Tour de Tisza-tó beszámoló

Hű de jó volt! Nagyon meg vagyok magunkkal (fekvősökkel) elégedve. Szombaton négyen képviseltük a rekusokat a Tisza-tó körüli versenyen és mondhatom mindannyian derekasan helytálltunk! De nézzük sorjában:

Kereken 500-an vágtunk neki a 66 km-es távnak. Az idő meleg volt ugyan, de szerencsére a rajt időpontjával együtt felhők is közeledtek, így kellemes időben tekerhettünk. Az első közel 10 km lassú rajt volt, mely amolyan bemelegítő szakasz. Utána a felvezető jármű belehúzott és így szabad utat engedett a száguldásnak, ami rögtön be is következett. A 40-50 km/h közötti sebesség kicsit széthúzta a mezőnyt, de az első szűk kanyar, mikor felgördültünk a gátra, némileg ismét összesürítette a bringásokat.
A legjobb pozícióban ekkor még Ádám volt, de neki pont ebben a kanyarban technikai problémái adódtak, ugyanis leesett a lánca. Én a tömegben észre sem vettem, hogy megállásra kényszerült, így végig abban a tudatban tekertem, hogy valahol előttem van. Néztem is, hogy vajh mennyivel lehet a mezőny előtt, hogy nem látom!
Az északi gáton nyugat felé haladva igyekeztünk nem leszakadni az élbolytól, ami nem volt egyszerű feladat, lévén, hogy a gát elég keskeny, így előzésre ritkán volt lehetőség. Tavaly, amikor jobban szétszakadt mezőnyben haladtam előre, fel sem tűnt, hogy mennyire szűk az út. Most tudatosodott csak igazán bennem, hogy milyen fontos az első sorokból indulni egy ilyen versenyen. A tapasztalat alapján akár az élen lévők sebességét sem lett volna lehetetlen tartani, viszont amikor már elszöktek többszáz métert, utolérni őket egyedül törve előre már nem tudtam volna, így inkább a poziciómat őriztem. 35 és 45 km/h közötti sebességtartományban haladtunk, ami együtt tekerve nem annyira nehéz, mint elsőre kívülről tűnhet. Egy idő után a csoport összetétele már nem változott, csak néha szakadt le valaki. Az egyik szegény Péter volt, akinek leeresztett a gumija, így szervizelésre kényszerült a táv felénél. Már a rajt előtt mondta egyébként nekem, hogy érzi, nem fogja megúszni gond nélkül. Sajnos igaza lett...
A keskeny út egyébként több problémával is járt, elég sok összeakadás történt. Én szerencsére megúsztam annyival, hogy mikor az egyik előzési próbálkozásomkor kivágtak elém az utolsó pillanatban, én kénytelen voltam lefutni a gát oldalán lévő fűre, hogy ne ütközzünk össze. Sikerült ugyan megúszni gond nélkül, csak némi lemaradást kellett elszenvednem, de ez egy ideig el is vette a kedvemet az előretörési próbálkozásoktól. Az utolsó 10 km-en azért ismét szerettem volna jobb pozícióba kerülni, de olyan nagy volt a tumultus előttem, hogy erre nem volt módom veszélyeztetés nélkül, így inkább nem erőltettem. Még így is 20 percet javítottam a tavalyi időmhöz képest! Érdekes volt egyébként, hogy az 1 óra 46 perces időm tavaly jócskán elég lett volna az első helyhez, hiszen akkor kb 9 perccel lassabb volt az első helyezett ennél, most viszont 7 percet vert rám a leggyorsabb... Ez a nagy javulás nyilván annak is betudható, hogy tavaly nagyon erős szél fújt, idén viszont jobbak voltak a feltételek.
A célba érve derült ki számomra, hogy én vagyok az első rekus, csodálkozva kerestem is Ádámot, aki kb egy perc múlva gördült be. Ekkor tudtam meg a már említett láncproblémáját.
Nemsokára megérkezett Miklós is gyönyörű, új Optima Baronjával, akinek az eredménye azért is fantasztikus, mert nyolcadik lett így a korcsoportjában! Péter ugyan negyedik rekusként gördült be, de ha nem kellett volna megállnia belsőt cserélni, akkor együtt érkezett volna velem, amivel akár a bronzérmet is megszerezhette volna a master3-ban!
Gratulálok tehát mindegyikőnknek! Szép volt fiúk!
A verseny után még megbeszéltük tapasztalatainkat, megtanítottunk pár érdeklődőt rekuzni (nem túl egyszerű versenygéppel kezdeni a tanulást...), adtam egy rövid videós interjút egy netes portálnak, majd külön-külön mindannyian elindultunk hazafelé. Az országúton még utolértem az autómmal Ádámot, akinek kevés volt a 66 km, így ráhúzott párat levezetésként...
Jó volt látni, hogy miként fejlődik a hazai rekus közösség. Egyre többen vagyunk, egyre több versenyre megyünk el, és egyre jobb eredményeket érünk el. Idővel lesz még itt meglepetés, mikor már a dobogón is rekus(ok) állhat(nak)!
Köszönet a képekért Péter családjának, hiszen a vueltás kivételével mindegyik ide becsatoltat Ők készítették! További vueltás képek a rendezvényről itt.