2011. június 29., szerda

Hase Pino


Évek óta szemeztünk vele, de eddig nem szántuk rá magunkat, pedig többeket is érdekelte már. Most viszont megrendelésre behozzuk az első Hase Pino-t, mely egyedülálló a maga nemében!
A Pino egy kombinált tandem, melyen elöl hever a fekvőbringás (ő csak teker), míg hátul ül a kapitány (ugyanis ő kormányoz). Miért is jó ez?
- Először is mindenki tökéletesen látja az utat és a környezetet, sokkal nagyobb az élmény.
- Másodszor hihetetlenül egyszerű a kommunikáció, hiszen a két fej nagyon közel kerül egymáshoz.
- Harmadszor legalább az egyik (na ki is, csak nem az elöl ülő fekvős?) tökéletes kényelemben bringázhat....
- Negyedszer a Pino sokkal rövidebb, fordulékonyabb, mint a szokásos tandemek, ami szintén nagy előny a szállításkor és a városi környezetben.
És hogy mondjak még egy jó tulajdonságot, ráadásként szét is szedhető és 4 perc alatt össze is rakható! Erről itt egy videó, mely csak 25 másodperc "üresjárat" után indul, de aztán már jó:



A Pino ideális pároknak, vagy gyerek/szülő összetételben is tökéletesen használható akár egészen fiatal kortól speciális gyerek hajtóművel. Egy fiatal házaspár például két kis gyerekkel pár éve megkerülte a Földet két Pino nyergében!
Én is többször kipróbáltam már, és nagyon tuti. Az egyedüli ok, amiért nem vettünk, hogy nem akartam hátul ülni egy normál nyergen, mivel a nejem az első ülést biztos lefoglalta volna magának....
A lényeg, hogy hamarosan érkezik az első Pino-nk!
Aki meg szeretné csodálni, annak július 26-ig lesz rá lehetősége, utána viszi el a tulajdonosa. Siessetek, le ne maradjatok!
Ja és még egy megjegyzés előre tisztázandó az esetleges félreértést: Ez nem a bolt demobringája, tehát kipróbálni most nem lehet, csak megnézni! Persze ha valakinek majd idővel megengedi a tulajdonosa, hogy ráüljön, az már egy másik történet... :)

2011. június 22., szerda

Topeak AlienII


Aki túrára megy, mindenképpen hasznos magával vinnie bringás szerszámkészletet, hiszen bármikor szükség lehet a szereléshez megfelelő eszközökre. Na de milyet vigyünk? Kicsit, mely könnyű és nem foglal el sok helyet, vagy olyat, ami nagyobb ugyan, de több feladat is megoldható vele? Ha nem csak a sarki boltig teker el az ember, én inkább az utóbbi felé hajlok, főleg mióta megtaláltam a Topeak AlienII, mely sokak szerint a legjobb szerszámkészlet.

Az AlienII kicsi mérete ellenére szinte mindent (sőt még annál is többet) tud, úgyhogy bátran ajánlhatom a komoly bringások. De érdemes idézni egy felhasználói véleményből a Testbike-ról:

"A nemzetközi fórumok szerint az egyik legjobb útiszerszámot kapja a vásárló. Elképesztően jól ki van találva, hibátlan (a kilencvenes évek végének Minoura szerszámait is túlszárnyaló) kidolgozás, precíz méretek, nagyon átgondolt tervezés.

Összesen 26 eszköz/funkció van rajta, köztük pl. a sörnyitás is, ami kissé értelmetlen. Majdnem bármilyen kis úti szerelési feladatra alkalmas (nyilván a méret és a terhelhetőség adta korlátokon belül), nagyon strapabíró."

Tényleg érdemes megfontolni, én konkrétan 8 hónapig vártam, hogy a magyar disztribútor végre behozzon belőle, miután az enyémet odaadtam valakinek, aki nagyon akart venni, de nem volt már a boltnak. Nem érdekelte, hogy használt, ő így is nagyon kérte, én pedig akkor nem tudtam, hogy milyen nehéz lesz majd pótolnom. Most viszont végre van nekünk raktáron, bár már csak 2 darab, mert volt aki rögtön kettőt is vett belőle! Remélem a következő szállítmányra nem kell 8 hónapot várni!

Gocycle teszt a Vezess.hu honlapon


Igazából ez már nem teljesen új hír, de elfelejtkeztem róla. Földi Attila, a vezess.hu egyik oszlopos újságírója kölcsönkapott tőlünk egy Gocycle-t és gyorsan letesztelte. A tapasztalatait "Luxus Camping-bringa összkerékhajtással" címmel jelentette meg június elején.
Nem árt tudni, hogy a valóság még a tesztnél is jobb, mivel pár apróságról csak a cikk megjelenése után értesült a szerző. A cikk ide kattintva olvasható.
A beszámolók szerint a vezess.hu egész csapata belelkesült a Forma-I-es tervező által megálmodott csodajárgánytól, amin nem is csodálkozom. Én ugyanígy voltam, mikor pár éve Hollandiában az egyik tervező műhelyben először megpillantottam. Rögtön beleszerettem, pedig nem is fekvőkerékpár...

2011. június 10., péntek

Szerinted egy reku túl alacsony?

Sokakban él az a tévhit, hogy a fekvőbringák nagyon alacsonyak. Persze vannak olyanok is, nem tagadom (mint például az én Challenge Fujinom), de ha valaki városban tekerne, akkor használja valamelyik magas verziót! Van belőle pár típus...
A fenti két kép szerintem komoly bizonyíték, hogy van magas reku is. És ha még azt is elárulom, hogy a képen a nejem látható, aki csupán 162 cm magas? Mennyivel lehet az autók felett a feje akkor egy 180-200 cm magas rekusnak, aki akár magasabb ülésbe is beülhet, mert onnan is leér a lába?!

2011. június 8., szerda

Új Kettwiesel demo trike


Lecseréltük a Hase Kettwiesel mintapéldányunkat egy újra, mely már nem acél, hanem alumínium vázas, 27 sebességes, valamint mindkét hátsó kereke hajtott a beépített differenciálműnek köszönhetően. A beszerzett Kettwiesel Tour modellt trekking jellegű felhasználásra tervezték, ezért SON agydinamóval, B&M lámpákkal, Ortlieb táskával van felszerelve és vastag, 2,35"-os Big Apple gumijain kényelmesen és gyorsan gördül.
Bátran lehet vele komoly túrákra menni, ha pedig valakinek több is van belőle, akkor tandemmé rakhatja össze kb fél perc alatt. Ilyenkor csak az első (a kapitány) kormányoz, a hátul lévő(k) pedig csak teker(nek). Mivel a kezei szabadon maradnak, menet közben a térkép tanulmányozásával ő az élő GPS, na meg az élelmezésügyi felelős, aki adogatja előre az üzemanyag pótlást...
Hatalmas élmény egyébként a Kettwiesellel tandemezni, mi pár éve így kerültük meg családilag a Balatont.
Ja, és el ne felejtsem, hogy akár szél és esővédő burkolat is kérhető rá, hogy az elektromotoros hajtásról ne is beszéljek...

2011. június 3., péntek

Pupu ünnepi levele

Pupu az alábbi írást küldte a 40.000. rekus km-ével kapcsolatosan:

Negyvenezer kilométer

Bűvös táv ez: megfelel az Egyenlítő hosszúságának. Ennyit mentem rekuval közel négy év alatt. Sok-sok élmény, szép pillanat, gyönyörű táj fért bele, barátságokat szereztem általa, miközben, a bringázást tavaly elkezdő feleségemmel együtt, fiatalodtunk egy sort. Vajon mi lesz a következő mérföldkő? Nem tudom – magam is kíváncsian várom a továbbiakat.


Négy éve ilyenkor még türelmetlenül vártam, hogy megérkezzen az Ambringa boltba a Challenge Hurricane rekum. 2007. július 2.-án jött el a nagy nap, amikor először ráfekhettem, és azon mód mohón igyekeztem behozni az addigi életemben felhalmozott lemaradást. Többnyire autóval szállítottam a rekut különböző rajthelyekre, és apránként bejártam az egész országot – az egyik kép a GPS nyomvonalakat mutatja. Gyönyörűek voltak a mézeshetek, noha közbejött egy első defekt és az abból adódó bukás, nem kis horzsolásokkal, de ez sem szeghette kedvemet. A felfedezés izgalmával hatott rám, hogy szenvedés nélkül is lehet bringázni, sokat és gyorsan!
Aztán jöttek a nagy túrák. Elsőként a Dráva-kerékpárút, az Innichen (Olaszország) melletti forrástól a magyar határig, 2008. februárjában, 486 kilométer, három nap alatt. Utána a Duna-kerékpárút, a Fekete-erdei forrástól Budapestig, 1286 kilométer, tíz nap alatt. Aztán autós sajtóútról hazafelé, Sienától Rábafüzesig, csodás őszi napokon, 900 kilométer, öt nap. 2010 nyarán Prága-Budapest, 616 kilométer, pihenés nélkül éjjel-nappal egyfolytában, hajnali négytől másnap délután négyig. Evéssel jön meg az étvágy: Mainz - Rajka, eleinte a Majna-kerékpárúton, majd Nürnberg, Regensburg, és onnan a Duna mentén, 1147 kilométer, négy nap és három éjszaka, minimális alvásokkal az út mentén. Innen már csak egy lépés az út közben született ötlet megvalósítása, a Race Across Hungary, Rábafüzes és Tiszabecs közötti (elvben) nonstop menet, ahol ugyan utolsó lettem Novák Ádám, Murla és az engem hűségesen támogató Balázs Péter mögött, de sikerült teljesíteni, 38 óra alatt. Ezek sorát eddig a tavaly őszi RAH zárta le, Balassagyarmat és Hercegszántó között, 270 kilométeres távon, ahol viszont, jó adag szerencsével segítve, elsőként futottam be, 10 óra 20 perc alatt.
Közben bejött a hegyi szenvedély, elvégre hegymászó voltam egykor, és később is rengeteg hágót, csúcsot jártam meg országúti bringával és montival. Most elérkezett az ideje, hogy bizonyítsam: hegyre is jó a reku! Számos magaslati utat sikerült bejárni Szilágyi Zsolttal, Máté fiammal, Novák Ádámmal és egyedül, Magyarországon, Romániában, Szlovákiában, Szlovéniában, Horvátországban és Ausztriában, a csúcsok csúcsa eddig a Grosser Speikkogel (2120 m, 11 kilométeren egyfolytában 10-17 százalékos emelkedő).
Sokat segít a reku a GPS-alapú terepi keresős játékokban – GPS Games és Geocaching −, nagyon sok helyen jártam bringával, és egyre kevesebb helyre megyek autóval. Az elrejtett „kincsek” keresgélése során új helyekre jutok el, és változatosabbak a túracélpontok.
Már nem a Challenge Hurricane a bringám, 25 000 kilométert mentem vele, és ma már a reku kapcsán szerzett barátomé, Stanka Sanyié. Jó sok kilométert beletettem az Ambringa bolt teszt-kerékpárjaiba is: volt nálam Tour Easy, Challenge Furai és RANS Force 5 Enduro. Tavaly tavasz óta a Carbonrecumbent Road Runnerrel járok, mint a gyártó Novák Ádám tesztpilótája (10 000 km egy év alatt). És még hány nagyszerű túratárssal alakult ki remek kapcsolat, legfőképpen a rekuzás hazai megteremtőjével, Murlával. Újabban egy friss mánia, a rekus túrával kombinált függőágyas erdei éjszakázás lelkesít, amelyben Róbert Gábor és Geszti Dani voltak tettestársaim.
Néha vidéki munkára kell mennem. Mivel újabban csak akkor indítom be a drága üzemű és környezetkárosító autót, ha nagyon muszáj, már nemcsak sportból hajtom a rekut, hanem kiszállás jellegű utazáshoz is. Így jártam Baja és Kaposvár környékén, mindkettő kétnapos, bő 400 kilométeres út volt, közben elintézve a hivatalos dolgokat. Ez lehet a jövő egyik útja!
A legnagyobb öröm mégis, hogy feleségem, aki sohasem tanult meg biciklizni, kedvet kapott, és tavaly nyár óta buzgón hajt egy háromkerekű rekut – most lépte túl az 1500 kilométert, egy szép szigetközi csavargás (és persze függőágyas táborozás) során. Bejártuk már a Duna és a Tisza mentét, nemsokára Ausztriába készülünk, az Enns folyó völgyébe. Jelszavunk: addig kell új sportágat kezdeni, amíg fiatal az ember. És meddig fiatal? Amíg új sportágat kezd…
Sok ez a 40.000 kilométer vagy kevés? Ahogy nézzük… Napi átlagban 28 kilométer jön ki, majdnem ennyit pedálozik némelyik vidéki háziasszony a mindennapi életvitele során. Ha viszont azt mondjuk, hogy megfelel hetente egy Balaton-körnek, télen-nyáron, szabadidőből, munka és család mellett, akkor már talán többnek tűnik. 450 napon bringáztam, mínusz tíz és plusz negyven fok között, az átlag 88 km/túranap.
Mondogatják, hogy könnyű Pupunak, hiszen nagy szabadságfokot ad a munkája. Ez igaz. Ám hozzá tartozik, hogy mindig olyan munkaköröket választottam, lemondva karrierről, nyaralóról és egyebekről, ami lehetőséget adott szenvedélyeim kiélésére. Feleségem nem egyszerűen tűri, hanem aktívan támogatja kedvteléseimet. Kétszer olyan gyorsan dolgozom, mint normális lenne, hogy maradjon időm másra. Ezt a tempót évtizedeken át tartani az igazán nehéz. Mi adja mindehhez az erőt? Az utóbbi négy év és az egyenlítői táv során maga a reku, a könnyed, élvezetes, hatékony túrázás, a kötetlen világcsavargás semmi máshoz sem fogható öröme! Ezt kívánom minden túratársamnak és rekus cimborának!
Eddig tart a levél.
Köszönöm a jókívánságot a többiek nevében is, és ugyanezt kívánjuk Neked mi is Pupu!

Pupu 40.000-es ünnepi túra


Karlovitz "Pupu" Kristóf 2011.05.31-én ünnepelte a 40.000. fekvőkerékpáros km-ét. Ebből az alkalomból egy 120 km-es ünnepi túrára mentünk, melyre az utolsó pillanatos szervezés ellenére több rekus barát is eljött. A 40.000. km-hez ugyan csak visszafelé jövet értünk, de mi már Esztergomban megünnepeltük a jeles alkalmat Pupu két kedvenc italával, whiskey-vel és sörrel.
Köszönöm mindenkinek, aki eljött,

Pupunak és nejének, Sárikának pedig további rengeteg kellemes rekus túrát kívánok!

Baráti üdvözlettel
Murla