Először is köszönöm mindenkinek, aki eljött vasárnap akár az időfutamra, akár a szülinapi bulira!
Szerintem ez volt az eddigi legjobban sikerült születésnapi rendezvényünk.
Még alig múlt nyolc óra, mikor az első rekus befutott, onnantól szinte folyamatosan érkeztek az emberek. Kicsit késve indultunk ki Tahitótfaluba, de még így is időben érkeztünk. Szerencsére most nem kellett olyan sokat sorban állni, így egész gyorsan megkaptuk a rajtszámainkat.
Az első Annyira Más Bringa csapattag 12:47-kor rajtolt el. Ő a mi nagy reménységünk, Ottó (rendes nevén Garamszegi László), aki korábban még magyar bajnok is volt, így tőle sok rekus sikert várunk. Sajnos a tél nagyrészt kimaradt a számára kerékpározás tekintetében a sok hó miatt, így rekuval is csak a verseny előtti hét közepétől tudott elkezdeni edzeni, ami kevés a rekus izomzat kialakítására, valamint a megfelelő állóképesség visszaszerzésére. Nagyon izgultunk miatta, kíváncsian vártuk, hogy mire lesz elég ennyire kevés rákészülés.
Másodikként Tamás vágott neki a távnak pár perccel később, azaz csak vágott volna, mert induláskor olyan hatalmas erővel lépett bele a pedálba, hogy egyszerűen kitépte a boom-ot a vázból. A rendezők szerencsére felkínáltak egy másik indulási időt, így közülünk végül ő rajtolt el legkésőbb 14:13-kor. Összesen egyébként 12 rekus indult a futamon, ami pont 4%-a a mezőnynek. Ez úgy gondolom, hogy nagyon komoly eredménye az elmúlt 3 évnek!
Az időjárás egyébként csak félig volt kegyes hozzánk. A nap ugyan nagyrészt sütött és a hőmérő higanyszála sem volt szörnyen alacsonyan, de a viharos szél komolyan megnehezítette mindenki életét. Az első 9 km szinte végig erős szembeszélben zajlott, néhol még a 30km/h körüli sebességért is iszonyatosan meg kellett küzdeni.
Miközben vártuk Ottó feltűnését a célegyenesben, kétszer is meg lettünk tréfálva. Először egy nem a mi csapatunkban induló rekus tűnt fel, aki -mint utóbb kiderült - jópár perccel előtte indult, majd mikor rá egy perccel ismét feltűnt egy rekus, ismét rendkívüli időt vélelmeztünk. Gyanús volt, hogy túl lassan teker, de szemből nagyon hasonlított. Sajnos végül kiderült, hogy csak az egyik rekus társunk karikázott arra megnézni, hogy milyen a pálya...
Végül feltűnt egy Zinger varrógép gyorsaságával kalapáló fekvős, akiben már biztosan felismerhető volt Ottó. Az időeredménye természetesen sokkal jobb lett, mint bármelyikünké, hiszen 24:55-öt tekerve haladt át a célvonalon. Ekkor még nem tudtuk, hogy ez mire lesz elég, így az izgalom nem ért véget.
Mi többiek csak kb fél óra elteltével indultunk, mindenki a maga tempójában küzdött az elemekkel. Még útmenti bátorításokat is kaptunk rekus barátainktól, illetve a rokonaiktól, ami nagyon jól esett, bár az adott pillanatban a plafon közelébe tornázta fel a pulzusunkat...
Beérkezésünket követően nagyon sok időnk volt a tapasztalatok megbeszélésére, miközben vártunk a hivatalos eredményekre.
Nem akarom csigázni az érdeklődést, Ottó végül összetettben az ötödik helyet szerezte meg. Furcsa volt, hogy bár az átlagidő 1,5 perccel sikerült gyengébbre, mint egy éve, mikor szinte teljesen szélcsend volt, mégis idén volt, akinek sikerült a korábbi évek eredményénél jelentősen jobbat produkálni ebben az erős szélben. Örülhetnénk is akár a dolognak, hogy egyre jobbak a hazai bringások, azonban szemtanúk mesélték az eredményre várakozás közben, hogy láttak olyan országútis versenyzőt, aki előtt autóval, illetve motorral fogták fel a szelet... Így persze könnyű, hiszen szembeszelet kivédve, hátszélben lehetséges jobb eredményt elérni, de hogy miért érzi szükségesnek valaki, hogy csaljon egy ilyen amatőr versenyen, az azért számomra érthetetlen.
Maradjunk azért a hivatalos eredménylistánál, melyben a külön értékelt rekus kategóriában aranyérmet hozott Ottó számára ez a nap, második lett Novák Ádám, míg a bronzérmet Bognár Tamás szerezte meg. A teljes eredménylista
itt található.
Mindenkinek gratulálunk, aki megküzdött a távval és a széllel, valamint önmagával!
Kb fél ötkor tudtunk csak visszaindulni a bolthoz, viszont a hátszélnek köszönhetően 5 után pár perccel már meg is érkeztünk, pedig nem is toltuk nagyon. Addigra már egész komoly létszám gyűlt össze, ami a későbbiekben csak tovább gyarapodott.
Először csillapítottuk az éhségünket, majd meghirdettünk egy lassúsági versenyt, melyre 15 fő jelentkezett. Hogy könnyebb legyen az egyenes kiesési rendszerben folytatott szisztémát működtetni, még egy hölgyet, Ottó barátnőjét rábeszéltem az indulásra. A verseny lényege egyébként az volt, hogy páros indítással egy kb 15 méteres szakaszt kellett a leglassabban megtenni. Aki előbb ért be a célba, vagy hamarabb letette a lábát vagy a kezét az aszfaltra, az kiesett, a másik versenyző pedig továbbjutott.
Nagyon komoly csatáknak lehettünk szemtanúi, többen is komoly egyensúlyérzékről tettek bizonyságot. A stratégia sem volt mindegy, hiszen volt olyan, aki bár több méteres "előnyre" (vagy jelen esetben hátrányra) tett már szert, azonban mielőtt ellenfele átlépte volna a célvonalat, ő megbillent és le kellett tennie a lábát. A versenyt végül Zsuzsi nyerte, akit pedig úgy kellett rábeszélnem az utolsó pillanatban az indulásra. Gratulálunk Neki ezúton is!
A gyorsasági és a lassúsági nyertesek jutalmul megkapták a torták első szeleteit. Nem, bizony nem elírás, mivel két torta volt, hiszen a hivatalos daubneres Eszterházy torta mellett Pupu nejétől, Sárikától is kaptunk egy fantasztikus kávés költeményt, mely még nagyobb sikert aratott, mint a talán legjobb hazai cukrászda készítménye! Neki is és természetesen mindenkinek köszönjük az ajándékokat, amiket kaptunk! Balázs Peti például rekuperecet készített, melyről mielőtt lefotózhattam volna, valaki leette a kormányt az első monovillával egyetemben...:)
Nagyon örültünk, hogy ilyen sokan eljöttetek, jó volt együtt tölteni ezt a vasárnapot. Remélem, hogy Ti is jól éreztétek magatokat. Akik pedig most nem tudtak itt lenni, hát komolyan sajnálhatják!
Egy kis rejtvény: Hány különbség van az előző és ezen kép között? :
