A "Last minute" túraként bejelentett kerekezésünkre a szokásosnál kevesebben jöttek el, csak heten voltunk, viszont nem gonoszok...
(Sajnos képeket nem készítettem, mert nem vittem fényképezőgépet. A fenti kép a Digicart vonatkozó albumából van.)
A csapatban a cseh rekus találkozós különítményen és egy törzstúrázónkon kívül egy érdekes jármű készítői is részt vettek. Ez a Pannonrider, mely napelemmel felszerelt elektromos rásegítéses háromkerekű a tőlünk vásárolt KMX trike-ra építve. Korábban már beszámoltam róla a blogunkban, de élőben most először volt szerencsém megtekinteni. Ígéretes a mintadarab, nagy lehetőségek vannak benne.
Az út első 4-5 km-én még a szokásos útvonalon haladtunk Szentendre belvárosáig. Elhaladtunk a kaszinó közelében fekvő játszótér mellett is, ahol láttunk két parkoló rekut is, de a tulajdonosokra nem leltem a nagy sokadalomban, pedig nagyon meresztettem a szemem. Mindenesetre jó érzés egyre több fekvőt látni az utakon!
Ugyanezen a játszótéren egyébként a sok eszköz között van egy földhöz rögzített alkalmatosság, amivel kerékpározni lehet (hasonló egy szobabiciklihez). Ez még nem lenne persze nagy dolog, viszont nem hagyományos elrendezésű változatban készítették, hanem fekvős kivitelben. Kérdezték is már tőlem, hogy ebben az én kezem van-e, de úgy tűnik, hogy a szentendrei önkormányzatnál is van olyan személy, aki ráérzett az új idők szelére...
A belvárostól aztán elfordultunk Dömörkapu irányába. Ahogy haladtunk a Pilis belseje felé, úgy vált egyre szebbé a táj. Gyönyörű vidékeken, patakok által szabdalt erdei szurdokokban, autók elől elzárt csendes utakon, napfény és madárcsicsergés által kísérve tekertünk jó hangulatban. Közben fokozatosan 3 főre csökkent a létszám, mivel a többiek visszafordultak. Hazafelé menet tartottunk egy kis légellenállási próbát. Egyszerre indulva, tekerés nélkül gördültünk lefelé. Egy ideig nem volt szinte semmi különbség a három gép között, de a sebesség növekedésével már jobban jelentkeztek az ismert előnyök.
Mielőtt visszaértünk Szentendrére a Velokraftom első kerekének agytelójával gondok adódtak, így meg kellett állnunk. Mivel a helyszínen másként nem tudtuk a gondot orvosolni, leszereltük az első féktárcsát. Kicsit óvatosan kellett a lejtős részeken haladnom, de legalább vissza tudtam tekerni Kalászra minimális késéssel..
Más volt ez a túra, mint a tavalyiak, viszont sokkal szebb vidékeken haladtunk. Biztosan fogok még kerekezni errefelé, talán még ambringás túrán is, bár az emelkedők nem a teljesen kezdő fekvősöknek valók.
(Sajnos képeket nem készítettem, mert nem vittem fényképezőgépet. A fenti kép a Digicart vonatkozó albumából van.)
A csapatban a cseh rekus találkozós különítményen és egy törzstúrázónkon kívül egy érdekes jármű készítői is részt vettek. Ez a Pannonrider, mely napelemmel felszerelt elektromos rásegítéses háromkerekű a tőlünk vásárolt KMX trike-ra építve. Korábban már beszámoltam róla a blogunkban, de élőben most először volt szerencsém megtekinteni. Ígéretes a mintadarab, nagy lehetőségek vannak benne.
Az út első 4-5 km-én még a szokásos útvonalon haladtunk Szentendre belvárosáig. Elhaladtunk a kaszinó közelében fekvő játszótér mellett is, ahol láttunk két parkoló rekut is, de a tulajdonosokra nem leltem a nagy sokadalomban, pedig nagyon meresztettem a szemem. Mindenesetre jó érzés egyre több fekvőt látni az utakon!
Ugyanezen a játszótéren egyébként a sok eszköz között van egy földhöz rögzített alkalmatosság, amivel kerékpározni lehet (hasonló egy szobabiciklihez). Ez még nem lenne persze nagy dolog, viszont nem hagyományos elrendezésű változatban készítették, hanem fekvős kivitelben. Kérdezték is már tőlem, hogy ebben az én kezem van-e, de úgy tűnik, hogy a szentendrei önkormányzatnál is van olyan személy, aki ráérzett az új idők szelére...
A belvárostól aztán elfordultunk Dömörkapu irányába. Ahogy haladtunk a Pilis belseje felé, úgy vált egyre szebbé a táj. Gyönyörű vidékeken, patakok által szabdalt erdei szurdokokban, autók elől elzárt csendes utakon, napfény és madárcsicsergés által kísérve tekertünk jó hangulatban. Közben fokozatosan 3 főre csökkent a létszám, mivel a többiek visszafordultak. Hazafelé menet tartottunk egy kis légellenállási próbát. Egyszerre indulva, tekerés nélkül gördültünk lefelé. Egy ideig nem volt szinte semmi különbség a három gép között, de a sebesség növekedésével már jobban jelentkeztek az ismert előnyök.
Mielőtt visszaértünk Szentendrére a Velokraftom első kerekének agytelójával gondok adódtak, így meg kellett állnunk. Mivel a helyszínen másként nem tudtuk a gondot orvosolni, leszereltük az első féktárcsát. Kicsit óvatosan kellett a lejtős részeken haladnom, de legalább vissza tudtam tekerni Kalászra minimális késéssel..
Más volt ez a túra, mint a tavalyiak, viszont sokkal szebb vidékeken haladtunk. Biztosan fogok még kerekezni errefelé, talán még ambringás túrán is, bár az emelkedők nem a teljesen kezdő fekvősöknek valók.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése