Új velomobil szélvédő

Már régóta készültem rá, hogy lecserélem a velomobil szélvédőjét, de mindezidáig valahogy mindig elhalasztottam. A probléma leginkább az volt a korábbival, hogy a vízcseppek megálltak rajta szemerkélő esőben, ami zavaró volt. Igazán nem okozott nagy gondot nappal, de sötétedés után már komoly fényágyúval kellett közlekedni, ha az ember látni is szeretett volna valamit.

Még szerencse, hogy a Hozé féle lámpám teljesíti a fényágyú kritériumait. 5000 Lux feletti fényereje több órán át biztosítható, ha pedig kevesebbel is beérjük, akkor a poti lejjebb csavarásával akár egész éjszaka tekerhetünk... Mióta az év elején megkaptam, azóta használom teljes megelégedéssel. Egyetlen dolgot kellett csak változtatni rajta: a potmétere ki lett véve, majd kb egy méter hosszú vezeték végére lett visszaforrasztva, így most már nem kell kinyúlni a velomobilból, ha a kívánt fényerőn állítani szeretnék.

Visszatérve a velomobilra, tegnap a szemerkélő eső végre tettekre sarkallt. A szélvédő lecserélését követően elég későn, valamivel 16 óra után indultam a délutáni/esti tekerésre . Mivel hosszabb, sötétbe nyúló túrára készültem, így felszerelkeztem pótakksival is biztonságképpen.

Most kivételesen nem a Bükk volt a célpont, inkább déli irányba indultam.

A világosban már sejthető volt, hogy a meredekebb szélvédő jó ötlet volt. Javult az átlátszóság, és a vízcseppek is sokkal könnyebben gördültek le róla. Jelen vonatkozásban segítségemre volt az utak állapota is, hiszen egy-egy nagyobb zökkenő után alig maradt pár csepp a plexin. 30 km megtétele után már erősen sötétedett, gondoltam majd a következő településen megfordulok, ami, mint később kiderült, Poroszló volt, 15 km-rel odébb. Egy benzinkútnál megálltam némi frissítőért, mivel elfogyott a magammal hozott italom, meg egy kis energiát is magamba 'nyomtam' egy piros Bounty elfogyasztása által. A kútnál sokan megcsodálták járművemet, többen faggattak, hogy mi is ez a furcsaság, honnan jövök, hová megyek. Az biztos, hogy egy rekumbenssel könnyű beszélgetésbe elegyedni másokkal, a velomobillal pedig ez talán még inkább így van. Egy lelkes férfi rögtön el is adta volna 1,5 millióért járművemet egy tankoló érdeklődőnek, melynek általa meghatározott vételárából csupán 500 ezret tartott volna meg magának... Mindenesetre jelezte, hogy ha szponzorra lenne szükségem, akkor keressem meg Poroszlón. Hogy pontosan hol, azt nem kérdeztem, de ő sem árulta el...

A sötétben még tettem egy gyenge kisérletet, hogy elérjem a Tiszát, de mikor az út egy temetőbe torkollott, inkább úgy döntöttem, hogy visszafordulok. Hazafelé tekerve volt időm letesztelni az új szélvédő használhatóságát sötét-esős időben. Az biztos, hogy jobb mint az előző, melyet esőben a szembejövő gépkocsik fénye teljesen elvakított. Most már nem kellett teljes fényerőre állítani a lámpát ahhoz, hogy jól lássam az utat. Az átláthatóság tehát egyértelműen javult. Ami viszont kis mértékben ugyan, de kedvezőtlenebb lett, az a párásodás. Mivel a beáramló levegő kevésbé követi a szélvédő vonalát, így kicsit nagyobb rést kellett biztosítani a szövet és a szélvédő között ahhoz, hogy elkerülhető legyen a homályosodás. A különbség nem jelentős, de azért érzékelhető. Összességében jobb lett az új, meredekebb szélvédő, bár a megváltozott design-nal kell még barátkoznom egy kicsit.

Már majdnem kilenc óra volt, mire hazaértem 92 km megtétele után. Személy szerint én nagyon élveztem, bár a nejemre ráhoztam a frászt, mikor fél óráig hiába próbált hívni mobilon. Útközben ugyanis a zenehallgatás miatt se nem hallottam a csörgést, se nem éreztem a telefon rezgését. Ajánlatosabb tehát kerekezés közben telefonon hallgatni a zenét, mert akkor nincs ilyen gond. :-)