Áprilisi Ambringa túra -- hegyi tagozat

Nemcsak annyiból állt ám a szombati Ambringa túra, amennyit Murla leírása és fényképei az alábbi bejegyzésben mutatnak! Ugyanekkor, lélekben Veletek együtt, de testben egy kissé távolabb zajlott a hegyi tagozat túrája, amelyen a rekuzás lehetséges határait feszegettem!
Korábban már említettem (március 12., Csúcskihívás), hogy egyesítettem két szenvedélyemet: a hegyi bringázást és a rekuzást: csatlakoztam az Európa 1000 kijelölt hegyi útját bejáró BIG mozgalomhoz (http://www.challenge-big.eu/), méghozzá azzal az elhatározással, hogy rekuval kapaszkodom fel a magaslatokra, megcáfolva a tévhitet, hogy csak síkvidéken jó a komfortbringa!
BIG-es alkalmi társammal, Szilágyi Andrással hajnali háromkor indultunk Budapestről autóval, és már reggel hétkor ott álltunk a Horvátországi Papuk hegység és Nemzeti Park szélénél, Slatinski Drenovac faluban, hogy felkapaszkodjunk mai első célpontunkra, a Nevoljas Pass hágóra (761 m). Az addig is borult égből ekkor zendített rá az eső, de hamarosan enyhe szitálássá változott, így a gépek összerakása után nekiindultunk a jó minőségű, murvás (makadám) erdei útnak. A felmenet 10,5 km, átlagos emelkedése 5 százalék, a legmeredekebb részeken 9 százalék.
Fantasztikus a táj! A csobogó patak feljebb vízesésként zuhog le egy magas sziklafalról, amelyet bizarr formációk tagolnak. Nem győztünk bámulni és fotózni! Kicsit följebb egy kiágazás visz Jankovachoz, amely egy néhány épületből és vendéglőből álló turistafogadó, a zuhatagot tápláló tó partján. Most néptelen és nyugodt volt a hely, csak minket várt.
Följebb egy háborús emlékmű jelzi, hogy közel a cél, már csak néhány kanyar, és a magaslaton állunk. Maga a hágó nem festői, erdőben van, a jutalomlátványt a felmenet szolgáltatta. A kicsit azért köves, helyenként rázós, és a nedvességtől csúszós úton óvatosan ereszkedtünk vissza a kocsihoz.
Innen megint négy keréken utaztunk Boszniába, ahol a Mrakovica (804 m)nevű magaslatot szándékoztunk megmászni, méghozzá nem a nagyon távoli, déli kezdőpontról, hanem észak felől, ahonnan makadám út vezet fel (rajthely: Gornji Podgradci, 22 km, maximális emelkedés 8 százalék). Na, itt aztán ki lehetett próbálni, mire képes a reku! Alul egy darabig még aszfaltburkolat van, de nagyon rossz állapotban, helyenként csak úgy nagyjából elterített zúzottkővel "javítva". Brutális! Feljebb változatos a terep: néhol egész jó murvás út, de hosszú szakaszokon kimondottan mély, süllyedős a talaj, másutt durva a kövezés, vagy éppenséggel tejeskávé-színű folyékony sárba mélyednek a keréknyomok. A junior korában országúti kerékpárbajnok András, aki már velem együtt 60 fölött jár, szépen haladt, én pedig az igazán nem ilyen mostoha viszonyokra tervezett Challenge Hurricane SL rekuval, ugyanúgy mentem, csapattam a sarat, lavíroztam a laza kövek között, mint ő! Méghogy nem hegyi gép a reku... Szemenszedett szamárság! Kettőnk között csak annyi volt a különbség, hogy én kényelmesen feküdtem, míg András a maga fakírbringáján tette ki fölösleges igénybevételnek magát.
Felértünk a csúcsra, ahol hatalmas emlékművet állítottak a fasizmus és az usztasák áldozatainak (a Titóék által, majd a délszláv-háborúban tömegesen meggyilkolt magyaroknak tudtommal nincs emlékhelyük sehol...). Majd jött a lemenet, síkos, rázós, változatos, de valamiért mindenütt izgalmas úton. Ez is sikerült baj nélkül, pedig néha megcsúszott egyszerre mindkét kerekem. András a vége felé beszedett egy első defektet, de jó kedvünket ez sem ronthatta el: két BIG-et teljesítettünk ma! Nem magas a csúcsuk, de alacsony a kiinduló pont is, Svájcban ugyanennyi kaptatással már egy neves, 2000 m fölötti hágó lehetne az ember trófeája. A reku pedig remekül bizonyított, de sokat áldozott érte szegény: úgy nézett ki a túra után, mintha bevakolták volna! Lesz dolga a benzinkútnál a vízsugaras mosónak... Befejezésül már csak haza kellett autózni. Éjfélre érkeztünk meg, közel ezer kilométernyi furikázás után, boldog fáradtsággal. Szép lehetett az Ambringa túra síkvidéki tagozata, de még szebbé teszi, hogy kiegészítette egy hegyi menet is! Gondolj nagyot -- think BIG!