Elvittük a jóidőt Hodoninból?

Egy kedves idegenbeszakadt hazánkfia, B. Tibor küldte az alábbi levelet arról, hogy miképp alakultak a dolgok a múlt heti rekus találkozón Hodoninban, miután pénteken este eltávoztunk.

(Vele egyébként már előzőleg is kapcsolatban voltam a neten keresztül, Ő küldte a blogban korábban közzétett krakkói utibeszámolót, de személyesen a Cseh Rekus Találkozón sikerült csak összeismerkednünk. Ambringás pólójában büszkén feszített a népes nemzetközi csapatban...)

Honfitársaim!
Honnan a francból tudtátok, hogy pénteken este el kell onnan húzni a csikot????
Na, akkor most pár mondatban elmesélem.
Leszállt az est. Aztán később az a két sör is leszállt bennem, amit este megittam a szlovéniai Peter társaságában, de ennek majd hajnalban lesz további jelentősége. Az eredményhirdetésnek - sajna - csak egy magyar vonatkozása volt: Csaba megkapta az "alvógyerekkelazutánfutóbanleggyorsabbankerekező" megtisztelő cimet - ehhez diploma és egy üveg helyi bor járt.
Kb 11-kor szétszéledt a társaság. Olyan hajnali 4 tályában nem csak a már fentebb megemlitett sör keltette nyomás hatására, hanem a gyanus hangok miatt is kimásztam a sátorból. Kint süvitő szél fogadott: a sátrak úgy néztek ki, mint megannyi földhöz pányvázott léggömb, közvetlen felszállás előtt. És habár havat nem láttam magam körül, de a hőmérsékletet figyelembe véve nem lepődtem volna meg....
Reggel 6-kor megnéztem a kocsi hőmérőjét: 6 fok volt (a szél miatt a "real feel" minusz hat lehetett). Reggel hétre - lineárisan követve az óra mutatóját - "már" 7 fok lett. És akár hiszitek, akár nem: nyolcra már a higany szála is feltornázta magát nyolcra.
Na, én akkor eldöntöttem, hogy mivel sem sapka, sem sál, sem kesztyü nem volt nálam, a lábamon pedig szandál volt és nem sibakancs, ezért nem indulok el a csábos 60 kilós túrára. A társaság két csoportban (de mind jégeralsóban-kesztyüben-sapkában) végülis kilenckor elhagyta a tábort - szép napsütésben, de természetesen KILENC fokban!
Ekkor úgy döntöttem, hogy tábort bontok. Mivel a szél ereje nem sokat csökkent, igy a cölöpök kirángatása után a sátram úgy viselkedett, ahogy várható egy startra kész léggömbtől: elszállt. Hihetetlen jól nézhettem ki, amint ott küzdöttem az elemekkel. A vége az lett, hogy begyömöszöltem a kocsi csomagtartójába, ahogy volt, nedvesen-füvesen.
A lineáris hőmérsékletemelkedési matematikai mutatvény csak 11-ig állta a sarat: onnantól már csak az eltelt órák száma nőtt, a hőmérséklet viszont abszolút konstans
maradt. Délután Katowicében kb ugyanaz a "meleg" fogadott, de hála az Égnek - a szél nélkül, ezért lepucolhattam a sátramat és elcsomagolhattam a kempingfelszerelést - gyanitom jövő tavaszig nem lesz rá szükségem.
Hát ennyi. Fantasztikus volt, kár hogy a csládom nem az a fajta, hogy ilyennek örülni tudna.
De Ti ott voltatok pótcsaládnak.....
Fekvőkerekes üdvözlettel,
Tibor

Köszönöm Tibornak a kedves levelet, valamint hogy megengedte a közkinccsé tételét.