Hosszútávú bringázás

Az ember nem is tudja igazán elképzelni, hogy milyen a hosszabb távú bringázás, mindaddig, míg ki nem próbálja. Van persze róla némi elképzelése, hogy milyen lehet 300-400-500 vagy még több km-t egyhuzamban lenyomni, de állítom, hogy az elképzelés és a valóság között elég nagy a különbség, legalábbis én így tapasztaltam.

15-20 órán keresztül nyomni a pedált még akkor sem egyszerű, ha visszafogottan tesszük. Azt hihetnénk, hogy 20 km/h átlag nem olyan sok, nem olyan nehéz, még akkor sem, ha 300-400 km távon kell ennyit teljesíteni. Hiszen milyen könnyen, milyen lazán lehet ennyivel haladni! Ez az első csapda, hiszen jóval többel kell ehhez tekerni, kb 25 km/h tiszta átlagsebességgel, hogy az állásidőkkel együtt kijöjjön a 20 km/h. Ez pedig már közel sem olyan egyszerű ilyen hosszan, ráadásul csomagosan. Mert hát ilyen távra az ember már nem indulhat el felelőtlenül, kellenek szerszámok, pótbelsők, némi étel, ital, esőkabát, meleg ruházat, éjszakai tekeréshez való lámpa, stb. Ráadásul az igazán hosszú távok esetében, mikor 15-20 óránál többet megy a bringás egyhuzamban, sok elektronikai eszköz kapacitása nem elegendő. Ilyenkor már elég hosszúak az éjszakák ahhoz, hogy a legtöbb lámpa 6-7 órás tudása kevés legyen. Márpedig nem túl kellemes éjszaka 2-3 óra körülre sötétbe fordulni, mikor még a napfelkeltéig várnunk kell 4 órát...

De hasonló a helyzet a GPS vagy az MP3 lejátszók esetében is, melyek szintén nem bírnak ki 20-30 óra használatot rásegítés vagy elemcsere nélkül.
Hogy miért említem most ezt?
Pupuval elhatároztuk, hogy a Race Across America mintájára megvalósítjuk a Race Across Hungary-t. Magyarán országunk legnyugatibb végétől (Szentgotthárd-Rábafüzes) a legkeletibb településig (Tiszabecs) egyhuzamban végigtekerünk a jövő héten. Ez kb 650-670 km lesz, a választott útvonal függvényében, ami már nagyon nem gyerekjáték. Hogy mennyire nem, abból az utóbbi héten kaptam némi ízelítőt, mikor határaim feszegetése, illetve edzettségem növelése érdekében két komolyabb túrát teljesítettem. Vasárnap 2 rekus barátommal eltekertünk Győrbe, majd onnan vissza (kb 320 km), tegnap pedig egymagam vágtam neki egy Budakalász -Pozsony-Budakalász távnak. Amit közben átéltem/tapasztaltam, az még jobban növelte tiszteletemet Pupu teljesítménye iránt! Le a kalappal előtte!
Sokat tanultam ezekből a túrákból, és sok kérdést fel is vetett bennem. Azt gondoltam például, hogy ha 200 km-es Tour de Pelso-t 32 km/h-s átlaggal tudtam teljesíteni, akkor 3-400 km kényelmes tempóban nem lesz olyan nagy gond. Hogy mekkorát tévedtem!
12:50-kor indultam tegnap Budakalászról, kb 7 kg csomaggal felpakolva, a Challenge Fujin-nal. Az első 2-3 óra még nem probléma, legfeljebb azt tapasztalja meg az ember, hogy hiába teker 25-30 km/h-val, a sok szinte észrevétlenül rövidnek tűnő megállás miatt, alig haladtam 20 km-nél többet óránként. Az energiaszeletek, csokik, édes péksütik, csak ideig-óráig jók, utána nekem már hányingerem támadt tőlük és valami sósra vágytam. Inni is ittam rengeteget a 28 fokos hőségben, főleg mert a nap pont merőlegesen sütött le fekvő testhelyzetemre... A sok folyadékbevitel aztán "kivitelt" is szükségessé tett, de ezt legalább össze tudtam kötni - legalábbis a gyönyörő Dunakanyarban - némi fényképezéssel. Mire Győrbe értem, már elkezdett sötétedni, jöhetett a lámpák használati tesztje. Ezekből kétfélét is vittem magammal, egy Busch&Müller Ixon IQ Speed-et és egy házi gyártmányt, melyhez több aksim is van, így jobban bíztam benne, hogy végigbírja az éjszakát. (Meglepetésemre az Ixon is végignyomott 12 órát, melynek javarészén teljes fényerővel üzemelt.)
Az éjszaka egyébként egész meleg volt, alig kellett beöltöznöm, csak kartyűimet és a világító mellényt vettem fel, ez is tökéletesen elég volt, köszönhetően a felhős égboltnak, ami megőrízte a nappali hőség nagy részét. Itt kell megjegyeznem Öttevény település élelmiszerboltosának kedvességét, aki lehetővé tette, hogy a felöltözés előtt a kerti csapjánál némileg megmosakodhassak, sőt még papír törlőkendőkkel is ellátott. Köszönöm neki ezúton is!
Bár kifelé végig valamennyire szembeszelem volt, Mosonmagyaróváron olyan viharos szél fogadott hirtelen, melynek köszönhetően csak 15-18 km/h-val tudtam haladni. Negyed 11-kor léptem keltem át a határon. Megdöbbentő volt a különbség ismét a szlovák és a magyar felelősök kerékpárhoz való hozzáállása között. Míg itthon az alsórendű 150-es úton is láttam kerékpárosokat kitiltó táblát, szomszédainknál még a Pozsony bevezető szakaszán lévő többsávos út szélén is közlekedhettem bátran. (Vagy legalábbis nem vettem észre ezt tiltó táblát, pedig néztem!)
11 után pár perccel döntöttem úgy Pozsonyban, hogy itt az ideje visszafordulni. Egyrészt már majdnem 220 km-t tettem meg eddigre, másrészt az út felvezetett egy hídra, melyről a kerékpárosok le voltak tiltva. Készítettem hát egy képet a kivilágított várról és elindultam hazafelé. Sajnos egy idő után már nem volt olyan erős a szél, mint ami ellen kifelé kűzdöttem, de ennek nyilván az is volt az oka, hogy a szél esőbe torkollott, így Magyarországra visszaérve jól eláztam. Mikor elérkeztem az első komolyabb mélypontomhoz, már kb 250 km volt a lábamban. A következő kritikus szakasz éjjeli fél 4 és 4 között volt, amikor majdnem elaludtam és elkezdtem csalinkázni az úton. Kénytelen voltam egyrészt jobban megnyomni a tempót, másrészt közel teljes hangerőn hallgattam a fülesemmel zenét, melynek a szövegét is tudva, hangos énekléssel próbáltam ébren tartani magamat. Hát nem volt egyszerű, ráadásul 3 órával később, már napfelkelte után újból megtámadták a szememet a mázsás súlyok. (Ekkor viszont már lakott területen haladtam, így az éneklést is szüneteltetnem kellett...)
A tiszta átlagsebességem is fokozatosan csökkent a félúti 24,7-ről, pedig némi hátszél is besegített. Mikor már kellően elfáradtak izmaim és a fáradtság minden jele jelentkezett rajtam, eszembe jutott, hogy Pupu Red Bull-lal segítette át magát a nehezén. Bementem hát a következő benzinkútra, hogy kapjak némi "szárnyat". A hatás érdekes volt, szinte azonnal feldobott, a sebességem megnőtt 6-8 km/h-val. Elégedett voltam, de sajnos még a feketeleves csak ezután érkezett! Kb 20 perc elteltével amilyen gyorsan felpörgetett, olyan gyorsan elmúlt a hatása. Ráadásul nem csak elmúlt, sokkal inkább kiszívott belőlem minden energiát és én ott álltam, mint a Duracell nyuszi, akiből kilopták az elemeket!
Nem volt mit tenni, mert már a combom is erősen érezte a terhelést. Megálltam pihenni és egyben megettem egy pogácsát és egy banánt reggeliként. Ekkor 360 km-nél jártam és kicsit nehéznek tűnt elképzelni, hogy miképp fogom hazáig bírni. Az emberibb táplálék azonban megtette hatását. Fokozatosan visszanyertem erőmet és Esztergomtól már ismét jó tempóval voltam képes haladni. Végül 21 órával az indulássom követően, 440,1 km megtétele után visszaértem a bolthoz, még annak nyitása előtt. Igaz kimerülten, rettentően fáradtan, robotzsaru mozgással, de boldogan, hogy sikerült.
Csak azt nem tudom, hogyan fogom tudni jövő héten megtenni ennek a másfélszeresét!

Gocycle - Eurobike 2009 aranyérem

Most zajlik Friedrichshafenben az Eurobike 2009, Európa legnagyobb és legrangosabb kerékpáros kiállítása. Ilyenkor mindig díjazásra kerülnek az adott év legjobb fejlesztései. Nagy örömmel adjuk hírül, hogy a Magyarországon csak nálunk forgalmazott Gocycle aranyérmet kapott az E-bike kategóriában!
Ez a fantasztikus termék, melyről már többször is beszámoltunk blogunkban, az Annyira Más Bringaboltban bármikor megtekinthető. Szeretettel várjuk az érdeklődőket!

Az eddigi legrövidebb túránk

Szombaton nem kedvezett nekünk az időjárás. Érdekes, hogy míg a korábbi években mindig sikerült kifognunk a jó időt, idén már másodszor futottunk bele esőbe túránk során...

Már az indulásnál lehetett látni, hogy nem sok esélyünk van szárazon megúszni a túrát, ennek ellenére hatan indultunk el Szentendre irányába. Mire odaértünk el is kezdett finoman szemerkélni, majd a leányfalui kompnál olyannyira rákezdett, hogy be is húzódtunk a fák alá, hátha csak rövid ideig tart az égi áldás. Az ottani büfés már épp be akart zárni, mondván nem jár ilyen időben arra a kutya sem, de végül egész jó forgalmat hoztunk össze neki a várakozásunk közben.

Mikor felvettük legmelegebb és legvízállóbb ruháinkat és a többség úgy érezte, hogy talán itt az ideje folytatni utunkat, ketten inkább visszafordultak. Azt kell, hogy mondjam, ők voltak az előrelátóbbak... Mi négyen is csak pár száz métert mentünk tovább, mert ismét olyannyira rákezdett, hogy végül mi is megadtuk magunkat és visszafordultunk. Úgy tűnik, az eső ezt szerette volna, mert hazafelé már könyörületesebb volt velünk, mire visszaértünk a bolthoz, már el is állt.
Összesen kb 30-32 km-t tettünk meg, így ez lett a legrövidebb és egyben talán a legnedvesebb eddigi túránk.

Cseh rekus találkozó 2009

Szeptember 10-13 között kerül megrendezésre az idei Cseh rekus találkozó. Tavaly mi is kinn voltunk, és nagyon jó volt. Idén várhatóan nem lesz rá időnk, mivel ugyanebben az időszakban tervezünk valami nagy durranást. Erről bővebbet egyelőre nem mondanék, hátha mégsem jön össze, de annyit a félreértések elkerülése érdekében tisztáznék, hogy nem találkozót szervezünk. Aki tehát szeretne jó hangulatban együtt tekerni fekvősök százaival, azoknak ajánlom, hogy látogassanak el cseh barátainkhoz, nem fogják megbánni! Várhatóan lesz ott mindenféle gyári és házi fekvőbringa, velomobil, rengeteg érdekes program, kellemes túrák, gyorsasági, lassúsági és ügyességi versenyek, stb.
Ha valaki tudna majd küldeni róla személyes beszámolót, akkor örömmel közölnénk itt a blogon!
Jó rekus-talit!

Bővebb információ: http://www.lehokolo.cz/pozvanka-na-setkani-lehokol-2009/

Egy levél, melynek örülök

Pár napja kaptam az alábbi levelet, melyet ezúton teljes terjedelmében közkinccsé teszek.
Józsefnek - aki az egyike azon értékes embereknek, akit a rekumbensek révén van szerencsém ismerni - nagyon köszönöm, hogy megírta tapasztalatait, melyek remélem hasznosak lesznek sokak számára:

Szia Attila,

Amikor telefonon elmeséltem Neked a legfrissebb élményeimet a minap, azt mondtad, írjam le, és közzé teszed a blogodban. Azóta e körül járnak a gondolataim, hogyan is tudnám érthetően megfogalmazni mindazt a gondolatfolyamot, amit átélek, és az elmúlt hetekben átéltem. Túl drámai, és felemelő az egész história, a szavak nehezen –vagy egyáltalán nem – adják vissza, mit élek-éltem át, de megpróbálom, mert akár közügy is lehet. Tehát:

Bechterewes vagyok, ami a történet szempontjából lesz fontos. Ez egy furcsán gonosz izületi gyulladás, nem gyógyítható (elméletileg), lassan építkezik”, mint a repetitív zene. Alig észrevehetőek a támadásai eleinte, aztán brutálisan letaglóz. Az áldozatok többnyire úgy is maradnak.
Egy évvel ezelőtt amikor elkészültem a fekvőbringámmal (ez egy másik történet), elkezdtem kóstolgatni ezt a számomra teljesen ismeretlen világot. Semmilyen tapasztalatom nem volt, mozgáskultúrám-, sportokban szerezhető önbizalmam nem lévén, igen lassan szoktam meg az újdonsült közegemet. Idén nyaralni már a család – bringák - kutya – felfújható csónak – seggen fütyülő kiskakas és a többi mellett már az én fekvőm is a bekerült a kocsiba, és mint egy jól felmálházott szamár elindultunk kimosni az éves szennyest egy eldugott helyre.
Minden reggel egy órát bringáztam, a megtett táv, az átlagsebesség, a maximális tempóm jelen esetben lényegtelen, a kerékpáron eltöltött idő jobban érzékelteti azt, amit meg szeretnék osztani:
25 éve szenvedem a betegségemet, ettem már tücsköt - bogarat, olvasott a fejemre javas asszony, és mindenféle dolgokon átmentem. Ennek ellenére természetesen (?) az állapotom lineárisan romlott. Rémes dolgokat ír le a klasszikus medicina, nem érdemes idézni, nem akarnám senkinek elrontani a kedvét ezzel. Mindenesetre, ha gondolatban belementem volna abba az okfejtésbe, amit az orvostudomány számomra leosztott, akkor a kerékpár helyett egy furcsa formájú kompozit koporsót építettem volna magamnak, ami hasonlított volna a svéd Picasso kalandjai-ban a papa koporsójához, amiben ülve temették (volna) el, mert máshogyan nem tudott „elférni”.
Szerencsére bringa lett, nem koporsó.
Még nyár elején összehozott a jó szerencsém egy emberrel, aki tibeti hangtálakkal „operál”, zenél, vagy csuda tudja mit csinál. Jártam, járok hozzá, és fantasztikusan élvezem. Azt nem tudom megítélni, hogy ez is közre játszik-e a jelenlegi állapotomban, de ha Hahnemann teóriája igaz, akkor az embernek van egy állapota. Ez nem bontható részekre, egy egységes egész. Ha ennek az elvnek a mentén gondolkodom, akkor a hangtálak is „felelősek” a jelenlegi helyzetért. (egyébként ha valaki szeret bringázni, akkor a tibeti hangtálak muzsikája tetszeni fog, érdemes kipróbálni)

Az elmúlt hetekben azt vettem észre, hogy nem kell gyógyszert szednem. Ez nem fordult elő 25 éve!!!

Esténkét nem totyogok mint egy pingvin, nincsenek fájdalmaim.
Üzenet: ha tudtok olyan emberekről, akik mozgásszervi betegségekben, izületi gyulladásban, vagy valami efféle gonoszságban szenvednek, javasoljátok Nekik, hogy üljenek fel egy fekvőbringára, és kóstolják meg ezt az édes gyümölcsöt.

A dolog roppantul fontos, és messze túlmutat az én személyes dolgaimnál, mert az esetek túlnyomó részében ezek az emberek testileg-lelkileg megnyomorodva vegetálnak, megfelelően komfortos életkilátások nélkül. Ha ezen egy kicsit is lehet segíteni, akkor megérte.

Attilának pedig nagyon hálás vagyok, mert olyan ügyet szolgál, ami nagyon fontos, és teszi ezt roppant szimpatikusan, és hozzáértéssel.

Üdvözlettel

Kadosa Kiss József

Ambringa túra augusztus 29-én

A nyári szabadságok miatt elég régen volt az utolsó szervezett túránk, így az utóbbi hetekben már sorra kaptam az érdeklődő leveleket. Örömmel adom hírül, hogy a kérdés végre eldőlt, így augusztus 29-én "nyár búcsúztató" túrára invitáljuk a rekuzni vágyókat.
Szokás szerint 14:30-kor indulunk a bolt zárását követően az Annyira Más Bringaboltból, és ugyanide érkezünk vissza legkésőbb 19 órára. Közben lesz alkalom tapasztalatcserére, pihenéssel egybekötött evésre-ivásra. Az érdeklődők jöhetnek saját kerékpárral is, de aki ki szeretne próbálni fekvőkerékpárt, annak tudunk bérbe adni sokfélét. Egy ilyen túra jó lehetőség arra, hogy hosszabb távon kipróbálhassa valaki, hogy milyen is lehet rekuval túrázni, illetve letesztelheti a kinézett modellt. A bérleti díjak és a bérelhető fekvők ezen a linken tekinthetők meg. Felhívom a figyelmet arra is, hogy aki a túrát követő 14 napon belül vásárol nálunk egy fekvőkerékpárt, annak a bérleti díj 100%-ban beleszámítódik a vételárba, részére tehát ingyenessé válik a bérlés.
Bérlésre jelentkezni a 26/ 343-353-as telefonszámon, vagy az info@ambringa.hu-ra elküldött e-mail-lel lehet a kívánt modell megjelölésével. Kérünk mindenkit, aki bérelni szeretne, hogy jelentkezéskor adja meg egyrészt az elérhetőségét a foglalása visszaigazolhatóságáért, másrészt magasságát is a beállítások előkészíthetősége érdekében. Fontos még, hogy a túra napján legkésőbb 12:30-ig érkezzen meg a boltba, hogy a beállításokra, valamint a begyakorlásra legyen elég idő, illetve hogy a tervezett időben el tudjunk indulni.
Viszlát augusztus 29-én, szombaton egy kellemes rekus túrán!

Új Velokraft website

Végre megújította honlapját a Velokraft. A design is szebb lett a sok gyönyörű képtől, de ami talán még fontosabb, hogy az információs tartalom is kibővült. Pár egyéb termék mellett felkerült végre a 26/26-os modelljük, a Vkhi, melyből nálunk is megtekinthető a mindössze 1100 gr-os M-es vázszet.

Tadpole, mely tandem is meg nem is

Érdekes újdonságra leltem a neten: egy olyan tadpole trike, mely tandem ugyan, de viszonylag gyorsan (a gyártó szerint 20-30 perc alatt) át lehet alakítani egyszemélyes háromkerekűvé. A gyártó, a Trident, 3 éves fejlesztéssel, 4 prototipus rengeteg módosítása révén jutott el a végleges verzióig, melynek Chameleon Converti-trike nevet adta.
A konverzióhoz el kell távolítani a tandem középső vázrészét, és a saját fejlesztésű csatlakozók révén összeerősíteni az első és a hátsó szekciót, majd a hajtás és a fékek átigazítása, valamint a kormányzás beszabályozása után már szólóban is használható a Chameleon.
Egyelőre csak 15 darabot gyártanak és tudásához mérten kedvező lesz a bevezető ára. Ha valakit érdekel, gyorsan szóljon, rendelünk belőle!

Kutyaszállító utánfutó

Hiánypótló termékkel bővítettük ismét a kínálatunkat. Korábban többször is tapasztaltuk, hogy a kutyás bringások komoly gondban voltak, ha házi kedvencüket is magukkal akarták vinni túrázni, hiszen nem lehetett kapni ehhez megfelelő kerékpáros utánfutót.
Szerencsére ezt az igényt a cseh Azub is felismerte már és Tom nevű gyerekszállító utánfutójának kihozta kutyás verzióját. Az új termék kialakításában, tulajdonságaiban nagyrészt megegyezik a standard Tom utánfutóval, (tehát könnyen és gyorsan szétszedhető, strapabíró, eső és menetszél elleni védelemmel ellátott, könnyen csatlakoztatható szinte bármilyen kerékpárhoz,) viszont belülről a kutyák számára megfelelően van kiképezve.
Aki tehát szeretné bringás élményeit kutyájával együtt megélni, mostantól nálunk megtalálja az ehhez szükséges utánfutót is. Bővebb információk itt.

Prága-Budapest egyhuzamban rekuval

Pupu ismét fantasztikus tettet hajtott végre:

Hétfő hajnalban indult Prágából és 615 km megtételét követően kedden délután már Budapestre is érkezett Challenge Hurricane-ján. Mindezt egyedül, alvás és komolyabb étkezés nélkül, magával cipelve minden szükséges cuccot. Nem véletlen, hogy közben több, mint 4 kg-t fogyott...
Mióta a Rans rekus csapata megnyerte a világ leghíresebb hosszútávú kerékpáros versenyét, a RAAM-ot, azóta tovább nőtt az érdeklődése az ultramarathoni távok megtétele iránt. Láthatóan teljesítményének határai elég tágak, hiszen 615 km-t igazán kevesen tudnak megtenni kerékpárral, főleg 65 évesen!
Gratulálok neki ezúton is!
Hétfőn és kedden is beszéltünk telefonon, beszámolt a fejleményekről. Jó volt hallani lelkes hangját, köszönöm, hogy megosztotta velem élményeit már a túra közben is. Ráadásul alig ért haza, már neki is látott elkészíteni úti beszámolóját, melyet a prémium tartalmaink közé gyorsan fel is raktam, így az érdeklődők nálunk ismerhetik meg először fantasztikus teljesítményének részleteit.

Innen letölthető a teljes anyag képekkel együtt.