1, A jövő héten pénteken (szept.05) kiutazom Friedrichshafenbe az Eurobike-ra. Két napom lesz arra, hogy megpróbáljam végigjárni ezt a hatalmas kiállítást, remélem valamelyest sikerül. Alapvetően azért látogatok ki, mert több várható érdekességet is szeretnék megtekinteni (illetve kipróbálni) rekus fronton, valamint a kerékpáros ipar egyéb új termékeit sem árt megismernem még időben. Haza csak nyolcadikán, hétfőn indulok, utána igyekszem mihamarabb beszámolni a látottakról.
2, Alighogy hazaérek, szerdán délután (szept.10.) már indulok is ki a Cseh rekus találkozóra, Hodonin régióba. Ez jóval közelebb van, még 300 km-re sincs Pesttől. Már jelentkeztem is rá (jelentkezési lap), én leszek a 131. résztvevő, úgyhogy szép nagy csapat fog ott összejönni várhatóan. Itt szintén két napot fogok tudni eltölteni. Csütörtökön lesz egy kellemes 100 km-es túra, majd este társasági programok, pénteken pedig rövidebb kerekezést követően ügyességi és gyorsasági versenyekre lehet számítani. Szállás sátorban oldható meg a Camp Josef kempingben, melynek költsége 60 CZK/sátor és 50 CZK/személy. Jeleztek ugyan kisebb egyéb költségeket is (pl gépkocsi és/vagy lakókocsi díj), de ez még az információt adó hölgy számára sem volt tiszta. Sajnos a rekus mezről már lemaradtunk, de a gyártótól még rendelhető.
A lényeg, hogy ha valaki még kedvet kapna ehhez a bulihoz, akkor jelezze, mert például az utazásban, vagy a bringaszállításban várhatóan tudok segíteni, mivel egyelőre csak ketten megyünk (legalábbis úgy néz ki). Örömmel látnék minden kedves rekus ismerőst!
Természetesen mindezt a szokásos gyönyörű Challenge részletekkel megfűszerezve kapjuk, miáltal még egyedibbé válik ez a kiváló fekvő.
Nem csalódtam. Minden a várakozásnak megfelelő volt rajta. Kis sebesség mellett is kiválóan irányítható maradt, nagyobb sebességnél pedig elengedett kézzel is tudtam vele menni kb 2 perc után. Kellően fordulékony, egyedül csak arra kell ügyelni, hogy szűk kanyarban ne ütközzön a sarok az első kerékhez. Ez nekem mondjuk nem jelentett gondot, mivel a Rans-omnál ezt már megtanultam, így automatizmussá vált ennek kezelése, de elsőre egy kezdő számára még odafigyelést igényelhet. De ha már a hajtóműnél tartunk, az egy darabból készült lánctányér és rockring igényes és gyönyörű megoldás.
Igaz, egy évig tartott valóra váltania álmát, de úgy érzem, hogy végül a sok nehézség ellenére szerencsésen alakult a választása. A Leiba több szempontból is jobb döntés, mint az elsőre kinézett Aerorider, vagy akár a Sunrider. A legfontosabb előnye talán a jelentősen kisebb tömege, mely miatt motor nélkül (vagy lemerült aksival) is könnyebb tekerni vele, illetve a hatótávolsága is nagyobb. Számára előnyt jelent a 26-os hátsó kerék is, mivel így nem kellett újabb elektomotort vennie, tudja használni az Azub 5-ösében lévőt.
A gép formája a mindennapi használatra optimalizált, formás. Kellően rövid, így nem okoz gondot a tárolása, szállítása, kisebb helyen meg tud fordulni. Viszonylag magas építése miatt ráadásul jól lehet belőle előrelátni, ami a legtöbb velomobilnál közel sem ilyen jó. Mivel felül nyitott és teljesen burkolt kialakításban is használható, így mindenféle időjáráshoz ki lehet választani a megfelelőbbet. Szélvédője ugyan műanyag lapból készül, miáltal sérülékeny, könnyen karcolódik, azonban kicsi és csak hajlított (azaz nem domborúan formázott) kialakítású, így bármikor könnyen lecserélhető. A gyári kivitelhez képest annyi változtatás már történt, hogy a burkolatot Anti felmatricázta (nagyon vidám lett) és a Bionx-et is beszerelte, valamint egy kisebb első extra szélvédőt is felrakott, hogy a menetszelet a nyitott használatnál kevésbé érezze.
Ha már a sebességnél tartunk, ebben szintúgy Anti gépe nyerne az enyémmel szemben, mivel lekerekítettebb formát lehet összehozni merev burkolattal, mint kifeszített szövettel. Sík úton könnyű volt vele gyorsan tekerni, csábított a száguldásra, de ellenálltam, hiszen nem akartam leamortizálni egy rossz mozdulattal, vagy egy durva kátyúba kerülve. 
A kormányzás szintén nagyon tetszett. Az előre-hátra dönthető botkormányok kellően precízek, jól kontrollálhatók, ugyanakkor kevés helyet foglalnak el. Egyetlen problémám az volt, hogy a viszonylag kis fordulókör ellenére a megfordulás a kisebb mellékutcában csak hátramenet közbeiktatásával volt megvalósítható. Ráadásul mivel a "flinstone" módszerhez csak a jobb lábnak van kivágva az alj, ez kicsit körülményesen sikerült nekem, bár ez kis gyakorlattal nyilván jobban menne. Nagyon tetszett viszont a lámpa és az index kapcsolóinak megoldása, melyek a botkormányok végén kaptak helyet.
A hely nem tűnt kevésnek, jól elfértem benne, sőt még némi csomagot is be lehet pakolni az ülés mögötti részbe. Ide berakható a velomobil tetőburkolata is némi szétszedést követően. Elöl kicsit útban volt a Bionx aksija, de csak minimálisan. 
Itt egyébként én is kihasználtam az időt és kipróbáltam egy általam eddig csak az internetről ismert fekvőt, a Lightning Phantom-ot. Jó kis gépnek tűnik, jellegében a Rans V-rex-hez, illetve a TW-Bents Action-plus-hoz hasonló. A kormánya tipikus Lightning, az ülése úgyszintén. Nekem kicsit túl zárt a hajtási pozíciója, túl ülős, de ez nyilván ízlés és megszokás kérdése is. Köszönet a próbáért Balázs Péternek!
További uticélnak Dunabogdányt választottuk, mivel arrafelé nemrég adtak át egy barátságos kerékpárutat. A 11-es útra kicsit lassan sikerült felkeverednünk, mivel egy végtelennek tűnő esküvői kocsisor és a mély murvás becsatlakozás megnehezítette a dolgunkat. Mikor végre felkanyarodtunk, nem is jöttünk le róla egyhamar, hiszen a tahitótfalui híd után is kellett még tekernünk pár percet, mire rátaláltunk az új bringaút elejére. (Nehéz néha megérteni, hogy miért nem lehet gyorsabb ütemben elérni, hogy a legforgalmasabb kerékpáros területeken végre összefüggő kerékpáros úton lehessen haladni, ne kelljen szakaszonként felmenni az autók közé a főútra. Azért én bizakodó vagyok, csak már jó lenne pár évvel előrébb lenni ebben a kérdésben.)Az átadott új kerékpárút már az új EU szabvány szerint készülhetett, mert jó minőségű, széles. 
Egy idő után ráadásul a Duna menti árnyas fák között halad, így még hangulatosabb. 
Sajnos nem élvezhettük hosszan, mert Dunabogdányban hirtelen véget ér, de már ebből is sejthető, hogy mennyire jó lesz majd egyszer a Duna forrásától hazánk déli határáig végig kerékpárúton tekerni!
Visszafordulás után kissé szétszakadt a társaság, így Szentendrén a Szamos cukrászdába csak a csapat fele állt meg egy kis nassolásra, a többiek lemaradtak a jóról. 
Hazafelé új utat választottunk, a 11-es út Duna felöli oldalán maradtunk egész Kalászig. Ez az út ugyan kellemes lesz mire végre elkészül, most azonban még a minősége finoman szólva hagy némi kívánnivalót... Átvergődtünk azért a millió kátyún, bukkanón, gödrön, majd az ártéri rész után a Metro áruház melletti felüljárón keresztül érkeztünk vissza a bolthoz valamivel 7 óra után. 
Először január végére kapott ígéretet a szállításra, de ez a dátum gyorsan tolódott egyre későbbre. Tavasszal Anti el is jött velem a SPEZI kiállításra, hogy személyes velomobilos tapasztalatait növelje, sőt hogy esetleg rögtön haza is hozzuk a már akkor fél éve megrendelt darabot. Sajnos utóbbi célt nem sikerült elérni, így további várakozásra volt szegény kárhoztatva. Később különböző problémák miatt a megrendelése módosult a gyártó másik, könnyebb és újabb modelljére, a Sunrider-re. Úgy tűnt, hogy ezáltal talán hamarabb jut a várva-várt velomobilhoz, de sajnos az augusztusi átvétel így is meghiusult. Nem akarom tovább fokozni az izgalmakat, a lényeg, hogy Anti végül - érthetően - megunta a végeláthatatlan várakozást és megvásárolta egy másik gyártó demógépét, egy Leiba X-stream-et. (A csatolt képek Anti honlapjáról származnak, a fenti az elsőnek megrendelt Aeroridert, míg az alábbi képmontázs a végeredményt, a Leibát mutatja.)
Már amikor két hete felhívott telefonon titokzatosan, hogy van számomra egy meglepetése, akkor próbáltunk időpontot egyeztetni, de csak ezen a héten fogunk tudni találkozni. Már alig várom!
