Azub vázgyártás

Bihargás

Soron következő BIG-túrának a Bihar-hegységi Fürdő-hágót (BIG 864 Stana de Vale) pécéztem ki, mert viszonylag alacsony (1209 m), egymagában áll és eléggé félre esik a csoportosan felkereshető csúcsoktól – jobb az ilyet a hóolvadással sorra megnyíló magas utak előtt elintézni. Először Balázs vőmmel szövögettünk terveket, de azok összeomlottak, végül Szilágyi Zsolt barátom

mondott igent, aki új BIG-tag, de korántsem kezdő hegyi bringás: együtt voltunk a Provence-ban, Andalúziában és a Col de Mont Cenis környékén, ezenkívül önállóan is jegyez márkás túrákat. Az eredetileg szombatra gondolt „bihargás” végül vasárnap valósulhatott meg, azzal, hogy nekem időben haza kell érnem a választás második fordulójára. Nem is lett semmi probléma, minden klappolt, remek napot fogtunk ki!

Kettőkor találkoztunk, fél háromkor már kifelé surrantunk a városból, fél hatkor léptük át Méhkeréknél a határt (24 órás), Nagyszalontán (Salonta) vettünk egy nagyobb benzinkútnál út-matricát (Kötelező! Egyhetes a legrövidebb, román neve „Bon fiscal”, ára 12,22 lej), majd roppant változatos minőségű utakon haladtunk tovább. Rövid szakaszokon egész jó az aszfalt, másutt rázós, ócska, és helyenként egészen váratlanul átmegy bazalt macskakövezésbe – vizesen életveszélyesen csúszhat! Onnan pedig, ahol már a Nagyvárad-Déva országos főúton kell menni, egyszerűen kriminális, csupa kátyú, őrülten szlalomozik rajta mindenki. 450 km után hét óra tájt értünk Belényesre (Beius), de a román időzóna szerint ez már nyolc óra.

Mivel már menet közben szendvicseztünk, rövid szedelőzködés után útra kelhettünk.

Igazából kezdődhetne a „hivatalos” túra Bondoraszóban (Budureasa) is, mert odáig, az első 6 kilométeren, alig emelkedik valamelyest, és nem is attraktív az út. A falutól

kezdődik a komolyabb munka, de három rövid szakaszt (kettő 12 százalékos, egy 9 százalékos) leszámítva egyenletes és könnyű a kaptató. Hanem a 12 százalékos részek elég cudarok, mert durván rakott kockakő fedi őket – felfelé rossz rajta menni, lefelé még rosszabb.

Egyébként tűrhető az útminőség, épp csak egy kicsit kéne jobbnak lennie, hogy élvezni lehessen a lejtőzést.

Végig együtt, vagy egymás közelében mentünk, gyakran fotózgatva, de ezen kívül pihenésre nem volt szükség. Két helyen is van jó forrás, lehet kulacsot tölteni.

Közben egy szomorú mementó: az 1978-ban itt autóbalesetet szenvedett 19 ember emléktáblája.

Képzetes nyughelyüket megszépítette a helyenként szinte szőnyegszerűen virágzó encián és a ragyogó napsütés.

Fenn a hágón diadalkapu fogadja a bringást,

de még azt megelőzően kitűztem a magyar zászlót a Stina de Vale helységtáblára – hátha meglátja a fotót Georghe Funar, és menten elpityeredik!

Egyébként ezen BIG első magyar teljesítői lettünk, (akárcsak múltkor, Szilágyi Andrással a boszniai Mrakovicán). Tudom, hogy Keicsi Gáborék május közepén terveznek bihari túrát, Gábor kedvesen fel is ajánlotta, hogy tartsak velük, de így alakult, anélkül, hogy a magyarok közül bárkit is meg akarnánk előzni. Nekem csak a közös piros-fehér-zöld eredmény számít, az legyen minél szebb! Tízkor értünk fel (magyar idő szerint). Van egy szállodaépület, de oda nem mentünk be („normális”, autós népeknek való, mit is keresnénk köztük?), hanem a nagy kapunál falatoztunk és öltöztünk be az ereszkedéshez. A túloldali lejtőből, Biharfüred felé, az út belátható szakasza nagyon rossz állapotú. Vissza, lefelé vigyázva jöttünk, 65,5 km/óra volt a maximum, ami elárul valamit az útviszonyokról, mert a lejtő sokkal gyorsabban húzna.

A táv 49 kilométerre, a műszer szerinti menetidő épp 3 órára jött ki. 11 előtt visszaértünk a kocsihoz, és délután fél négykor már Budapest utcáin gurultunk, így szeretteinkkel tölthettük a nap hátralevő részét. Aki korán kel, aranyat lel!

Ez már a 12. BIG-magaslat volt, amelyet rekuval teljesítettem (Pannonhalma, Misinatető, Dobogókő, Galyatető, Kékestető, Felső Borovnyák [Bánkútnál], Panské Sedlo, Nevoljas Pass, Mrakovica, Szitnya, Skalka, Stana de Vale) -- kíváncsian várom azok érvelését, akik szerint hegyi túrázásra nem jó a fekvőbringa. Most ugyanis megint az bizonyosodott be számomra, hogy nagyon is alkalmas: vízszintesen és emelkedőn körülbelül egyformán mentünk az amatőr triatlonversenyző Zsolttal, lefelé pedig, szokás szerint, egykettőre összezsugorodott "varázstükrömben". Think reku, think BIG!

Spezi - ICE

Próbálom utolérni magam, de nem nagyon megy. Mindenesetre most egy újabb résszel kívánom megörvendeztetni a blogom olvasóit a Spezi-s élményeinkkel kapcsolatosan, remélem várják páran...

Az Ice új háromkerekűire nagyon kíváncsi voltam már akkor, mikor hónapokkal ezelőtt először kaptam képeket a fejlesztéseikről. Mindenképpen ki akartam őket próbálni a kiállításon és ez szerencsére sikerült is, nem is akárhogyan. Az első napon még csak a próbapályán tudtam nagy nehézségek árán megszerezni pár körre egyet, így vasárnap a gyártó német képviseletével egyeztettem annak érdekében, hogy kivihessünk két modellt egy kicsit szabadabb próbára a kiállítás területéről. Bár a németek elég nehézkesek voltak, így több emberrel is kellett egyeztetni a kérdésben, de végül csak beadták a derekukat és Tamással elvihettünk egy merev Vortex-et (a képen bal oldalon) és egy össztelós Sprint-et (jobb oldalon) egy kis kiruccanásra.
A választás nem volt véletlen. Azt hittem, hogy az új össztelós Sprint lesz az igazi nagy élmény, de végül a Vortex jobban levett a lábamról. Egy igazi műremek, olyan, amibe beleülsz, és rögtön elvarázsol.
Hát én beleültem és rögtön azt éreztem, hogy minden rám van szabva. Kicsit megmozgattam a pedált és azonnal meglódult olyan könnyedséggel, mintha rejtett elektromotor segítene. Nem volt mit tenni, ezt a gépet ki kellett próbálni!

A teszt pedig csak megerősítette a rajongást. Szárnyalt a Vortex, dinamikusan és agresszíven, ugyanakkor hihetetlen kezességgel. Próbáltam kibillenteni az egyensúlyából, de ez szinte lehetetlen volt. Belementem a kanyarba olyan sebességgel, amivel csak mertem, de nem lehetett zavarba hozni. A gumik már oldalra csúsztak, de még ekkor sem emelte meg a kerekét, nem próbált felborulni. Stabilitása és agilissága megdöbbentő. Ha legközelebb valami hasonlóra mennék, mint a tavalyi 685 km-es Race Across Hungary-nk, akkor egy Vortex-en tenném meg legszívesebben!
Ezek után persze kicsit furcsának tűnhet, hogy viszont ha konkrét vásárlási döntés előtt állnék, akkor talán mégis inkább egy Sprint-et részesítenék előnyben, mint hétköznapibb használatra alkalmasabb típust. Ez a modell valamivel magasabb ülésű, túrázósabb, és alapban is el van látva hátsó lengéscsillapítással, na és persze kicsire összehajtható. Ha pedig valaki a hazai rosszabb minőségű utakon is igazán kényelemben szeretne utazni, akkor kérheti össztelós változatban is, olyan kivitelben, mint amilyen a másik tesztmodellünk volt.
Fel voltam készülve rá, okulva az eddigi össztelós tadpole trike-okon szerzett tapasztalataimból, hogy nyilván nem lesz olyan stabil a kanyarokban, mint egy elöl merev háromkerekű, hiszen a centrifugális erő a külső íven lévő kerék telóját benyomva csökkenti az oldalsó kitámasztást. A Sprint azonban valamiképp meghazudtolni látszott az eddigi tapasztalatokat. Nyilván szerepet játszik ebben az is, hogy a Sprint sem az a magas ülésű trike, így a súlypont nála is nagyon alacsonyan van, de hogy ennyire jól és biztosan lehessen vele kanyarodni, azt nem gondoltam volna. Őt is próbálgattam kihozni a sodrából, és tulajdonképpen őt sem lehetett, ha az ember kicsit is segített a felsőtest bedöntésével, a Sprint gyönyörűen követte nagyobb sebesség esetén is az éles kanyarívet minden bizonytalankodás nélkül. És itt még nincs vége az előnyeinek!


Az Ice idén már két velomibilos burkolatot is kiállított, melyet erre a modellre lehet ráépíteni. Az egyik a Borealis, melyet tavaly már bemutattunk, a másik pedig a Challenger, mely kompaktabb és számomra kicsit a go-one gyönyörű vonalait idézte, csak sokkal szebb hátsó résszel. Aki tehát vesz egy össztelós Sprint-et és bármelyiket a fenti két burkolat közül, az boldog tulajdonosa lehet egy egész évben használható, fantasztikus háromkerekűnek, mely akár velomobilként is tökéletesen funkcionál.
A harmadik modell, az Adventure szintén tetszett nekem, bár azt nem tudtam hosszabban kipróbálni. Ez egyébként a nálunk a boltban bemutatódarabként funkcionáló T modell utódja, azoknak készül, akiknek fontos a minél jobb láthatóság, illetve a könnyebb be- és kiszállás. Egyébként mindenben hasonló a Sprinthez, csak magasabb.
Végül egy rövid videó, Tamás a Vortex-en:

Az Ice tehát kitett magáért és tovább erősítette bennem a trike-ok szeretetét úgy, hogy bebizonyította, lehet versenyzésre is használni egy háromkerekűt.

Balázs Peti beszámolója

A rekus győztesünk, Balázs Peti elküldte nekem a beszámolóját a Tour de Tisza-tóról, melyet ezúton közkinccsé is teszek:

Kicsit későn álltam be a rajthoz, és nagyon hátulra. Aztán hallottam, hogy kinyitották oldalt a korlátot, hogy aki úgy gondolja, hogy az élmezőnyhöz tartozik, az előrébb állhasson. Éltem ezzel a lehetőséggel, így a rajtvonal mögött kb. 50 méterrel sikerült beállnom. Tudtam, hogy Thommey is előrement, de nem láttam. Amikor elindült a verseny, elkezdtem szép apránként előrébb furakodni. A 33-as úton már megláttam Thommey-t, és sikerült is kb. 20-30 méterre megközelítenem. A célom az volt, hogy beálljak mögé. Kb a táv felénél sikerült is, ekkor együtt mentünk néhány kilométert. Aztán a tiszalöki gátról lefelé jövet, a rettenetesen rossz minőségű úton, kb.40-es tempónál egy meghibásodás következtében Thommey kidőlt a mezőnyből (szó szerint, de láthatóan nem sérült meg súlyosan). Innentől kezdve úgy gondoltam, hogyha már eddig az első bollyal jöttem, megpróbálok velük maradni, ameddig csak bírom. Nagyon fárasztó volt, hogy a társaság minden apró úthibánál, az út mellett álló járműveknél fékezett, aztán újra felgyorsított. De ez segített is a felzárkózásnál: ha az egyik fékezésnél kicsit lemaradtam, különösebben nem kellett erőlködni a gyorsításnál, mert a következő fékezésnél simán utolértem őket. Aztán a vége felé már nagyon idegesen helyezkedtek a versenyzők, megjöttek az első beszólások is. De nem volt vészes. Sikerült végig a bollyal maradnom, így az első csapattal, az abszolut győztes után 18 másodperccel érkeztem a célba.
Nagyon örülök, hogy rekusként, az AM Bringa mezében állhattam a korcsoportos eredményhirdetésen a dobogóra.

Gratulálok ismételten és köszönöm a boltnak a reklámot!

Tour de Tisza-tó beszámoló

Először is hadd kezdjem a legnagyobb hírrel:
Komoly eredményt sikerült elérnie a tegnapi Tour de Tisza-tó versenyen Balázs Petinek, hiszen korosztályában a második helyen végzett hihetetlenül jó eredménnyel:
1 óra 43 perc 42 másodperc alatt tette meg a 65 km-es távot, 3 perccel megdöntve a tavalyi legjobb rekus időt! Mindössze 18 másodperccel ért be később, mint az idei abszolút győztes!
Mindezt ráadásul úgy, hogy egy nem igazán fekvős testhelyzetű rekuval végig tudta tartani az élboly iramát, ami 51 évesen különösen elismerésre méltó!

Gratulálok neki ezúton is!
Hiába, aki a Párizs-Brest-Párizs 1200 km-es távra készül, az komolyan gondolja...

Egyébként szerencsére az idén is voltunk páran rekusok körbetekerni a Tisza-tavat. Tudtommal heten indultunk fekvőkerékpárral, ha azt az általam személyesen sajnos nem ismert sportembert is beleszámolom, aki kézzel hajtott háromkerekűjével teljesítette szintén fantasztikus eredményt produkálva a versenyt. Én egyszer próbáltam egy hasonló (bár nem verseny) modellt, de párszáz méter lassú tekerés után már alig bírtam megmozdítani a karjaimat, úgyhogy tényleg minden elismerésem, főleg mivel láttam milyen hatalmas iramot diktált!
Egyébként volt pár furcsa járgány rajtunk kívül is, hiszen indultak velocipéddel, összecsukható kiskerekű városi bringával (Strida), görkorcsolyával, hogy csak a legkülönlegesebbeket említsem.
Az időjárás egyébként egész kedvező volt, mivel felhős időben, aránylag kis szélben tekertünk végig. A vihar és a jégeső megvárta, amíg délután 3-kor elindultunk haza, igaz, akkor keményen rákezdett, így aki nem iparkodott vagy műszaki probléma miatt a begyűjtő autóra várt, annak nem lehetett kellemes a nyakába kapni a jeges égi áldást...

Szegény Tamás is majdnem így járt. Féltávnál ugyanis eldurrant az első kerekének mind a külsője, mind a belsője, így kiesett az élbolyból. Mikor azonban kiderült, hogy a felmentő egységre még több órát kellene várnia, inkább kitömte a külsőt és ha lassan, óvatosan is, de végül beérkezett a célba. Kreativitásának és tapasztaltságának hála, így csak az esés miatti horzsolásokat kellett elviselnie, a zuhét legalább megúszta. Pedig milyen szép lett volna, ha ketten a Petivel az utolsó 10-20 km-en a szembeszélben otthagyják az élbolyt és egymást segítve megnyerik a versenyt... A látottak alapján lett volna erre esélyük, na majd jövőre!

Idén sajnos nekem sem volt szerencsém ezzel futammal. Az utolsó napokban valami vírus elkapott. Sokáig azon tűnődtem, hogy egyáltalán elinduljak-e, de végül nem akartam lemaradni az eseményről, és a nejem rosszallása ellenére is inkább nekivágtam. A tervem az volt, hogy majd a végéről indulva óvatosan megyek, hogy ne terheljem túl magam, de ezt csak az első néhány km-en tudtam betartani, utána egyre jobban elragadott a versenyláz. Fokozatosan beleerősítettem és egymás után hagytam le az előttem haladókat. Így viszont végig egyedül kellett mennem, sehol sem tudtam bolyozni, ami szintén meglátszik a tavalyinál lényegesen rosszabb eredményemen. Élménynek azonban így is nagyon jó volt, megérte elindulni. Sőt, még a verseny izgalma javított is az állapotomon, elmúlt a torokfájás és csökkent a köhögés. Ezentúl javaslom, ha valaki megbetegszik, de még nem annyira, hogy ágynak is dőljön, tekerjen egy jót, hátha segít az adrenalin!

A fotókért külön köszönet Balázs Eszternek.

Azub szétszedhető trike videó

Ehhez nem szükséges szerintem túl sok komment:

Tour de Tisza-tó

Most szombaton lesz a Tour de Tisza-tó, melyre a hagyományainknak megfelelően mi is elmegyünk. Aki ma (május 5.) még jelentkezik, az kedvezményes áron tud indulni!

A versenyen 65 és 15 km-es távon lehet indulni, a rajt 10:30-kor lesz Tiszafüreden a Halas térről. Ha valakinek gondot jelentene a kerékpár oda- vagy visszaszállítása, akkor jelezze mielőbb, várhatóan meg tudjuk oldani, ha behozza hozzánk pénteken estig.
További információk ide kattintva.

Challenge újdonságok a Spezi-n

Idén a holland Challenge a "ráncfelvarrásra", azaz a kisebb módosításokra helyezte a hangsúlyt, bár kicsi ízelítőt kaptunk azért a jövőről is.
Egy korábbi bejegyzésemben már említettem az új kormányokat és a láncvezető görgőt, így ezekre most már nem térnék ki részletesebben. Viszont örömmel konstatáltuk, hogy a fejlesztéseinket átvették. Hogy mire gondolok pontosan?

Remélhetőleg többen is emlékeznek arra a gyönyörű Furai-ra, melyet mi alakítottunk át a megrendelő igényei szerint szinte teljes mértékben. Az átalakítás leglényegesebb pontja a 24"-os kerékméretről 26"-os kerekekre történő módosítás volt, ahol ráadásul azt is meg kellett oldani, hogy a vázban 1"-osra kialakított villanyakcsőbe belerakható legyen az 1 1/8-os villanyakú Corratec karbonvilla. Nos a dolog annyira sikeres lett, hogy a blogunkban megjelent képek miatt jópáran (főleg franciák) megkeresték a Challenge-t, hogy nekik is kellene hasonló. Az így felkeltett keresletre nem volt mit tenniük, ki kellett jönniük a 26"-os Furai verzióval, illetve a vastagabb villanyakhoz is módosítják a vázat és a kormánystucnit.

A megvalósult újdonságok sora itt tulajdonképpen véget is ért, de hogy ne legyen hiányérzete a látogatóknak, bemutattak két érdekes dolgot. Az egyik egy szétfűrészelt vázcső volt, melyen megcsodálhattuk a háromkerekűjük finom megoldásait.

A másik érdekesség az a makett volt, melyen a jövőbeli össztelós trike-juk első lengéscsillapítását tekinthettük meg. Két párhuzamos karbonlapot fognak alkalmazni a merev szárnyprofilok helyett. Ügyes megoldás, kíváncsi leszek, miképp válik be a gyakorlatban.

Érdekes ugyanakkor, hogy a Challenge, dacára a háromkerekűi hatalmas sikerének, még mindig nem érzett rá erre a piaci igényre. Mikor ugyanis erről beszélgettem a cég tulajdonosával, szokatlan kijelentést tett:

- "Furcsa, különös, hogy ilyen jól fogynak a trike-ok."
- "Miért tartod furcsának?" - kérdeztem vissza.
- "Hát mert egy kerékkel több van rajtuk, mint amennyi kell... "

SPEZI 2010 képdömping

Hétvégén ballagott, most meg érettségizik a lányom, így egy kicsit megcsúsztam a Spezi beszámolóval, elnézést mindenkitől! Tomi viszont feltöltötte képei nagy részét a webre, ráadásul csoportokba rendezve. Kárpótlásként íme tehát a link, melyen elcsemegézhet, akit érdekelnek a kiállítás főbb látnivalói.
A képdömping ide kattintva érhető el.

Balaton kör 2010

Balaton kör 2010 from bringavideo on Vimeo.

Sajnos erre mi nem tudtunk elmenni, de így is volt néhány rekus a résztvevők között. :)