Jelentem itt vagyok német honban és meg kell hogy jegyezzem, miszerint ezek a németek tudnak élni!
Ez a rengeteg bringaút, rengeteg kerékpáros (köztük ingázó, edző, túrázó, kerekező), gondozott rétek, rendbentartott portálok, nyugodt, mosolygós emberek... Bad Waldsee, ahol megszálltam, ahogy a nevében is benne van fürdőváros. Van két tava, sok-sok gyógy illetve welness hotele és egy hangulatos belvárosa. A tavak egyikét este körbejártam, egyszerűen lenyűgöző ez az idill. A sétaút mentén minden megtalálható: fajátszótér, fémjátszótér, külön mérleghinta, ellipszisgép, zenélő padlólapok, fából épített fülkagyló, kő távbeszélőállomás, billenő függeszkedőkerék, talajlabirintus, mezítlábas burkolat-felismerő-kerengő, minigolf, kényelmes padok és még egy csomó egyéb minden. Egyik sincs megrongálva, nem firkáltak rájuk, nem vitték el a felét. Egyszerűen ott vannak, szépek, hivogatóak. Az emberek pedig élvezettel használják őket, hiszen ezért vannak ott, hogy örömet okozzanak. És ez így van rendjén. 
2 megjegyzés:
Szokatlan, ugye? Én valahogy nem szeretem a németeket, de abban igazad van, tudnak élni, már ami az épített környezetüket illeti.
Az ott nem a Balkán. Ez itt ...
Ma megtapasztaltam, hogy a németeknél is érdekes a kerékpárutak kijelölése. A kiállítás után bringázni mentem a "Bodensee" körül. Olyan érzésem volt, mintha a Balaton északi partja melletti úton haladnék: mentem pár száz métert a parttal párhuzamosan, majd feljebb irányítottak, messzebb a tótól. Itt ismét mehettem egy keveset párhuzamosan, majd irány le a part közelébe... Hát nem ugyanaz? (Talán csak az az iciri-piciri a különbség, hogy itt a fenti út folytatódik ettől függetlenül, tehát nem kell feltétlenül lekanyarodni róla, az csak egy lehetőség, aminek viszont én mindig beugrottam... :) )
Megjegyzés küldése