Most hétvégén volt Pupu rekumbense két éves. Ebből a jeles alkalomból kaptam Tőle egy újabb írást, melyben megemlékezik a Hurricane-jával eltöltött első két év 182 túrájának, illetve 17000 km-ének tapasztalatairól. Mivel az anyag 4 oldalas, ezért teljes terjedelmében nem itt közlöm, hanem a honlapunkon, ahonnan az érdeklődők bármikor letölthetik. Íme azért egy kis rövid ízelítő:
Folytatás, illetve a teljes anyag innen tölthető le.
Elragadott a hurrikán!
Hárman ülünk a nappaliban: feleségem, a Challenge Huricane és én. Két gyertyamécses ég, jóféle viszkivel koccintunk: ma van a bringa kétéves születésnapja… Jó alkalom egy kis visszatekintésre!Ritkán voltam még olyan türelmetlen, mint 2007 kora-nyarán, amikor a megrendelt gép érkezését vártam. Kis üzem a Challenge, nem is igazi gyár, inkább manufaktúra, csaknem két hónapig várakoztattak. Közben az Annyira Más Bringabolt tesztjárgányait próbálgattam, terveket szövögettem. Végre megjött, rubinvörös színben, gyönyörűen – és túlzás nélkül mondhatom, hogy életemben új periódus kezdődött.
Én mindent csak teljes bedobással vagyok képes csinálni, az újságírói-szakfordítói munkámat éppúgy, mint a szenvedélyeket: előbb a hegymászást és a rali-versenyzést, utóbb a maratoni futást, kajakozást, kenuzást, síelést – és soha nem múló szerelemként a bringázást. Csak későn, 40 fölött, egy külföldi munkavégzés jutalmaként lett igazán jó versenygépem, és azzal a nyolcvanas évek második felében bejártam az Alpok és a Pireneusok valamennyi számottevő nagy hágóját, Korzikát, Andalúziát, Toszkánát. Aztán hozzá jött a monti, amellyel szintúgy sikerült rengeteg komoly nagy túra az említett két hegységben, Tansalppal és mindennel, ami kell. Ám a legutóbbi esztendőkben mintha megkopott volna egy kissé a lendület, épp egy új impulzus kellett – a reku!
Végre egy kerékpár, amely megdolgoztatja a szívet, tüdőt, izmot, de nem kínoz, épp ellenkezőleg, egy élvezet rajta menni! Az első perctől valahogy azt érzem, amit egy maratoni futó ekképp fogalmazott meg: „A futás az élet! A többi csak várakozás…” Persze, rekura lefordítva."
Sokszor szóbakerült már Pupu (bejegyzett nevén egyébként Karlovitz Kristóf) nálunk mind a boltban, mind kiállításokon, sőt otthon családi körben is. Mindig jó vele találkozni, fantasztikus az életszeretete, árad belőle az energia. Olyan valaki, aki tökéletesen összehangolja a munkáját hobbijával, ráadásul úgy, hogy közben a családjáról sem felejtkezik meg, hanem őket is bevonja örömteli kalandjaiba. Igazi életművész!
Gratulálok Pupunak és további kellemes élményeket kívánok Neki fekvőkerékpárján (is)!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése