Spezi-Azub újdonságok

Ahogy korábbi bejegyzésemben említettem, az idei Spezi-n az egyik legtöbb újdonságot bemutató cég az Azub volt. Dacolva a válsággal és az elmúlt év egyéb nehézségeivel a csehek komoly fejlesztéseket valósítottak meg. Nézzük sorjában:

1, Kihozták az első Azub háromkerekűt, az Azub Eco trike-ot. Tavaly még csak a terveket mutatták meg nekem titokban, idén viszont már egy komoly izlandi tesztet követően a nagyközönségnek is bemutatták ezt a sok szempontból a Greenspeed GT sorozathoz hasonlító modellt. A hasonlóság egyben dicséretnek is vehető, hiszen sokan szeretnék, ha termékeiket egy lapon említenék az egyik legrégebbi és egyben az egyik legnevesebb trike gyártó sikeres sorozatával. Érthető persze a rokonság, hiszen pár éve még ők forgalmazták ezeket a fantasztikus termékeket.

Egy órára kölcsön is kértünk belőle egy példányt, hogy a kiállítástól némileg távolabb, a város egy csendesebb szegletében letesztelhessük és lefotózgathassuk. (A fenti fotón éppen azt szemléltetjük, hogy miképp lehet bedőlni a kanyarban egy trike-kal...) A tapasztalatok pozitívak voltak, Tamás rögtön bele is szeretett az Eco Trike-ba, mely három darab 20"-os kerekén könnyedén gördül, jól irányítható, kedvező a fordulóköre és egyszerű a ki- és beszállás, sőt még az ára is kedvezőnek mondható, hiszen csak 1690 Eur!

2, Elkészítették az Azub Eco 16"-os kerekű verzióját, melyet kifejezetten gyerekeknek illetve alacsony felnőtteknek ajánlanak, már 135 cm-es magasságtól.

3, A korábban maximum átlagos magasságú ember számára túl magas üléspozíciójú Max-nak szintén elkészítették a 26"-os helyett 24"-os kerékméretű változatát.

4, Komplettíroztak egy teljes üléssorozatot. Van ebben szinte minden, mi szem-szájnak kellhet, többek közt a szokásosnál könnyebb üvegszálas modell mellett kevláros illetve az igazi grammhuszároknak karbonos ülések. (Egyébként mindegyik kompozit ülésük nagyon kedvező súlyban a konkurensekhez képest.) Az Eco modellből ismert fémvázas, állítható hosszúságú ülés teszi teljessé a kínálatot.

5, Mindenféle rekus kerékszettet lehet rendelni mostantól tőlük, melyek ráadásul nem csak szépek, de könnyűek és erősek is. Nem ismerős a design egyetlen piros küllővel? :)

6, Végül bemutatták a koncepciójukat egy összecsukhatós és telós háromkerekűre vonatkozóan, mely pár perc alatt szétszedhető és egy utánfutóként kialakított bőröndben könnyű a szállítása is. A modell bíztatóan nézett ki, reméljük nem jön közbe semmi, sikerül megvalósítaniuk ezt a projektet is. (Ez a modell látszik a legfelső képen bal oldalon fekete színben.)
Ugye nem kevés, amit most produkáltak? Elismerésre méltó teljesítmény!

Pannonsolar siker a Széchenyi futamon

A hétvégén került megrendezésre a Széchényi futam, mely az alternatív meghajtású járművek versenye. A korábbi években is volt már fekvőbringás siker, így izgatottan vártuk az eredményeket. Idén még több kategóriára oszlott az egyre népesebb indulók mezőnye, így 12 gyorsasági és 8 hosszútávú versenyt láthatott a közönség.
Örömmel jelenthetem, hogy a napenergiával hajtott járművek között a Pannon Solar itt a blogban nemrég bemutatott velomobilja nyerte el az első helyet. Gratulálunk minden résztvevőnek, de Hangay Gábornak és Dóczy Palinak különösen!
Én személy szerint nagyon drukkolok nekik, hogy sikerüljön mihamarabb piacra dobniuk egy megfizethető árú, napenergiával táplált velomobilt, mely jól használható a hétköznapokban is. Talán ez lenne jövőre a Spezi legnagyobb újdonsága és egyben sikere!

SPEZI 2010 beszámoló

Örömmel jelentem, hogy a különleges kerékpárok legnagyobb európai kiállítása, a Spezi továbbra is fejlődik, növekszik!
Pont öt éve voltam először itt, és azóta nem hagytam ki egyetlen évet sem, hogy megnézzem a fekvőkerékpárok, összecsukható bringák, tandemek, elektromos bicajok és egyéb furcsaságok kavalkádját, ahol a legújabb és a legfuturisztikusabb termékek mellett megtekinthető rengeteg különlegesség, egyedi megoldás is. A legelterjedtebb modellek mellett láthatók itt csupán pár darabos induló szériában gyártott, sőt még csak prototípusnak számító termékek is, na meg persze rengeteg házilagos eszkálmány.
5 év már elég idő ahhoz, hogy az ember megállapíthassa valaminek a tendenciáját, és szerencsére a Spezi esetében határozottan látható a fejlődés, melyet még a gazdasági válság sem tudott megállítani. Évről-évre több a kiállító, nagyobb a kiállítási terület, több a látogató, és a színvonal is egyre jobb. Ami változatlan, az a vidám hangulat és a barátságos légkör. Jó itt lenni, mert itt még közvetlenebbek az emberek, tudnak lelkesedni, érezni az emberi kreativitást, azt a gyermeki játékosságot, mely annyi örömöt képes adni. Kap is belőle rendesen a látogató!
Aki egyébként nem tudná, a SPEZI Németországnak nagyjából a földrajzi középpontjában, Germersheim városkában kerül minden év április utolsó hétvégéjén megrendezésre. A látogatók két napon át, 3 csarnokban plusz az elmúlt két évben már egy kerítéssel lezárt nagy szabadtéri területen csodálhatják meg a legkülönfélébb különleges kerékpárokat, köztük fekvőbringákat és fekvőtringákat (rekumbens), összecsukható bicajokat (folding), tandemeket, burkolt fekvőket (velomobil), elektromos rásegítéses kerékpárokat (pedelec) valamint szállító járgányokat és egyéb érdekességeket.
A rendezvény színhelyén szintén szabadtéren kerül mindig kialakításra egy tesztpálya, ahol rengeteg gyári modellt lehet kipróbálni. Ide igazolvány leadásával lehet jelentkezni, bejutás pedig félóránként szervezett formában történik, így a csoportok közötti csere idejének levonásával kb 25 perc áll rendelkezésre, hogy mindenki annyi bringát próbáljon ki, amennyit szeretne, illetve amennyit tud. Idén egyébként a tesztpálya tekintetében volt a legjelentősebb változás, ugyanis áthelyezték egy másik helyszínre, így jelentősen megnőtt a befogadóképessége. Először örültem ennek a változásnak, de aztán rájöttem, hogy a régi pálya sarkában lévő oszlopcsarnok kicsit hiányzik számomra, ugyanis a sűrűn elhelyezett oszlopok között szlalomozva jól le lehetett tesztelni az egyes gépek irányíthatóságát, az új pályán viszont hasonló kialakítás nem állt rendelkezésre, itt egyszerűen csak körben lehetett haladni, de azt viszont sokkal hatékonyabban és a kezdők számára biztonságosabban.
Sok egyéb figyelemre érdemes eseményt is szerveznek, például előadásokat és szombaton trike versenyt, vasárnap pedig gyermek játszóparkot, így mindenki találhat a maga és a családja számára szórakozási lehetőséget.
Kérdés persze, hogy mégis merre tart ez az iparág, milyen tendencia olvasható ki a bemutatott rengeteg termékből?
Megállapítható, hogy egyre jobban nyílik az olló, egyre nagyobbak a különbségek. Míg a komolyabb, felkészültebb gyártók egyre kifinomultabb, egyre jobb, egyre szemet gyönyörködtetőbb új termékekkel lépnek piacra, addig néhányan még mindig szinte ugyanazokat a modelleket próbálják eladni, mint 4-5 éve. Valamennyire érezni lehetett azért itt is a válságot, mert talán kicsivel kevesebb volt az újdonság, de azért így is volt min ámulni. Két céget külön kiemelnék, az Azub-ot és az ICE-t, ők ugyanis most rengeteg újdonságot mutattak be.
Ha a fejlesztési irányokat nézzük, bizonyos tendenciák is egyre hangsúlyosabbakká válnak az évek során. A korábbi évek egyre jobban erősödő háromkerekű vonulata mellett idén két terület fejlődött a legjobban, az egyik a velomobiloké, a másik pedig az összecsukható bringáké.
A velomobilok vonatkozásában nem is az új modellek száma a jelentős (bár abból is volt pár), hanem a kiállításon való jelenlétük számossága. Míg évekkel ezelőtt csak pár darabbal lehetett találkozni, most szinte tömkelegével bukkantak fel mind a standokon, mind a kiállítás parkolóiban, vagy a környék útjain. Most először még a tesztpályára is kivittek egyet, természetesen gyorsan ki is próbáltam...
Az összecsukhatóság, illetve a kedvezőbb szállíthatóság az utóbbi években gyűrűzött be mint szempont a fekvők világába. Először érthető módon a háromkerekűek lettek egyre nagyobb számban összecsukhatóak, hiszen ezek alapállapotban lényegesen több helyet igényelnek. A kétkerekűek esetében voltak ugyan bíztató próbálkozások (pl. HP-Velotechnik Grasshopper), de eddig igazából csak a fronthajtásúaknál sikerült jól megoldani a feladatot. Az általunk forgalmazott TW-Bents Cobra volt eddig talán a legjobb a kategóriában, viszont most az Optima bemutatott egy rendkívül ígéretes modell protoverzióját, mely ötletes megoldásával forradalmasíthatja ezt a területet a jövőben.
A további részletekről az elkövetkező napokban igyekszem majd beszámolni, addig is türelmet kérek, mert az általunk készített közel 1600 kép feldolgozása, rendszerezése, valamint az élmények szavakba rendezése eltart egy ideig...

Benne leszünk a Hálózat TV-ben!

A következő héten a Hálózat TV-ben fogunk szerepelni. Először április 26-án adják le 17 órakor a Stílus magazint, amiben benne lesz a pár napja nálunk készült fekvőkerékpárokat bemutató riport.
Mivel a héten - ha jól tudom - még több alkalommal is adásba kerül majd ugyanez az anyag, így aki hétfőn nem tudja megnézni, még lehetősége lesz máskor is bepótolni ezt a kihagyhatatlan műsort. :)
És hogy miről lesz még benne szó?
Kedvcsinálónak idézet a műsorfüzetből:

"A következő Stílus magazinból kiderül, hogyan kelthetjük életre bőrünket természetes kollagénnel. Szépségklinikánkon különböző arcfiatalító eljárásokkal ismertetjük meg önöket, majd három kerékre pattanunk, és hanyatt fekve nézzük a bikinis lányokat, akik a 2010-es kollekcióban léptek a kifutóra."

Challenge ismét új árlistát adott ki

Ahogy sejteni lehetett, a Challenge áremelés nem áll meg a kétkerekűinél. Ma reggel kaptam meg a kibővített új árlistájukat, melybe immár a trike-jaik is belekerültek, illetve pár egyéb apróság is változott. Letölthető ide kattintva.

Magyar napcellás velomobil

Múlt hétvégén bemutatták a Construmán, most hétvégén pedig a Széchenyi futamon indul a Pannonrider második generációs mintadarabja. Aki nem ismerné, ez egy elektromotorral felszerelt hazai gyártású velomobil, mely nem csak a konnektorból tölthető, hanem a nap energiáját is képes felhasználni a burkolatán lévő napcellák segítségével, így rendkívül környezetbarát, praktikus és takarékos.
Az első verzió még tulajdonképpen működési tesztmodell volt, melyet egy KMX-re építettek, de már az is kiemelt figyelmet és érdeklődést vívott ki magának és lelkes (és nagyon szimpatikus) alkotóinak. A mostanit viszont komoly fejlesztési munkával maguk építették az alapoktól nagyjából 1,5 év alatt. Közben volt alkalmam rövid távon kipróbálni többször is, és érezhető a fejlődés. Ha pedig valamikor esetleg kölcsönadják egy hétre, örömmel írnék róla bővebben is.

További információk a honlapjukon, ahol bepillantást engednek szimpatikus filozófiájukba és a koncepció testet öltésének folyamatába is.
Izgatottan várom a továbbiakat, és mivel én már láttam a következő verzió fantasztikus formaterveit is, kezdek gyűjtögetni a megrendelésére...

Nagy vértesi túra

Nemrég érkeztünk vissza a Vértesből az első kihelyezett Ambringa-túráról. Ezek a túrák hosszabb távúak, több és komolyabb emelkedőkkel tarkítottak, ezért az eddigiekkel szemben kifejezetten a tapasztalt rekusoknak szervezzük.
Ma heten jöttünk össze hogy egy jót tekerjünk együtt a Vértes lankái között, ahol pár hete már tettünk egy kellemes túrát a Pupuval. Az idő kegyes volt hozzánk és mivel minden nagyon jól alakult, a csapat úgy döntött, hogy a nagyobb, 80 km-es kört tesszük meg. A továbbiakról szavak helyett beszéljenek a képek:

Íme további videók:

SPEZI 2010.04.24-25.

Már csak pár napot kell aludni és Germersheimben (Németország) megnyílik a különleges kerékpárok legnagyobb európai kiállítása, a SPEZI.
Itt szinte minden jelentős gyártó kiállít az öreg kontinensről, így nekünk is szinte kötelező elmennünk. Idén is lesz pár újdonság és én már előre félek, hogy megint milyen új termékbe fogok beleszeretni...
További információk ide kattintva.

Carbonrecumbent

Mióta beindítottuk az Annyira Más Bringaboltot, hogy megismertessük a fekvőkerékpárokat a régióban, azóta mi sem bizonyítja jobban az elért eredményeinket, minthogy egyre többen gondolkodnak rajtunk kívül is a rekumbensek hazai gyártásában. A többség persze legfeljebb magának próbál összehozni több-kevesebb sikerrel valamilyen megoldást, de akadnak olyanok is, akik üzleti lehetőséget is látnak gyártás elindításában.
A legnagyobb gondot jelenleg az jelenti, hogy megfelelő minőségű hazai gyártás komolyabb volumen hiányában nem tud jelentősen csökkenteni az árszinvonalon a fémvázas kerékpárok esetében, ezért egyesek inkább a karbonnal próbálkoznak. Ez az anyag könnyebb vázak készítését teszi ugyan lehetővé, így versenyzésre orientált modellek esetében különösen előszeretettel alkalmazzák, azonban árnyoldala a jelentősen nagyobb munkaráfordítás miatti magas ár, valamint az elkészült váz sérülékenysége. A külföldi árak nagyon magasak, ami talán adhat némi piaci teret egy ilyen vállalkozásnak. Ezt próbálja kihasználni az új hazai rekugyártó, a Carbonrecumbent.
A balatonparti székhelyű műanyagfeldolgozással foglalkozó Szatuna Kft. az idei nyártól próbálja majd előremozdítani a magas kategóriájú rekumbens kerékpárok piacát itthon és külföldön egyaránt. A nagyközönség előtt először a németországi Spezi kiállítás keretein belül mutatják be modelljeiket egy két napos rendezvényen, majd remélhetőleg itthon és külföldön is egyre több magyar gyártmányú karbon fekvőkerékpár talál gazdára.
A cégnél minden modellből legalább egy kerékpár csak tesztelés céljából van fenntartva, minden kedves érdeklődőt szeretettel várnak, ha valaki ki szeretné őket próbálni. A kerékpárok vázszettként és kompletten is rendelhetőek, illetve érdekesség, hogy egyedi kerékpárok gyártását is vállalják, amiket a megrendelő az interneten elképzelése szerint építhet össze.
További info a honlapjukon.

Miért jó egy trike?

Hát nem csak azért, mert akár 1109 km-t meg lehet tenni vele egy nap alatt... :)
Egyesek rengeteg okot találtak rá, íme a 428. ok, amiért ők szeretik:

1109 km 24 óra alatt!

Az ausztrál Jeff Nielsen megdöntötte a 24 órás szárazföldi csúcsot, ráadásul nem kétkerekű, hanem háromkerekű (természetesen burkolt) modellel!

A felkészülés folyamán azt vették ugyanis észre, hogy mikor háromkerekűvel hajt, ugyanazon teljesítmény leadásakor sokkal alacsonyabb szinten maradt a pulzusa, mint kétkerekűvel, vélhetően azért, mert nem kellett az egyensúlyozásra figyelmet és energiát pazarolnia. Ebből arra következtettek, hogy bár egy trike-nak kicsit nagyobb a légellenállása, mégis megérheti hosszabb távon, ha erre a kedvezőbb terhelésre alapoznak a rekord kísérletben. Megépítettek az "A lil Overzealous" nevű keskeny, könnyű burkolt gépet (mindössze 17,3 kg!), melynek szélessége mindössze 580mm, magassága 870 mm, és hossza 2680 mm. Az alapja az alábbi képeken látható:A tervük bevált és az amatőrnek számító Jeff magasan (40km-rel) megdöntötte a korábbi 1069 km-es rekordot az 1109 km megtételével, mellyel egyébként az 1000 km-es távon is csúcsot döntött.
Gratulálunk!

Íme egy kis ízelítő az eseményről, illetve hogy miképp látták el étellel itallal a versenyzőt:

Rekuval munkába - rap

Áprilisi Ambringa túra -- hegyi tagozat

Nemcsak annyiból állt ám a szombati Ambringa túra, amennyit Murla leírása és fényképei az alábbi bejegyzésben mutatnak! Ugyanekkor, lélekben Veletek együtt, de testben egy kissé távolabb zajlott a hegyi tagozat túrája, amelyen a rekuzás lehetséges határait feszegettem!
Korábban már említettem (március 12., Csúcskihívás), hogy egyesítettem két szenvedélyemet: a hegyi bringázást és a rekuzást: csatlakoztam az Európa 1000 kijelölt hegyi útját bejáró BIG mozgalomhoz (http://www.challenge-big.eu/), méghozzá azzal az elhatározással, hogy rekuval kapaszkodom fel a magaslatokra, megcáfolva a tévhitet, hogy csak síkvidéken jó a komfortbringa!
BIG-es alkalmi társammal, Szilágyi Andrással hajnali háromkor indultunk Budapestről autóval, és már reggel hétkor ott álltunk a Horvátországi Papuk hegység és Nemzeti Park szélénél, Slatinski Drenovac faluban, hogy felkapaszkodjunk mai első célpontunkra, a Nevoljas Pass hágóra (761 m). Az addig is borult égből ekkor zendített rá az eső, de hamarosan enyhe szitálássá változott, így a gépek összerakása után nekiindultunk a jó minőségű, murvás (makadám) erdei útnak. A felmenet 10,5 km, átlagos emelkedése 5 százalék, a legmeredekebb részeken 9 százalék.
Fantasztikus a táj! A csobogó patak feljebb vízesésként zuhog le egy magas sziklafalról, amelyet bizarr formációk tagolnak. Nem győztünk bámulni és fotózni! Kicsit följebb egy kiágazás visz Jankovachoz, amely egy néhány épületből és vendéglőből álló turistafogadó, a zuhatagot tápláló tó partján. Most néptelen és nyugodt volt a hely, csak minket várt.
Följebb egy háborús emlékmű jelzi, hogy közel a cél, már csak néhány kanyar, és a magaslaton állunk. Maga a hágó nem festői, erdőben van, a jutalomlátványt a felmenet szolgáltatta. A kicsit azért köves, helyenként rázós, és a nedvességtől csúszós úton óvatosan ereszkedtünk vissza a kocsihoz.
Innen megint négy keréken utaztunk Boszniába, ahol a Mrakovica (804 m)nevű magaslatot szándékoztunk megmászni, méghozzá nem a nagyon távoli, déli kezdőpontról, hanem észak felől, ahonnan makadám út vezet fel (rajthely: Gornji Podgradci, 22 km, maximális emelkedés 8 százalék). Na, itt aztán ki lehetett próbálni, mire képes a reku! Alul egy darabig még aszfaltburkolat van, de nagyon rossz állapotban, helyenként csak úgy nagyjából elterített zúzottkővel "javítva". Brutális! Feljebb változatos a terep: néhol egész jó murvás út, de hosszú szakaszokon kimondottan mély, süllyedős a talaj, másutt durva a kövezés, vagy éppenséggel tejeskávé-színű folyékony sárba mélyednek a keréknyomok. A junior korában országúti kerékpárbajnok András, aki már velem együtt 60 fölött jár, szépen haladt, én pedig az igazán nem ilyen mostoha viszonyokra tervezett Challenge Hurricane SL rekuval, ugyanúgy mentem, csapattam a sarat, lavíroztam a laza kövek között, mint ő! Méghogy nem hegyi gép a reku... Szemenszedett szamárság! Kettőnk között csak annyi volt a különbség, hogy én kényelmesen feküdtem, míg András a maga fakírbringáján tette ki fölösleges igénybevételnek magát.
Felértünk a csúcsra, ahol hatalmas emlékművet állítottak a fasizmus és az usztasák áldozatainak (a Titóék által, majd a délszláv-háborúban tömegesen meggyilkolt magyaroknak tudtommal nincs emlékhelyük sehol...). Majd jött a lemenet, síkos, rázós, változatos, de valamiért mindenütt izgalmas úton. Ez is sikerült baj nélkül, pedig néha megcsúszott egyszerre mindkét kerekem. András a vége felé beszedett egy első defektet, de jó kedvünket ez sem ronthatta el: két BIG-et teljesítettünk ma! Nem magas a csúcsuk, de alacsony a kiinduló pont is, Svájcban ugyanennyi kaptatással már egy neves, 2000 m fölötti hágó lehetne az ember trófeája. A reku pedig remekül bizonyított, de sokat áldozott érte szegény: úgy nézett ki a túra után, mintha bevakolták volna! Lesz dolga a benzinkútnál a vízsugaras mosónak... Befejezésül már csak haza kellett autózni. Éjfélre érkeztünk meg, közel ezer kilométernyi furikázás után, boldog fáradtsággal. Szép lehetett az Ambringa túra síkvidéki tagozata, de még szebbé teszi, hogy kiegészítette egy hegyi menet is! Gondolj nagyot -- think BIG!

Áprilisi Ambringa túra képekben

Az idei első "igazi" Ambringa túra az időjósok előrejelzéseit szerencsére csak részben igazolta. Valóban nagyon erős volt a szél (mely mint tudjuk, a bringásoknak mindig szemből fúj), a hőmérséklet sem volt banánérlelő, viszont legalább nem áztunk meg! Egyszer ugyan a tahitótfalui cukrászdánál beijesztett, elkezdett cseperészni, de miután felvettem "esőriasztó" sárga mellényemet, 200 m-en belül elállt...
Sőt, hamarosan a nap is kibújt a felhő mögül, még kellemesebbé téve a hazautat. Bár csak visszafelé jutott eszembe, hogy elfelejtettem fotózni, de a továbbiakról íme pár kép, melyek vélhetően többet érnek rengeteg szónál:

Egy kis rejtvény: Hány különbség van az előző és ezen kép között? :






Köszönöm mindenkinek, aki eljött, jó volt együtt tekerni és egy kicsit beszélgetni Veletek!