Próbálom utolérni magam, de nem nagyon megy. Mindenesetre most egy újabb résszel kívánom megörvendeztetni a blogom olvasóit a Spezi-s élményeinkkel kapcsolatosan, remélem várják páran...Az Ice új háromkerekűire nagyon kíváncsi voltam már akkor, mikor hónapokkal ezelőtt először kaptam képeket a fejlesztéseikről. Mindenképpen ki akartam őket próbálni a kiállításon és ez szerencsére sikerült is, nem is akárhogyan. Az első napon még csak a próbapályán tudtam nagy nehézségek árán megszerezni pár körre egyet, így vasárnap a gyártó német képviseletével egyeztettem annak érdekében, hogy kivihessünk két modellt egy kicsit szabadabb próbára a kiállítás területéről. Bár a németek elég nehézkesek voltak, így több emberrel is kellett egyeztetni a kérdésben, de végül csak beadták a derekukat és Tamással elvihettünk egy merev Vortex-et (a képen bal oldalon) és egy össztelós Sprint-et (jobb oldalon) egy kis kiruccanásra.
A választás nem volt véletlen. Azt hittem, hogy az új össztelós Sprint lesz az igazi nagy élmény, de végül a Vortex jobban levett a lábamról. Egy igazi műremek, olyan, amibe beleülsz, és rögtön elvarázsol. 
Hát én beleültem és rögtön azt éreztem, hogy minden rám van szabva. Kicsit megmozgattam a pedált és azonnal meglódult olyan könnyedséggel, mintha rejtett elektromotor segítene. Nem volt mit tenni, ezt a gépet ki kellett próbálni!
A teszt pedig csak megerősítette a rajongást. Szárnyalt a Vortex, dinamikusan és agresszíven, ugyanakkor hihetetlen kezességgel. Próbáltam kibillenteni az egyensúlyából, de ez szinte lehetetlen volt. Belementem a kanyarba olyan sebességgel, amivel csak mertem, de nem lehetett zavarba hozni. A gumik már oldalra csúsztak, de még ekkor sem emelte meg a kerekét, nem próbált felborulni. Stabilitása és agilissága megdöbbentő. Ha legközelebb valami hasonlóra mennék, mint a tavalyi 685 km-es Race Across Hungary-nk, akkor egy Vortex-en tenném meg legszívesebben!
Ezek után persze kicsit furcsának tűnhet, hogy viszont ha konkrét vásárlási döntés előtt állnék, akkor talán mégis inkább egy Sprint-et részesítenék előnyben, mint hétköznapibb használatra alkalmasabb típust. Ez a modell valamivel magasabb ülésű, túrázósabb, és alapban is el van látva hátsó lengéscsillapítással, na és persze kicsire összehajtható. 
Ha pedig valaki a hazai rosszabb minőségű utakon is igazán kényelemben szeretne utazni, akkor kérheti össztelós változatban is, olyan kivitelben, mint amilyen a másik tesztmodellünk volt.
Fel voltam készülve rá, okulva az eddigi össztelós tadpole trike-okon szerzett tapasztalataimból, hogy nyilván nem lesz olyan stabil a kanyarokban, mint egy elöl merev háromkerekű, hiszen a centrifugális erő a külső íven lévő kerék telóját benyomva csökkenti az oldalsó kitámasztást. A Sprint azonban valamiképp meghazudtolni látszott az eddigi tapasztalatokat. Nyilván szerepet játszik ebben az is, hogy a Sprint sem az a magas ülésű trike, így a súlypont nála is nagyon alacsonyan van, de hogy ennyire jól és biztosan lehessen vele kanyarodni, azt nem gondoltam volna. Őt is próbálgattam kihozni a sodrából, és tulajdonképpen őt sem lehetett, ha az ember kicsit is segített a felsőtest bedöntésével, a Sprint gyönyörűen követte nagyobb sebesség esetén is az éles kanyarívet minden bizonytalankodás nélkül. És itt még nincs vége az előnyeinek!
Az Ice idén már két velomibilos burkolatot is kiállított, melyet erre a modellre lehet ráépíteni. Az egyik a Borealis, melyet tavaly már bemutattunk, a másik pedig a Challenger, mely kompaktabb és számomra kicsit a go-one gyönyörű vonalait idézte, csak sokkal szebb hátsó résszel. Aki tehát vesz egy össztelós Sprint-et és bármelyiket a fenti két burkolat közül, az boldog tulajdonosa lehet egy egész évben használható, fantasztikus háromkerekűnek, mely akár velomobilként is tökéletesen funkcionál.
A harmadik modell, az Adventure szintén tetszett nekem, bár azt nem tudtam hosszabban kipróbálni. Ez egyébként a nálunk a boltban bemutatódarabként funkcionáló T modell utódja, azoknak készül, akiknek fontos a minél jobb láthatóság, illetve a könnyebb be- és kiszállás. Egyébként mindenben hasonló a Sprinthez, csak magasabb.
Végül egy rövid videó, Tamás a Vortex-en:
Az Ice tehát kitett magáért és tovább erősítette bennem a trike-ok szeretetét úgy, hogy bebizonyította, lehet versenyzésre is használni egy háromkerekűt.
A választás nem volt véletlen. Azt hittem, hogy az új össztelós Sprint lesz az igazi nagy élmény, de végül a Vortex jobban levett a lábamról. Egy igazi műremek, olyan, amibe beleülsz, és rögtön elvarázsol. 
Hát én beleültem és rögtön azt éreztem, hogy minden rám van szabva. Kicsit megmozgattam a pedált és azonnal meglódult olyan könnyedséggel, mintha rejtett elektromotor segítene. Nem volt mit tenni, ezt a gépet ki kellett próbálni!
A teszt pedig csak megerősítette a rajongást. Szárnyalt a Vortex, dinamikusan és agresszíven, ugyanakkor hihetetlen kezességgel. Próbáltam kibillenteni az egyensúlyából, de ez szinte lehetetlen volt. Belementem a kanyarba olyan sebességgel, amivel csak mertem, de nem lehetett zavarba hozni. A gumik már oldalra csúsztak, de még ekkor sem emelte meg a kerekét, nem próbált felborulni. Stabilitása és agilissága megdöbbentő. Ha legközelebb valami hasonlóra mennék, mint a tavalyi 685 km-es Race Across Hungary-nk, akkor egy Vortex-en tenném meg legszívesebben!
Ezek után persze kicsit furcsának tűnhet, hogy viszont ha konkrét vásárlási döntés előtt állnék, akkor talán mégis inkább egy Sprint-et részesítenék előnyben, mint hétköznapibb használatra alkalmasabb típust. Ez a modell valamivel magasabb ülésű, túrázósabb, és alapban is el van látva hátsó lengéscsillapítással, na és persze kicsire összehajtható. 
Ha pedig valaki a hazai rosszabb minőségű utakon is igazán kényelemben szeretne utazni, akkor kérheti össztelós változatban is, olyan kivitelben, mint amilyen a másik tesztmodellünk volt.Fel voltam készülve rá, okulva az eddigi össztelós tadpole trike-okon szerzett tapasztalataimból, hogy nyilván nem lesz olyan stabil a kanyarokban, mint egy elöl merev háromkerekű, hiszen a centrifugális erő a külső íven lévő kerék telóját benyomva csökkenti az oldalsó kitámasztást. A Sprint azonban valamiképp meghazudtolni látszott az eddigi tapasztalatokat. Nyilván szerepet játszik ebben az is, hogy a Sprint sem az a magas ülésű trike, így a súlypont nála is nagyon alacsonyan van, de hogy ennyire jól és biztosan lehessen vele kanyarodni, azt nem gondoltam volna. Őt is próbálgattam kihozni a sodrából, és tulajdonképpen őt sem lehetett, ha az ember kicsit is segített a felsőtest bedöntésével, a Sprint gyönyörűen követte nagyobb sebesség esetén is az éles kanyarívet minden bizonytalankodás nélkül. És itt még nincs vége az előnyeinek!
Az Ice idén már két velomibilos burkolatot is kiállított, melyet erre a modellre lehet ráépíteni. Az egyik a Borealis, melyet tavaly már bemutattunk, a másik pedig a Challenger, mely kompaktabb és számomra kicsit a go-one gyönyörű vonalait idézte, csak sokkal szebb hátsó résszel. Aki tehát vesz egy össztelós Sprint-et és bármelyiket a fenti két burkolat közül, az boldog tulajdonosa lehet egy egész évben használható, fantasztikus háromkerekűnek, mely akár velomobilként is tökéletesen funkcionál.A harmadik modell, az Adventure szintén tetszett nekem, bár azt nem tudtam hosszabban kipróbálni. Ez egyébként a nálunk a boltban bemutatódarabként funkcionáló T modell utódja, azoknak készül, akiknek fontos a minél jobb láthatóság, illetve a könnyebb be- és kiszállás. Egyébként mindenben hasonló a Sprinthez, csak magasabb.
Végül egy rövid videó, Tamás a Vortex-en:
Az Ice tehát kitett magáért és tovább erősítette bennem a trike-ok szeretetét úgy, hogy bebizonyította, lehet versenyzésre is használni egy háromkerekűt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése