Hétfő este felhívott Pupu és elcsábított egy keddi tekerésre a Pilisbe. Eleinte bizonytalan voltam, hiszen a feladataimmal elég nagy lemaradásban voltam, de mivel már régen nem bringáztam amolyan igazit, túl erős volt a kísértés, nem tudtam ellenállni.
Kedden reggel végül Pupuhoz képest igencsak későn, kilenc óra után pár perccel indultunk a szentendrei Skanzen mellől. Ő az új kedvencével, a Rans F5-tel jött, én pedig ismét a Fujinomra csücsültem. A kinézett útvonal a kedvenc edzőköre volt, mely a gpsgames honlapon részleteiben is megtekinthető "Pedálozz" néven.
Az útvonal nem mondható könnyűnek, kezdőknek nem ajánlanám. Bár csak 80 km hosszú, de közben 1400 m szintemelkedést is le kell kűzdeni, ami néhol nem gyerekjáték. Az egész kicsit olyan volt, mintha a kitalálója (ki lenne más, ha nem Pupu...) azt tekintette volna legfőbb szempontnak, hogy miképp tudná a legrövidebb távon, a legkevésbé forgalmas, de aszfaltozott utakon a legtöbb csúcsot meghódítani a legalacsonyabb pontokról indulva. Sík szakaszra rendkívül ritkán tévedtünk, végig vagy felfelé izzadtunk, vagy lefelé száguldoztunk. Ennek megfelelően számtalanszor átöltöztünk, hiszen míg felfelé egyetlen könnyű réteg is bőven elég volt, addig az árnyasabb részeken lefelé robogva már szinte téli öltözetet igényelt a tempó.
Ezzel együtt a túra elképesztően jó volt! A nap gyönyörűen sütött, az erdő fantasztikus szinekben pompázott, a Pilis pedig hozta a változatos és igéző formáját. A túra ráadásul nagyrészt forgalomtól lezárt erdészeti, de egész jó minőségű aszfaltos utakon vezetett, ilyenkor békében haladhattunk akár egymás mellett is.Útközben alkalmam nyílt pár ládarejtést is felkutatni (akinek ez nem mond semmit, annak ajánlom a geocaching vagy a gpsgames honlapokat), melyből az egyiknél majdnem beleestem a patakba a csúszós sziklákon...
Nagyon jól éreztem magam, és bár eleinte erős lelkiismeretfurdalásom volt, hogy nem dolgozom, ezen pár km megtétele sokat segített. Végülis ezek az élmények adják a legtöbb örömöt, vétek kihagyni az ilyen alkalmakat! Hálásan köszönöm Pupunak, hogy kimozdított!
Ajánlom mindenkinek ezt a túrát, biztos senki nem fogja megbánni!
Az útvonal nem mondható könnyűnek, kezdőknek nem ajánlanám. Bár csak 80 km hosszú, de közben 1400 m szintemelkedést is le kell kűzdeni, ami néhol nem gyerekjáték. Az egész kicsit olyan volt, mintha a kitalálója (ki lenne más, ha nem Pupu...) azt tekintette volna legfőbb szempontnak, hogy miképp tudná a legrövidebb távon, a legkevésbé forgalmas, de aszfaltozott utakon a legtöbb csúcsot meghódítani a legalacsonyabb pontokról indulva. Sík szakaszra rendkívül ritkán tévedtünk, végig vagy felfelé izzadtunk, vagy lefelé száguldoztunk. Ennek megfelelően számtalanszor átöltöztünk, hiszen míg felfelé egyetlen könnyű réteg is bőven elég volt, addig az árnyasabb részeken lefelé robogva már szinte téli öltözetet igényelt a tempó.
Ezzel együtt a túra elképesztően jó volt! A nap gyönyörűen sütött, az erdő fantasztikus szinekben pompázott, a Pilis pedig hozta a változatos és igéző formáját. A túra ráadásul nagyrészt forgalomtól lezárt erdészeti, de egész jó minőségű aszfaltos utakon vezetett, ilyenkor békében haladhattunk akár egymás mellett is.Útközben alkalmam nyílt pár ládarejtést is felkutatni (akinek ez nem mond semmit, annak ajánlom a geocaching vagy a gpsgames honlapokat), melyből az egyiknél majdnem beleestem a patakba a csúszós sziklákon...
Nagyon jól éreztem magam, és bár eleinte erős lelkiismeretfurdalásom volt, hogy nem dolgozom, ezen pár km megtétele sokat segített. Végülis ezek az élmények adják a legtöbb örömöt, vétek kihagyni az ilyen alkalmakat! Hálásan köszönöm Pupunak, hogy kimozdított!
Ajánlom mindenkinek ezt a túrát, biztos senki nem fogja megbánni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése