Júniusi Ambringa túra beszámoló

Egész héten izgalommal figyeltem az időjárás előrejelzést, de nem sok jóval bíztattak. Úgy tűnt az eső el fogja mosni a túránkat (volt, aki le is mondta rekumbens foglalását), de szerencsére gyönyörű, napos időben telt az egyész napunk. Csak a túra után, 21-22 óra körül kezdett esni, de akkor viszont rendesen...
Kicsit késve kb 3 körül sikerült elindulnunk, viszont a múlt hónaphoz képest többen, 15-en vágtunk neki az útnak. A csapat kb harmada már májusban is eljött, a többiekkel viszont először tekertünk együtt. A hangulat most is kifejezetten vidám, mondhatni baráti volt, és a közös bringázás mellett alkalom nyílt a tapasztalatok (és rekuk) cseréjére, és a szükségesnek érzett táplálékok felvételére is. Miután a leányfalui büfét követően a tahitótfalui cukrászdánál is megálltunk, megállapítottuk, hogy energia-mérlegünk a túra során könnyen a pozitív irányba billenhet.

A tervezetthez képest végül megváltoztattuk az útirányt és nem észak felé, hanem a szigeten déli irányba mentünk tovább. Ugyan az első kereszteződésnél a csoport egy része rossz irányba fordult, de aztán egy hosszú egyeneshez érve kiderült a tévedés, mikor senkit sem láttak maguk előtt az úton. Végül megtalálták a helyes irányt, így Pócsmegyer magasságában már ismét együtt gördült a csapat egészen Szigetmonostorig.

Itt kompra szálltunk, majd a túloldalon a már ismert kerékpárúton haladtunk visszafelé. Szentendrén mindkét áthaladásunkkor komoly feltűnést keltettünk, sokan rácsodálkoztak furcsa járgányainkra. A hallott megjegyzések közül a kedvenc az alsó kormányos Azub 5-ösnek szólt: "Nézd már, arról lehagyták a kormányt!"
Pozitív tapasztalat volt, hogy az autósok is mindig türelemmel várták végig, ahogy sorban egymás után átsorjáztunk előttük, nem idegeskedtek, nem kaptunk egyetlen negatív beszólást sem, sőt inkább érdeklődéssel szemlélték szokatlan csapatunkat. Jó lenne, ha ez nem csak a látványosságnak számító fekvőkerékpároknak, hanem a közlekedés valamennyi résztvevőjének kijárna már alapból!