Korábban már több bejegyzésben is szerepelt egy központi kormányzású, elsőkerék meghajtásos, lábbal kormányozható reku: a Python. Tudtommal hazánkban eddig egyetlen példány létezik belőle, melyet Pikó hozott össze Varga Gyuri vasipari közreműködésével.A Python-jelenség történetére most nem térnék ki, az némileg már a korábbi bejegyzésben olvasható. Maradjunk most Pikó Pythonjánál, mely a világ első össztelós Pythonjaként készült el pár hónapja, majd végül az első lengéscsillapítás kikerült a konstrukcióból a kedvezőtlen hajtási következményei miatt. Engem már régóta izgatott ez a gép és most kölcsönkaptam két hétre az alkotótól.
Tudni kell az ilyen szerkezetekről, hogy a tapasztaltak szerint van akinek egy hét, van akinek egy hónap és van akinek még egy élet is kevés elsajátítani a használatát. Ennek megfelelően teljesen forgalommentes, nagy térre (például egy hipermarket parkolójára) van szükség a gyakorlásra. Az első próbára hétfő éjszaka sikerült sort kerítenem Budakalászon.
Elindultam a boltból a Tanító utcán a közeli Electroworld parkolója felé. Szerencsére éjjel egykor már embert nem lehetett látni, így senki nem látta első botladozásaimat. Márpedig az volt elég. Indulni úgy kell egyébként, hogy leteszi az ember a földre mindkét kezét, fellép lábakkal a pedálokra, majd elkezd tekerni elengedett kézzel! Elmondva sem tűnhet egyszerűnek, de megcsinálni még nehezebb...
Az elengedett kéz egyébként egy kényszerűség is ennél a gépnél, hiszen fix kormány van csak a Pythonon, mely csak arra való, hogy a váltókat, fékeket legyen mire rakni. Kézzel tehát nem lehet kormányozni, csak úgy, ha lábbal oldalra elnyomja az ember a gép első részét, mely az ülés előtti ferde csuklóponttól tud elfordulni a kerékkel és a hajtóművel együtt.
Mire eljutottam a kb 600 m-re lévő parkolóig, már sikerült kb 5-10 m-t mennem egyhuzamban. Na persze senki ne gondolja, hogy ezt szépen, egyenesen haladva... Egy kerékpározni tanuló gyerkőc 2-3 m-es kacsázásaihoz képest nekem a kb 10 m széles út is sokszor keskenynek bizonyult! A parkolóban aztán már megnyílt a tér, így kitágultak a lehetőségeim. Estem-keltem-estem-keltem egy órán keresztül (úgyhogy a kesztyűm tropára ment), de lassan kezdtem ráérezni a dologra. Az volt a célom, hogy addig nem megyek haza, míg meg nem tudok tenni egy kb 200 m-es teljes kört. Sokszor már csak az utolsó kanyar, vagy az egyenes részen 10-20m hiányzott, mégis felborultam. De végül sikerült, sőt egyhuzamban két kört megtettem, mire eldőltem!
Visszafelé már mind a tó melletti keskeny úton, mind a Tanító utcán végig tudtam menni egyhuzamban esés nélkül, így nagyon elégedetten értem a boltba hajnali fél 3-kor...
Másnap kedden egész nap vártam az éjszakát, hogy mehessek ismét. Éjfél körül elkezdett esni az eső, de nem bírtam ki, elindultam ennek ellenére. Ez a próba már kevésbé volt sikeres, mivel úgy éreztem, hogy alig jutottam előbbre. Kicsit kevésbé kellett a kezeimmel szárnyakként egyensúlyozni, biztosabban tudtam kanyarodni, így kb 10-15 m sugarú kis kört is tudtam tenni, de a biztonságérzet nem sokat javult.
Az a furcsa a Pythonnál, hogy minden teljesen másképp működik. Minden más kerékpárnál az ember először úgy tanulja meg a kezelését, hogy fogja a kormányt, majd ha ez már megy, akkor jöhet az egykezezés, végül az elengedett kéz. Azt gondolná az ember, hogy a Pythonnal, ha már elengedett kézzel tud valaki menni, akkor nem lehet számára gond megfogni a kormányt. Hát ez bizony tévedés! Az első két próbánál amint megfogtam a markolatot, azonnal elestem. Ennek vélhetően két oka van, egyrészt így az ember nem tud egyensúlyozni a kezeivel, másrész óhatatlanul erőt próbál kifejteni a kormányra, amivel pont rosszat tesz, borul minden. Nekem a harmadik, csütörtök éjszakai próbán sikerült végre elérnem először, hogy sikerüljön megfogni a kormányt és legalább pár métert így meg tudjak tenni. Összesen közel 4 óra gyakorlás után most ott tartok, hogy félkezes módon már többszáz méteres távot, akár körbemenve is képes vagyok megtenni, de "kétkezezve" 50-60 méter a maximum, bár egy 180 fokos fordulót is megtettem már egyszer. Nehéz lekűzdeni a beidegződést, hogy forgatni próbáljam a kormányt. Viszont most már legalább tudok fékkel lassítani, nem pedig a lerakott kéz és láb próbálja visszafogni a mozgást.
Hogy mik a tapasztalataim?Nagyon érdekes gép a Python. Az a pár ember, aki már régóta használ hasonlót szerte a világban, ők a forgalomban is tudják használni, ráadásul sokkal szabadabban, mint bármely más bringát. Közben szabadon marad a kezük, ehetnek, ihatnak, térképet kezelhetnek, stb. (Én még messze vagyok ettől.) Hajtása a rövid lánc miatt nagyon direkt, hasonlóan a hagyományos bringákhoz. Érdekes, de szinte egyáltalán nem fordítja el oldalra a pedálozás az első kereket. Irányításához a bringás a teljes testét használja, ember és gép így eggyé válik.
Ez az a pont egyébként, ahol kicsit változtatnék Pikó gépén. Főleg a kisebb ívű kanyarokban ugyanis nekem nagyon hiányzik az ülés oldaltartása. Mivel az első kerék elfordításakor az ember saját magát is emeli és ez a szögelfordulás növekedésével egyre nagyobb erőt igényel, így egy bizonyos szög felett nincs mihez képest fordítani, oldalra csúszik a felsőtest, szinte az ülés élére kerülök, ahonnan már nagyon nehéz visszajönni. Egy oldaltámaszos üléssel ellenben ez a nehézség szerintem megoldható lenne.
A másik javaslat egy oldalütköző felrakása, mely eldőléskor elsőnek fogná a talajt. Most ugyanis legtöbbször a kormány kapja a terhelést (ha nem sikerül tenyérrel megfognia gépet), ami miatt már többször kilazult, legutoljára már kézzel kellett tartanom, hogy ne érjen le a földre menet közben...
Mivel december közepéig nálam lesz a gép, így szerencsére még tudok gyakorolni. Sajnos képet vagy videót eddig nem tudtam készíteni, mert mindig éjszaka, sötétben és ráadásul egyedül voltam, de majd még remélem ezt is megoldom. Ha lesznek hasznos új tapasztalataim, akkor azokról is beszámolok. Mindenesetre ezúton is nagyon köszönöm Lacinak, hogy rendelkezésemre bocsájtotta gépét. (Még hátra van, hogy megbeszéljük, mivel tudom meghálálni Neki ezt az élményt.) További jó kisérletezést kívánok Neki és mindenkinek, aki hasonlóra adja a fejét!
Íme az alkotó a művén:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése