A komlói út aljában hagytam a kocsit, onnan egy kis kitérő Kozármislenyhez (egy másik hóbortom, a szorgosan gyűjtögetett bringás GPS-nyomvonalak folytonossága érdekében), majd a harkányi út felől értem a belvárosba, ahol még tolni is kellett a bringát, mert nagy díszburkoló munkák folynak a Széchenyi téren és másutt. Készítettem néhány fotót, majd irány a szerpentin!
Túrám egyben bizonyíték a tévhitben szenvedőknek: nem igaz, hogy rekuval (fekvőbringa) nem jó emelkedőn menni. Tény ugyan, hogy nem lehet kiállni a pedálba, viszont a háttámla jóvoltából mégis nagy erő fejthető ki. Persze ettől függetlenül inkább egy jó könnyű áttételt pörgetek, a meredekebb részeken 8 km/óra a jellemző sebesség. Nem nagy, de nincs is kivel versenyezni… A lejtőkön viszont hasítok rendesen, kijön a reku csekély légellenállása, és az, hogy az alacsony súlyponthelyzet jóvoltából erősen lehet fékezni a kanyarok előtt. Nem egyszer mutat 60 fölött a műszer – nagyot nézhetett a teherautós, aki már az előzésemhez cihelődött, aztán egyszer csak elkezdett lemaradni...
A „855-ös BIG” teljesítéséhez elég lett volna visszagurulni a városba, de ez szóba se jöhetett! A túloldalon Abaliget felé száguldottam lefele – épp olyan kanyarok vannak arra, amelyeket jó gyorsan lehet bevenni a tükörsima aszfalton. Később, a Kishajmás utáni púpon, a vasúti felüljárónál, olyan szépen sütött a Nap, és olyan jó volt a száraz fű, hogy egy kis csoki elfogyasztása után jólesően szunyókáltam egy félórát. Szép az élet! A végén még egy kellemes kaptató Mánfától Árpádtetőig, majd újabb süvítés lefelé a hosszú egyenesben az autóig. 73 kilométerre jött ki az egész – jöhet a többi hegy, elsőként vasárnap Dobogókő, a BIG 25 éves jubileumán!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése