2010. június 7., hétfő

A Semmering körül

Mottó:
„Az igazságokat sokszor kell ismételni, mert a tévedéseket is sokszor ismétlik.”



Végre nyárias idő! Börtönéből szabadult sasként csaptam le három BIG-magaslatra (http://www.challenge-big-eu/) az ausztriai Semmering hágó körül. Szokásos hajnali indulás után reggel 6-kor hagytam a kocsit Gloggnitzban, majd szép napsütésben, könnyedén hajtottam fel a Semmeringre (985 m).


Út közben csobogó üdíti fel a szomjas vándort.

Ott elég nagy dúlással utat építenek a sípályák aljánál, és részben ez, részben a helyiek tanácsa félrevezetett, nem az igazi úton indultam felfelé. Azért ez is nagyon szép, forgalmatlan murvás út volt, nemigen járják, kissé benőtte a fű, amely kissé csúszott a harmattól. Kétszer tolni kellett, erdei ösvényen, de nem volt vészes.


Odafönn, a Sonnwendstein tetején (1509 m, BIG 671) finom Apfelstrudelt és teát kaptam a turistaházban. Lefelé már a helyes útvonalon gurultam, kitűnő állapotú murvás út ez is, biztos vagyok benne, hogy a keskeny, sima gumimmal végig feltekernék rajta. Csak a legfelső 50 méteren igaz a leírásban szereplő 23 százalékos kaptató, az aszfaltos, de rossz állapotú.

Semmeringből a forgalmatlan régi országúton ereszkedtem le Steinhausba (838 m), ott ágazik ki balra az országút a Pfaffensattelre (1372 m). Eleinte szép sima az aszfalt, de a felső részen már romániai minőségű, repedezett, hullámos és kátyús, ami majd visszafelé lesz zavaró. Találkoztam néhány magyar bringással, révkomáromiak voltak.

A hágóból ágazik ki a Stuhleck (1782 m, BIG 672) makadámútja.

Nem túl meredek (max. 16 százalék) és rendes állapotú, simán felpedáloztam rajta. A teteje felé megelőzött egy osztrák montis, nagyon nyomta, de nem tudott lerázni. Fenn elmondta, hogy a Sziklás-hegységre edz, néhány nap múlva indul. Ezúttal egy sört ittam a házban, majd jött az óvatos leereszkedés.


Vissza a Preiner Gscheid (1070 m, BIG 670) hágót érintettem. Ennek a nevét szerintem az tudja szépen kimondani, akinek csecsemőkorában cumi helyett fenyőtobozt dugtak a szájába… Maga a hágóút könnyű (max 10 %), nyugodtan lehet nézegetni a Rax sziklás hegyoldalait. 110 kilométer és 2364 méter szintemelkedés után 16 órakor értem vissza a kocsihoz, így még épp jókor értem haza a családi vacsorára.

Visszatérve a bevezető mottóra: az eléggé meggyökeresedett tévhitet, miszerint a reku kényelmes és gyors ugyan, de emelkedőn, tehát hegyvidéken nem jól használható, eddig 18 „BIG-mászás” sikeres teljesítésével cáfolom. A Semmering környéki túra során tartósan 16 százalékos emelkedésű, murvás utakon mentem fel, keskeny és sima gumijú rekuval, bármi probléma nélkül. A kísérletezést folytatom, az eredményekről ezentúl is beszámolok.

1 megjegyzés:

Murla írta...

Ha ott laknék, és egy kellemes reggeli után indulhatnék neki, akkor sem lenne egyszerű, de a korahajnali keléseket követően hogy van ennyi erőd egyáltalán tekerni, nem értem... :)