Egész héten izgultam az időjárás és a Duna vízállása miatt, de szerencsére szombaton minden jól alakult. Reggel még előzetesen végigtekertem a túra útvonalán, hogy megbizonyosodhassak a kerékpárút megfelelő állapotáról. Tízkor már csak a visszahúzódó Duna nyomait lehetett látni és sajnos tapasztalni, de köszönhetően a napsütésnek és a szélnek, délutánra már mindenhol száraz volt az aszfalt.
Tizennyolcan indultunk háromkor a boltból, de még három helyen összesen heten csatlakoztak hozzánk fekvősök. 
Elsőnek a Megyeri híd pesti hídfőjénél a Pannonrider alkotói, akik új modelljük tesztelésére használták fel a túrát. Itt találkoztam én is a fejlesztés alatt álló velomobiljuk második változatával, mely már önhordó karosszériával, méhsejtes kompozitos burkolattal készült, ráadásul elektomos hajtással kiegészítve. Bár még van rajta pár javítani való, a tapasztalatok nagyon bíztatóak, mert természetesen gyorsan ki is próbáltam... Ha minden jól megy, a jövő tavaszra készen lesznek a Pannonrider3-mal, ami az elképzelések szerint hazánk első sorozatban gyártott velomobilja lenne. Én nagyon drukkolok nekik, olyannyira, hogy akár az egyik első vevőjük is leszek, ha tényleg olyan jóra sikerül, mint amilyennek ígérkezik.
Dunakeszi kompjánál volt az első igazi megállónk, ahol a korábbi bejegyzésemben már bemutatott Nimbus tervezője/gyártója csatlakozott hozzánk családjával együtt. 
Innen már tulajdonképpen egyhuzamban haladtunk Vácig jó minőségű, szép környezetben vezetett, bár sokszor eléggé sokat kanyargó kerékpárutakon. A Duna jól láthatóan apadt, hiszen azon a szakaszon, ahol reggel még mindössze 5-10 cm-rel volt csak az út szintje alatt, közvetlenül annak padkájáig érve, délutánra már messze visszahúzódott a víz. 
Végcélunknál, Vácon ismét megálltunk, fagyiztunk/beszélgettünk egy jót, majd visszafordultunk Budakalász irányába, ahová este hét óra körül érkeztünk meg 60 km megtételét követően.
Tizennyolcan indultunk háromkor a boltból, de még három helyen összesen heten csatlakoztak hozzánk fekvősök. 
Elsőnek a Megyeri híd pesti hídfőjénél a Pannonrider alkotói, akik új modelljük tesztelésére használták fel a túrát. Itt találkoztam én is a fejlesztés alatt álló velomobiljuk második változatával, mely már önhordó karosszériával, méhsejtes kompozitos burkolattal készült, ráadásul elektomos hajtással kiegészítve. Bár még van rajta pár javítani való, a tapasztalatok nagyon bíztatóak, mert természetesen gyorsan ki is próbáltam... Ha minden jól megy, a jövő tavaszra készen lesznek a Pannonrider3-mal, ami az elképzelések szerint hazánk első sorozatban gyártott velomobilja lenne. Én nagyon drukkolok nekik, olyannyira, hogy akár az egyik első vevőjük is leszek, ha tényleg olyan jóra sikerül, mint amilyennek ígérkezik.
Dunakeszi kompjánál volt az első igazi megállónk, ahol a korábbi bejegyzésemben már bemutatott Nimbus tervezője/gyártója csatlakozott hozzánk családjával együtt. 
Innen már tulajdonképpen egyhuzamban haladtunk Vácig jó minőségű, szép környezetben vezetett, bár sokszor eléggé sokat kanyargó kerékpárutakon. A Duna jól láthatóan apadt, hiszen azon a szakaszon, ahol reggel még mindössze 5-10 cm-rel volt csak az út szintje alatt, közvetlenül annak padkájáig érve, délutánra már messze visszahúzódott a víz. 
Végcélunknál, Vácon ismét megálltunk, fagyiztunk/beszélgettünk egy jót, majd visszafordultunk Budakalász irányába, ahová este hét óra körül érkeztünk meg 60 km megtételét követően.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése