Hosszútávú bringázás

Az ember nem is tudja igazán elképzelni, hogy milyen a hosszabb távú bringázás, mindaddig, míg ki nem próbálja. Van persze róla némi elképzelése, hogy milyen lehet 300-400-500 vagy még több km-t egyhuzamban lenyomni, de állítom, hogy az elképzelés és a valóság között elég nagy a különbség, legalábbis én így tapasztaltam.

15-20 órán keresztül nyomni a pedált még akkor sem egyszerű, ha visszafogottan tesszük. Azt hihetnénk, hogy 20 km/h átlag nem olyan sok, nem olyan nehéz, még akkor sem, ha 300-400 km távon kell ennyit teljesíteni. Hiszen milyen könnyen, milyen lazán lehet ennyivel haladni! Ez az első csapda, hiszen jóval többel kell ehhez tekerni, kb 25 km/h tiszta átlagsebességgel, hogy az állásidőkkel együtt kijöjjön a 20 km/h. Ez pedig már közel sem olyan egyszerű ilyen hosszan, ráadásul csomagosan. Mert hát ilyen távra az ember már nem indulhat el felelőtlenül, kellenek szerszámok, pótbelsők, némi étel, ital, esőkabát, meleg ruházat, éjszakai tekeréshez való lámpa, stb. Ráadásul az igazán hosszú távok esetében, mikor 15-20 óránál többet megy a bringás egyhuzamban, sok elektronikai eszköz kapacitása nem elegendő. Ilyenkor már elég hosszúak az éjszakák ahhoz, hogy a legtöbb lámpa 6-7 órás tudása kevés legyen. Márpedig nem túl kellemes éjszaka 2-3 óra körülre sötétbe fordulni, mikor még a napfelkeltéig várnunk kell 4 órát...

De hasonló a helyzet a GPS vagy az MP3 lejátszók esetében is, melyek szintén nem bírnak ki 20-30 óra használatot rásegítés vagy elemcsere nélkül.
Hogy miért említem most ezt?
Pupuval elhatároztuk, hogy a Race Across America mintájára megvalósítjuk a Race Across Hungary-t. Magyarán országunk legnyugatibb végétől (Szentgotthárd-Rábafüzes) a legkeletibb településig (Tiszabecs) egyhuzamban végigtekerünk a jövő héten. Ez kb 650-670 km lesz, a választott útvonal függvényében, ami már nagyon nem gyerekjáték. Hogy mennyire nem, abból az utóbbi héten kaptam némi ízelítőt, mikor határaim feszegetése, illetve edzettségem növelése érdekében két komolyabb túrát teljesítettem. Vasárnap 2 rekus barátommal eltekertünk Győrbe, majd onnan vissza (kb 320 km), tegnap pedig egymagam vágtam neki egy Budakalász -Pozsony-Budakalász távnak. Amit közben átéltem/tapasztaltam, az még jobban növelte tiszteletemet Pupu teljesítménye iránt! Le a kalappal előtte!
Sokat tanultam ezekből a túrákból, és sok kérdést fel is vetett bennem. Azt gondoltam például, hogy ha 200 km-es Tour de Pelso-t 32 km/h-s átlaggal tudtam teljesíteni, akkor 3-400 km kényelmes tempóban nem lesz olyan nagy gond. Hogy mekkorát tévedtem!
12:50-kor indultam tegnap Budakalászról, kb 7 kg csomaggal felpakolva, a Challenge Fujin-nal. Az első 2-3 óra még nem probléma, legfeljebb azt tapasztalja meg az ember, hogy hiába teker 25-30 km/h-val, a sok szinte észrevétlenül rövidnek tűnő megállás miatt, alig haladtam 20 km-nél többet óránként. Az energiaszeletek, csokik, édes péksütik, csak ideig-óráig jók, utána nekem már hányingerem támadt tőlük és valami sósra vágytam. Inni is ittam rengeteget a 28 fokos hőségben, főleg mert a nap pont merőlegesen sütött le fekvő testhelyzetemre... A sok folyadékbevitel aztán "kivitelt" is szükségessé tett, de ezt legalább össze tudtam kötni - legalábbis a gyönyörő Dunakanyarban - némi fényképezéssel. Mire Győrbe értem, már elkezdett sötétedni, jöhetett a lámpák használati tesztje. Ezekből kétfélét is vittem magammal, egy Busch&Müller Ixon IQ Speed-et és egy házi gyártmányt, melyhez több aksim is van, így jobban bíztam benne, hogy végigbírja az éjszakát. (Meglepetésemre az Ixon is végignyomott 12 órát, melynek javarészén teljes fényerővel üzemelt.)
Az éjszaka egyébként egész meleg volt, alig kellett beöltöznöm, csak kartyűimet és a világító mellényt vettem fel, ez is tökéletesen elég volt, köszönhetően a felhős égboltnak, ami megőrízte a nappali hőség nagy részét. Itt kell megjegyeznem Öttevény település élelmiszerboltosának kedvességét, aki lehetővé tette, hogy a felöltözés előtt a kerti csapjánál némileg megmosakodhassak, sőt még papír törlőkendőkkel is ellátott. Köszönöm neki ezúton is!
Bár kifelé végig valamennyire szembeszelem volt, Mosonmagyaróváron olyan viharos szél fogadott hirtelen, melynek köszönhetően csak 15-18 km/h-val tudtam haladni. Negyed 11-kor léptem keltem át a határon. Megdöbbentő volt a különbség ismét a szlovák és a magyar felelősök kerékpárhoz való hozzáállása között. Míg itthon az alsórendű 150-es úton is láttam kerékpárosokat kitiltó táblát, szomszédainknál még a Pozsony bevezető szakaszán lévő többsávos út szélén is közlekedhettem bátran. (Vagy legalábbis nem vettem észre ezt tiltó táblát, pedig néztem!)
11 után pár perccel döntöttem úgy Pozsonyban, hogy itt az ideje visszafordulni. Egyrészt már majdnem 220 km-t tettem meg eddigre, másrészt az út felvezetett egy hídra, melyről a kerékpárosok le voltak tiltva. Készítettem hát egy képet a kivilágított várról és elindultam hazafelé. Sajnos egy idő után már nem volt olyan erős a szél, mint ami ellen kifelé kűzdöttem, de ennek nyilván az is volt az oka, hogy a szél esőbe torkollott, így Magyarországra visszaérve jól eláztam. Mikor elérkeztem az első komolyabb mélypontomhoz, már kb 250 km volt a lábamban. A következő kritikus szakasz éjjeli fél 4 és 4 között volt, amikor majdnem elaludtam és elkezdtem csalinkázni az úton. Kénytelen voltam egyrészt jobban megnyomni a tempót, másrészt közel teljes hangerőn hallgattam a fülesemmel zenét, melynek a szövegét is tudva, hangos énekléssel próbáltam ébren tartani magamat. Hát nem volt egyszerű, ráadásul 3 órával később, már napfelkelte után újból megtámadták a szememet a mázsás súlyok. (Ekkor viszont már lakott területen haladtam, így az éneklést is szüneteltetnem kellett...)
A tiszta átlagsebességem is fokozatosan csökkent a félúti 24,7-ről, pedig némi hátszél is besegített. Mikor már kellően elfáradtak izmaim és a fáradtság minden jele jelentkezett rajtam, eszembe jutott, hogy Pupu Red Bull-lal segítette át magát a nehezén. Bementem hát a következő benzinkútra, hogy kapjak némi "szárnyat". A hatás érdekes volt, szinte azonnal feldobott, a sebességem megnőtt 6-8 km/h-val. Elégedett voltam, de sajnos még a feketeleves csak ezután érkezett! Kb 20 perc elteltével amilyen gyorsan felpörgetett, olyan gyorsan elmúlt a hatása. Ráadásul nem csak elmúlt, sokkal inkább kiszívott belőlem minden energiát és én ott álltam, mint a Duracell nyuszi, akiből kilopták az elemeket!
Nem volt mit tenni, mert már a combom is erősen érezte a terhelést. Megálltam pihenni és egyben megettem egy pogácsát és egy banánt reggeliként. Ekkor 360 km-nél jártam és kicsit nehéznek tűnt elképzelni, hogy miképp fogom hazáig bírni. Az emberibb táplálék azonban megtette hatását. Fokozatosan visszanyertem erőmet és Esztergomtól már ismét jó tempóval voltam képes haladni. Végül 21 órával az indulássom követően, 440,1 km megtétele után visszaértem a bolthoz, még annak nyitása előtt. Igaz kimerülten, rettentően fáradtan, robotzsaru mozgással, de boldogan, hogy sikerült.
Csak azt nem tudom, hogyan fogom tudni jövő héten megtenni ennek a másfélszeresét!