Eurobike - vasárnap

Reggel még esőre ébredtem, de mire eljutottam Friedrichshafenbe, addigra egész jó idő lett. Mivel a vasárnap nyílt nap, tehát már nem csak a szakmai látogatókat engedték be, ezért nagyobb volt a tömeg. Emiatt nem is engedtek a 'kertek alatt" megközelíteni a csarnokokat. Eltereltek a város irányába, majd egy távoli parkolóból autóbusszal vittek el minket a bejáratig. Ekkor örültem csak igazán, hogy előző nap megkaptam a Sun gépet, mivel nehezen találtam volna vissza bringával a parkolóba. A főbejáratnál lévő plakát-velomobil párosítást pedig szimbolikus jelentésűnek tartottam, hiszen ez tényleg lehetne egy trend a jövőre nézve...

A nagyobb tömeg a pavilonokban is érezhető volt, folyamatosan áramlott a nép, lassabban lehetett előrehaladni. Elsőnek a Hase standot kerestem fel, ahol egyrészt megmutatták az újdonságaikat, másrészt végre személyesen is találkozhattam és elbeszélgethettem Verenával, aki a rendeléseinket kezeli. A nagy újdonságuk az immáron szétszedhető Pino tandem, melyen elöl fekvős, hátul hagyományos bringás kap helyet. Egy megfelelő kofferben azt is bemutatták, hogy milyen kicsi kofferbe belefér, ha a fekvősnek nem hálós, hanem kompozitos ülése van. Az új színeik (és matricáik) végre kicsit barátságosabbak, vidámabbak, mint az eddigi kicsit unalmas piros és fekete. Bemutatták még a standon a díjnyertes Ortlieb fekvős táskákat, melyekkel megtekinthettük mind a Tagunt, mind a Kettwieselt, mind a Pino-t.

Ha már tandem, akkor ne csak egyről tegyek említést, hiszen volt pár érdekesség ezen a fronton is. Elsőnek talán a Pedersen tandemjét emelném ki, melyet most láttam először. Természetesen kiállították a hagyományos, egyszemélyes modelljeiket is, sőt egy száz éves példány is melléjük volt rakva, melyen különösen a korabeli Rohloff agy és az ékpályás szorítású első fék tetszett. Ez a több, mint száz éve gyártott kerékpár, mely arról nevezetes, hogy szíjakon függő bőrülése van, különösen jól mutatott kétszemélyes kivitelben.

Volt persze kinn hagyományos tandemből is jópár, például a Santana-tól egy szétszedhető könnyű karbonos. Ez sem lesz vélhetően a legnagyobb példányszámban eladott kerékpár, akkor már talán az MSC Zion tandemje inkább számíthat sikerre az össztelóssága ellenére is csak mindössze 20,1 kg-os tömegével és 2890 Eur árával.

A Schwinn "natural fiber composite" bringája egy érdekes kísérlet arra, hogy miképp lehet a természetes növényi anyagokat a kompozit technológiával ötvözni.

Hosszasan elidőztem viszont az Union standjánál. E-hub nevezetű termékükkel 7-10%-os teljesítménynövekedés érhető el hegymenetben úgy, hogy közben alacsonyabban marad a oulzus, kisebb lesz a laktátszint, sőt még a térdfájásosok is megoldásra lelhetnek vele problémájukra. A konkrét konstrukcióról nem sikerült pontos információkat kapnom, de valamilyen rugós mechanizmus van az agyba építve, mely csökkenti a pedál holtpontja körüli nehézségeket. Az előző nap megcsodált, hasonló célra tervezett Rotor hajtóműhöz képest ennek hajtása közelebb áll a hagyományoshoz, így könnyebb megszokni, legalábbis a gyártó elmondása szerint. Mivel kipróbálni nem tudtam, így csak a tőlük hallottakra hagyatkozhattam, de remélem a közeljövőben lesz saját tapasztalatom erről a termékről is. Mindenesetre az bíztató, hogy a szóló férfi kategóriában RAAM győztes szlovén versenyző az ő terméküket használja. Lehet, hogy nem csak az járul hozzá a sikeréhez, hogy kibírja alvás nélkül Amerika átkerekezését?

Ezen a napon is láttam pár rekut, többek közt a Bacchetta két gépét, illetve a Pirol össztelós trike-ját. Utóbbi egyébként 3 standon is kinn volt, legfeljebb más név alatt. (A Toxy trike-ja is valójában az ő termékük...)

Elbeszélgettem a világ talán legjobb agydinamóit gyártó német kiscég egyik vezetőjével, akik örültek, hogy érdeklődöm a termékeik iránt. Megállapodtunk, hogy képviselhetem őket Magyarországon, így várhatóan a következő szezonban már kaphatóak lesznek nálunk a SON termékei. (Zsizsi, mit szólsz?!)

Sajnos egy idő után lemerült a fényképezőgépem, így már csak óránként 1-2 képet tudtam készíteni. Így voltam például a Zeppelin Hall-ban is, ahol az elektromos hajtás szerelmesei csemegézhettek. Találtam pár új érdekességet, de még mindig a Bionx és a Gruber Assist a kedvenceim ezen a téren. A Bionx sikerét mi sem bizonyítja jobban, minthogy már mások is megvették tőle a licencet, hogy a saját nevük alatt forgalmazhassák ezt a príma elektromotort. A kanadai anyacég most végre létrehozta német leányvállalatát, így talán jövőre már egyszerűbb és gyorsabb lesz hozzájutni termékeikhez. Az ár majd még később derül ki, fogok kapni ajánlatot tőlük is. Én mindenesetre bizakodó vagyok, remélem sikerül olcsóbban kínálnom terméküket.

Sok egyéb érdekesség után végül kimentem a tesztpályára, de sajnos itt ez nem volt olyan jól megszervezve, mint a SPEZI-n. 10 perc várakozás után egyetlen terméket lehetett csak kipróbálni, így a tavalyi Eurobike díjazott rekujára esett a választásom, a Flevobike Greenmachine-ra. Igazából leginkább arra voltam kiváncsi, hogy mennyire érezhető a teljesen zárt hajtáslánc belső ellenállása. Mivel kevés volt az idő, meg a hely sem volt erre megfelelő, így nem tudtam korrekt véleményt alkotni, de picit nehézkesebbnek tűnt így elsőre. Persze az is igaz, hogy a Rohloff-ok bejáratására vonatkozó 500 km még messze nem volt a gépben, ráadásul sok mindent megérhet a teljesen időjárásvédett hajtás, a gyönyörű forma és a fantasztikus kidolgozás.

Kicsit hamarabb indultam el végül a kiállításról, egyrészt mert el akartam kerülni a dugót, másrészt még szerettem volna tekerni egy keveset. Visszbuszoztam a parkolóba, ahol elővettem az előző napi szerzeményemet, majd nekivágtam, hogy lejussak a Bódeni tóhoz. Na ez nem ment egyszerűen, mivel táblák nem segítették a helyes irány megtalálását. kb 30 percig ugyanazon a pár km-es körzeten belül mentem keresztül-kasul, mire végre ráleltem a megfelelő útra mely levitt a tóhoz. A part mentén akartam továbbhaladni nyugati irányba, de ezt nem sikerült tökéletesen végrehajtanom, mert a partközeli bringaútról időnként rendre felküldtek a táblák a fentebb futó kerékpáros útra. Ettől eltekintve nagy élmény volt ezen a tájon is bringázni egy kicsit. A lemenőfélben lévő napnál még megcsodáltam a tavat, majd visszafordultam, hogy időben visszataláljak az autómhoz. Ez már egyszerűen ment, így mondhatom igazán jól sikerült számomra az Eurobike záró napja.