Talán az első alkalom volt, hogy pontosan, időben tudtunk indulni fél háromkor. Ez leginkább annak volt köszönhető, hogy mindenki időben érkezett a túrára. Többen már 11 körül megjöttek, délre pedig már minden rekubérlő javában próbálgatta a fekvőjét. Olyan is volt, aki a próbák végére megváltoztatta a választását, és másik fekvő mellett döntött.Az idő most kissé bizonytalankodott, koradélután már úgy tűnt, hogy esőt is fogunk kapni a nyakunkba, vagy fekvősen nézve a hasunkra. Szerencsére végül megkegyelmeztek nekünk az égiek és csak a széllel kellett megbírkóznunk, ami egy rekus számára alapvetően kisebb probléma...
Tizenketten jöttünk össze, és a kívánságnak megfelelően végül most is észak felé indultunk. A leányfalui kompnál lévő büfénél volt ismét az első megállónk, ahol ettünk-ittunk egy keveset. A büfénél várakozók között szokás szerint sikert arattunk bringáinkkal, sőt most egy hölgy rögtön ki is szerette volna próbálni a fekvőzést. Kis segítséggel ment egy keveset, bár elég rossz terepet választott, mivel az ottani mély murvában nehezen tudott boldogulni. 
Itt egyébként én is kihasználtam az időt és kipróbáltam egy általam eddig csak az internetről ismert fekvőt, a Lightning Phantom-ot. Jó kis gépnek tűnik, jellegében a Rans V-rex-hez, illetve a TW-Bents Action-plus-hoz hasonló. A kormánya tipikus Lightning, az ülése úgyszintén. Nekem kicsit túl zárt a hajtási pozíciója, túl ülős, de ez nyilván ízlés és megszokás kérdése is. Köszönet a próbáért Balázs Péternek!
Itt egyébként én is kihasználtam az időt és kipróbáltam egy általam eddig csak az internetről ismert fekvőt, a Lightning Phantom-ot. Jó kis gépnek tűnik, jellegében a Rans V-rex-hez, illetve a TW-Bents Action-plus-hoz hasonló. A kormánya tipikus Lightning, az ülése úgyszintén. Nekem kicsit túl zárt a hajtási pozíciója, túl ülős, de ez nyilván ízlés és megszokás kérdése is. Köszönet a próbáért Balázs Péternek!
További uticélnak Dunabogdányt választottuk, mivel arrafelé nemrég adtak át egy barátságos kerékpárutat. A 11-es útra kicsit lassan sikerült felkeverednünk, mivel egy végtelennek tűnő esküvői kocsisor és a mély murvás becsatlakozás megnehezítette a dolgunkat. Mikor végre felkanyarodtunk, nem is jöttünk le róla egyhamar, hiszen a tahitótfalui híd után is kellett még tekernünk pár percet, mire rátaláltunk az új bringaút elejére. (Nehéz néha megérteni, hogy miért nem lehet gyorsabb ütemben elérni, hogy a legforgalmasabb kerékpáros területeken végre összefüggő kerékpáros úton lehessen haladni, ne kelljen szakaszonként felmenni az autók közé a főútra. Azért én bizakodó vagyok, csak már jó lenne pár évvel előrébb lenni ebben a kérdésben.)Az átadott új kerékpárút már az új EU szabvány szerint készülhetett, mert jó minőségű, széles. 
Egy idő után ráadásul a Duna menti árnyas fák között halad, így még hangulatosabb. 
Sajnos nem élvezhettük hosszan, mert Dunabogdányban hirtelen véget ér, de már ebből is sejthető, hogy mennyire jó lesz majd egyszer a Duna forrásától hazánk déli határáig végig kerékpárúton tekerni!
Visszafordulás után kissé szétszakadt a társaság, így Szentendrén a Szamos cukrászdába csak a csapat fele állt meg egy kis nassolásra, a többiek lemaradtak a jóról. 
Hazafelé új utat választottunk, a 11-es út Duna felöli oldalán maradtunk egész Kalászig. Ez az út ugyan kellemes lesz mire végre elkészül, most azonban még a minősége finoman szólva hagy némi kívánnivalót... Átvergődtünk azért a millió kátyún, bukkanón, gödrön, majd az ártéri rész után a Metro áruház melletti felüljárón keresztül érkeztünk vissza a bolthoz valamivel 7 óra után. 
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése