Kb egy hónapja, a Tour de Pelso-n volt alkalmam beszélgetni pár kerékpáros versenyzővel. Az egyik téma, ami szóba került, hogy szerettünk volna találni olyan valakit, akinek a teljesítménye elegendő ahhoz, hogy átülve rekura, képes legyen egy ilyen komoly versenyt akár 10-20 perces előnnyel megnyerni. A mögöttes cél nyilván az, hogy ha a bringások látják, hogy milyen eredményt lehet elérni egy fekvővel, nyitottabbak lesznek rá, és többen fognak érdeklődni iránta, így jelentősen segíthetne a rekumbensek elterjedésében.
Meglepett azonban a véleményük. Szerintük ebben egy profi számára nincs kihívás, sőt még az se jelentene semmit, ha sikerülne véghezvinni. Miért? Mert mivel fekvővel menne, így az eredménye úgysem hasonlítható össze az országútisokéval, illetve nyilván tudna nyerni, ezért nem is számítana...
Ez elgondolkodtatott. Lehet, hogy teljesen felesleges megpróbálnom elérni valakivel hasonló csúcsdöntéseket? Tényleg nem jelentene semmit, hiszen más kategória?
Nem értem teljesen a dolgot több szempontból sem. Egyrészt szerintem ez azért nem lenne olyan egyszerű, igenis lenne benne kihívás, hiszen ez nem egy időfutam, itt a versenyzők a bolyban haladva könnyedén mennek nagy sebességgel, viszont a fekvősnek legalább az utolsó 60-80 km-en egymagában kellene haladni ahhoz, hogy tényleg komoly előnnyel nyerhessen. (Persze feltételezve, hogy nem rekus bolyban történne a szökés, de attól azért még messze vagyunk sajnos!) Szóló szökés ekkora távon nem egyszerű, de ha mégis, hát örömmel látnám a vállalkozó kedvűeket!
De elgondolkodtató ez a kérdés más nézőpontból is. Mint minden legalább részben technikai sportban, a kerékpározásban is milliárdokat költenek a gyártók a fejlesztésekre és igyekeznek rávenni a sportolni szeretőket, hogy vegyék meg az egyre könnyebb, egyre kifinomultabb bringákat. Miért is? Hát mert egy jobb géppel könnyebb elérni jobb eredményt. Aki pedig győzelemre vágyik, az nem is mond le erről a pluszról, igyekszik beszerezni a legkomolyabb versenygépet, hogy evvel is nyerjen pár perc, vagy akár csak pár másodperc előnyt, vagy fordítva nézve, ne maradjon le azokkal szemben, akiknek már van ilyen.
Ha elfogadom a versenyzők véleményét, akkor miért nem indul mindenki tökéletesen azonos kerékpárral? Hiszen úgy lenne a fair, úgy lenne jobban összehasonlítható, hogy ki mit tud!
Vagy mégsem...
Már az sem mindegy, hogy kinek milyen edzője volt, mennyire tudtak neki segíteni, mennyit tudott gyakorolni, stb. Ezek szerint mindenkinek azonos edzésen kellene részt vennie, hiszen nem számít annak az eredménye, akit profibb edzők készítettek fel és egy csapat segítette a verseny közben... Sőt igazából csak időfutamot szabadna indítani, hiszen ott csak a saját teljesítmény számít, nem vehető igénybe a társak segítsége szélárnyékként. :)
De akkor miért istenítik azt a versenyzőt, aki a Girón, vagy a Tour de France-on úgy nyer egy szakasz, hogy végig a többiek "húzzák", ő pedig csak az utolsó párszáz méteren vág egy nagy hajrát, hogy elsőként haladjon át a célvonalon? Hol volt itt az egyenlő esély? Hiszen egyrészt a társaknak esetleg nehezebb is volt a feladatuk, másrészt akinek jobb társak segítenek, az könnyebben éri el a győzelmet. Ott mégsem mondják rá, hogy nem számít az eredménye, hiszen jobb csapatban ment...
Sőt tovább megyek, ha már így belemelegedtem! Már az is nagyon sokat számít, hogy valaki milyen tehetséges, milyen adottságokkal született. Már külön tudománya van annak, hogy a gyermekek testi felépítéséből kiderítsék, hogy milyen sportágat kellene választania ahhoz, hogy sikeres legyen benne. Na de jobb adottságokkal könnyebb nyerni, ez akkor nem ér! Természetes, hogy egy magas embernek nagyobb esélye van a kosárlabdában, vagy a magasugrásban, mint egy alacsonynak. Mégse egyenlítjük ki az eredményeiket, hogy lássuk, ki is hozta magához képest a legtöbbet! (Bár van ilyen például az ökölvívásban, vagy a bírkózásban.)
Végülis mi számít és mi nem? Hol a határa annak, amit még elfogadunk, és amitől kezdve már nem értékeljük az eredményt annyira? Sőt egyáltalán miért versenyzünk, ha úgyse lehet megállapítani tökéletesen, hogy saját magához képest kié a legnagyobb eredmény? Mert az eredeti gondolat szerint csak ez számítana...
Kíváncsi vagyok a véleményetekre a kérdésben!
Meglepett azonban a véleményük. Szerintük ebben egy profi számára nincs kihívás, sőt még az se jelentene semmit, ha sikerülne véghezvinni. Miért? Mert mivel fekvővel menne, így az eredménye úgysem hasonlítható össze az országútisokéval, illetve nyilván tudna nyerni, ezért nem is számítana...
Ez elgondolkodtatott. Lehet, hogy teljesen felesleges megpróbálnom elérni valakivel hasonló csúcsdöntéseket? Tényleg nem jelentene semmit, hiszen más kategória?
Nem értem teljesen a dolgot több szempontból sem. Egyrészt szerintem ez azért nem lenne olyan egyszerű, igenis lenne benne kihívás, hiszen ez nem egy időfutam, itt a versenyzők a bolyban haladva könnyedén mennek nagy sebességgel, viszont a fekvősnek legalább az utolsó 60-80 km-en egymagában kellene haladni ahhoz, hogy tényleg komoly előnnyel nyerhessen. (Persze feltételezve, hogy nem rekus bolyban történne a szökés, de attól azért még messze vagyunk sajnos!) Szóló szökés ekkora távon nem egyszerű, de ha mégis, hát örömmel látnám a vállalkozó kedvűeket!
De elgondolkodtató ez a kérdés más nézőpontból is. Mint minden legalább részben technikai sportban, a kerékpározásban is milliárdokat költenek a gyártók a fejlesztésekre és igyekeznek rávenni a sportolni szeretőket, hogy vegyék meg az egyre könnyebb, egyre kifinomultabb bringákat. Miért is? Hát mert egy jobb géppel könnyebb elérni jobb eredményt. Aki pedig győzelemre vágyik, az nem is mond le erről a pluszról, igyekszik beszerezni a legkomolyabb versenygépet, hogy evvel is nyerjen pár perc, vagy akár csak pár másodperc előnyt, vagy fordítva nézve, ne maradjon le azokkal szemben, akiknek már van ilyen.
Ha elfogadom a versenyzők véleményét, akkor miért nem indul mindenki tökéletesen azonos kerékpárral? Hiszen úgy lenne a fair, úgy lenne jobban összehasonlítható, hogy ki mit tud!
Vagy mégsem...
Már az sem mindegy, hogy kinek milyen edzője volt, mennyire tudtak neki segíteni, mennyit tudott gyakorolni, stb. Ezek szerint mindenkinek azonos edzésen kellene részt vennie, hiszen nem számít annak az eredménye, akit profibb edzők készítettek fel és egy csapat segítette a verseny közben... Sőt igazából csak időfutamot szabadna indítani, hiszen ott csak a saját teljesítmény számít, nem vehető igénybe a társak segítsége szélárnyékként. :)
De akkor miért istenítik azt a versenyzőt, aki a Girón, vagy a Tour de France-on úgy nyer egy szakasz, hogy végig a többiek "húzzák", ő pedig csak az utolsó párszáz méteren vág egy nagy hajrát, hogy elsőként haladjon át a célvonalon? Hol volt itt az egyenlő esély? Hiszen egyrészt a társaknak esetleg nehezebb is volt a feladatuk, másrészt akinek jobb társak segítenek, az könnyebben éri el a győzelmet. Ott mégsem mondják rá, hogy nem számít az eredménye, hiszen jobb csapatban ment...
Sőt tovább megyek, ha már így belemelegedtem! Már az is nagyon sokat számít, hogy valaki milyen tehetséges, milyen adottságokkal született. Már külön tudománya van annak, hogy a gyermekek testi felépítéséből kiderítsék, hogy milyen sportágat kellene választania ahhoz, hogy sikeres legyen benne. Na de jobb adottságokkal könnyebb nyerni, ez akkor nem ér! Természetes, hogy egy magas embernek nagyobb esélye van a kosárlabdában, vagy a magasugrásban, mint egy alacsonynak. Mégse egyenlítjük ki az eredményeiket, hogy lássuk, ki is hozta magához képest a legtöbbet! (Bár van ilyen például az ökölvívásban, vagy a bírkózásban.)
Végülis mi számít és mi nem? Hol a határa annak, amit még elfogadunk, és amitől kezdve már nem értékeljük az eredményt annyira? Sőt egyáltalán miért versenyzünk, ha úgyse lehet megállapítani tökéletesen, hogy saját magához képest kié a legnagyobb eredmény? Mert az eredeti gondolat szerint csak ez számítana...
Kíváncsi vagyok a véleményetekre a kérdésben!
6 megjegyzés:
Szerintem sem kell erőltetni a versenyzést.
Aki nem elég nyitott az újdonságokra, akit nem győz meg az a fantasztikus kényelem, amit egy reku nyújt, avval nem kell foglalkozni, szenvedjen csak tovább a bringáján!
elgondolkodtató, amit írtál, de elolvassák ezt a klasszikus bringázók is? mert lehet, hogy nekik még inkább át kellene gondolniuk a dolgokat.
Nem egyszerű műfaj ez. Az ember csak ír a semmibe és nem igazán tudja, hogy ki olvassa egyáltalán el. Tudod, a remény hal meg utoljára, én legalább megpróbáltam, elvetettem egy gondolati magot. Hogy mi lesz belőle, lesz-e bármi hatása, nem tudom. Ami biztos, hozzád már eljutott, és ez is eredmény, nem?
persze, eljutott. és orulok is neki. csak hát én is fekvopárti vagyok :-)
Ezek a bringák külön kategóriába tartoznak, szerintem nem lennének egyenlöek az esélyek. Tekintsünk most el az emberi adottságoktól (nem a doppingra gondolok), mert akkor még a futásnál sem lennének az esélyek egyenlöek (pedig az az igazi sport.... mint a görögöknél....csak az ember, semmi technika).
Feltételezem, hogy meredek emelkedön a fekvönek már nem lenne elönye.
Montival sem indulnak az országútisok között és fordítva. Söt az uphill-hez is más bringát használnak mint downhill-hez.
Ha nem lennének anyagi korlátai, valósz. kipróbálnám a fekvöt, de egyelöre még országútim sincs, söt még montim se. Bizonytalan voltam milyen bringa lenne megfelelö, aztán egy trekkinget vettem (már jónéhány éve)mert azt hittem több célra is megfelel. Gyakran járok vele terepen a hegyekre, méggyakrabban országúton, többnyire nem sík terepen. A speciális bringák mindenképpen jobbak lennének, de legyen emiatt 3-4 bicajom? A kerékpártárolóban még egy is alig fér el.
Hajrá rekusok
Köszönöm az észrevételt Veloferix!
Szerintem elvileg mindegynek kellene lennie, hogy egy versenyen valaki milyen bringával indul el, feltéve hogy nem motorossal...:)
A verseny feltételei (útminőség, szintemelkedés, pálya kialakítás, stb) mindenkinek azonosak, tehát ugyanazon versenyen elvben akkor van nagyobb esély a győzelemre, ha az adott versenyhez leginkább megfelelő bringával indul valaki. Ha tehát egy országúti versenyen montival, vagy fekvővel indul, miért ne tehesse meg? Az ő baja, ha rosszul választ, hiszen akkor lemarad. Ugyanez érvényes a montis versenyekre, vagy trialra stb. Legalább kiderülne, hogy mire milyen bringa a legmegfelelőbb! Most viszont korlátozzák, mesterségesen beavatkoznak, azaz nem hagyják, hogy az eredmények döntsenek az előírások helyett. (Csak nem pont ez a gondja a fekvővel az UCI-nak, hogy kiderül, országúti versenyre alkalmasabb?) Ez véleményem szerint nem tesz jót a sportnak, hiszen itt nem arról van szó, hogy egy erősebb motorral ne lehessen indulni a kisebbek között. Itt a kerékpár csak egy segédeszköz, a legfontosabb a bringás!
Ergo: Szabad utat a fekvősöknek!
Megjegyzés küldése