet összehozni merev burkolattal, mint kifeszített szövettel. Sík úton könnyű volt vele gyorsan tekerni, csábított a száguldásra, de ellenálltam, hiszen nem akartam leamortizálni egy rossz mozdulattal, vagy egy durva kátyúba kerülve. 
A kormányzás szintén nagyon tetszett. Az előre-hátra dönthető botkormányok kellően precízek, jól kontrollálhatók, ugyanakkor kevés helyet foglalnak el. Egyetlen problémám az volt, hogy a viszonylag kis fordulókör ellenére a megfordulás a kisebb mellékutcában csak hátramenet közbeiktatásával volt megvalósítható. Ráadásul mivel a "flinstone" módszerhez csak a jobb lábnak van kivágva az alj, ez kicsit körülményesen sikerült nekem, bár ez kis gyakorlattal nyilván jobban menne. Nagyon tetszett viszont a lámpa és az index kapcsolóinak megoldása, melyek a botkormányok végén kaptak helyet.
A hely nem tűnt kevésnek, jól elfértem benne, sőt még némi csomagot is be lehet pakolni az ülés mögötti részbe. Ide berakható a velomobil tetőburkolata is némi szétszedést követően. Elöl kicsit útban volt a Bionx aksija, de csak minimálisan. 
Itt egyébként én is kihasználtam az időt és kipróbáltam egy általam eddig csak az internetről ismert fekvőt, a Lightning Phantom-ot. Jó kis gépnek tűnik, jellegében a Rans V-rex-hez, illetve a TW-Bents Action-plus-hoz hasonló. A kormánya tipikus Lightning, az ülése úgyszintén. Nekem kicsit túl zárt a hajtási pozíciója, túl ülős, de ez nyilván ízlés és megszokás kérdése is. Köszönet a próbáért Balázs Péternek!
További uticélnak Dunabogdányt választottuk, mivel arrafelé nemrég adtak át egy barátságos kerékpárutat. A 11-es útra kicsit lassan sikerült felkeverednünk, mivel egy végtelennek tűnő esküvői kocsisor és a mély murvás becsatlakozás megnehezítette a dolgunkat. Mikor végre felkanyarodtunk, nem is jöttünk le róla egyhamar, hiszen a tahitótfalui híd után is kellett még tekernünk pár percet, mire rátaláltunk az új bringaút elejére. (Nehéz néha megérteni, hogy miért nem lehet gyorsabb ütemben elérni, hogy a legforgalmasabb kerékpáros területeken végre összefüggő kerékpáros úton lehessen haladni, ne kelljen szakaszonként felmenni az autók közé a főútra. Azért én bizakodó vagyok, csak már jó lenne pár évvel előrébb lenni ebben a kérdésben.)Az átadott új kerékpárút már az új EU szabvány szerint készülhetett, mert jó minőségű, széles. 
Egy idő után ráadásul a Duna menti árnyas fák között halad, így még hangulatosabb. 
Sajnos nem élvezhettük hosszan, mert Dunabogdányban hirtelen véget ér, de már ebből is sejthető, hogy mennyire jó lesz majd egyszer a Duna forrásától hazánk déli határáig végig kerékpárúton tekerni!
Visszafordulás után kissé szétszakadt a társaság, így Szentendrén a Szamos cukrászdába csak a csapat fele állt meg egy kis nassolásra, a többiek lemaradtak a jóról. 
Hazafelé új utat választottunk, a 11-es út Duna felöli oldalán maradtunk egész Kalászig. Ez az út ugyan kellemes lesz mire végre elkészül, most azonban még a minősége finoman szólva hagy némi kívánnivalót... Átvergődtünk azért a millió kátyún, bukkanón, gödrön, majd az ártéri rész után a Metro áruház melletti felüljárón keresztül érkeztünk vissza a bolthoz valamivel 7 óra után. 
Először január végére kapott ígéretet a szállításra, de ez a dátum gyorsan tolódott egyre későbbre. Tavasszal Anti el is jött velem a SPEZI kiállításra, hogy személyes velomobilos tapasztalatait növelje, sőt hogy esetleg rögtön haza is hozzuk a már akkor fél éve megrendelt darabot. Sajnos utóbbi célt nem sikerült elérni, így további várakozásra volt szegény kárhoztatva. Később különböző problémák miatt a megrendelése módosult a gyártó másik, könnyebb és újabb modelljére, a Sunrider-re. Úgy tűnt, hogy ezáltal talán hamarabb jut a várva-várt velomobilhoz, de sajnos az augusztusi átvétel így is meghiusult. Nem akarom tovább fokozni az izgalmakat, a lényeg, hogy Anti végül - érthetően - megunta a végeláthatatlan várakozást és megvásárolta egy másik gyártó demógépét, egy Leiba X-stream-et. (A csatolt képek Anti honlapjáról származnak, a fenti az elsőnek megrendelt Aeroridert, míg az alábbi képmontázs a végeredményt, a Leibát mutatja.)
Már amikor két hete felhívott telefonon titokzatosan, hogy van számomra egy meglepetése, akkor próbáltunk időpontot egyeztetni, de csak ezen a héten fogunk tudni találkozni. Már alig várom!