Mi már bringáztunk a Megyeri hídon!

Ahogy egyik rekus társunk mondta a Megyeri hídon történő átkerekezést követően:

"Ez jó lesz bringaútnak, csak azt nem tudom, hogy hol mennek majd az autók!"

Hát igen! Nem is lenne rossz, ha ilyen többsávnyi szélességű kerékpárutakon haladhatnánk szerte a városban, illetve az országban. Maradjunk azonban a realitásoknál és örüljünk annak, ami van. Bár hogy van, az még csak félig igaz. Ugyanis megépült ugyan, de hivatalosan még nem adták át a hidat, az még várat magára, sőt vannak nehézségek is evvel kapcsolatosan. Ahhoz ugyanis, hogy a híd megkapja a használatbavételi engedélyt, több helyi önkormányzatnak is hozzá kell még járulni. Viszont például Szigetmonostor ezt egyelőre megtagadta, hiszen bírósági határozata van arról, hogy ha már nem készült lejárat a szigetre az M0-ás hídról, egy külön hídat kell részükre építeni, mely biztosítja a könnyebb ki-és bejárásukat. Ez a másik híd viszont még terven sem nagyon létezik...

A lényeg, hogy most szombaton ez még csak egy nyílt nap volt, nem pedig hídátadás. Az illetékesek szerint arra kb egy hónap múlva fog csak sor kerülni.

Ettől függetlenül szép számban, 20-an gyűltünk össze, hogy fekvőkkel elsőként haladjunk át az új hídon. Ráadásul ebből 18-an rekuval voltunk, csak két "furcsa", azaz hagyományos kerékpár volt köztünk. A képletes startpisztoly eldördülése előtt egy-két perccel érkeztünk a híd budai oldalához, ahol meglepően kevesen gyülekeztek. Két fotó ellövését követően már megkaptuk is az engedélyt az indulásra. Az északi oldal autós sávjai két órára a bringások rendelkezésére állt, mi ebből csak 10-15 percet vettünk igénybe, amíg kétszer oda-vissza végighaladtunk rajta. Kicsit szomorúan konstatáltam, hogy kevesen használták ki a lehetőséget, vagy legalábbis kevés bringáshoz jutott el a kivételes lehetőség híre. Nekem tetszik egyébként az új építmény, modern, kecses, nem hivalkodó.

A pesti lehajtót nem tudtuk kipróbálni, mivel a déli oldalra irányítottak a lemenetelnél, így egy ideig az autók között kellett mennünk, mire a Váci útnál rácsatlakozhattunk a kerékpárútra. A neten lehet ugyan olvasni felháborodott írásokat ezen bringaút kijelölésével és minőségével kapcsolatosan, de én annak örülök, hogy legalább megépült és ráadásul a szokásosnál általában szélesebb. Sajnos csak a Fóti úti becsatlakozásig tart, onnan a járdán lehet haladni egészen az Árpád útig, de innen megint biztonságosabb, jobb, kijelölt úton haladhattunk az Árpád hídig. Ezen bementünk a Margit-szigetre, ahol megálltunk kölcsönzős ismerősünknél egy fotó erejéig. (Ide már nem jött velünk mindenki, mivel páran korábban visszafordultak.)

Az egyik büfénél volt idő egy kis evésre-ivásra, valamint egymás rekujának kipróbálására. A szigetről felhajtottunk a Margit hídra, ahol egy lezárt autós sáv áll hétvégenként a kerekezők rendelkezésére. Visszamentünk rajta Pestre, majd a felső rakparton haladtunk vissza északi irányba. Mielőtt az Árpád hídon átmentünk Budára még Pupu nagy lelkesedéssel, hosszasan simogatott egy szép afgán agarat, melynek gazdája szomorú jegyezte meg:
"Mindenki csak a kutyámat akarja simogatni, engem meg senki!"

Budára érve ismét északnak fordultunk, és nyugodt tempóban visszakerekeztünk Kalászra. A teljes megtett táv most csak 40 km volt, ráadásul korábban indultunk, ezért hamarabb is érkeztünk meg, viszont így több idő maradt még beszélgetni, tapasztalatokat cserélni. Felmerült a kérdés, hogy az ősz előrehaladásával együtt az egyre hidegebb és egyre hamarabbi sötétedés mellett lesz-e még az idén túra. Remélem nem ez volt idén az utolsó, ha lesz rá igény, akkor mi szivesen tartanánk még a további hónapokban is túrákat.