Május 17-i túra

Májusi túránk alkalmából tizenegyen tartottak velünk. A társaság vegyesre sikeredett, hiszen a tízéves tapasztalattal rendelkező rekustól kezdve a párezer, vagy párszáz km-t a lábában tudó fekvősön át a még csak érdeklődő bringásig bezárólag minden tapasztalati szint képviseltette magát. Voltak tehát akiktől lehetett kérdezni, illetve volt kiknek mesélni a személyes tapasztalatokat. Remélem, hogy minden kérdésre meg is lett a hiteles válasz!

A szombati bolti sűrű nap ellenére sikerült nagyjából az előzetes terveknek megfelelően fél három után pár perccel elindulnunk. Abban maradtunk, hogy nyugodt tempóban vágunk neki a túrának, nem sietünk, inkább élvezzük egymás társaságát. Szentendre déli határáig (kb 4 km) a közúton haladtunk, majd a 11-es úton átkelve végre rákanyarodhattunk a védett, jó minőségű kerékpárútra. Szentendre központjában ez ugyan végetért, de Pap-sziget-től Leányfalu felső határáig ismét távol voltunk az autós forgalomtól. A pócsmegyeri révnél megálltunk egy kis "tankolásra" a büfénél.

Tahitótfalu előtt egy kicsit meghajtottuk, hogy érezzük az igazi rekus száguldást, majd a hídon átkelve a Szentendrei szigetre értünk, ahol a váci rév felé mentünk tovább. Ez mint később kiderült, nem volt annyira jó ötlet tőlem, mivel a keleti oldalon lévő gát betonja már nem olyan volt, mint amire kb 10 év távlatából emlékeztem. (Vagy inkább az idő vasfoga a hibás?) Kicsit zötyögősen folytattuk utunkat Surány felé, ahonnan aztán Zsizsitől könnyes búcsút véve, most már a főúton haladtunk visszafelé. Tahitótfaluban megálltunk a Laki cukiban egy kis nassolásra. Zoli kolléga, akinek reggel óta nem volt ideje enni, izgatottan nézett farkasszemet két csokis tortával. Szerintem csúcsot döntött, olyan gyorsan betermelte mindkettőt... Nekem is jó dolgom volt, meghívást kaptam egy fagyira, ezúton is köszönöm!

Közel hat óra volt, mire mindenkinek sikerült a vércukorszintjét megfelelő szintre emelni, így elindultunk. Innen vissza már valamivel gyorsabban haladtunk. Útközben sokan megbámulták kis csapatunkat, elvégre ritkán látni ennyi furcsa járművet együtt. Visszaérve Kalászra még egy kicsit beszélgettünk, illetve gratuláltunk a túra legifjabb hősének a teljesítményéhez, elvégre közel 60 km-t tekert velünk együtt. Megjegyzem nem tűnt fáradtnak, még megérkezésünket követően is volt kedve és ereje a kis KMX-hez...

Köszönjük mindenkinek, aki eljött, és remélem, hogy Ti is legalább annyira élveztétek a túrát, mint mi! Aki pedig lemaradt, annak ezúton is üzenem, hogy ne keseregjen, fogunk még hasonló túrát szervezni.