Történt ugyanis, hogy egy karbonos gyártó miatt lejöttünk a legnagyobb (és szerintem a legszebb) tavunkhoz, majd délután nem tudtunk ellenállni a gyönyörű idő csábításának, gondoltuk korcsolyázunk egy jót a befagyott vízen. Már éppen indultunk, mikor eszembe jutott, hogy vajh milyen lehet a jégen bringázni? Nejem dilisnek tartott, és nekem is voltak fenntartásaim, de inkább csak amiatt, hogy mit tudhatnak a szinte barázdálatlan Primo Cornet külsők ilyen terepen. Mindenesetre nem akartam kihagyni az alkalmat, előrementem hát a Rans V2-esemmel, és meglepetésemre még a letisztított jégen is egész elfogadható tapadása volt, ahol pedig a hó nem volt lekaparva, ott még egyszerűbb volt kanyarodni. (Nem állítom persze, hogy a fékút túl rövid lett volna, de hát kit izgat, ha akár többszáz méter is van a megállásra...) Mikor visszatértem nejemhez, látva a lelkesedésemet, ő is rekura pattant, így kettesben vágtunk neki a fehér "pusztaságnak".
Mit mondjak, valami fantasztikus volt! Hihetetlen, egészen különleges élmény. A nap éles szögben szikrázott a többnyire érintetlen, teljesen sík, vékony hótakarón, ilyet szárazföldön sose látni. Mikor a tó belseje felé tekertünk, úgy éreztem, mintha egy végeláthatatlan hómezőn lennénk, csak nem szánnal, hanem rekumbenssel! Körös-körül határtalan béke és nyugalom, csak a tiszta természet és persze mi.
Ezekért a pillanatokért érdemes élni!
Készítettünk egy rövid videót is, bár inkább csak azt mutatja, hogy egész jól lehetett haladni, az érzést nem adja vissza, mivel ez a part közelében készült:
Ezekért a pillanatokért érdemes élni!
Készítettünk egy rövid videót is, bár inkább csak azt mutatja, hogy egész jól lehetett haladni, az érzést nem adja vissza, mivel ez a part közelében készült:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése